Magyar Tudomány, 2004/2 254. o.

Kitekintés


Bolygónk állapota

A Science cikksorozatot közölt bolygónk állapotáról. A szerkesztőség az írásokkal a közös jövőnkről folytatandó együttes gondolkodást kívánta serkenteni. Nem vészharangokat kongatnak, csak figyelmeztetnek, senkit se érjenek készületlenül a változások. A cikkek nem ígérnek megoldást, nem adnak választ a kérdésekre, "csak" kiindulópontokat adnak a gondolkodáshoz. A cikksorozat első két darabját a Magyar Tudomány legutóbbi számában ismertettük, itt csak a legfontosabb megállapításokra emlékeztetünk: 2050 körül a népesség 2-4 milliárddal nagyobb lesz a mainál. Az emberi döntéseknek, választásoknak - az egyéni és a kollektív döntéseknek egyaránt - a szándékoktól függetlenül demográfiai hatásai lesznek. A másik írás a biodiverzitás kilátásait elemezte. Feltételezve, hogy az emberi viselkedés nem változik meg radikálisan, 2050-re jelentős számú faj kihal. Ezek a változások önmagukban nem fogják az emberi faj túlélését veszélyeztetni.

Michael A. Stocking (School of Development Studies, East Anglia University) a következő ötven évre előretekintve a trópusi talajok és az élelmiszerbiztonság kapcsolatát gondolta végig. A talajerőforrások és a társadalom közti dinamika alapján lehet a következő fél évszázad kilátásait elemezni. Az élelmiszerbiztonság csökkenő tendenciájának megfordításához figyelembe kell venni a fontosabb trópusi talajtípusok rugalmasságát és érzékenységét. A legtöbb agroökoszisztémában a csökkenő terméshozam exponenciálisan függ a talaj minőségromlásától.

Az önfenntartó kisgazdaságok többségénél a degradáció megfordításához szükséges beruházások társadalmilag és pénzügyileg elsősorban a saját haszontól függenek. A tragikus végkifejleteket gyakorlatias helyi megoldásokkal lehet elkerülni, a farmereket segíteni kell önmaguk megsegítésében.

Daniel Pauly, Jackie Alder, Elena Bennett, Villy Christensen, Peter Tyedmers és Reg Watson kanadai illetve amerikai kutatók a halászat jövőjét írták le. A halászati kutatás eddig a helyi, fajspecifikus menedzsment kérdésekkel foglalkozott, a globális tengeri halászat hosszú távú kilátásainak szabályszerű elemzése még előttünk áll. A jelenlegi tendenciák extrapolálása a mélyebb vizek fenékhalászatának kiterjedését vetíti elénk, ez komoly hatással lesz a biodiverzitásra, csökkenni fognak a globális fogásmennyiségek, a fogáscsökkenést az üzemanyagárak emelkedése is fokozza. A szerzők négy forgatókönyvet elemeznek, ezek eltérő társadalomfejlődési változatokat fednek le. Javaslataik szerint a halászat mai negatív tendenciái megfordíthatók, és a halászatot támogató ökoszisztéma újraépíthető, legalábbis részben.

Peter H. Gleick (Pacific Institute for Studies in Development, Environment and Security, Oakland, USA) a globális édesvíz erőforrásokat taglalja tanulmányában, "lágy megoldást" (soft-path solution) keres a problémákra. A 20. századi vízpolitika nagy infrastrukturális létesítményekre támaszkodott, az emberi igények kielégítésére gátakat, vízvezetékeket, bonyolult centralizált vízkezelő telepeket hozott létre. Ezek a létesítmények milliárdok számára hatalmas jótéteményekkel jártak, ugyanakkor komoly és gyakran előre nem látott társadalmi, gazdasági és ökológiai költségekkel jártak. Ma is megoldatlan még sok, a vízhez kapcsolódó probléma, de a múltbeli megközelítések nem tűnnek már elegendőnek. Átmenetben vagyunk a "lágy megoldások" felé, a centralizált fizikai infrastruktúrát új elemek egészítik ki: kisebb költségű, a helyi közösséget ellátó rendszerek épülnek, a döntéshozatal decentralizálttá és nyílttá válik, piaca és méltányos ára lesz a víznek, hatékony technológiákat, környezetkímélő megoldásokat alkalmaznak.

Jeffrey Chow, Raymond Kopp és Paul Portney (Resources for the Future, Washington D.C.) az energia-erőforrások és a globális fejlődés kapcsolatát elemzi. A globális energiarendszer gazdasági és környezeti következményeinek tanulmányozásához számba veszik a rendelkezésre álló energiaforrásokat és a fogyasztást. Az eltüzelt fűtőanyagoktól való függésünk problémák forrása, a fűtőanyagok kitermelése környezeti kockázatokkal jár, az elégetés során kilépő anyagok pedig károsítják a környezetet. Nincs olyan elsődleges energiaforrásunk, sem megújuló, sem meg nem újuló, amely a környezeti és gazdasági korlátoktól mentes lenne. A fejlett és a fejlődő gazdaságok folyamatos növekedésével a környezetileg jótékony energiaforrásokra való áttérés, ezek elfogadása a politikai és gazdasági realitásokon fog múlni. A kormányok állami K+F ráfordításokkal segíthetik a megújuló energiaforrások fejlesztését, a fosszilis tüzelőanyagok adójának emelése is a megújuló források felé terelheti a gazdaságot. A cikk lényegében csak a fosszilis tüzelőanyagokkal (olaj, gáz, szén) foglalkozik, a hagyományos alternatívákat, a vízenergiát és a nukleáris energiát azzal a megjegyzéssel intézi el, hogy környezeti és társadalmi költségeik miatt ezek nem válthatják ki hosszútávon a fosszilis tüzelőanyagokat. A fejlődő országokban a jövőt az előző, édesvízellátással foglalkozó cikkhez hasonlóan, a kisebb léptékű, helyi megoldásokban látja.

Akimoto Hajime (Frontier Research System for Global Change, Yokohama) a globális levegőminőség és -szennyezés kérdésével foglalkozott. A légkörtudomány, az atmoszférakutatás fókuszába került a globális légszennyezés éghajlatra és környezetre gyakorolt hatása. Az interkontinentális szállítás és a féltekére kiterjedő ózon légszennyezés világszerte veszélyezteti a mezőgazdasági és a természeti ökoszisztémát, komoly hatással van az éghajlatra. Az aeroszolok globálisan szétszóródnak, bár erős regionális különbségeket mutatnak, közvetlenül és közvetett módokon is megváltoztatják a globális klímát. Az 1990-es években Ázsia nitrogén-oxid-kibocsátása meghaladta és a következő évtizedekben is meg fogja haladni Észak-Amerika és Európa kibocsátását. A globális légszennyeződést csökkentő nemzetközi erőfeszítésekhez a fejlett és a fejlődő országoknak egyaránt hozzá kell járulniuk.

Thomas R. Karl és Kevin E. Trenberth (National Oceanic and Atmospheric Administration, illetve National Center for Atmospheric Research, USA) a modern globális éghajlatváltozást elemezte. A modern klímaváltozásokban az emberi hatások a döntőek, ezek ma már elég nagyok ahhoz, hogy túlszárnyalják a természetes változatosság határait. A globális klímaváltozás fő oka az atmoszféra összetételében az emberi tevékenységekkel kiváltott változások sora. A zavaró hatások elsősorban az energiafelhasználással járó kibocsátások számlájára írhatók, de helyi és regionális méretekben az urbanizáció és a földhasználat változásai is jelentős hatással bírnak. Értünk már el előrehaladást a klímaváltozások nyomon követésében és megértésében, de nagyon sok tudományos, műszaki és intézményi akadály áll előttünk még ahhoz, hogy pontosan megtervezhessük a változásokat, alkalmazkodjunk hozzájuk, és csökkenthessük a klímaváltozás hatásait. Jelentős bizonytalanságok övezik még a várható változások mértékét, de az nyilvánvaló, hogy ezek a változások növekvő mértékben jelentkeznek fontos és érzékelhető formában, ilyenek a hőmérséklet és a csapadék szélsőértékeinek megváltozása, a hó és a jég kiterjedésének csökkenése, a tenger szintjének megemelkedése. Az ember által előidézett klimatikus hatások valószínűleg még sok évszázadokon át folytatódnak. Az időjárással az ismeretlenbe indulunk, a társuló hatások meglehetősen rombolóak lehetnek.

A sorozat cikkei egyéb kapcsolódó web-információkkal kiegészítve a www.sciencemag.org/sciext/sotp címen érhetők el.

Stocking, Michael A.: Tropical Soil and Food Security: The Next 50 Years. Science. (21 November 2003) 302, 1356-1359

Pauly, Daniel - Alder, Jackie - Bennett, Elena - Christensen, Villy - Tyedmers, Peter - Watson, Reg: The Future of Fisheries. Science. (21 November 2003) 302, 1359-1361

Gleick, Peter H.: Global Freshwater Resources: Soft-Path Solutions for the 21st Century. Science. (28 November 2003) 302, 1524-1527

Chow, Jeffrey -Kopp, Raymond J. -Portney, Paul R.: Energy Resources and Global Development. Science. (28 November 2003) 302, 1528-1531

Akimoto, Hajime: Global Air Quality and Pollution. Science. (5 Dec. 2003) 302, 1716-19

Karl, Thomas R. -Trenberth, Kevin E.: Modern Global Climate Change. Science. (5 December 2003) 302, 1719-1723

J. L.


Veszélyes a nanotechnológia?

A parányi, atomi méretű úgynevezett nanorészecskék bejutnak az agyba - jelentette be a Nature Science Update honlapján január 9-én Günter Oberdörster, a New York-i University of Rochester kutatója. Oberdörster és kollégái kísérleteikben 35 nanométer (a nanométer a méter milliárdod része) átmérőjű elemi szénből álló részecskéket lélegeztettek be patkányokkal. Azt tapasztalták, hogy a szaglógumó nevű agyterületen már az inhaláció után egy nappal ki lehetett mutatni a nanorészecskéket, és mennyiségük egy héten át folyamatosan nőtt. Az erről szóló tudományos közlemény az Inhalation Toxicology című folyóiratban jelenik meg.

A kutatók szerint eredményeik alapján remény van arra, hogy a parányi részecskékbe csomagolva olyan gyógyszereket lehet majd bejuttatni az agyba, amelyek az agyat védő vér-agy gát miatt nem képesek oda behatolni és hatásukat kifejteni.

Oberdörsterék megállapításai azonban másokból inkább aggodalmat, semmint lelkesedést váltottak ki. Ken Donaldson, a skóciai University of Edinburgh toxikológusa a vészharangot kongatja, és szinte a nanotechnológiai kutatások befagyasztását követeli a Reutersnek 2004. január 8-án adott interjújában, amelyet a Yahoo híreiben is idéztek. A nanotechnológia hamarosan óriási üzletággá válik, szinte nincs olyan iparág, amelyben ne várnának tőle nagyon sokat, miközben fogalmunk sincs arról, hogy a nanorészecskék milyen egészségügyi kockázatot jelentenek. Márpedig ezek az eredmények arra hívják fel a figyelmet, hogy valószínűleg jelentenek - mondja Donaldson. Ugyanakkor nem csupán a jövő miatt érdemes kutatni ezt. Egyebek között a kipufogógázokkal minden egyes belégzéskor nanorészecskék millióit szívjuk be, és tudjuk jól, hogy ezek szív- és érrendszeri problémákat, asztmát, gyulladásos reakciókat válthatnak ki. Az új eredmények alapján az is indokolt, hogy ezeknek a régóta ismert nanorészecskéknek az idegrendszerre gyakorolt hatását is megvizsgálják - hangsúlyozza a brit toxikológus.

Mások szerint azonban felesleges, sőt veszélyes a nanotechnológiai kutatások moratóriumát követelni. Példaként azt hozzák fel, hogy Németországban a genetikailag módosított élőlények létrehozásának tilalma harminc évre bénította meg egy jelentős biológiai tudományterület fejlődését.

G. J.


Emlőrák és dohányzás

Bár a dohányzás szerepe számos daganatos betegség - például tüdő-, szájüregi, vese- és hólyagrák - kialakulásában bizonyítottnak tekinthető, az emlőrák mostanáig nem tartozott ezek közé. Sőt az elmúlt években arról is megjelentek cikkek, hogy a cigarettázás csökkenti a mellrák kockázatát, mert a nikotin gátolja az ösztrogén hormon működését.

Amerikai kutatók most egy több mint 116 ezer asszonyt érintő követéses vizsgálat során azt a következtetést vonták le, hogy a dohányzás igenis rizikótényező a mellrák szempontjából is. 1996 és 2000 között 2005 nőnél diagnosztizáltak emlőtumort, az aktív dohányosok között 30 %-kal nagyobb volt a betegség előfordulási gyakorisága, mint azoknál, akik sosem cigarettáztak. A tanulmányban nem találtak bizonyítékot arra, hogy ebből a szempontból a passzív dohányzás is kockázati tényező lenne, és akik valaha füstöltek, de már korábban feladták szenvedélyüket, azoknál is átlagosra csökkent a rizikó.

A tudományos közlemény az amerikai Nemzeti Rákintézet lapjában jelent meg, és egyebek között hírt adott róla a Tobacco.com című dohányzásellenes honlap és a BBC is.

Reynolds, Peggy: Active Smoking, Household Passive Smoking, and Breast Cancer: Evidence From the California Teachers Study. Journal of the National Cancer Institute. 7 January 2004. 96, 29-37

G. J.


Remény kismamáknak

A vetélés előrejelzésére alkalmas fehérjét azonosítottak ausztrál kutatók.

A terhességek 10-15 százaléka spontán abortusszal ér véget, de az orvosok csak ritkán látják előre, hogy egy magzat veszélyben van. Az régóta ismert, hogy az ún. humán gonadotropin (hCG) nevű hormon szintje jelentősen csökken a vetélés ideje körül, ennek mérése azonban az időbeli közelség miatt nem alkalmas a kockázat előrejelzésére.

Stephen Tong és munkatársai (Monash University, Clayton, Australia) most azt állítják: az immunrendszer terhesség alatt megjelenő MIC1 nevű fehérjéjének mennyisége döntő jelentőségű a kiviselésben, és szintje a vetélés előtt már három héttel jelentősen csökken. Így mennyiségének nyomon követése alkalmas lehet "jóslásra".

Az előrejelzés azonban semmi biztosítékot nem jelent arra, hogy a vetélést meg is lehet majd előzni. A kutatók ezért a felfedezés jelentőségét más oldalról is indokolják: hosszú távon olyan gyógyszerek kifejlesztésének lehetőségét ígérik, amely - például a MIC1 fehérje szintjének normálisra történő emelésével vagy csökkenésének megakadályozásával - megelőzik a vetélést. Vannak ugyanis olyan asszonyok, akik újból és újból elveszítik magzatukat. Bár ezeknek az ún. habituális vetéléseknek pontos oka nem ismert, feltehetően immunológiai problémák állnak a háttérben. Az anya immunrendszere szempontjából ugyanis a fejlődő magzat hasonlít egy beültetett szervhez, hisz félig az anyai test számára idegen apától származik.

Az immun- és hormonrendszer igen harmonikus, összerendezett működéséhez van szükség ahhoz, hogy a magzat idegensége ellenére ne lökődjön ki a mama szervezetéből. A sorozatos vetélések hátterében valószínűleg e harmónia megbomlása áll, és a MIC1 fehérjével kapcsolatos kutatásokból születő gyakorlati eredmények ennek helyreállítását segíthetik.

Az eredményt a Nature Science Update is referálta január 9-én.

Tong, Stephen et al.: Serum Concentrations of Macrophage Inhibitory Cytokine 1 (MIC 1) as a Predictor of Miscarriage. The Lancet. 10 January 2004, 363, 9403, 129-130

G. J.

Jéki László - Gimes Júlia


<-- Vissza a 2004/2 szám tartalomjegyzékére