Kisebbségkutatás - 2008. 1. szám

Kozma Csaba

Romániai magyar nyelvű közigazgatás és közigazgatási nyelvhasználat

Korunk, 3. folyam. 18. évf.. 2007. június, 56-59. p.

Kétséget kizáróan nem állítható, hogy létezik Romániában magyar nyelvű közigazgatás és nyelvhasználat. Annak ellenére kétséges ennek megléte, hogy az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének kiváló munkája eredményeképpen megjelent a Román magyar és a Magyar román közigazgatási szótár 2002-ben, illetve 2004-ben, továbbá a román alkotmány és a módosított 2001/215 sz. törvény biztosítja az anyanyelvhasználatot a hivatali ügyintézésben minden olyan településen, ahol a nemzeti kisebbségek jelen esetben magyarok számaránya eléri a 20 százalékot.

A jog gyakorlati érvényesülését elvi megfontolások és gyakorlati nyelvhasználati anomáliák egyaránt akadályozzák. A magyar közigazgatási szaknyelv ugyanis az ügyintézés mindenki által ismert és elfogadott változata. Ám nem egykönnyen meghatározható, hogy hol helyezkedik el a közigazgatási nyelv a szaknyelvek rendszerében: hol kezdődik és meddig tart, nem olvas-e bele a hivatalos nyelvbe, vagy nem fonódik-e össze a jogi, gazdasági szaknyelvekkel? Másfelől kétséges: vajon a romániai magyar polgár ismeri-e azt a nyelvezetet, amelyet használnia kellene, azaz tud-e élni törvény adta jogával? Elvileg a válasz igenlő lenne, hiszen mindenki számára az anyanyelvi kifejezésmód a természetes, a valóságban azonban a romániai magyar közigazgatást nyelvi szempontból következetlenség, átláthatatlanság, nehézkesség és esetenként igénytelenség jellemzi. A hivatalos iratok, dokumentumok, bizonylatok megnevezéseit, szakkifejezéseit ugyan sok esetben román eredetű kölcsönszavakkal helyettesítik: "bérlet" helyett" "abonament" , "engedély" helyett "autorizáció" , " melléklet" helyett " anexa" , " közlöny" helyett " buletin" , " idézés" helyett " csitáció" , " szerződés" helyett " kontrákt" , " nyomtatvány" helyett " formulár" , " leltár" helyett " inventár" , " útlevél" helyett " pasaport" stb. járja.

Következetlenség és kölcsönszóhasználat jellemzi az egyes hivatalok, intézmények megnevezése (" ügynökség" helyett adzsencia, " élelmiszerbolt" helyett alimentára, " raktár" helyett depozit, " igazgatóság" helyett direkció. " alapítvány" helyett fundáció, " rendőr" helyett polic stb.), és a hozzájuk kötődő igehasználat során (" elfogad" helyett akcseptál, " gyűjt" helyett akkumulál, " csődbe megy" helyett falimentál, " hitelez" helyett kreditál stb.).

Az okok többrétegűek:

1. Romániában román a hivatalos nyelv. Mivel értizedeken keresztül kizárólag a román volt a használható nyelv ott is, ahol a magyarok tömbben éltek, az ügyintézési gyakorlat nem tette lehetővé a magyar közigazgatási nyelv megerősödését, sőt Benkő Attila kutatásai szerint az Erdélyben használatos kölcsönszavak 44 százaléka a közigazgatásból ered.

2. Igaz ugyan, hogy a többségben élő kisebbségeknek joguk van az anyanyelvhasználathoz, viszont nem létezik olyan sztenderd (az említett közigazgatási szótárt leszámítva), amelyhez nyelvi értelemben igazodni lehetne.

3. Elvileg lehetne ilyen szenderdet a magyarországi szaknyelvből kölcsönözi, ennek azonban komoly korlátja a magyar és román igazgatási rendszerek közötti, esetenként jelentős eltérés: a prefektus, prefektúra például nyelvileg ismeretlen a magyar közigazgatásban.

4. A romániai magyar közigazgatás nagyon nehézkesen működik, aminek egyik oka a szakemberhiány, a továbbképzések gyenge minősége, az értékelés és az ellenőrzés hiánya és mindezek mögött a politikai szándék hiánya is munkálhat.

5. Hiába engedélyezi a törvény a többségi tanácsok ülésein az anyanyelvhasználatot, ezzel vagy nem élnek, vagy helyette a kevertnyelvűség jellemző.

6. Igen nagy az anyanyelvi oktatás felelőssége. Az iskolai tanulás nem jelent feltétlenül gyakorlati tapasztalatgyűjtést, az emberek többsége tanulmányai befejezése után szembesül a hivatalos közigazgatási problémákkal, annak nyelvi megnyilvánulásaival.

Cholnoky Győző