Magyar Tudomány, 2004/3 391. o.

Őssejtek

Glosszárium - Minilexikon


aferézis (apheresis) - különböző véralkotórészek (például sejtek, plazma) gépi úton történő eltávolítása a vérből, (gyűjtése) további felhasználás vagy a szervezetből történő eltávolítás céljából.

aggregáció - (a jelen szövegkörnyezetben) a kiméra embriók létrehozásának egyik módja; az embrionális őssejteket, nyolcsejtes embrióval összeillesztik, azok sejtjei egymáshoz tapadva együtt kiméra embriót alkotnak.

agyi rostrendszerek - a nagy vetítő idegsejtek axonjai nem egyedi nyúlványokként, hanem kötegekké szerveződve húzódnak az agyszöveten át. A mielinhüvellyel ellátott nagy kötegek alkotják a központi idegrendszer ún. fehérállományát.

allogén - egyazon faj genetikailag eltérő, másik egyedéből származó (sejt, szövet).

allogén sejt/szövetátvitel - azonos faj genetikailag eltérő egyedei között történő sejt/szövetátvitel.

allo-graft - allogén donorból származó beültetett sejt vagy szövet (oltvány = graft)

apoptózis - programozott, fiziológiás sejthalál.

asztroglia-előalakok - az idegi germinatív zónákban keletkező sejtek. Osztódóképességüket megtartják a zónából való kilépés után is. A kialakult idegszöveten belül is - különösen sérülések után - képesek asztrogliasejteket létrehozni.

asztrogliasejtek - gyors információtovábbításra nem képesek, de az idegsejtek képződésének, érésének és kifejlett működésének minden fázisában fontos szerepet játszanak. Felületükön vándorolnak az idegsejt-előalakok és nőnek az idegi nyúlványok. Az emlősök előagyában közelítőleg négyszer-tízszerszer több asztrogliasejt található, mint idegsejt.

auto-graft - ugyanazon egyénből ugyanazon egyénbe (saját) beültetett sejt vagy szövet (oltvány = graft)

autológ szövetátvitel - saját szervezetből származó szövetek saját szervezetbe történő átvitele.

bazális sejtréteg (stratum germinativum) - az epidermisz osztódni képes sejtjeinek rétege.

blasztociszta - hólyagcsíra.

blasztula - hólyagcsíra állapotú embrió.

B-limfocita - emberben a csontvelői vérképző őssejtből - a limfoid elősejten át - fejlődő sejt. Specifikus antigénfelismerő receptorát két nehéz és egy könnyűláncot tartalmazó antitestmolekula, valamint az ahhoz társuló jelátvivő molekulák alkotják. Aktiváció után jellegzetes osztódási és differenciálódási szakaszt követően ellenanyagokat kiválasztó plazmasejtté alakul, ezáltal a humorális immunválasz résztvevője. Mint antigén-bemutató sejt, részt vesz az antigének feldolgozásában és a T-sejtek számára történő bemutatásában is.

CBF-1 - C-Promoter Binding Factor-1 - C-promóter kötő faktor 1.

CD34+ őssejt - CD34 sejtfelszíni antigént hordozó korai vérképző sejt, amely önmegújításra és a vérképzés minden sejtsorának kialakítására képes. A korai endotel sejtek is lehetnek CD34 antigén hordozók.

citokin - szolubilis "hírvivő", gyakran többfunkciós molekula, melynek sokrétű szerepe van az immunválasz sejtjei közötti és más sejtekkel való kölcsönhatásban is. A citokinek részt vesznek ez egyes sejtsorok osztódás- és érésszabályozásában.

citoxikus, ölő T-limfocita (Tc) - a célsejtet elpusztító T-sejt.

csontvelői s(z)tróma - a vérképző sejtek csontvelői mikrokörnyezete, amelyet többféle sejttípus alkot.

dedifferenciálódás - egy bizonyos fejlődési stádiumot elért sejtnek a korábbi sejtalak(ok)ká történő visszalakulása.

dendritikus sejt (DC) - csontvelői eredetű professzionális antigénbemutató sejt, amely elsősorban a nyirokszövetek, illetve nyirokszervek T-sejt függő területein található, hatékony T-sejt választ stimulál. (Nem azonos a B-sejt választ stimuláló follikuláris dendritikus sejttel.)

differenciálódás - egy adott sejt fejlődési folyamata a kiindulási formától az érett sejtalakig.

donor - adó, adományozó (főként a véradással és a transzplantációval kapcsolatban alkalmazott kifejezés).

ektodermális - az embrionális hátoldali csíralemezből származó.

elektroporáció - a sejtmembrán elektromos tér hatására bekövetkező, fokozott áteresztőképességét kihasználó eljárás.

elköteleződés (commitment) - az a folyamat, amely során a multipotens sejtek valamely sejtsor irányába differenciálódni kezdenek (megteszik az első differenciálódási lépést).

elülső migrációs ösvény - az előagyi agykamra embrionálisan még meglevő, elülső nyúlványának megfelelő terület.

embrionális csíralemezek - az embrió korai fejlődése során, kezdetben egyetlen ún. epiblaszt rétegből négy olyan réteg - csíralemez - fejlődik, amelyekből a későbbiekben eltérő szövetféleségek fejlődnek. Ezek a háti oldalról a hasi oldal felé haladva a következők: ektoderma, neuroektoderma, mezoderma, endoderma.

embrionális karcinóma (Embryonal Carcinoma - EC) sejtvonalak - teratokarcinómából előállított sejtvonalak.

embrionális őssejtek (ES sejtek) - az embrió kialakulásakor a leválasztott sejtekből létrehozott sejtvonalak.

endotél sejtek - a véredények belső felszínét borító sejtek; a csontvelői mikrokörnyezetnek is összetevői.

énekközpont a madarakban - a hím kanári minden új párválasztási időszakban új "dallamot" énekel, és mindez a magasabb hangközpontok idegsejtjeinek megújulásával valósul meg.

epiblaszt, inner cell mass - ICM - a hólyagcsíra (blasztula) állapotú embrióban a belső sejtcsomó sejtjei.

epigenetikai (epigenetikus) változás - az egyedfejlődés során a szervek kialakulását befolyásoló, nem genetikai tényezők hatására létrejövő változás.

extracelluláris matrix - a sejtek által termelt, sejteken kívüli hálózat, amely tartalmazza a szöveti sejtek rögzítéséhez, alakjának biztosításához szükséges sejten kívüli vázmolekulákat (például kollagén). Ezek fontos szerepet játszanak a kis mennyiségben jelen levő szabályozó molekulák (például citokinek) megkötésében és "helyben tartásában" is, kölcsönhatások révén szabályozzák a sejtműködést.

extra-embrionális - az egyedfejlődés során az embriót körülvevő magzatburkokat és a méhlepény embrionális eredetű részét kialakító sejteket jelölő fogalom.

fő vagy vetítő neuronok - nagy sejttesttel és hosszú axonnal bíró idegsejtek. Ilyenek például a gerincvelő elülső szarvában található vázizmokat mozgató idegsejtek vagy az agykéreg alsó rétegeiben található, a gerincvelőig vagy kéreg alatti törzsdúcokig futó axonokkal rendelkező kérgi piramis sejtek.

Gab-1 (Grb2-associated binder protein-1) - egyike a sejten belüli ún. kapcsoló fehérjéknek. Ezek a fehérjék afféle házasságközvetítők: maguk nem a jelet továbbítják, hanem a kaszkád egymást követő fehérjéit felszínükön megkötve lehetővé teszik azok specifikus kölcsönhatását.

gap junction - strukturális egységek (connexinek - Cx) által képzett sejtek közötti csatornák, amelyek lehetővé teszik a különböző jelátviteli molekulák sejtek közötti vándorlását. Újabb eredmények szerint a CX43 típusú "gap junction"-nak alapvető szerepe van a strómán végbemenő vérképzésben, a tímusz limfocitaképzésében, az ovárium follikulusképzésében stb.

genom-imprinting - bizonyos gének esetében a DNS által kódolt genetikai információ módosulhat egy, a DNS-szálra másodlagosan rátevődő, nem genetikai információtól (például a DNS metilálódása által).

génterápia - a genetikai defektusok miatt létrejövő kórképekben a hibás vagy hiányzó gén pótlásával történő gyógyítás.

glia - a központi idegrendszer nem-idegsejt összetevői. Az ún. makroglia sejtek (asztroglia és oligodendroglia) alapvető szerepet játszanak a központi idegrendszer működésében. A környéki (perifériás) idegrendszerben szerepüket az ún. Shwann-sejtek látják el. Az agyban található mikroglia egészen más eredetű és működésű sejt: a keringési rendszerből kerül a fejlődő központi idegszövetbe, és ott leginkább a falósejtekhez hasonló funkciót lát el. Ép agyszövetben általában nyugalomban van, és csak károsodások esetén aktiválódik.

graft - (oltvány) átültetett sejt, szövet vagy szerv.

GVHD - graft versus host disease - A donorból származó graftban levő immunológiailag aktív T-sejtek pusztító reakciója a befogadó szervezet sejtjei ellen.

GVL - graft versus leukemia - a donortól származó graft T-sejteinek a leukémiás vagy egyéb daganatsejteket felismerő és és elpusztító reakciója.

helyi vagy köztes neuronok - kis sejttesttel és rövid, gazdagon elágazó axonnal rendelkező idegsejtek. Nyúlványaik nem hagyják el a sejttest körzetét, fontos szerepet játszanak a nagy vetítő neuronok működési állapotának beállításában.

HLA - fő szövetegyezési (hisztokompatibilitási) antigének, humán leukocyta antigének.

idegi őssejtek (Neural Stem Cells - NSC) - osztódóképes sejtek, amelyek nem-szimmetrikus osztódással eltérő - de idegi fejlődésre képes - utódsejteket hoznak létre. Az egyik utódsejt azonos az anyasejttel, a másik az anyasejttől eltérő sajátságokkal rendelkező idegi őssejt, idegi sokszorozó sejt vagy idegsejt-előalak lehet. Az idegi őssejt leszármazottai idegszöveti sejtekké fejlődnek.

idegsejt-előalak - osztódásra képtelen, fejletlen sejt, amely az idegszövetben "rendeltetésének megfelelő" helyre vándorol; vándorlása során és a végleges helyén létesített sejtkapcsolatok hatására fejlődik meghatározott típusú idegsejtté.

immortalizált sejtvonalak - "halhatatlan sejtvonalak": sejttenyészetben az átoltások során osztódási képességüket tartósan megőrző, tulajdonságaikban állandó sejt-típusok. A képződött új sejtek minden tulajdonságukban azonosak a kiinduló sejttel. Az immortalizálást rendszerint valamilyen vírus bevitelével hozzák létre.

Inzulin dependens diabétesz (IDDM) - általában fiatal korban fellépő, a hasnyálmirigy béta-sejtjeinek pusztulása miatt létrejövő, inzulinhiányon alapuló cukorbetegség. A béta-sejtek pusztulását örökletesen fogékony betegekben valamilyen külső tényező (vírus vagy toxikus anyag), vagy autoimmun reakció hozhatja létre.

izomban található vérképző sejtek (Muscle hematopoietic potential cells - MHPC) - izomból származó tenyésztett sejtek, amelyek képesek a vérképző szervrendszer újraépítésére

kariotípus - a fajra jellemző számú és alakú (morfológiájú) kromoszómák összessége.

kevert kiméra vérképzés - olyan állapot, amelyben donor és recipiens eredetű vérképzés együtt van jelen. Ezt az állapotot allogén donor eredetű vérképző őssejtek beültetésével lehet elérni, ami a donor- és a gazdaszervezet hematopoetikus sejtjeinek hosszú távú együttes jelenlétét eredményezi.

kiméra - olyan élőlény vagy sejt, amely két fajhoz vagy fajtához tartozó egyed szöveteiből mesterségesen kerül kialakításra. A görög mitológiában az oroszlánfejű, kecsketestű, kígyófarkú tűzokádó szörnyeteget hívták így.

klón - egyetlen egyedből vagy sejtből ivartalan úton származó, genetikailag egységes utódok, sejtek összessége.

klónozás - azonos genetikai örökítő anyagú élőlények létrehozása.

kontakt gátlás - sejttenyészetekben előforduló jelenség: bizonyos sejtsűrűség elérése után az egymáshoz érő sejtek a további osztódást gátolják.

LIF - leukemia inhibitory factor - az interleukin-6 (IL-6) citokinnel rokon fehérje.

lentivírus - a génterápiában egyre gyakrabban használt vírustípus.

limfocita - kerek, nagymagvú fehérvérsejt, a nyirokrendszerben nyiroksejtként ismerjük, az immunrendszer fontos eleme.

makrofág - vérképző őssejtből származó monocita szöveti formája. Funkciója alapján mind a veleszületett, mind az adaptív immunrendszer fontos sejtje.

MAPK - mitogénaktivált protein kináz, jelátviteli fehérjecsalád.

metaplázia - általános értelemben: a sejtek illetve szövetek más sejtté, illetve szövetté történő átalakulása.

mezenhimális felnőtt progenitor sejtek (Mesenchymal Adult Progenitor Cell MAPC) - pluripotens őssejtek, amelyek felnőtt csontvelőből különíthetők el, de nem expresszálnak hematopoetikus vagy endoteliális markert.

MHC-I - fő hisztokompatibilitási (szövetegyezési) komplex-I (Major Histocompatibility Complex-I), rendkívüli változatosságot (polimorfizmust) mutató sejtfelszíni öröklött alloantigének, melyek minden magvas sejten kifejeződnek. Funkciójuk: sejten belüli fehérjék peptidjeinek megkötésére képesek, a CD8+ T-limfociták antigénfelismerő funkcióját biztosítják, a sejtölő Tc-limfocitákat aktiválják.

MHC-II - a fő hisztokompatibilitási génkomplex génjei által kódolt membránfehérje, amely a hivatásos antigént bemutató sejteken (B-limfocita, makrofág, dendritikus sejt) jelenik meg, a külső környezetből felvett fehérjék peptidjeinek megkötésére képes, a CD4+ T-limfociták antigénfelismerő funkcióját biztosítja, segíti az ellenanyag termelést és a sejtölő T-limfociták működését.

mieloid sejtek - kettős jelentésű kifejezés: csontvelői vérképző sejtek összefoglaló neve, vagy a fehérvérsejtek előalakjai.

mieloproliferatív kórkép - a fehérvérsejtek egy csoportjának (mieloid) sejtjeiből kialakuló, a sejtek felszaporodásával jellemezhető rosszindulatú betegség.

miogén sejtek - izomszövetet létrehozó sejtek.

monocita - 15-20 mm átmérőjű, bab alakú maggal rendelkező, a vérben található fehérvérsejt.

morfogének - a sejtek egymáshoz viszonyított szöveti elhelyezkedését és differenciálódását meghatározó jeltovábbító molekulák.

multipotens őssejtek - őssejtek, amelyek csírasejtek vagy más néven ivarsejtek (petesejtek és hímivarsejtek) kialakítására nem képesek, más szövetek és sejtek azonban még kialakulhatnak belőlük. Képesek valamely szövetet, esetleg szervet alkotó különböző típusú sejtekké differenciálódni. A vérképző őssejtekből például legalább hétféle érett vérsejt, az idegi őssejtekből ideg- és gliasejtek, az izom őssejtekből izomrostok keletkeznek.

nem-szimmetrikus osztódás - a nem-szimmetrikus (aszimmetrikus) osztódás során a két utódsejt azonos génállományt örököl az anyasejttől - ebben tehát nem különbözik a szimmetrikus osztódástól -de a citoplazmában lévő szabályozó fehérjékből a két utódsejt más készletet kap. Az eltérő szabályozóanyag-készlet a két utódsejt sorsát eltérően irányítja.

neuroszféra - ha felnőtt egér előagy kéregalatti törzsdúcából (striatum) nyert szövetdarabot enzimkezeléssel egyedi sejtekre oszlatják szét, a sejtszuszpenzióból néhány napi sejttenyésztés után csak nagyon kevés élő sejt marad. Ezek az életképes sejtek egymással kapcsolódva kis sejtaggregátumokat hoznak létre. Ha az aggregátumokat olyan közegben tartják, amely egy speciális növekedést serkentő fehérjét - epidermális növekedési faktort (EGF) - tartalmaz, akkor az aggregátumok sejtjei osztódnak. Ha a tápközegből elvonják az EGF fehérjét, és az aggregátumokat olyan felületre viszik, amelyre azok letapadnak, akkor a sejtosztódás leáll, és sok sejt nyúlványos idegsejtekké fejlődik. Azokat az aggregátumokat, amelyek idegsejtté fejlődni tudó sejteket is tartalmaznak, "idegi gömböcskéknek" (neurospheres = neuroszférák) nevezték el.

NK sejt - természtes ölősejt. A csontvelői hematopoetikus őssejtek limfoid leszármazottaiból fejlődő sejtek, specifikus antigén felismerésre nem képesek, sejtölő sajátsággal rendelkeznek, az MHC molekulák jelenléte a célsejteken gátolja ölő funkciójukat.

növekedési faktor - olyan, a sejtek által termelt és kibocsátott fehérje, amely génaktivációt vagy -inaktivációt, növekedést vagy fejlődést indíthat azokban a sejtekben, amelyek felszínén a faktort "felismerő", megkötő molekulák (receptorok) vannak. A növekedési faktorok azokról a sejtekről kapták nevüket, amelyeken először sikerült a hatásukat megmutatni. Például az epidermális növekedési faktor (epidermal growth factor - EGF) hatását elsőként bőrsejteken, a fibroblaszt növekedési faktor (fibroblast growth factor - FGF) hatását kötőszöveti sejteken írták le.

Oct4 - octamer transzkripciós motívumokhoz kötődő fehérje.

oligodendroglia - ezeknek a sejteknek a nyúlványai többrétegű membrán-burkot - ún. mielinhüvelyt - létesítenek a gyorsan vezető idegnyúlványok (axonok) körül. Ezzel megakadályozzák, hogy az axon membránja közvetlenül ionokat cserélhessen a szövetfolyadékkal.

őssejt-faktor (stem cell factor - SCF, mast cell factor, c-kit ligand) - őssejtek és hízósejtek osztódását fokozó növekedési faktor.

őssejt-niche - az a "fészek", amelyben az őssejtek proliferációja végbemegy, az őssejtek szöveti mikrokörnyezete.

őssejt-plaszticitás - az őssejteknek az a képessége, hogy a felnőtt (szöveti) őssejtek a sejtvonaluktól eltérő irányban is képesek differenciálódni.

őssejtek - korlátlan számú osztódásra képes, nem specializálódott, önmegújulásra képes sejtek, amelyek aszimmetrikus osztódás révén önmagukhoz hasonló sejteket képeznek, és emellett elkötelezett utódsejteket is létrehoznak.

Parkinson-kór - súlyos mozgáskoordinációs zavarokkal, remegéssel és rigiditással járó betegség. Tüneteit elsősorban a középagy fekete magjából (s. nigra) az előagyi striatumhoz érkező, dopamint kibocsátó idegrostok sorvadása okozza.

partenogenezis, szűznemzés - megtermékenyülés nélkül képződő embriók.

perifériás idegrendszer - környéki idegrendszer. Az agy és gerincvelő területén kívül eső ideg- és Schwann-sejtek összessége. Legfontosabb részei: a háti érződúcok, a belső szervek működését szabályozó szimpatikus és paraszimpatikus dúcok, a gyomor-bél idegrendszer.

PIP3 - foszfatidil-inozitol-3,4,5-trifoszfát (PIP3), a membránok belső lipidrétegében foglal helyet, és kötődési felszínt biztosít a PH (pleckstrin-homology) doménnel rendelkező enzimeknek, jelátviteli molekuláknak. A kis területre toborzott molekulák között gyorsan, jó hatásfokkal zajlanak a kölcsönhatások, felpörög a jelfolyamat.

pleiotróp - több, látszólag össze nem függő sajátságot determináló tulajdonság.

pluripotens sejtek - az embrionális fejlődéshez szükséges, majdnem minden információt tartalmazó sejtek, amelyek már nem képesek extraembrionális szövetek kialakítására, de még mindhárom csíralemez kialakulhat belőlük, és ivarsejtek képzésére is képesek.

prekurzor sejtek - egy bizonyos fejlődési útvonal irányába elkötelezett sejtek, amelyekből azonban még több sejttípus is kialakulhat.

preneurális gének - például Sox1, Zic stb., olyan szabályozó fehérjéket kódolnak, amelyek az idegsejtek kialakulását biztosító, ún. proneurális géneket (Ach, Scute, stb.) aktiválják. Az evolúció folyamán a pre- és proneurális gének szinte változatlan formában "megőrződtek" az ecetmuslicától az emberig. A magasabb rendű fajokban azonban több változatban fordulnak elő, és az egyes változatok a test meghatározott régiójában aktiválódnak.

progenitor sejtek - A progenitor/elkötelezett elődsejt, blasztsejt, tranziens sejt (populáció) kifejezések azonos vagy legalábbis közel azonos jelentésűek, és általában szinonimákként - meglehetősen következetlenül - használják őket. Az őssejtekből differenciálódott, valamely sejtfejlődési sor irányába elkötelezett, korlátozott önfenntartó képességű, de megfelelő induktorok jelenlétében gyorsan osztódó és differenciálódó (érő) sejteket nevezzük így.

proliferáció - szaporodás, osztódás, sarjadzás.

recipiens - a beültetett sejtet, szövetet, szervet befogadó szervezet, amelynek genetikai sajátságai és immunrendszerének állapota meghatározza a grafttal szembeni immunológiai reakciók mértékét és típusát (tolerancia vagy kilökődési reakció).

regenerációs medicina - "helyreállító orvoslás", az őssejtek felhasználásával a károsodott szövetek, szervek helyreállítását eredményező orvosi beavatkozás.

reprodukciós klónozás - klónozott embriók létrehozása utódok nyerése céljából.

retrovírus - RNS tartalmú vírus, amely a sejtosztódás során beírja génállományát a gazdasajt DNS-ébe. A rekombináns, szaporodni már nem képes retrovírust gyakran alkalmazzák génterápiás célokra.

SCID - severe combined immunodeficiency - súlyos kombinált immundeficiencia: veleszületett immunológiai hiba, sejtes és humorális immundefektussal.

SCID egér - súlyos kombinált immundeficiens egér.

segítő T-limfocita (Th) - CD4 markert hordozó T-limfocita. Az immunreguláció központi sejtje, mind a többi T-, mind a B-sejtek funkcióját befolyásolja. Az általa termelt citokinek alapján két, hatásában eltérő csoportra, Th1 és Th2 típusra oszthatók.

sejtaggregátum - olyan sejtegyüttes, amelyben a sejtek szorosan egymáshoz kapcsolódva háromdimenziós szerkezetet hoznak létre.

sejtciklus - az osztódó sejtek egyedi élete megszületésüktől megkettőződésükig terjed. Ez alatt az időszak alatt a sejt az osztódáshoz elégséges építőanyagokat halmoz fel, és "felkészül" génállományának megkettőzésére (G1 fázis), majd DNS-mennyiségét megkettőzi (S fázis), a teljes kettéosztódásra "készül" (G2 fázis), végül kettéosztódik (M fázis).

SH2 domén - (Src homology 2 domain), az Src fehérje egyik részével mutat nagy hasonlóságot. A Src fehérje génjét, az első onkogének egyikeként a Rous-szarkóma vírusban fedezték fel. A sejtekben "egészséges" megfelelője a c-src protoonkogén, amelynek terméke egy tirozin-kináz, több létfontosságú jelfolyamat közvetítője.

SOCS-1 - suppressor of cytokine signaling jelátviteli fehérje.

Sos - son-of-sevenless, guanine nucleotide-exchange factor fehérje.

SP-(Side Population) sejtek - olyan sejtek, amelyek a Hoechst 33342 fluoreszcens festéket aktívan "kipumpálják", ezért nem-festődő populációt képeznek. Ezek a sejtek számos őssejttulajdonsággal rendelkeznek.

stagnálás (quiescence) - nyugvó (nem osztódó) állapot.

STAT - jelátviteli fehérje, a signal transducer and activator of transcription rövidítése.

szaglógumó - az orr nyálkahártyában elhelyezkedő terület, ahova elsődleges szagló érzősejtek küldenek nyúlványokat. A felnőttkori idegsejtképzés jelentős része ezeket a sejteket pótolja.

szinaptikus kapcsolat - jellegzetes sejt-sejt kapcsolat, amely idegsejtek között, illetve ideg- és vázizom vagy ideg- mirigysejtek között alakulhat ki. A két sejtet a kapcsolódás helyén a szinaptikus rés választja el egymástól. Ebbe a kb. 250 nm-es résbe ürülnek az idegi átvivőanyagok a preszinapszisból. A rés másik oldalán a kapcsolódó másik sejt posztszinapszisának felszínén találhatók azok a jelfogó molekulák (receptorok), amelyek az átvivőanyagokat megkötik, és a posztszinaptikus sejtben válaszreakciókat indítanak.

szingén - minden genetikai tulajdonságában azonos, például egypetéjű ikerpár tagjától nyerhető szövet.

szöveti (szomatikus) őssejt - a már kialakult, érett szövetben található, önmegújításra és az adott szövet sejtjeinek képzésére is alkalmas sejt. Minden szövetféleségben megtalálhatók, de számuk a szövet megújulási sajátosságaitól függően változik. A vérképző szervekben, a bőr sejttermelő rétegében, a bélhámot termelő ún. kriptákban a számuk magas, míg a vázizomban és az idegszövetben alacsony.

TCF-4 - T-cell factor-4 - T-sejt faktor.

teloméra - a kromoszómavégeken található, ismétlődő részekből álló DNS-szakasz, amely nem kódol géneket. A sejt biológiai órájának tekintik.

telomeráz - az osztódó sejtekben a telomerek rövidülését meggátoló enzim.

terápiás célú klónozás - gyógyító céllal klónozott embriók létrehozása, melyek embrionális őssejt-forrásként szolgálnak.

teratokarcinóma - az ivarmirigyekben keletkező tumor, amelyben őssejtek és differenciálódott szövettípusok is azonosíthatók.

természetes ölősejt (NK) - lásd NK sejt.

T-limfocita - a csontvelői hematopoetikus őssejtek limfoid leszármazottaiból a tímuszban fejlődő, antigénfelismerő limfociták, a celluláris immunválasz résztvevői. Antigén-specifikus aktiváció hatására osztódnak, és citokintermelő sejtekké differenciálódnak.

totipotens sejtek - az embrionális fejlődés során szükséges minden információt tartalmazó sejtek. A megtermékenyített petesejt, a zigóta első leánysejtjei totipotens őssejtek, belőlük intra- és extraembrionális szövetek (embriótest és embrionális burkok) egyaránt kialakulhatnak.

transzgenikus élőlény - genetikai anyagában mesterségesen megváltoztatott, új vagy megváltoztatott működésű gén bevitelével, illetve egy gén kicserélésével, vagy "kiütésével" (működésképtelenné tételével) létrehozott élőlény.

transzkripciós faktorok - a gének átíródását befolyásoló fehérjék, illetve azok komplexei.

trofoblaszt eredetű (Trophoblast Stem - TS) sejtvonalak - a trofektoderma sejtekből létrehozott sejtvonalak.

trofoblaszt, trofektoderma - az embrió korlátozott fejlődési képességű sejtjei, a külső magzatburkokat és a méhlepényt hozzák létre.

vektor - génbevitelre alkalmas hordozó molekula.

vérképző őssejtek (HSC) - élettani körülmények között a vérképzés sejtjeinek folyamatos pótlására képes sejtek. Transzplantáció után, csontvelői mikrokörnyezetben, a vérképzés összes sejtsorának kialakítására képes sejtek.

zigóta - apai és anyai homológ kromoszómákat tartalmazó megtermékenyített petesejt.

Sarkadi Balázs


<-- Vissza a 2004/3 szám tartalomjegyzékére