Kisebbségkutatás - 2008. 1. szám

Moya, Flynn

A poszt-szovjet határvidék stabilitásának, biztonságának és identitásának újratárgyalása: az orosz közösségek tapasztalatai Üzbegisztánban

Renegotiating Stability, Security and Identity in the Post-Soviet Borderlands: The Experience of Russian Communities in Uzbekistan = Nationalities Papers, 35. vol. 2007. 2. no. May, 267-288. p.

1991-ben az orosz nemzetiségű és -ajkú közösségek, amelyek a cári és a szovjet birodalom nem orosz térségeibe vándoroltak és éltek, az újonnan megszületett és független Orosz Föderáció határain kívül rekedtek. Tényleges mozdulatlanságuk ellenére ezek a közösségek állandó és szimbolikus kirekesztettséget éltek meg azáltal, hogy a Szovjetunió felbomlott, és a hazájukat kijelölő politikai határok a hátuk mögé kerültek. Ez a kirekesztettség tovább mélyült az elkövetkező években, mivel eddigi élőhelyükön a biztosnak érzett etno-kulturális és szocio-ekonómiai identitásoknak a politikai és gazdasági átalakulás folyamataival, valamint a növekvő instabilitás és bizonytalanság kihívásával kellett szembenéznie. A cikk az Üzbegisztánban, Taskentben élő orosz közösségek tagjait vizsgálja. Mindennapi életük történéseinek elbeszélését elemezve a szerző bemutatja, miként érzékelik és értékelik ezt a „kirekesztettséget”, milyen válaszokat adnak rá, és hogyan tárgyalják újra aktívan kapcsolataikat tényleges hazájukkal, Üzbegisztánnal, valamint „történelmi” hazájukkal, Oroszországgal. A cikk továbbá értékeli, hogy a kirekesztettség és az újratárgyalás folyamata miként formálja újjá identitásukat a Szovjetunió utáni korszakban.

A tanulmány alapjául szolgáló empirikus tanulmány Üzbegisztánban, Taskentben készült 2004. nyarán az ott élő orosz és oroszajkú közösség körében. 1991 óta az Üzbegisztánban élő orosz közösség létszáma számottevően csökkent a nagymértékű és főleg az Orosz Föderációba irányuló kivándorlás következtében. Az orosz etnikum Üzbegisztán népességének 8,4 százalékát (1 654 500 főt) tette ki 1989-ben, 2004-re ez a szám kb. 1 millióra (a teljes lakosság 4 százalékára) csökkent. A szovjet időszakhoz hasonlóan az orosz lakosságnak közelítőleg a fele Taskentben élt. Az orosz nemzetiségű közösség mellett kb. 900 ezernyi más oroszajkú lakosság is él Üzbegisztánban (krími tatárok, ukránok, örmények, koreaiak).

A politikai, gazdasági és társadalmi kavarodás, valamint az üzbég nemzetépítés államilag vezetett folyamatai alkotta környezetben a tanulmány válaszadói különböző stratégiákat vázoltak fel – családot, barátokat, múltbéli életüket, történelmüket, identitásukat –, amelyek Taskenthez és magához az országhoz kötik őket. Egyéni és közösségi szinten egyaránt a válaszadók elhelyezik magukat Üzbegisztán múltjában, jelenében és jövőjében. Noha valós választási lehetőségnek látszik a kivándorlás Oroszországba, ritkán jelölik meg ideális vagy kívánatos döntésként. Oroszország mint „haza vagy anyaország” ritkán részesül elvárásokban a közösség részéről, hogy felelősséget vállaljon irántuk, vagy hogy elősegítse „hazatérésüket”. Ez rámutat arra, hogy a diaszpóra jellegű közösségek tanulmányozásakor mennyire alapvető elismerni és elfogadni az életük helyszíneként szolgáló országhoz, „hazához” való kötődésüket, mint hangsúlyozni a külső „haza” jelentőségét bármilyen elemzésben.

Kulturális és nyelvi hovatartozás szempontjából az orosz érzés fontos összetevője a Taskentben élő orosz közösségek identitásának. Lakókörnyezetük hatására valószínű, hogy ez a komponens megerősödött, vagy olyan tényezővé vált, amelynek jobban tudatára ébredtek a Szovjetunió utáni korszakban. Azáltal, hogy kiszorulnak egyes közéleti (nyelvi, politikai) területekről, az orosz közösségek élete más területeken (magánélet, család, gazdaságim élet) koncentrálódhat, ahol „oroszságuk” megmutatkozhat. Mindazonáltal a válaszadók egyértelműen jelzik üzbég/közép-ázsiai orosz identitásukat is. Ez a kettős identitás az, amelyet tudatosan és ösztönösen kihasználnak, amikor megfogalmazzák válaszlépéseiket változó környezetük felé, és amikor saját helyzetüket tárgyalják újra a jelenkor üzbég társadalmában. Jelentősek még a nemzeteken átívelő kapcsolatok, amelyek jelenleg főként kulturális és nyelvi jellegűek, ezekkel külső hazájuk, Oroszország felé kötődnek. Ezek a kapcsolatok a múlt örökségei, melyeket újjá formálnak, alakítanak jelenleg. Továbbá e kapcsolatok egy laza kulturális transznacionális diaszpóra identitást vetítenek előre, bár ez a kérdéskör további empirikus vizsgálatot igényel.

Az, hogy a Taskentben élő orosz közösségek képesek-e vagy kívánnak-e elkötelezettek maradni a jelen lakóhelyükként szolgáló országhoz, vita tárgyát képezi. Mindazonáltal fontos, hogy a hasznosság érzését biztosítsák számukra annak érdekében, hogy otthonosan érezzék magukat Üzbegisztánban. Folyamatosan értékelniük is kell saját helyzetüket, az üzbégekkel való viszonyukat, az Orosz Föderációhoz való kapcsolatukat, az identitásuk elemeit, hogy alkalmazkodni tudjanak a drámai módon megváltozott poszt-szovjet Üzbegisztán nyújtotta környezethez.

Bosznay Csaba