DOKUMENTUMOK A SZLOVÁKIAI ÁLLAMNYELV-TÖRVÉNY MÓDOSÍTÁSÁRÓL

A szlovák parlament 2009. június 30-án fogadta el az államnyelv használatáról szóló 1995-ös törvény módosítását. A törvénymódosítás célja a szlovák nyelv államnyelvi státusának erősebb védelme volt, azonban bizonyos rendelkezéseiben a törvény olyan széles körben írja elő az államnyelv kötelező használatát, amely nemcsak a szlovákiai kisebbségek érdekeit sértheti jelentősen, hanem Szlovákia nemzetközi kisebbségvédelmi kötelezettségeivel is szemben áll. Ezt jól tükrözte az is, hogy a törvénymódosítás elfogadása azonnal jelentős nemzetközi visszhangot váltott ki. [1] Annak dacára, hogy a törvénymódosítás csak szeptember 1-én lépett életbe, a parlamenti elfogadástól kezdve Szlovákiában és a nemzetközi színtéren is komoly vitákat keltett. A reakciók közül kiemelkedik az EBESZ Nemzeti Kisebbségi Főbiztosának itt közölt állásfoglalása, amely éppen azért született meg, mert a törvény Szlovákia és az ott élő magyar kisebbség mellett Szlovákia és Magyarország között is súlyos feszültségek forrása lett. A Főbiztos nyári állásfoglalása óta is aktív közvetítői szerepet vállal a két ország között ebben az ügyben, amelynek egyik eredménye, hogy törvényhez kapcsolódó végrehajtási utasítások még nem készültek el, ezeket a szlovák kormány ígérete szerint csak a magyar féllel és a Főbiztossal folytatott konzultációk után teszi közzé a kulturális tárca.

A módosítás legvitatottabb pontjai közé tartozik a magánszemélyek közötti nyelvhasználat korlátozása hivatalos helyeken és minőségben (pl. orvos és beteg között a kórházi rendelésen, vagy tűzoltók és az égő ház lakói között a mentés közben), amely esetekre a jogalkotó az államnyelv kizárólagos használatát erősítette meg. Hasonlóan aggályos elem, hogy a kisebbségi nyelvhasználatot csak és kizárólag a kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvény keretei között engedélyezi hivatalos helyeken. Ez több problémát is felvet: azokon a településeken, ahol a kisebbséghez tartozó aránya nem éri el a 20%-ot, még ott is megszűnnek a kisebbségi nyelvhasználat hivatalos lehetőségei, ahol erre a mindennapi gyakorlatban erre korábban – törvényi tiltás nélkül – példa volt (pl. ha az ügyintéző és az ügyfél közös nyelve nem a szlovák volt); másfelől a nyilvános kisebbségi nyelvhasználat tereit szűkíti a törvény (pl. a hirdetések, rádiók  esetében.)

A törvény a tudományos közösség érdeklődését is felkeltette, az MTA Nyelvtudományi Intézete még júliusban egy állásfoglalást tett közzé, amelyben elítélte az államnyelvtörvény emberi jogokat és a szabad nyelvhasználatot korlátozó intézkedéseit. A petícióhoz a világ számos részéből neves tudósok csatlakoztak, többek között Noam Chomsky nyelvész is. [2] A Magyar Tudományos Akadémia elnökének kezdeményezésére 2009. augusztus 19-én nagyszabású konferenciát rendeztek az MTA székházában, amely a nyelvhasználat, kisebbségi nyelvi jogok kérdéseit elemezte nemzetközi kitekintésben. Érdemes kiemelni a hollandiai Fríz Akadémia, a Mercator hálózat és az MTA Nyelvtudományi Intézetének közös nemzetközi szakértői konferenciáját is, amelyet 2009. szeptember 19-én tartottak meg a frízföldi Leeuwarden/ Ljouwert-ben. A szakértői tanácskozás ugyancsak egy nyilatkozattal zárult, amely kiállt a nyelvi sokszínűség védelme és a nyelvhasználat szabadsága mellett. [3]

A törvénymódosítás nemzetközi jogi elemzése alapján is látszik, hogy a tudományos közvélemény érdeklődése és tiltakozása nem volt alaptalan.
Általánosságban minden államnak lehetősége van arra, hogy az államnyelv használatáról külön törvényben rendelkezzen, ezt sem a közösségi jog, sem nemzetközi jogi szerződés nem vitatja el, a jogalkotás azonban az emberi jogok és a nemzetközi szinten vállalt kötelezettségek betartásával történhet. A nemzetközi jogi standardok olyan mértékben korlátozzák az államnyelv jogi védelmének és előnyben részesítésének lehetőségeit, amilyen mértékben a kisebbségi nyelvi jogokat védik. Szlovákiára a területén élő kisebbségek nyelvi jogai tekintetében az alábbi nemzetközi jogi kötelezettségek irányadók: Szlovákia részes állama a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai Chartájának és a Nemzeti kisebbségek védelméről szóló Keretegyezménynek. A Szlovák Köztársaságot mint az Európai Unió tagállamát köti az uniós szabályozás. Ezen felül a magyar kisebbség nyelvi jogainak védelmét érinti, hogy Szlovákia az 1995-ben megkötött a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről szóló szerződés is (15.2(g) pont). Szlovákia nemzetközi jogi vállalásainak fényében valóban aggályosnak tűnik a törvény kisebbségek nyelvhasználatát korlátozó szerepe.

A nyelvtörvény módosításának indoklásában a szlovák kormány azzal érvelt, hogy a törvény célja a szlovák állampolgárok közötti kommunikáció megkönnyítése, az államnyelv, mint közvetítőnyelv megerősítése. Az indokolás hivatkozik egyebek mellett az EBESZ Nemzeti Kisebbségi Főbiztosának a kisebbségek nyelvi jogairól szóló ún. Oslói Ajánlásaira is, miszerint a kívánatos társadalmi integrációhoz szükséges az államnyelv kellő ismerete, ám érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy ugyancsak az Oslói Ajánlások azt is megjegyzik, hogy a hátrányos megkülönböztetéstől mentes anyanyelvhasználat a magán és a közéletben a kisebbségekhez tartozó személyek számára is az emberi méltóság és így az alapvető emberi jogok integráns része. Az MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének felkérésére készült nemzetközi jogi elemzés alapján kijelenthető, hogy az államnyelv védelme és támogatása érdekében módosított jogszabályával a szlovák törvényhozó számos alapjogot megsért, amelyek védelmére amúgy nemzetközi jogi kötelezettségeket vállalt. [4]

A törvényről szóló politikai viták valószínűleg még hosszú ideig nem csitulnak el. Az itt közzétett dokumentumok abban kívánnak segíteni, hogy megismertessék a jogszabály szövege mellett azokat a legfontosabb reakciókat, amelyek elfogulatlan igyekezettel világítanak rá a törvény aggasztó jogi, politikai és nyelvi következményeire.

Vizi Balázs