Az állam megújítása

Stevens, Jacqueline: Recreating the State = Third World Quarterly, 27. Vol. 2006. 5. No. 755–766. p.

A cikk a „harmadik világ” és a „nemzetközi jog” kifejezések történetét és jelentésének átfedéseit tárgyalja. Ez szükséges öt mélyen beágyazódott közhiedelem megkérdőjelezésének előkészítéséhez, amelyek átjárják mind a bal-, mind a jobboldalt, mivel a szándék az, hogy a jelen globális feszültségeit és konfliktusait történészi tekintettel vizsgálja a szerző, és hogy ezek leküzdésére olyan javaslatokat tegyen, amelyek különböznek az eddigi általánosan elfogadottaktól. Ez az öt közhiedelem a következő:

1., Amennyiben az USA katonai és gazdasági hegemóniája által létrehozott problémák, különösen az USA multinacionális vállalatai és a nagymértékű amerikai katonai jelenlét szerte a világon, leküzdhetők, akkor a harmadik világ lakosságának jó esélye van javítani gazdasági körülményeit és politikai intézményei fölött megszerezni a demokratikus ellenőrzést, ezáltal elmozdulni egy olyan világrend felé, amely a békén, szabadságon és egyenlőségen alapszik.

2., A kapitalista kizsákmányolás és világkereskedelem felelős legfőképpen a globális egyenlőtlenségekért.

3., Az etnikumokon vagy vallási csoportokon belüli harcokból származó erőszak csökkenthető vagy megszüntethető a kisebbségi csoportok képviseletének intézményesítésével olyan államközi programok segítségével, amelyek elősegítik a kulturális autonómiát és az önrendelkezést.

4., Egy világkormányzat képes ezeket a problémákat orvosolni.

A demokrácia fogja, vagy nem fogja csillapítani a szegénységet és az erőszakot.

Amennyiben az elemzők meg akarják érteni azokat az erőket, amelyek létrehozzák a „mi” és az „ők” szuverén egységeit, akkor szükségszerűen át kell lépni az állam weberi megfogalmazásán, ami szerint az állam egy olyan intézmény, amelynek monopóliuma az erőszak törvényes alkalmazása, és egy mélyebb értelmezése szükséges azoknak a szabályoknak, amelyek az államot, mint egy tagságon nyugvó szervezetet tartják össze.

Létezik egy általános meggyőződés, amelyet a hatalommal rendelkezők előszeretettel hirdetnek, hogy elnyomásuk és háborús formáik az általános emberi természet következménye, miközben az a képesség, hogy ideálokkal vagy erőszakkal rávegyenek embereket tömeges méretekben a gyilkolásra, vagy hogy életüket adják, valójában nagyon kisszámú hovatartozásnak tulajdonítható, amelyek mindegyike nemzet, etnikum, faj, család vagy a vallás körében gyökerezik. Ezeknek az elkötelezettségeknek semmi közük nincs kultúrához, annál több közük van viszont a születéshez és halálozáshoz kapcsolódó szorongásokhoz, félelmekhez (ha az erőszak szigorúan kulturális ellentéteken alapulna, a Wall Street bankárai vigyázó tekintetüket a fiatal vandálokra kellene, hogy vessék). A rokonság szabályainak szövegei, melyek a politikai színpadon fogalmazódnak meg és fogadtatnak el, befolyásolják a nemzet megosztását. És a mi kategóriáink, mint pl. faj, etnikum, mint hasonló kapcsolati formák, a születéskor kerülnek birtokunkba. Az ezeket gerjesztő rokonsági szabályok távolról sem biológiai eredetűek, hanem valójában kihívás az anatómia ellen, mivel gyökerükben ezek a rokonsági szabályok lehetőséget adnak arra, hogy egy politikai közösség hatalmát, legyen szó akár törzsről, akár államról, felhasználják, hogy egy ember kapcsolatba kerüljön egy bizonyos gyermekkel, függetlenül a kettejük között fennálló genetikai köteléktől. Míg a rokonság szabályai egy csoport számára biztosítják a folytonosságot az egyén halandóságának tükrében, a vallás az egyén számára biztosítja a folytonosságot (a halál utáni életben), azáltal, hogy mindkettő egyidejűleg kapcsolódik egy bizonyos másik világhoz ebben az életben. Nemzetállamaink a generációk közötti és azokon kívüli kötelékek mércéit állítják fel, amelyek intézményesítik és konkretizálják a pszichológiai, fizikai és spirituális fogyatékosságokat, melyeket kultúrának és bölcsességként maszkíroznak el, pl. keresztény családi értékek, amerikai liberalizmus (amely közel sem tekinthető liberálisnak) és evolúciós biológia (a patriarchátus ideológiája) ugyanúgy léteznek, mint ezek tükörképei és párhuzamos vetületei más helyeken, pl. a harmadik világban.

Ennek alternatívája a nemzetek nélküli államok világa, amely oly módon jöhet létre, hogyha a liberalizmus egyik útját követve a születés jogát eltöröljük, nemcsak névleg, de törvényileg is. Ennek a doktrínának a megváltoztatása drámai hatásokkal járna. Ehhez a következők lennének szükségesek:

1., Lakóhelyen alapuló állampolgársági jog szemben a születés alapúval.

2., Az öröklés intézményének eltörlése oly módon, hogy az elhunyt javai egy globális ügynökségre szállnának, amely azt újra elosztaná, és alapvető egészségügyi és iskoláztatási igényeket elégítene ki világszerte.

3., Az államilag szankcionált házasságok eltörlése.

4., A föld magántulajdonának megszüntetése abból a célból, hogy összebékítsük saját halandóságunkat a föld halhatatlanságával.

Az nem biztos, hogy a föld valaha megszűnik létezni, de az igen, hogy minden egyes lakója idővel így tesz, és ha van, ami tévedésnek bizonyulhat az a világ halhatatlansága iránti tisztelet, amely egyrészt jónak, másrészt hasznosnak is tűnik.

Bosznay Csaba