Kniezsa Veronika

MAGYAR ÖRÖKSÉG AMERIKÁBAN

Az egyik legkorábbi és legjelentősebb amerikai magyar főiskolai oktatási program 1941-ben az Illinois állambeli Elmhurst College-ben kezdődött a Magyar Tanszék megalapításával. Dr. Dienes Barna, a South Side Chicago kongregáció lelkésze és az amerikai református egyház Magyar Egyházkerületének elnöke lett a vezetője és előadója. Amint az Dienes professzor feljegyzésében olvasható (17. p.), a program célja az volt, hogy a felnövekvő második generációban megerősítsék a magyar nyelvtudást, megismertessék velük a magyar kulturális hagyományokat, és hogy soraikból kerüljenek ki azok  az amerikai magyar egyházi és világi  vezetők,  akik ezeket az értékeket  nemcsak megőrzik, hanem az amerikai társadalom felé is közvetíteni tudják.

Dr. Dienes professzor a tanterv felvázolásakor alap és felsőfokú nyelvoktatást, szóbeli és írásbeli készségek kifejlesztését, a magyar irodalom és kultúra aktív tanulmányozását látta megvalósítandónak (sokat mond az egyes kurzusok részletezése is: az alapfokon a nyelvtan alapjai, diktálás, társalgás, fogalmazás, egyszerű könyvek olvasása szerepel, valóban alapozást jelent ez). A program hat hallgatóval kezdődött; akiknek tanulmányaik folytatását a kollégium mellett az Amerikai Magyar Református Szövetség és a Verhovay Segély Egylet tette lehetővé a közölt dokumentumok tanúsága szerint. A hallgatók a tanulás mellett gyakorlati úton is megtapasztalták a hagyományok gyűjtésének, fenntartásának és továbbadásának folyamatát, Dr. Dienes professzor gyülekezeteket látogatott meg tanítványaival felolvasásokat és színielőadásokat tartva. A látogatások további célja volt a hallgatók toborzása és adományok gyűjtése is. Az ötéves fennállás alkalmát használta fel Dr. Dienes arra, hogy például a magyar könyvtár megalapításához és gyarapításához külön támogatást kérjen vállalkozásoktól és magánszemélyektől. 1947-ben Dr. Dienes más megbízást kapott. Molnár Ágoston, a tanszék korábbi hallgatója 1952-ben lett a Magyar Tanszék professzora. A program elismertsége nőtt, és vele nőtt a hallgatók létszáma is, 1959 végéig több mint 200 diák vett részt a programban. 1959-ben a New Jersey-beli New Brunswick székhelyű Rutgers Egyetemre költözött át a Magyar Tanszék. A magyar program jelenleg az Orosz és Kelet európai Nyelvek és Irodalmak Tanszékéhez tartozik, magyar minor és major szakot kínál, a baccalaureatushoz a magyar szakosok, a többi idegen nyelv szakhoz hasonlóan, idegen nyelvi bizonyítványt is kapnak. A tanmenet alapvetően megtartotta Dienes Barna professzor tervezetét, az elméleti jellegű tárgyakat (irodalom és civilizáció, mai magyar kultúra, stb.) angolul hallgatják a növendékek, a gyakorlati tárgyak (magyar nyelvgyakorlatok, társalgás, verstan, fordítás, nyelvtan, stilisztika, fogalmazás, stb.) magyar nyelven zajlanak. A program két szinten (kezdő és középhaladó) nyújt nyelvgyakorlatokat, a hallgató előtanulmányaitól függően ír elő nyelvi órákat (kategóriák: kezdők, vagy olyan hallgatók, akik kettőnél kevesebb évig tanultak magyarul a középiskolában; hallgatók, akik kettőnél több évig tanultak magyarul a középiskolában; hallgatók, akiknek családjában magyarul beszélnek, de nem folytattak nyelvi stúdiumokat). A nyelvi képzésben már részesült hallgatóknak a tanszék jóváhagyását kell kérniük bármilyen tantárgy felvétele előtt. Az egyetem honlapja szerint a tanszék kapcsolatban áll többek között a debreceni nyári egyetemmel, a Balassi Bálint Intézettel és a budapesti Lexia Nemzetközi Tanulmányi Programmal is. 

            Molnár professzor egy átfogó programot is kidolgozott, amelynek feladata a kutatás mellett  publikációk elindítása, tudományos és kulturális programok szervezése, könyvtár és múzeum felállítása, s nem utolsó sorban a külföldre került magyarság kiemelkedő teljesítményeinek számbavétele volt. Ennek érdekében 1955-ben alapították meg az Amerikai Magyar Tanulmányi Alapítványt, aminek bár elsődleges feladata a magyar hallgatók tanulmányainak támogatása volt, de már a kezdetektől kulturális rendezvényeket is szerveztek egy-egy megvalósítandó cél támogatására: 1957 februárjában az Alapítvány a new-yorki Carnegie Hallban Bartók emlékhangversenyt rendezett. Az est karmestere Doráti Antal volt a minneapolisi szimfonikusok élén, és a szólistája Yehudi Menuhin. Mindhárom megszólaltatott mű Bartók Béla zenéje volt: a Csodálatos Mandarin szvit (Op.19), a Hegedűverseny, és a Concerto zenekarra. Ugyanez év márciusában a Chicagoi szimfonikusok adtak hangversenyt Reiner Frigyes vezényletével, amelynek műsorán Bartók Divertimentója és Brahms Magyar táncai szerepeltek, a bevételből 1956-os diákok jutottak ösztöndíjhoz. Később is számos jelentős koncertet szerveztek, amiknek bevétele magyar oktatási és kulturális feladatok támogatását szolgálta. Ez is az oka, hogy 1974-ben az alapítvány neve Amerikai Magyar Alapítványra változott, hogy kifejezze ezt a széleskörű tevékenységet.

            1965 a Magyar Örökség Központ (Hungarian Heritage Center) megalapításának éve.

A New Jersey-beli New Brunswickban sok magyar bevándorló telepedett le a XIX-XX. század fordulója óta, 1915-re a város lakosainak egy harmada volt magyar, akik a város egyik negyedébe tömörültek, ahol mind a mai napig a lakosok többsége friss bevándorló, vagy második harmadik generációs magyar. Sokan dolgoztak a Potter-féle tűgyárban annak bezárásáig,1974-ig. Így amikor az Alapítvány megvette a gyár elhagyott épületét, hogy ott alakítsa ki, építse fel a központját, a város közössége úgy vélekedett, hogy az ő múltjuk is bennfoglaltatik az új épületben; a századfordulón letelepedett magyarok fontos szerepet játszottak a város fejlődésében, a gyár egyik jelentős helye volt ennek a fejlődésnek, és most az új szerepben ismét jelentős lesz. 1989.-i felavatása óta sok vendég fordult meg a központban, Magyarországról, az Egyesült Államokból és a nagyvilágból; 1995 óta a Magyar Intézet (Institute of Hungarian Studies) honlapja tudósít a sokoldalú, változatos rendezvényekről. Az ugyancsak ebben az épületben működő múzeum és könyvtár állománya is jelentősen gyarapodott, amerikai magyarok ajándéka, végrendelete, alapítványai jóvoltából. Kezdetektől fogva célkitűzése volt az Alapítványnak, hogy gyűjtse az Amerikában élő magyarok tárgyi kultúrájának emlékeit. Így ma már sokféle terület tárgyai és munkái találhatók meg a múzeumban, népművészeti tárgyak, fényképek, textilek, bútorok, kerámia tárgyak, érmék, bélyegek a képzőművészeti alkotások mellett, amelyek Magyarországon vagy már Amerikában készültek. Jelentősek a múzeum képzőművészeti kiállításai, amelyek keretében például Munkácsy Mihály, Mednyánszky László, Vasarely Amerikában fellelhető műveit állították ki. A saját tulajdonban lévő művek mellé kölcsönbe is kaptak alkotásokat, többek között az amerikai Salgo gyűjteményből és a debreceni Déri Múzeumtól is.

2005-ben, az Alapítvány fennállásának 50. évfordulója alkalmából ünnepséget rendeztek Budapesten. A Széchényi  Könyvtár adott helyszínt az Amerikai Magyar Alapítvány anyagából rendezett kiállításnak és a háromnapos konferenciának, amelyen neves magyarországi és amerikai résztvevők voltak jelen, és tartottak előadást. A kiállítás adta az ötletet a jelen kötet megszerkesztéséhez és kiadásához. A könyv családi emlékkönyv, „scrapbook”, amely képekben, ujságkivágásokban, levelek, dokumentumok fotóival mutatja be a projekt keletkezését, fejlődését, és mai életét kiegészítve a projekt történetében legfontosabb szervezők és vendégek életrajzával, (pl. Dienes Barna, Molnár Ágoston, Neumann János és Kármán Tódor), így dokumentálva egy amerikai magyar közösség terveit, tevékenységét és sikereit. „Az első ötven év” hirdeti az alcím. Sok sikert az eljövendő további ötven évekhez!

The Hungarian Legacy in America. The history of the American Hungarian Foundation. The first fifty years 1955 – 2005. editors Ilona Kovács, August J. Molnár, Katherine Marothy Hames, Patricia L. Fazekas, Margaret Papai. American Hungarian Foundation. 2007. 288 lap.