Magyar Tudomány, 2004/2 163. o.

Az új gazdaság

Szalavetz Andrea

tudományos főmunkatárs, kandidátus, MTA Világgazdasági Kutató Intézet

Az új gazdaság-buborék kipukkadása?


Bevezető

A technológiai és az Internet-szektor részvényeit (mintegy ötezer vállalatét) tömörítő Nasdaq-index 2000. áprilisi visszaesését követően - a márciusi csúcshoz képest az áprilisi mélypont 37 %-kal (!) volt alacsonyabb - új hívekkel gyarapodott az új gazdaság-szkeptikusok tábora.

A tőzsdei korrekciót nem sokkal később enyhe recesszió követte, vagyis kiderült, hogy a konjunktúraciklus halálát sugalló euforikus következtetések elsietettek voltak. A visszaesést magyarázó elemzések szerint a tőzsde működési mechanizmusából logikusan levezethető volt a buborék kipukkadása. Bemutatták, hogy szemben a "régi gazdaság" megállapodott cégeivel, az új gazdaság-papírok egy részvényre jutó nyeresége minimális, esetenként negatív (!) volt (Sornette, 2003), a papírok irracionálisan felülértékeltek voltak, és a befektetők további gyors részvényárfolyam-emelkedésre spekuláló, nyájszerű viselkedése nem tarthatott a végtelenségig.

A magyarázatok másik része az intézményi gazdaságtan megközelítését alkalmazza: az infokommunikációs szektor válságát piaci és kormányzati hibákra vezeti vissza. (Major, 2003; Cheng et al., 2003) A távközlési szektor deregulációja, nagyszámú új piacra megjelenése óriási beruházási boomot indított el. Az új piacra elkezdték kiépíteni, a piacon bennlévők pedig felújítani, modernizálni infrastruktúrájukat. Az e- és i-kereskedelem gyors kiépülése, a cégek tömeges áttérése internetalapú beszerzésekre, az informatikai alapú szolgáltatások kihelyezése, specializált web-szolgáltatók megjelenése, a mobilszolgáltatások páratlanul gyors elterjedése kínálati sokkot eredményezett. A felpörgő versenyben, a gyorsan rövidülő technológiai ciklusok korában helytállni, új és új technológiai megoldásokkal elsőként a piacra lépni kívánó vállalatok nem csupán a roppant beruházások következtében, hanem amiatt is vészesen eladósodtak, hogy kínálati palettájuk bővítése érdekében nagyszámú, már a felvásárlási ajánlatot megelőzően is jócskán felülértékelt vállalat felvásárlásával próbálták stabilizálni piaci pozíciójukat.1

A növekedés csapdájába került vállalatok rendre előremeneküléssel próbáltak megszabadulni feszítő likviditási gondjaiktól: az infokommunikációs berendezések gyártói és az infrastruktúra szállítói, kiépítői nem csupán saját roppant beruházásaikat finanszírozták, de kedvezményes fizetési feltételeket szabtak vevőiknek, sőt legtöbbször meg is finanszírozták azokat.2

Az eladósodási folyamat attól vált tarthatatlanná és vezetett a befektetők bizalmának megingásához (ne felejtsük el, hogy tőzsdei finanszírozású cégekről van szó,3 amelyek esetében a befektetői bizalom szó szerint létkérdés), hogy a versengő szolgáltatók csillagászati licencdíjakat fizettek a harmadik generációs (szélessávú) multimédiás mobilszolgáltatások szolgáltatói engedélyeiért.4

A csődbe jutott vagy csupán a csőd szélére került, és ezért a készleteiktől megszabadulni kívánó vállalatok elárasztották a már amúgy is lanyhuló keresletű piacot nagy árengedménnyel kínált új vagy "újszerű, alig használt" berendezésekkel. Megkezdődött a reményeket be nem váltott felvásárlások leírása, ami tovább mélyítette a pénzügyi válságot.

Major Iván (2003) tanulmánya bemutatja azokat az egymást követő kormányzati, szabályozási- és piachibákat, amelyek a csapdahelyzetek fenti sorozatát és a válságot előidézték. E dolgozat más nézőpontból járul hozzá az új gazdaság intézményi megközelítéséhez: a piac talán idő előttinek mondható konszolidációját előidéző, kétségtelen intézményi hibákat nem tagadva, a hangsúlyt arra helyezi, hogy az amerikai gazdaság számos "intézményi erénnyel" rendelkezik, amelyek hozzásegítették, hogy az új gazdaság epicentrumává váljon. Az intézményi erények bemutatásával a tanulmány azt igyekszik bizonyítani, hogy az amerikai gazdaság a sornette-i értelemben vett új gazdaságok fő motorja, és haszonélvezője. Sornette (2003) megállapítja, hogy az új gazdaság kifejezés nem a kilencvenes években született: már a húszas évek végén, az 1929-es válságot megelőző időszakban, továbbá a hatvanas években is gyakori kifejezés volt a befektetők körében.

Sőt, ha úgy tetszik, már az 1600-as évek tulipánmániája idején is (1637-ben a tulipánhagymák "árfolyam-összeomlása" volt az első nevezetes tőzsdekrach). Az új gazdaság kifejezést akkoriban az új és új gyarmatosítási lehetőségek és a gyors növekedés tette indokolttá. Mindez a gazdaság "új" működésére utalt. A húszas években az elektronika és telekommunikáció térhódítása, a General Electric és az AT&T voltak a gazdaság működését forradalmasító, új technológiát képviselő új vállalatok. A hatvanas évek elején az elektronikai cégek villámgyors áremelkedése (Texas Instruments, Varian Associates, Transitron, Circuitronics - az 1962-es krach után számos elektronikai vállalat részvénye a csúcspont árfolyamának 10 %-át érte csupán), az ún. tronics boom volt az "új korszak" motorja.

Hipotézisem szerint ugyanakkor, az információs technológiai forradalom kiváltotta új gazdaság következő fejlődési fázisának nem az Egyesült Államok lesz a fő motorja.

A látványos felíveléseket (és egyúttal a jelentős divergencia időszakait) követő korrekciók utáni, azoknál hosszabb ideig tartó fokozatos technológiai és gazdasági fejlődési időszakokban - amikor már nincs szó új gazdaságról, csupán business as usual - már nem feltétlenül a technológiai ciklus elindítója a fokozatos fejlődés fő motorja. A business as usual időszakában ismét felerősödik a fejlett országok gazdasági konvergenciája. A fejlődést és a termelékenységjavulást a sikeres felzárkózók hajtják előre.5 Az USA a következő új gazdaság-időszakban válik majd ismét a fejlődés motorjává.

Intézményi erények

Könyvtárak eldugott polcain porosodó technológiatörténeti kézikönyvek bizonyára megemlékeznek arról, hogy az Internet nem egy magányos, amerikai lángelme találmánya, hanem több fejlett ország (Nagy-Britannia, USA, Franciaország, Norvégia, Svájc) kutatócsoportjainak számos, részben egymásra épülő találmányai nyomán jött létre, és közel három évtizedes (!) technológiafejlődést követően robbant be - mint "Amerikából származó fejlesztés" - a nemzetközi köztudatba. (l.: Mowery - Simcoe, 2002)

Az amerikai gazdasági intézményrendszert tanulmányozva, különös tekintettel az innovációs rendszer intézményeire (Mowery - Rosenberg, 1993; Gordon, 2003), világossá válik, hogy miért az Egyesült Államokban terjedt el a leggyorsabban az új technológia, és hatotta át a gazdaság valamennyi szegmensét. A híres amerikai kommercializációs kultúra (Kenney, 2003) létrejöttének egyik kulcseleme a tőzsdei finanszírozás intézménye. David Mowery és Timothy Simcoe (2002) érzékletesen írják le, hogy a Netscape tőzsdére bocsátásának sikere nyomán drámai gyorsasággal futottak fel a terjeszkedésükhöz szintén a tőzsdéről forrásokat teremtő Internet-alapú vállalkozások, amelyek mind a technológia kommercializálásához járultak hozzá. A sikeres kommercializálásban talán még a rugalmasságot és a versenyt erősítő tőzsdei finanszírozási rendszernél is nagyobb szerepet játszottak az amerikai innovációs rendszer motorját képező kockázati tőketársaságok.6 Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a kommercializálás nem csupán a találmányból fakadó lehetséges üzleti haszon kiaknázása szempontjából kulcskérdés - hiszen az üzleti sikerrel lehet a további K+F-ráfordításokat megindokolni -, a kommercializálás a technológia gyors és a gazdaság minden szegmensére kiterjedő diffúziójának is előfeltétele! A gyors diffúzió szempontjából hasonlóan fontos az amerikai munkaerőpiac páratlan rugalmassága is: az USA-ban nem probléma néhány ezer kvalifikált munkaerő biztosítása egy felívelő ágazatban, hiszen a munkaerő kész több ezer mérföldről áttelepülni a jó állásokért.

A technológia gyors elterjedését szolgálta a fejlett szellemi tulajdonjog-védelem és a szabadalmi rendszer, továbbá a verseny erőteljes ösztönzése, a trösztellenes törvényhozás, az új piacra lépők támogatása és a vállalkozásösztönzés is. Számos ország technológiapolitikájának szerves része (különösen a Távol-Keleten és a délkelet-ázsiai országokban), hogy az ún. csúcstechnológiát képviselő, az innovációkban élenjáró "nagy nemzeti vállalatot" támogatják. Ez utóbbi rendszer nem ösztönzi, hogy új piacra lépők támadják a kiválasztott cég piacvezető pozícióját. Az amerikai intézményrendszer nem így működik: a nagyok pozíciója, mint azt a gazdaságtörténet számtalanszor bizonyította, támadható. Az állandó piaci támadások következtében az iparágak vezető szereplőinek fejlesztési erőfeszítései, ráfordításai az Egyesült Államokban sokszorosát képezik más országok "innovációra kiválasztott" játékosaiénak.

Az intézményi erények közé tartozik a kiváló egyetemi és vállalati kutató laboratóriumok sűrű hálózata7 és a szoros ipar-egyetemi kapcsolatok hagyománya. Fontos intézményi erény, hogy a katonai és polgári kutatás-fejlesztés nem különül el mereven (gondoljunk Dwight Eisenhower híressé vált megfogalmazására a katonai ipari komplexumról!) - ami lehetővé teszi, hogy a hadiipari fejlesztések rövid idő alatt a polgári szférában is hasznosuljanak.

A fentiek fényében nem tekinthető véletlennek, hogy míg a nagy találmányok gazdaságtörténetében az amerikai előny nem mindig a találmányi fázisban jelentkezett, a találmányok kommercializációs fázisában már mindig az Egyesült Államok járt élen.

Új gazdaság vagy új gazdaságok

Ebben a tanulmányban az új gazdaság kifejezést két értelemben használjuk. A többes számmal jelzett evolúciós értelmezés a gazdasági fejlődést technológiai forradalmakra, új technológiát képviselő, új iparágak megjelenésére és fejlődésének dinamikájára visszavezető evolúciós elméletekhez áll közel. Az információs technológiai forradalom kiváltotta változásokat történetiségében szemléli és - bár nem tagadja a legújabb új gazdaság mélyreható, minőségi, ha úgy tetszik, revolutív voltát, megközelítésmódja evolutív: az információs technológiai forradalmat az általános célú, forradalmian új technológiák megjelenésének sorozatában az egyik állomásnak tekinti.

E dinamikus szemlélettel szemben az új gazdaság kifejezést egyes számban használó elméletek szóhasználata egyetlen konkrét, bár tartalmilag és időben azóta sem egyértelműen meghatározott gazdaságtörténeti időszakot jelöl: a kilencvenes évtized második felének új gazdaságát, az információs technológiai forradalom kiváltotta változásokat.

Kíséreljük meg időben behatárolni az új gazdaságot, ami hozzásegíthet bennünket az evolutív és a revolutív elemek szétszálazásához, továbbá ahhoz, hogy számba vegyük, melyek az új gazdaság tartósan fennmaradó, minőségi elemei, és mely vonásai indokolják az evolúciós megközelítésű, dinamikus értelmezést.

Makroközgazdászok a kilencvenes évek közepétől számítják az új gazdaság időszakát, amikor a termelékenység-emelkedés üteme látványosan felgyorsult, az infláció és a munkanélküliség közötti Philips-görbe összefüggés nem érvényesült.8 A tőzsde szárnyalt (a Wall Street ugyanúgy, mint a NASDAQ)9, és úgy tűnt, a régi közgazdasági törvényszerűségek (a szűkösség és a csökkenő hozadék törvénye) új közgazdaságtannak fogják átadják a helyüket.

Az Internet drámai elterjedése is erre az időszakra esik, a mikroprocesszorok, a számítógépek és perifériáik árcsökkenése is ebben a fél évtizedben a legmeredekebb (IMF, 2001). A számítógépes berendezésekbe, szoftverekbe és telekommunikációs berendezésekbe irányuló beruházások szintén az évtized második felében tetőztek, és az évtized végétől csökkenni kezdtek.

A nemzetközi menedzsment-irodalom, továbbá a vállalatszervezetet és piaci szerkezetet vizsgáló irodalom az új gazdaságot az üzleti környezet megváltozásaként értelmezi.10 A vállalati versenyképességet és az üzleti sikert új versenyfeltételek, a korábbiaktól eltérő tényezők határozzák meg. (Granstrand, 2000) A vállalatok és a kereskedelembe kerülő javak értékének egyre nagyobb része immateriális tényezőktől11 függ. A tudás a fizikai tőkénél fontosabb termelési inputtá, a hosszú távú növekedés és hosszú távon fenntartott versenyképesség legfontosabb erőforrásává vált. Az új üzleti modell további alapvető jellemvonása a gazdaság hálózati szerveződése. Verseny nem csupán termékek és cégek dimenziójában mutatkozik, hanem hálózati szinten is. Az egyéni stratégia, egyéni hatékonyság háttérbe szorult a versenyképességet magyarázó tényezők sorában, a versenyképességet egyre inkább a kollektív hatékonyság, a hálózati hatékonyság határozza meg.

A tudásgazdaság kiteljesedése, a tudás versenyképességet meghatározó szerepének kialakulása, vagyis az a folyamat, ahogyan az intellektuális tőke jelentősége megelőzte az egyéb termelési inputokét, még annyira sem köthető kezdő dátumhoz, mint a makrogazdasági mutatók javulása.12 Az új üzleti modellként értelmezett új gazdaság hosszú, evolutív folyamat eredményeként jött létre.

Az elemző óhatatlanul a globalizáció irodalmára asszociál: tanulmányok sorozata mutatta be, hogy a globalizáció nem ezredvégi jelenség, eredete a középkorig, a nagy felfedezésekig nyúlik vissza, mindazonáltal az utóbbi tizenöt évben került - immár szükségszerűen közhelyként - a köztudatba.

A globalizációnak az új gazdasággal analóg képlékeny időbeli behatárolhatóságát jól érzékelteti John Dunning meghatározása. A globális kapitalizmus egyedi, különleges vonásait Dunning az alábbiakkal definiálja:

"1. A határokon átívelő tranzakciók mélyebbek és kiterjedtebbek, mint valaha. 2. A nyersanyagok, képességek, árucikkek és szolgáltatások földrajzi áramlása könnyebb és gyorsabb, mint valaha. 3. A multinacionális vállalatok szerepe a jólét megteremtésében és diffúziójában jelentősebb, mint valaha, továbbá a multik székhelyei és termelő bázisai több országban találhatók meg, mint valaha. 4. A nemzetközi tőke- és devizapiacok volatilitása nagyobb, mint valaha ..." (Dunning, 2002, 25. kiemelés tőlem [Sz. A.])

Úgy tűnik, az új gazdaság, csakúgy, mint a globalizáció az engelsi "mennyiségi változások átcsapása minőségi átalakulásba" formulával írható le, ami evolúciós, dinamikus értelmezést indokol. A "legújabb új gazdaság" mindezek ellenére tagadhatatlanul új, a korábbiaktól minőségileg elkülönülő korszakot jelöl. Mérföldkő a gazdaságtörténet számos mérföldköve között. E mérföldkő paradoxona abban mutatkozik meg, hogy revolutív elemeit, a mélyreható, minőségi változásokat, amelyek miatt a buborék kipukkadása ellenére új korszakról kell beszélnünk, a dunningi evolutív szemlélettel lehet leginkább meghatározni. Az új gazdaság egyedi, különleges vonásait Dunningot parafrazálva a következőkben foglalhatjuk össze:

(1) Az új gazdaságban az információs technológia minden korábbinál mélyebben és kiterjedtebben (a gazdaságok minden szegmensét áthatva) hatolt be a gazdaságokba és határozta meg azok működését. (2) Az új gazdaságban az információs technológiai forradalom lehetővé tette a gazdasági tevékenységek példátlan, minden korábbit meghaladó mértékű feldarabolódását (Arndt - Kierzkowski, 2001; Feenstra, 1998), ennek következtében a globalizáció erőteljesebb és a világgazdaság játékosainak szélesebb körét és mélyebben érinti, mint valaha.13 (3) Az új gazdaságban a tudás, mint termelési input jelentősége minden korábbinál erőteljesebben határozza meg a vállalati versenyképességet. A technológia fejlődése minden korábbinál jobban felgyorsul, a termék-életciklusok minden korábbinál rövidebbé váltak. (4) Az új gazdaságban a gazdasági szereplők (hierarchikusból alapvetően horizontálissá vált) hálózati szerveződése minden korábbinál komplexebb, ennek következtében a feldolgozóipar és szolgáltatások minden korábbinál erőteljesebben összefonódtak, a vállalati és iparági határok minden korábbinál képlékenyebbé váltak, a feldolgozóipar tercierizálódott.

A business as usual időszaka

Michael Tushman és Philip Anderson (1990) tanulmánya sokatmondó kifejezéspárral különböztette meg a radikális technológiai változások és a business as usual időszakát: az előbbit kompetenciarombolónak, az utóbbit képességfokozónak nevezte. Radikális technológiai változás idején - állapította meg a szerzőpáros - a bejáratott, hagyományos képességek értéke hirtelen devalválódik. A piaci részesedésért folytatott küzdelem termékinnováció-alapú versengésnek adja át a helyét. A küzdelem ilyen körülmények között azért folyik, hogy melyik termékalternatívát fogadja el a piac. A vezető design kikristályosodását követően, az új technológia bázisán a versengés immár ismét a hagyományos célokért, a piaci részesedésért és profitért folyik. A ciklusnak ebben a szakaszában a termékinnovációk gyakorisága gyorsan csökken, az innovációs tevékenység egyrészt a fokozatos fejlesztést, a termékparaméterek jobbítását célozza, másrészt hatékonyságjavító és költségcsökkentő eljárás-innovációknak adja át a helyét. Képességfokozónak egyrészt abban az értelemben nevezhetjük a technológiai ciklusnak ezt a szakaszát, hogy a fokozatos, kis lépésekben haladó innovációk gyakorisága értelemszerűen magasan meghaladja a radikálisan új technológiát létrehozó innovációkét, másrészt az új technológia meggyökeresedését követően sokágúvá és intenzívvé válnak az új és a meglévő technológiák, illetve az új iparágak és a már korábban is létezett iparágak közötti kapcsolatok, ami nagyszámú további innováció létrejöttének alapjául szolgál. (Munir, 2003; Munir - Phillips, 2002)

Szemben az amerikai innovációs intézményrendszerrel, amely a gazdasági szereplőket az új technológiák felbukkanásakor megnyilvánuló technológiai bizonytalanság kompetenciaromboló időszakaiban való helytálláshoz segíti hozzá, a japán (és a délkelet-ázsiai országokra jellemző) innovációs intézményrendszer a technológiai ciklusok későbbi, képességfokozó időszakaiban bizonyult igazán hatékonynak. Ez utóbbi fázisban a nemzeti innovációs rendszerek utánzást, rugalmasságot és az azonos stratégiát, de jobban elvének megvalósítását segítő elemei képesek hatékonyan hozzájárulni a sikerhez.

Hadászati példával élve, ha két hadsereg a nyílt terepen összecsap (azonos stratégia), az erősebb, vagyis a számosabb vagy jobb fegyverekkel rendelkező fog győzni. Ha azonban az egyik eltérő stratégiát választ (például a házak fedezékéből ki-kicsap az ellenségre, vagy taktikai visszavonulás közben hátulról bekeríti azt stb.), a jobb stratégiát követő fél fog győzelmet aratni. Eszerint a technológiai ciklusok első, képlékeny fázisában a jobb stratégiát alkalmazó, innovatívabb, a vezető, vagyis a piac által is elfogadott designt kialakító és a gyorsabb kommercializálásra képes játékosok "kerekednek felül". A ciklus második, business as usual fázisában a szereplők azonos stratégiát követnek. Ekkor a hatékonyabban, költségtakarékosabban termelők, a piacot - egyebek mellett állandó fokozatos innovációk segítségével - jobban megdolgozók törnek az élre.

A feldolgozóipari termelés feldarabolódása és az egyes termelési fázisok földrajzi decentralizálódása következtében a radikális innovációk földrajzilag másutt jelennek meg, mint ahol a fokozatos fejlesztési és adaptációs tevékenységek folytatódnak. Bár a szakirodalomban szinte konszenzus uralkodik abban a tekintetben, hogy a termelési eljárások és a termékek folyamatos jobbítását célzó fokozatos innovációs tevékenységet, csakúgy, mint az azonos stratégiát, de jobban elv megvalósítását leginkább a japán innovációs rendszer intézményei segítik elő14 - a valóságban a feldolgozóipari működőtőke-befektetéseket fogadó, termelésre és a globális termelési hálózatokban a hierarchia felsőbb szintjein álló megrendelőknek történő beszállításokra szakosodó, és ennek segítségével felzárkózásukat, szerkezeti modernizációjukat felgyorsítani kívánó országok mind több szereplője válik erre képessé. Olyannyira, hogy Eduardo Viotti (2002) tanulmányában már síkra száll a nemzeti innovációs rendszer és a nemzeti tanulási rendszer intézményeinek megkülönböztetése érdekében, hiszen a fejlődő, felzárkózó országok esetében nem az innováció, hanem a külső technológia abszorpciója és fokozatos továbbfejlesztése a technológia fejlődésének fő mozgatórugója.

A technológiai ciklus második fázisába történő átlépés nem áll ok-okozati összefüggésben a 2000. évi tőzsdei visszaeséssel. A technológiai bizonytalanság már évekkel korábban véget ért. A piac konszolidációját a vállalati felvásárlási és fúziós hullám felerősödése mutatja. Évtizedek távlatából visszatekintve mindazonáltal valószínűleg ehhez az eseményhez köti a ciklus második fázisának kezdetét a történelmi emlékezet. A business as usual időszakában mindenesetre a termelés költséghatékonyságát fokozó eljárás-innovációkra és a fokozatos termékfejlesztésre képes országok válnak a fejlődés és termelékenységjavulás fő mozgatóivá.


Kulcsszavak: információtechnológiai forradalom, új gazdaság, evolúciós elmélet, technológiai ciklusok


1 1998 és 2000 között a Cisco Systems mintegy ötven, új fejlesztéssel megjelent céget vásárolt fel. (Forrás: Acquisition Summary. http://www.cisco.com/warp/public/750/acquisition/summarylist.html)

2 A vevők megfinanszírozása a Cisco mérlegében 475 millió dollárral szerepelt, a Nortel Networks-éban 1,6 milliárd dollárral. (Cheng et al., 2003, 75. )

3 A tőkepiaci finanszírozás tette lehetővé, hogy a Cisco kapitalizációja (a forgalomban lévő értékpapírok számának és árfolyamának összege) 435 milliárd dollár volt 2000-ben, míg a Fordé 63 milliárd. ( www.cisco.com)

4 A licencért folyó verseny aukciókon dőlt el: Nagy-Britanniában például a költségvetés 35,4 milliárd USD-nek megfelelő összegű bevételt könyvelt el az engedélyekért. (Cheng et al., 2003, 73.)

5 A sikeres felzárkózók körét a már bizonyos fejlettségi küszöb feletti országok alkotják, amelyek gazdasági teljesítménye ebben a fázisban közelíteni kezdi a technológiai ciklus első fázisában kiugró teljesítményt mutató gazdaság(ok)ét, hozzájárulva ezzel a divergencia lassulásához, megfordulásához. 6 Néhány összehasonlító adat (Forrás: www.nvca.org):

1990-ben az összes kockázati tőkeberuházás 2862,5 millió dollárt tett ki az Egyesült Államokban (1471 ügylet; egy ügylet átlagos értéke 1,95 M USD volt.)
1995: 7682,96 M USD, 1901 ügylet, 4,04 M USD/ügylet;
1998: 21472,96 M USD, 4203 ügylet, 5,11 M USD/ügylet; 2000: 106391,24 M USD, 8208 ügylet, 12,96 M USD/ügylet.

7 Mind az állami, mind a magán-kutatóintézetek számtalan meghirdetett szövetségi és tagállami K+F-projektre pályázhatnak, amelyeket elnyerve bőkezű, hosszú távra tervezhető finanszírozásban részesülnek.

8 Folyamatos csökkenés után, 2000-ben a munkanélküliségi ráta 3,9 %-ra, harmincéves mélypontra esett. A 4 %-os munkanélküliségi rátát az elemzők kb. két százalékkal alacsonyabbnak tartották a munkanélküliség azon természetes rátájánál, amely még nem váltja ki az infláció meredek emelkedését. A "különleges makrogazdasági körülményekre" utalt az a tény, hogy ezzel egyidőben az infláció is stabilan mérsékelt maradt. A kilencvenes évtizedben mért fogyasztói áremelkedés átlagos értéke alig 2,5 % volt, szemben a nyolcvanas évek 5 %-os, vagy a hetvenes évek 6 %-ot meghaladó átlagértékével. (Temple, 2002, 244.)

9 A S&P 500 index átlagos értéke 1994. decemberében 455 volt, míg a 2000. április elsején végződő héten 1505, 2000 végén pedig 1320. (Forrás: Gordon, 2003]) A NASDAQ index az 1995-ös évet 752 ponton kezdte, csúcspontja 2000. március 10-én 5048 volt. ( www.nasdaq.com)

10 Korábbi tanulmányaimban részletesebben írtam erről. Szalavetz, 2002.a, b]

11 A legfontosabb immateriális tényezők közé tartoznak a K+F-bázis minősége, a licencek, márkanevek, vevőkapcsolatok, disztribútori hálózat, innovatív humán erőforrások, különleges vállalatszervezeti- és menedzsment-megoldások stb.

12 Visszatekintve tudjuk, a makromutatók ilyen mértékű javulása epizód volt a gazdaságtörténet végtelen folyamatában, amivel természetesen nem tagadjuk, hogy számos makromutató a tőzsdei korrekciót követően is jóval kedvezőbben alakul, mint például a hetvenes években vagy a nyolcvanas évek elején.

13 Matti Pohjola (2002) "új gazdaság" definíciójának a gazdasági tevékenység globalizációjának példátlan előrehaladása az egyik eleme (a másik az információs technológiai forradalom).

14 Az azonos stratégiát, de jobban elv nagyrészt a japán intézményrendszer fejlett exportösztönzési és az egyes iparágak technológiai tendenciáit nyomon követő monitoring eszköztára révén valósul meg. Az intézményi erények közé tartozik továbbá az amerikainál egységesebben magas színvonalú oktatási rendszer. Említést érdemelnek a fenti elv maradéktalan megvalósítását szolgáló japán menedzsment-technikák, illetve az amerikaitól eltérő sajátosságokkal rendelkező, de hasonlóan magas minőségű társadalmi tőke.


Irodalom

Cheng, Joe Z. - Tsyu, Joseph Z. - Yu, Hsiao-Cheng D. (2003): Boom and Gloom in the Global Telecommunications Industry. Technology in Society. 25, 1

Dunning, John H. (2002): Whither global capitalism? In: Global Capitalism, FDI and Competitiveness. The Selected Essays of John H. Dunning. Edward Elgar, Cheltenham, II./23-59

Gordon, Robert J. (2003): The United States. In: Steil, Benn - Victor, David G. - Nelson, Richard R. (eds.) Technological Innovation and Economic Performance. Princeton University Press. Princeton, 49-73

Granstrand, Ove (2000): The Shift towards Intellectual Capitalism - The Role of Infocom Technologies. Research Policy. 29, 9, December, 1061-2000.

IMF (2001): World Economic Outlook. The Information Technology Revolution.

Major Iván (2003): Az infokommunikációs szektor nemzetközi válsága - egy intézményi megközelítés. Információs Társadalom, 3, 1

Mowery, David C. - Simcoe, Timothy S. (2002): Is the Internet a US invention? - an economic and technological history of computer networking. Research Policy, vol. 31, No. 8-9

Mowery, David C. - Rosenberg, Nathan (1993): The US National Innovation System. In: Nelson, Richard R. (ed.) National Innovation Systems: A Comparative Analysis. Oxford University Press, N.Y. 29-75

Munir, Kamal A. - Phillips, Nelson (2002): The Concept of Industry and the Case of Radical Technological Change. The Journal of High Technology Management Research. 13, 2

Pohjola, Matti (2002): The New Economy: facts, Impacts and Policies. Information Economics and Policy. 14, 2

Sornette, Didier (2003): Critical Market Crashes. Physics Reports. 378, 1

Szalavetz Andrea (2002.a): "Új gazdaság" és gazdasági növekedés Magyarországon. Külgazdaság. 9

Szalavetz Andrea (2002.b): "Új gazdaság"-jelenségek - A feldolgozóipar tercierizálódása. Külgazdaság. 12

Temple, Jonathan (2002): The Assessment: The New Economy. Oxford Review of Economic Policy. 18, 3

Tushman, Michael - Anderson, Philip (1990): Technological Discontinuities and Dominant Designs: A Cyclical Model of Technological Change. Administrative Science Quarterly. 35, 3

Viotti, Eduardo B. (2002): National Learning Systems: A New Approach on Technological Change in Late Industrializing Economies and Evidences from the Cases of Brazil and South Korea. Technological Forecasting and Social Change. 69, 7


<-- Vissza a 2004/2 szám tartalomjegyzékére