Magyar Tudomány, 2004/2 221. o.

Tanulmány

Pál József

az MTA doktora, tanszékvezető egyetemi tanár, Szegedi Tudományegyetem

A "Fraknói" Történeti Intézet létrejötte a Római Magyar Akadémián

(1996-1998)


A három évvel ezelőtt meghirdetett nemzeti kutatásfejlesztési program (NKFP) ötödik főirányának célja többek között a magyar kulturális örökség behatóbb tanulmányozása volt. E program fontos, de a hazainál nehezebben megvalósítható része a Magyarország határain kívül található örökségünk feltárása, különösen akkor, ha nem magyarok lakta területről van szó. A MTA két intézete (Történettudományi, Irodalomtudományi), az Országos Széchényi Könyvtár, a szegedi egyetem Olasz Tanszéke valamint a római és a nápolyi egyetem hungarológiai tanszéke kompetens szakemberei 2002-ben közös és sikeres pályázatot nyújtottak be az Oktatási Minisztériumhoz. Az itáliai magyar emlékekre vonatkozó összehangolt és szisztematikus kutatás figyelemmel van valamennyi szóba vehető részterületre. Ezek közül a legfontosabbaknak a következőket tekintjük: 1) az olasz és a vatikáni gyűjteményekben található, eddig ismeretlen dokumentumok megismerése, 2) magyar vonatkozású tárgyi emlékek tudományos igényű és naprakész leírása, 3) jelentős professzorok, tudósok hagyatékának és életművének a feldolgozása, 4) monográfiák készítése az Itáliában működő és jelentős sikereket elérő művészekről, 5) s egyéb kapcsolattörténeti mozzanatok, például magyar filmrendezők, színészek, forgatókönyvírók tevékenysége az 1920-as, 30-as évek kialakuló olasz filmművészetében.

A pályázat keretében több kiadvány elkészült, így a Fontes-sorozatban Tóth István György két vaskos kötete a XVI. századi misszionárius levelezésekről (a Római Magyar Akadémia és a Történettudományi Intézet közreműködésével). Hat év szünet után ismét "él" a római "Fraknói" Történeti Intézet Annuario, Studi e documenti című évkönyve, s monográfia készült Prokopp Péter festőről. A lezáruló első év legfontosabb eseménye a Szegeden 2003. szeptember 15-16-án megrendezésre kerülő konferencia, amely olasz és magyar kutatók részvételével, műfajában elsőként szisztematikusan bemutatja azt, hogy az első és a második kérdéskörben meddig jutottunk, eleddig mi ismert a két nép ilyen vonatkozású közös történelméből.

A konferencia folytatása annak a folyamatnak, amely a külföldi magyar kulturális intézetek tudományos profillal való gazdagítását, átalakítását tűzi ki célul. A collegium hungaricumok először azokban a városokban jöttek létre, amelyekkel történelmünk során igen szoros kapcsolatunk volt. Bécsben, néhány sötét átmeneti időszakot leszámítva, mindig is létezett a tudományos ösztöndíjasokat, levéltárosokat, tudósokat is fogadó kollégium. Moszkvában is elindult egy pozitív irányú folyamat. Párizsban viszont a II. világháború után még mindig nem sikerült megteremteni az infrastrukturális feltételeit egy ilyen tudományos intézménynek, ámbár a személyi állomány erre tökéletesen alkalmas lenne. A kettő között külön kell szólnunk Rómáról, a Magyar Akadémián bekövetkezett metamorfózisról.

Az 1990-es esztendőt követően az Accademia d'Ungheria in Roma vezetői egyik fő célkitűzésüknek a tudományos intézeti jelleg kialakítását tekintették. A nyolcvanas évek elejétől az erre való igény megszületését a külföldi példák mellett a kortárs kultúra mint pártállami-ideológiai propagandaelem elv folyamatos gyengülése is segítette. Fokozott érdeklődés mutatkozott a külföldi gyűjteményekben található s a magyar történelemre vonatkozó dokumentumok megismerésére, tanulmányozására. A többpártrendszer létrejöttével néhány olyan történeti jellegű diszciplínákkal foglalkozó egyetemi oktató, akadémiai kutató is kormányzati szerepbe került, aki a (nemzeti) múltat eltörlő Aczél-féle kulturális politika (ez is persze tovább élt) helyett sokkal inkább a klebelsbergit tekintette példaként. A felügyeletet gyakorló minisztérium élén álló professzor mindenképpen bátorítást jelentett Rómában dolgozó kollégája számára, még akkor is, ha a miniszter alatt dolgozó bürokratikus szisztéma természetéből adódóan idegenkedett a változásoktól.

Az Accademia d'Ungheria in Roma két egymást követő vezető-garnitúrája (1990-1994;1 1995-1998) lényegében egyetértett abban, hogy a tudományos igények akkor valósulhatnak meg, vagyis akkor térhet vissza az RMA a fraknói-klebelsbergi hagyományokhoz, ha három-négy területen jelentős változás következik be. Tehát: új szempontokat kell alkalmazni az ösztöndíjas politikában (ennek akadémiai támogatásában); szinte ismét meg kell alapítani a könyvtárat; újra kell indítani az 1930-as években a római tudományos kutatások eredményeinek közzétételére kiadott Annuariót; illetve, speciálisan római elemként, be kell lépni az 1946 óta működő Unione Internazionale degli Istituti di Archeologia, Storia e Storia dell'Arte-ba.

1994 végéig néhány területen sikerült előre lépni. Az akkori vezetők, Kelemen János filozófia- és Hajnóczi Gábor művészettörténész több tudományos konferenciát szerveztek, sikeresen meghirdették az Akadémia tudományos ösztöndíját, s lépéseket tettek az Unione irányába is. Néhány saját kiadványon túl, Annuario címmel megjelent a Budapesten és Rómában tartott Benedetto Croce konferencia aktája (Benedetto Croce. 40 anni dopo. Roma, 1993) Kelemen János szerkesztésében, majd másik két konferencia-akta. La Pannonia e l'Impero Romano, Electa, Roma, 1995, szerkesztője Hajnóczi Gábor, végül a Vico e Gentile, Rubbettino, Soveria Mannelli, 1995, Kelemen János és Pál József szerkesztésében. Mindhárom tanulmánykötet neves kutatók közreműködésével készült, s szakmai körökben eléggé szép sikert aratott.

A huszonkét legjelentősebb külföldi és tíz olasz tudományos intézményt magában foglaló, igen nagy tekintélynek örvendő Unione elnöke, Carl Nylander professzor így jellemezte az Accadaemia d'Ungheria ez irányú erőfeszítéseit. "La caduta del Muro nel 1990 ha creato una nuova situazione per le accademie scientifiche rumena, ceca e ungherese a Roma. Eminenti scienziati sostituiscono ora i direttori diplomatici e manifestano in vari modi l'ambizione di riconquistare un posto nella cominità scientifia internazionale che Roma ospita. L'Accademia d'Ungheria...ha organizzato simposi su Benedetto Croce, Bisanzio, l'Iran e le Steppe, Carlo Goldoni, la Pannonia e l'Impero Romano... " 2 (Annuario. 1994. 8.)

Az igazgatóváltásokat követően némileg új helyzet alakult ki. 1995. január 1-től két új igazgató irányította az intézményt. A tudományos ügyeket külön igazgató intézte, míg az élő művészeti-kulturális kapcsolatok tartalmi vezetése az általános igazgató, Barna Imre műfordító és szerkesztő feladata lett. Ezt a szervezeti változást, jóllehet nem ez volt az ok, a római akadémiai élet pozitívan értékelte, hiszen a politikai-diplomáciai tevékenységhez képest a tudományos jelleg intézményes megerősítését látta benne.

E vonatkozásban is különös jelentőségre emelkedett a Magyar Tudományos Akadémia elnökének római látogatása 1995 októberében, a jogelőd Magyar Történeti Intézet Fraknói Vilmos által való megalapításának századik évfordulója alkalmával rendezett konferencián. Kosáry Domokos elmondta, hogy a külföldi magyar intézetek szervezetileg ugyan nem tartoznak a Magyar Tudományos Akadémiához, amely azonban így is figyelemmel kíséri és támogatja a római intézet tudományos kezdeményezéseit. A világhírű történész elnök nyilvános szerepvállalása erre biztosítékot jelentett.3 "Erőfeszítéseinket arra, kell koncentrálni, hogy ezek a nagy múltú kollégiumok, akadémiák az őket megillető szerepet töltsék be nemcsak olasz-magyar vagy osztrák-magyar kapcsolatokban, hanem abban, hogy Magyarország visszataláljon az egységes Európába. Olyan szinten kell működniük, hogy a befogadó országok tudományos, kulturális és művészeti elitjével elismert párbeszédben tudjanak maradni." (Kosáry, 1995) Az MTA Történettudományi Intézete és a római akadémia együttműködésének a révén elindult a Fontes-sorozat, amelynek az első kötetét, Relationes Missionariorum de Hungaria et Transilvania (1627-1707). Tóth István György szerkesztette E. Kovács Péter közreműködésével.

A Művelődési és Közoktatási Minisztérium szakmai és pénzügyi felügyelete alatt működő intézet új statútuma rendelkezett a kettős (tudományos és kulturális) profil intézményesítéséről, s a tudományos igazgató javaslatára megalapította az Istituto Storico "Fraknói"-t. A Római Magyar Akadémia 1996. február 12-én elfogadott Szervezeti és Működési Szabályzata biztosította a történeti intézet tevékenységének teljes szakmai autonómiáját az Accademia d'Ungheria szervezeti keretein belül. Célja a humán tudományokkal foglalkozó magyar szakemberek, ösztöndíjasok kutatásainak, szakmai kapcsolatteremtésének és képzésének intézményes támogatása. A történelem, a művelődéstörténet, az irodalom- és művészettörténet, a klasszika-filológia, a régészet és az italianisztika területén önálló kutatások folytatása, különös tekintettel az olasz-magyar kapcsolatokra. E témák valamelyike iránt érdeklődő nem magyar szakemberek kutatómunkájának a segítése. Az SzMSz arról is rendelkezett, hogy a Fraknói Intézet igazgatóját, aki egyben az Accademia d'Ungheria tudományos igazgatója, pályázat útján kell kinevezni. Titkára és egyben a könyvtár felelőse E. Kovács Péter lett.

Nem került azonban bele a statútumba és a későbbiek során sem valósulhatott meg a tudományos igazgatónak az a többször megismételt javaslata,4 hogy a Fraknói Intézet munkájának támogatására a miniszter szakemberekből álló és hatékonyan működő kuratóriumot hozzon létre. A szakmai tanácsadó testület meglétének hasznosságát hazai történelmi példák (Gerevich Tibor kurátori tevékenysége, 1929-től) és a nemzetközi gyakorlat is igazolja. Jóllehet ez a terv hivatalos részről ez idáig sem talált meghallgatásra, a fenti célok elérése érdekében, a nehezebb feltételek ellenére is, 1998 tavaszáig sikerült jelentős lépéseket tenni.

1997 tavaszán a könyvtár olvasóterme az alagsorból felkerült az első emeletre,5 az ún. piano nobilé-re, s e célra készített reprezentatív bútorokkal rendezték be, amelyeken elsősorban a kézikönyvtári anyagot és a magyar történelemre vonatkozó dokumentumok gyűjteményét helyezték el. A helyiség a kutatás és olvasás mellett alkalmas arra is, hogy kisebb konferenciákat, szemináriumi jellegű foglalkozásokat és magyar nyelvórákat szervezzenek benne. A Gianicolóra és a Teverére néző ablakokból lenyűgöző látvány fogadja az ide belépőt.

Ugyanebben az esztendőben látott napvilágot a korábbi két számtól lényegesen különböző elvek alapján szerkesztett Annuario (Annuario, 1997). Az 1997-es nem konferencia-akta volt, mint a Croce- vagy a Vico e Gentile-kötet olasz témáról és főleg olasz szerzőkkel, hanem a régebbi hagyományokhoz tért vissza. Ezt a tényt a szerkesztő kifejezésre juttatta a folyóirat alcímében: Studi e documenti italo-ungheresi. A szerkesztői bevezető meghatározza a legfőbb célt: "Il nostro fine principale è lo studio della presenza ungherese nella millenaria storia di Roma e in quella della Chiesa, tenendo sempre presente il contesto italiano ed europeo"6 (13.). Az írások szerzői elsősorban ismert hazai szakemberek, akik római kutatásaik során elért eredményeikről számolnak be. A tizenhat kutató közül néhányan talán életük utolsó művét közölték itt (Pásztor Lajos, Hanák Péter, Szakály Ferenc). Kiemelhetjük továbbá Pásztor Edit, Jászay Magda, Kosáry Domokos, Erdő Péter tanulmányait.

Az 1996-ban létrejött Istituto Storico "Fraknói" igazi megméretését az Unionéba való felvétel jelentette. Szabad György, Szakály Ferenc és Pók Attila közbenjárására a Magyar Tudományos Akadémia II. osztályának elnöke, Pataki Ferenc levélben7 fejezte ki határozott támogatását a belépést illetően. A hivatalos jelentkezési anyagot Pál József 1998. május 19-én nyújtotta be az Unione elnökének, Krzysztof Zaboklicki professzornak. Az Unione 1998. június 18-án tartott közgyűlése egyhangú szavazással felvette tagjai sorába az Istituto Storico "Fraknói"-t.8 Az Unione évkönyvében véglegesen elfoglaltuk a helyünket a legjelentősebb olasz és nemzetközi akadémiák között.


Kulcsszavak: történettudomány, hungarológia, collegium hungaricum, külföldi magyar intézetek, magyar emlékek külföldön, kulturális örökség


1 Lásd Kelemen János igazgató és Hajnóczi Gábor igazgatóhelyettes hatoldalas anyagát: "Véleményünk szerint ahhoz, hogy a Római Magyar Akadémia ismét elfoglalhassa helyét a Város megbecsült és tekintélyes külföldi akadémiái között... újra kell szervezni az ösztöndíjasok működését, szinte újra meg kell alapítani a könyvtárt, és az Intézet arculatát általában tudományos intézménnyé kell formálni." (Kelemen - Hajnóczi, 1992. 1.) Lásd továbbá Kelemen János 1994. január 3-án Mádl Ferenc miniszterhez írt levelét, amelyben az igazgató a tudományos és a kulturális tevékenység intézményes szétválasztását kéri.

2 A Fal 1990-es lebontása új helyzetet eredményezett a román, a cseh és a magyar akadémia számára Rómában. Kiváló tudósok helyettesítik most a diplomata igazgatókat, akik különféle módokon kifejezték szándékukat, hogy ismét helyet foglaljanak a Rómában lévő nemzetközi tudományos közösségben. A Magyar Akadémia ... konferenciákat rendezett Benedetto Crocéról, Bizáncról, Irán és a sztyeppéről, Carlo Goldoniról, Pannonia és a Római Birodalomról."

3 Kosáry Domokos római előadásának szövegét közli az Annuario (1997). "Now I have come to tell you that we are ready to help promote, in the spirit of academic freedom, the opening of a new, promising chapter in the many centuries old history of the close intellectual relations between our respectives countries, in the fields of sciences and arts. Let us hope that the present meeting might be, perhaps, the first sign of its beginning." "Most azért jöttem, hogy elmondjam Önöknek, készen állunk arra, az akadémiai szabadság szellemében segítsünk előmozdítani, egy új és ígéretes fejezet elindulását országaink közötti szoros szellemi kapcsolatok sok évszázados történetében, a tudományos és a művészetek területén. Reméljük, a jelenlegi találkozó lehet, talán, kezdetének első jele." (15.)

4 Lásd Pál József levele Glatz Ferencnek, az MTA elnökének: 1996. szeptember 16., amelyben a kuratórium tervezetéről és Glatz Ferenc elnöki szerepvállalásáról érdeklődik. Pál József igazgató Magyar Bálint miniszternek e tárgyban írt levele 1996. november 25-én: A kuratórium létrehozását "Indokolttá teszi... egyrészről a római tudományos tevékenység hazai szakmai háttérbázisának igen szükséges megteremtése, másrészről a nemzetközi akadémiai tevékenység jellege és gyakorlata." A levél konkrét javaslatot is tartalmazott, egy szakmailag kompetens akadémikusokból és professzorokból álló, hétfős testület létrehozására.

A Minisztérium válaszát (Budapest, 1997. január 31.) Medgyes Péter helyettes államtitkár írta alá, a levél lényegében elutasította a kuratórium létrehozásának tervét, illetve csak valóságos mozgástérrel nem rendelkező, áltestület létrehozását engedélyezte volna. "A testületnek nem lehet utasítási, illetve intézkedési joga, nem hozhat kötelező erejű döntéseket még az illetékességi körébe tartozó kérdésekben sem."

5 Pál József levele Jékely Zsolt főosztályvezetőnek, 1996. január 25. Lásd továbbá Pál 1997: "A könyvtár 24 ezer kötetet őriz, 23 folyóiratot, negyven periodikát járat... 800 ősnyomtatványt az 1949-50-es akadémiai évben Budapestre szállítottak...sajnos néhány száz kötet akkor elveszett..."

6 "Fő célunk a magyar jelenlét tanulmányozása Róma és az Egyház ezeréves történelmében, mindig szem előtt tartva az olasz és az európai összefüggéseket."

7 Szabad György akadémikus a "Fraknói" Történeti Intézet ügyében írt levelében kérte a MTA II. Osztály elnökét a szakmai együttműködést garantáló támogató levél megírására (1998. március 31.). Pataki Ferenc levele Pál Józsefnek, Budapest 1998. május 27. "...the Section for Philosophy and History of the Hungarian Academy of Sciences attaches a great significance to the reestablishment of the former Hungarian researche centers in Europe and thus greatly appreciates the work of the Fraknói Institute within the Hungarian Academy in Rome. The scholarly activity of the Fraknói Institute makes exploring and publishing essential sources of Hungaran history possible. The work oh the Fraknói Institutes is coordinated with the projects of the Institute of History of the Academy of Sciences, including joint publications... It would definitely serve the interests of Hungaran scholarship if this prestigious institution could become a member oh the Unione Internazionale di Archeologia, Storia e Storia dell'arte in Rome - we wholeheartly support their application for membership." "A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és Történettudományi Osztálya nagy jelentőséget tulajdonít az egykor Európában működő magyar kutatóközpontok újjászervezésének, így nagyra értékeli a római Magyar Akadémia keretein belül működő Fraknói Intézet munkáját. A Fraknói Intézet tudományos tevékenysége a magyar történelem fontos forrásainak a felfedezésére és publikálására irányul. Munkáját a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének projektjeivel összehangoltan végzi, beleértve a közös publikációkat is. A magyar tudományosság érdekeit szolgálná, ha ez a tekintélyes intézet tagja lehetne a Régészeti, Történeti és Művészettörténeti Intézetek Nemzetközi Egyesületének, tagsági felvételi kérelmüket teljes szívvel támogatjuk."

8 Krzysztof Zaboklicki elnök levele Pál József igazgatóhoz (Roma, 22 giugno 1998): "Gentile Professore, ho il piacere di comnicarLe che, nel corso dell'Assemblea Generale tenutasi il 18 c.m., l'Istituto Storico "Fraknói" da Lei diretto è stato ammesso all'Unione Internazionale degli Istituti di Archeologia, Storia e Storia dell'Arte in Roma. La risoluzione è stata approvata all'unanimità." "Kedves Professzor úr, Örömmel tájékoztatom, hogy a folyó hó 18. napján tartott közgyűlésen az Ön által vezetett Fraknói Történeti Intézetet felvettük a Régészeti, Történeti és Művészettörténeti Intézetek Nemzetközi Egyesülete tagjainak sorába. A döntés egyhangú támogatást kapott."


Irodalom

Annuario (1997). Annuario 1996. Studi e Documenti italo-ungheresi. Diretti da József Pál, Soveria Mannelli, Rubbettino

Annuario (1994). "Annuario" 35. Unione Internazionale degli Istituti di Archeologia, Storis e Storia dell'arte". Roma

Kosáry Domokos (1995): Interjú Kosári Domokossal. Népszabadság. 1995. november 14.

Kelemen János - Hajnóczi Gábor (1992): A Római Magyar Akadémia jövője. kézirat. Róma, 1992. október 2.

Pál József (1997): Interjú Pál Józseffel. Népszabadság. 1997. május 27.


<-- Vissza a 2004/2 szám tartalomjegyzékére