Az iszlám jelentősége a csecsen nemzeti öntudatban

Swirszcz, Johanna: The Role of Islam in Chechen National Identity = Nationalities Papers, 37. évfolyam, 2009. január, 1. szám, 59-88. p.

A csecsenek a történelem során végig szoros kapcsolatban álltak a szúfi ideológiával, amelynek képviselői, a szúfi misztikusok a muszlim vallás fő irányához képest toleránsabb megközelítést alkalmazva, az egyént helyezték előtérbe, és egy tágabb értelemben vett, egyetemes testvériség tagjaiként értelmezték a helyi közösségeket, éppen amikor a muszlim hit térhódításával egyre nagyobb ellenállásba ütközött a muszlim vezetők törekvése, hogy ugyanazokat a törvényeket és szokásokat erőltessék olyan csoportokra, amelyeknek már megvolt a saját társadalmi szerveződésük és hierarchiájuk. Az erőltetett uniformitással szemben a szúfi ideológia az istennel kapcsolatos személyes, egyéni élményeket helyezte a középpontba. A csecsen nemzeti öntudat és a szúfi ideológia kapcsolata egyértelműen nyomon követhető a történelem folyamán, kérdés azonban, hogy csecsennek lenni és muszlimnak lenni mekkora mértékben jelenti ugyanazt. Az iszlám szent törvényeinek szigorú követése jelenti-e vajon egy csecsen számára a vallásosságot? A csecsenek, noha elutasítják a saría társadalomra vonatkozó értelmezését és alkalmazását, muszlimnak vallják magukat.

A csecsenek az iszlám vallást az oroszok elleni összefogás és küzdelem eszközeként fogadták el, és a folyamat során világnézetük teljesen átalakult. Ősi formájában a csecsen nacionalizmus cseppet sem hasonlított a fogalom nyugati értelmezése szerinti fogalomra. A klánok nagy csoportjaiban az átfogó nemzettségi öntudatot inkább a birtokkapcsolatok határozták meg, nem a vérrokonság. A csecsenek egyfajta katonai demokráciában éltek, békeidőben a klánok felett nem állt összefogó, egyedi hatalom, a klánok nem szerveződtek testvériségekbe. Vérontások és vérbosszúk miatt nem volt ritka a nagy csoportok közötti ellenségeskedés sem. Ha azonban ellenség bukkant fel a láthatáron, a klánok, még az ellenségeskedők is, összeültek, és katonai vezetőt választottak. Az orosz hódításig a csecsenek nem rendelkeztek központosított politikai rendszerrel. A hatalmas orosz birodalommal szemben azonban a laza katonai szerveződés elégtelennek bizonyult. A csecsenek egy bürokratikus rendszer és egy állandó hadsereg kiépítésére kényszerültek. A klánok egyesítéséhez a vezérelvet az iszlámban, azon belül is elsősorban a szúfi testvériségekben találták meg. Noha az iszlám nem volt elegendő a cári hatalommal szemben, a csecsen nép hű maradt új világszemléletéhez. A csecsenek titokban találkoztak és gyakorolták vallásukat, amely még népszerűbb lett, amikor a szovjet hatalom betiltotta a szúfi rendeket. A Szovjetunió bukása után a csecsenek ismét nyíltan gyakorolhatták a muszlim vallást.

A csecsenekre jellemző hegyvidéki ellenállás történelmi áttekintése azt mutatja, hogy a csecseneknek nem volt mindig ”szüksége” az iszlámra a kívülállókkal szembeni ellenállás megszervezéséhez. A csecsenek ugyanakkor a vallást és annak külső megnyilvánulásait, a vallási jelképeket ön- és világképük formálására használják. A csecsenek nemzeti hősei mindnyájan annak köszönhetik hírnevüket, hogy megpróbálták összefogni népüket az oroszokkal szemben, és mind az iszlám zászlaja alatt tették ezt. A csecsen hősök sorában Imam Mansur volt az első, ő vezette először az egyesített csecsen erőket az orosz cári hatalom ellen. A szovjet időszakban a nevét is tilos volt említeni, Csecsenföld függetlenségének kikiáltása után azonban még egy repülőteret is elneveztek róla Groznij közelében. Shamil szintén jelentős, de ellentmondásos nemzeti hős volt, aki megközelítőleg húsz évig uralkodott a Kaukázus felett, miután 1834-ben vezetővé, imámmá kiáltotta ki magát. Az általa kialakított, hatékony államszervezet támogatta a csecseneket kulturális és vallási függetlenségük védelmezésében, sok csecsen azonban nem tudta Shamilt elfogadni vezetőjeként és árulónak tartotta, mert Shamil, elfogatását követően, hűséget fogadott a cárnak.

A csecsenek azonban többé már nem vágynak karizmatikus nemzeti hősökre, akik az ellenállást szervezik. A vallási fundamentalizmus veszélyeinek és a média propagandájának következtében jelenlegi függetlenségi küzdelmük politikai vezetők és vallási szélsőségesek háborújává vált, és ennek a csecsenek nemzeti érzülete látta kárát. Például a szovjet időszak eseményeiből levonva a tanulságot, miszerint a Kaukázus északi területein a vallás elnyomásának leghatékonyabb eszköze, ha támogatjuk azt, ma a Kreml által támogatott csecsen elöljárók nyíltan részt vesznek dhikreken, szertartásos könyörgéseken az Istenhez. Ramzan Kadyrov, Csecsenföld fiatal elnöke, bizonyítottan lépéseket tesz annak érdekében, hogy a vallási vezetőkre jellemző személyi kultuszt építsen ki maga körül, amellyel erősítheti kapcsolatát a csecsen néppel. A folyamatos támadások ellenére, miszerint politikai előnyök megszerzésére használja az iszlámot, Kadyrov puskát ropogtatva nyilvános dhikreken vesz részt, támogatja a vallási szentélyek látogatását, sőt, maga is látogatja azokat, és kiáll a közszférában dolgozó nők kötelező fejkendőviselése mellett is. Ami a vallási fundamentalizmust illeti, a szeparatista csecsen harcosok, miután belátták, hogy a nyugati kormányokra nem számíthatnak a függetlenségért folyó harcban, elkezdtek bármilyen elérhető pénzügyi és technológiai segítséget megragadni, és kapva kaptak az afganisztáni arab fegyveresek által felajánlott támogatáson. A fundamentalista harcosok kevésbé számbeli, mint inkább elszántság- és eszközbeli fellendülése negatív hatással volt a csecsen függetlenségi törekvésekre. Felmerült a kérdés, hogy az iszlám milyen szerepet kell, hogy játsszon a független csecsen identitás kialakításában. A legtöbb csecsen úgy érzi, a szélsőséges gondolkodás, a dzsihád kikiáltása, valamint egy Kaukázusi Emirátus létrehozásának támogatása nem egyeztethető össze a csecsen öntudattal. Az állampolgárok többsége felismerte, hogy az erőszak elsődleges oka a szélsőséges gondolkodás, és elhatárolja magát ezektől az ideológiáktól.

Amikor a csecsen nemzeti öntudat vallási tényezőjét akarjuk megnevezni, két szempontból is megközelíthetjük a kérdést. Nevezhetjük a csecseneket vallási harcosoknak, akik minden ”hitetlen” ellen háborút hirdettek, vagy láthatunk bennük sajnálatraméltó, civilizálatlan embereket, akik külső politikai befolyás alatt szenvednek. Az, hogy miként és mikor fordultak az iszlám felé, nem bír különösebb jelentőséggel; nemzeti identitásuk és vallásuk összefonódásának kérdésére úgy kaphatunk legegyszerűbben választ, ha azt figyeljük meg, hogyan látják a csecsenek saját világukat. A csecsenek mindenekelőtt muszlimnak tartják magukat, és valóban, számukra keresztény nem lehet csecsen. Bizonyos helyeket vallási szentélyekké avattak, és folyamatosan látogatják őket. Az iszlám szimbolikát alkalmazzák zászlójukon és címerükben. A Szovjetunió bukása lehetővé tette számukra, hogy érzéseiket újra szabadon kifejezésre juttassák, és az elmúlt 15 évben Csecsenföldön épült emlékművek és mecsetek azt bizonyítják, hogy a csecsen nép a vallási szimbolizmus mellett tette le a voksát. A vallási élet újjáéledése számukra nemzeti kultúrájuk visszanyerését jelentette, kultúrájuk egyik alappillére a vallás. Kultúra és vallás különböző alakokban, emlékművekben, szertartásokban ölt testet; ezek a szimbólumok testesítik meg a csecsen öntudatot.

Dézsi Tímea