Az etnikai alapú rezsimek folyamatossága és változásai Ausztriában, Németországban, a Szovjetunió/Oroszországban és Törökországban: az etnikai rezsimek változatai, és hipotézisek változásaikra

Akturk, Sener: Continuity and Change in the Regimes of Ethnicity in Austria, Germany, the USSR/Russia, and Turkey: Varieties of Ethnic Regimes and Hypotheses for Change = Nationalities Paper, 35. vol. 2007. 1. no. March 23–49. pp.

Az első világháborút követően Ausztria, Németország, Oroszország és Törökország a dinasztia alapú birodalmi politikai rezsimek irányából a kvázi-köztársasági rezsimek irányába mozdultak el, amelyek szélesebb körű általános legitimitás alapján nyugodtak. Az átalakulást megelőzően e a birodalmak vezetésükben és az etnikai kategóriák politikai jelentőségében nagyrészt hasonlítottak egymásra. Az első világháború után ennek a négy birodalomnak a főbb utódállamai nagy mértékben különböző politikát folytattak az etnicitással mint társadalmi kategóriával kapcsolatban. Ezért megkülönböztethetünk osztrák, német, szovjet/orosz, török modelleket a soketnikumú lakosság kezelésében, modelleket, amelyek az 1920-as évek óta állnak fenn. A különböző etnikai rezsimek felemelkedése az 1920-as években és ezeknek a politikáknak a fennmaradása végig a XX. század során egy meglehetősen zavarba ejtő kirakót jelent a politikai tudományok számára. Ezeknek a különböző politikáknak felemelkedésére és fennmaradására ez a munka nem ad „magyarázatot”. Ehelyett az állami politikák közti főbb különbségeket írja le a szerző ebben a négy országban, azzal a céllal, hogy rámutasson a legfontosabb különbségekre és a legjelentősebb jellemzőkre. Mivel ezen politikák főbb vonalai nem változtak a XX. század során, különösen az 1920-as és 1990-es évek között, így a szerző az időszakra jellemző nüanszokat röviden írja le. Végezetül az 1990-es évek égén bekövetkezett változásokra összpontosít Németországban, Oroszországban és Törökországban, és ezen változások lehetséges okait vizsgálja.

A tanulmány központjában az etnikum alapú rezsim áll, amely kifejezésben a rezsim szó jelentését átvéve a demokratizációs irodalomból az etnicitásra alkalmazza a szerző. Az etnikum alapú rezsim magában foglalja mindazon szabályokat, amelyek a megengedhető kifejezésekre, törvénykezésre és az etnicitás politikai használatára vonatkoznak. Az etnikum alapú rezsim a hivatalos állami szintű szabályokra és szabályozókra utal, és nem írja körül a nem hivatalos társadalmi normákat, illetve azokat az informális intézményeket, amelyek azokhoz a mechanizmusokhoz kapcsolódnak, amelyekkel az emberek mindennapi életükben kezelik az etnikai sokszínűséget. Noha az etnikum alapú rezsim befolyással bír az etnikum egyéni és társadalmi érzékelésére, a társadalom érzékelésében végbemenő változás nem képezi a tanulmány tárgyát.

Az etnikum alapú rezsim egy komplex, sok alkotóelemből összeálló rendszer, mivel rengeteg egymással szoros kapcsolatban lévő intézményt és politikát kezel. Ez hét különböző, egymással összefüggő intézmény és politika együttállása:

1., Az alkotmányban elismerik az egynél több etnikum jelenlétét, hivatkozva népszámlálásra vagy más kulcsfontosságú hivatalos dokumentumra.

2., Hivatalos területi etnikai autonómia (pl. autonóm etnikai köztársaságok).

3., Etnikai kisebbségek állampolgársága.

4., Etnikai kisebbségek nyelvi jogai.

5., Egyedüli vagy több hivatalos nyelv.

6., Jóváhagyó tevékenység az etnikai kisebbségek számára.

7., A bevándorlás alapja (etnikai vagy sem).

Ausztria, Németország, Szovjetunió/Oroszország és Törökország ezen dimenziók mentén mutatnak eltéréseket, mégis egyértelműen kijelenthető, hogy különböző etnikai alapú rezsimeket tartanak fenn.

Ezen dimenziók közti különbség a „nemzet” és az „etnicitás” közötti hivatalos szintű kapcsolathoz kötődik. Három élesen elkülönülő fajtát láthatjuk nemzet és etnicitás kapcsolatában: nemzet = egy adott etnikai csoport (mono-etnikai), a nemzetet érzékelhetjük mint különböző etnikai csoportok egyesülését (multi-etnikai) és a nemzet fogalma kifejeződhet valamely társadalmi kategória mentén, amely nem az etnikumhoz, vallási felekezethez, nyelvhez, vagy ideológiához köthető (nem-etnikai). Németország, Szovjetunió (Orosz Köztársaság) és Törökország esetében elmondható, hogy ezek mono-, multi-, és nem-etnikai alapú rezsimek. Ausztria az első világháború után egy nem-etnikai rezsimet intézményesített, a náci megszállás idején egy mono-etnikumú rezsim irányába mozdult el, majd egy multi-etnikumú rezsim irányába haladt tovább a második világháborút követően. Mindazonáltal, az etnikai rezsimek leírásánál a négy országban a szerző nem használja a mono-, a multi- és a nem-etnikai jelöléseket, hogy megakadályozza ezeknek az összetett rezsimeknek igazságtalan leegyszerűsítését, és hogy az olvasó előtt megnyíljon egy nagyobb értelmezési szabadság a későbbiekben bemutatott, empírikus adatok értelmezésében.

Bosznay Csaba