Skultéty Csaba

Iratok a pozsonyi magyar Megbízotti Hivatal és Áttelepítési Kirendeltség tevékenységéről

A Wagner Ferenc vezette pozsonyi Megbízotti Hivatal tevékenyen részt vett lakosságcsere-egyezmény végrehajtásának előkészítésében. Közvetlenül a népcsere lebonyolításának ellenőrzésében, irányításában. a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság Berecz Kálmán vezette pozsonyi kirendeltsége játszott meghatározó szerepet. [1] .  

Jómagam 1946 és 1947 között előbb a csehszlovák Áttelepítési Bizottság mellett működtem magyar kormányzati összekötőként, [2] majd pedig a pozsonyi magyar megbízotti hivatal munkatársaként az említett pozsonyi kirendeltség munkatársaival együtt részt vettem a lakosságcsere lebonyolításának ellenőrzésében. [3]

Wagner Ferenc, pozsonyi magyar megbízott a lakosságcsere tényleges beindítása előtti kritikus napokban, 1947. április 5-én bízott meg  „a lévai körzetből 1947. évi április hó 8 – 14 napjain indítandó transportok előkészítésével, felrakodásával, a szerelvényekbe való berakodásával és a helyszínen ezzel kapcsolatban azonnal megejtendő mindennemű intézkedéssel”. [4]

Az itt közölt három irat a Léva környéki magyarok kitelepítésének előkészítése és beindítása körül kialakult csehszlovák-magyar vitákat, érdekellentéteket dokumentálja. A helyszínen tartózkodó többi magyar megfigyelővel együtt igyekeztem érvényt szerezni a lakosságcsere-egyezménynek és a vegyesbizottsági véghatározatoknak. Ennek érdekében jegyzőkönyveztük a panaszos eseteket, levélben fordultunk a Csehszlovák Áttelepítései bizottság járási elnökéhez. [5] Ennek alapján egyeztető tárgyalásokat kezdeményeztünk velük, s megpróbáltuk elérni, hogy a lélektelen lakosságcsere beindítása után a csehszlovák hatóságok vegyék figyelembe az emberiesség elemi szabályait.

A központilag összeállított, majd járási és helyi szinten módosított kitelepítési listákra gyakran kerültek egyedülálló idős, súlyos beteg emberek, akik telepítését felelős orvosi ellenőrzés minden bizonnyal megtiltotta volna. A lévai járásban Vámosladányban elkezdett kitelepítés során több ilyen kritikus esetet találtam, s megpróbáltam érdekükben közbenjárni. Mint az alábbi iratokból kiderül, a csehszlovák hatóságok a tiltakozás ellenére végrehajtották a nyolc kifogásolt család, illetve személy bevagonírozását. Április 14-én a telepítés elleni tiltakozásul Simon János, helybeli gazdaember öngyilkosságot követett el. 

1. Jegyzőkönyv a Léva környékéről kitelepítések beindításánál kialakult szállítási nehézségekről és azok jogi értelmezéséről

Jegyzőkönyv.

Felvétetett Léván, 1947. április 8. napján a szlovák Telepítési Hivatal helyiségében az április hó 8-án történő áttelepítésre kijelölt magyar családok egyoldalú elszállítása tárgyában.

Jelen vannak magyar részről Markó Iván műszaki tanácsos, a gazdasági szakbizottság elnökének helyettese, dr. Skultéty Csaba, a pozsonyi magyar meghatalmazott megbízottja és Hollosi János lévai körzeti biztos, csehszlovák részről Belanik Imre, a szlovák Telepítési Hivatal helybeli kirendeltségének vezetője.

Dr. Skultéty Csaba felkéri a szlovák Áttelepítési Hivatal fentnevezett vezetőjét, hogy adjon felvilágosítást az áttelepítésre kijelölt családokkal szemben foganatosított egyoldalú intézkedésekről.

Belanik Imre a következő választ adja:

dr. Okáli Dániel kormánymeghatalmazottól április 7-én kapott utasítás szerint a rakodási munkálatokat április 8-án reggel 7 órakor meg kell kezdeni, tekintettel arra, hogy a berakodáshoz szükséges magyar teherautók a kellő időben nem érkeztek meg, és így a vegyesbizottság közlekedési szakbizottsága által hozott határozatnak megfelelően a csehszlovák hatóságok egyoldalúan jogosultak a berakodást elvégezni.

Belanik Imre a szóbeli utasításról felvett feljegyzését dr. Skultéty Csabának felmutatta (a feljegyzés iktatószáma 530/1947 prez. április 7-i keltezéssel.) Az utasításban Okáli hivatkozik egy Pozsonnyal és Prágával folytatott telefonbeszélgetésre.

Dr. Skultéty Csaba felhívja nevezett figyelmét arra, hogy a vegyesbizottság közlekedési szakbizottsága ilyen értelmű határozatot nem hozott ill. éppen az áttelepítésnek fenti értelemben való lefolytatására vonatkozó csehszlovák javaslatra nézve nem egyezett meg.

Belanik Imre kijelenti, hogy már magyar részről is éppen elég esetben sértették meg az Egyezményt.

Belanik Imre kijelenti, hogy ma reggel a tegnap kapott utasítás megerősítését kérte telefonon a pozsonyi Telepítési Hivataltól, ahol dr. Gasperik, az I. ügyosztály vezetője az említett rendelkezést igazolta.

Dr. Skultéty Csaba felhívja Belanik Imre figyelmét arra, hogy a csehszlovák hatóságok intézkedésében magyar részről hivatalos közegek nem vesznek részt és ezeket deportálás-jellegű önkényes eljárásnak tekintik.

Markó Iván kéri, hogy a jelenlévő magyar és csehszlovák megbízottak a fentiekről együttes jegyzőkönyvet vegyenek fel, mire Belanik kijelenti, hogy már a f. hó 5-én a magyar szakértők kívánságára felvett együttes jegyzőkönyv miatt is kellemetlensége volt, ezért ezt a kérést megtagadja. Más személyt sem tud megnevezni csehszlovák részről, aki jegyzőkönyvet hajlandó volna felvenni.

Markó Iván kéri Okáli írásbeli rendeletének másolatát kiadni.

Belanik e kérés teljesítését is megtagadja.

Markó Iván bejelenti, hogy a magyar kormányt fentiekről egyoldalú jegyzőkönyv felvétele útján fogja tájékoztatni, amit Belanik tudomásul vesz.

A jegyzőkönyv felvétele után a gazdasági szakbizottság vezetőjének helyettese a csatolt 2 drb. távirati jelentést küldte.

Jegyzőkönyv felolvasás után aláíratott.

Kmft.

Szlovák részről Belanik Imre a jegyzőkönyv aláírását megtagadta.

Markó Iván s.k.

dr. Skultéty Csaba s.k.

Hollosi János s.k.

Feljegyzések a vámosladányi kitelepítéskor észlelt visszásságokról és az emberiességi szempontok figyelembevételének szorgalmazásáról

2.

 Léva 1947. április 12.

Feljegyzés.

A délutáni órákban felkerestem Belanik Imrét, a szlovák telepítési hivatal lévai kirendeltségének vezetőjét, és közöltem vele, hogy Vámosladányban a berakodások ellenőrzése során több olyan esetet állapítottam meg, ahol egyedülálló öreg emberek, valamint betegek kerülnének a községből induló első transzporttal áttelepítésre, akiknek visszahagyása, illetőleg áttelepülésük elhalasztása fenti körülményeik miatt emberiesség és méltányosság alapján feltétlen engedélyezendő.

Belanik kijelentette, hogy az előterjesztett kérelmek teljesítéséhez felhatalmazása nincsen, az esti órákban érkező dr. Gasperikkel, a szlovák telepítési hivatal pozsonyi központja első főosztályának vezetőjével azonnal megtárgyalja az egyes eseteket és utóbbi utasítása alapján közli majd válaszát.

dr. Skultéty Csaba s.k.

3.

Léva, 1947. április 13.

Feljegyzés.

15 órakor Hollosi János lévai körzeti biztos társaságában felkerestem Belanik Imrét és közöltem vele a dr. Bólyától kapott utasítást. Felkértem egyúttal, hivatkozva a Vegyesbizottság éppen napirendjén szereplő tárgyalási anyagára, hogy a megfelelő irányelvek eldöntéséig a szóbanforgó vámosladányi személyek berakodását elhalasztjuk, annál is inkább, mert a Vámosladányból a mai transzportba beosztott családok, nagyszámú ingóságaik miatt, két szerelvényben indulnak és a második szerelvény Hollosi Jánosnak az állomáson szolgálatot teljesítő MÁV. tiszttől pár perccel ezelőtt kapott telefonértesítése szerint nem ma, hanem holnap, 14.-én a késő éjszakai órákban indul. A szóbanforgó személyek berakodása tehát még holnap is megejthető.

Belanik kijelentette, hogy amennyiben 16 óráig nevezettek berakodását magyar részről nem kezdjük meg, azt ő csehszlovák közegekkel fogja végrehajtani. A második szerelvény 24 órával elhalasztott indulásáról tudomása nincsen, a mi bejelentésünket pedig nem tekintheti irányadónak. Hivatkozott dr. Okálira, akivel megelőzően telefonbeszélgetést folytatott és aki közölte vele, hogy ezekről a kérdésekről a Vegyesbizottságban nincsenek tárgyalások és aki határozott utasítást adott a csehszlovák részről foganatosítandó berakásra.

dr. Skultéty Csaba s.k.

4.

Léva, 1947. április 13.

Feljegyzés.

11.30 órakor Belánik Imre a szlovák Telepítési Hivatal lévai kirendeltségének vezetője Hollosi János magyar körzeti biztossal együtt magához kéretett és közölte az alábbiakat:

Most érkezett autón Vámosladányból, ahol a felsorolt eseteket végiglátogatta. Helyszíni ellenőrzése alapján Vida Nagy Sándor esetében sem járulhat hozzá ahhoz, hogy nevezett a Magyarországba való áttelepítésre kijelöltek közül töröltessék, tekintve azonban, hogy valóban súlyos beteg állapotban találta, nem zárkózik el az elől, hogy Vida Nagy Sándor családjával együtt egy későbbi időpontban induló transzporttal települjön át. – Kelemen Árpád apósa az első transzporttal mehet, nála tehát a leltározás mielőbb megejthető. – Az áttelepítésre kijelöltek névsorából való törléshez hozzájárulni senkinél nem áll módjában, Vida Nagy Sándor esetét kivéve pedig az áttelepítés elhalasztását sem engedélyezheti, annál is inkább, mert előtte /: már mint Belanik Imre előtt :/ az érdekeltek kijelentették, hogy a ma induló transzporttal óhajtanak Magyarországra áttelepülni.

Belanik Imre fenti közlését azzal a fenntartással vettem ideiglenesen tudomásul, hogy a tudomásomra hozottakat a most érkező dr. Bólya Lajos helyettes kormánybiztosnak referálom és kikérem az ő utasítását. Fenti személyek berakása iránt dr. Bólya helyettes kormánybiztos döntéséig nem intézkedem.

dr. Skultéty Csaba s.k.

5.

Feljegyzés [6]

13 órakor Lévára érkezett dr. Bólya Lajos helyettes kormánybiztos, akit a vámosladányi helyzetről azonnal tájékoztattam. Dr. Bólya kijelentette, hogy éppen az aggok és betegek sorsa, valamint a családok szétszakításának kérdése szerepel most a Vegyesbizottság tárgyalásának napirendjén. Erre való hivatkozással utasított, hogy gépkocsin utazzam Pozsonyba, hogy a felmerült konkrét eseteket jelentsem Berecz Kálmánnak, a kormánybiztosság pozsonyi kirendeltség vezetőjének a Vegyesbizottság elé való terjesztés, illetőleg addig is a szóbanforgó személyek áttelepítésének dr. Okáli útján való felfüggesztése céljából. Említettek berakodását további felső intézkedésig ne eszközöljem.

dr. Skultéty Csaba s.k.

6.

Léva, 1947. április 13.

Feljegyzés

a Belanik Imrével, a szlovák Telepítési Hivatal lévai kirendeltségének vezetőjével folytatott megbeszélésről.

Belanik Imre reggel 9 órakor hivatott és a következőket közölte velem:

Az általam átnyújtott vámosladányi személyek, illetőleg családok névjegyzéke ügyében (a névsor csatolva) tegnap este megbeszélést folytatott az éppen itt tartózkodó Gasparik dr-ral, a Telepítési Hivatal pozsonyi központja I. főosztályának vezetőjével, aki számára a következő utasítást adta ki:

Közlendő dr. Skultéty Csabával, hogy a Vegyesbizottság magyar tagozata által elfogadott áttelepítésre kijelölt személyeknek, különösen abban az esetben, ha a leltározást náluk már megejtették, Magyarországra áttelepülni kötelesek, vagyonuk a leltározás alkalmával a csehszlovák hivatalnok által történt átvétellel csehszlovák állami tulajdonba ment át.

Az áttelepítésre kijelölt családok sorra látogatása és számukra olyan információ megadása, hogy akár magas koruk, akár súlyos beteg voltuk miatt áttelepítésük megakadályozható, ellenkezik a lakosságcsere-egyezménnyel, ellenkezik továbbá az is, hogy nevezettek áttelepítésének felfüggesztése érdekében a szlovák Telepítési Hivatal helyi vezetőjével tárgyalásba bocsátkozzon, tekintve hogy nevezettek áttelepülési kötelezettsége vitathatatlan. Amennyiben dr. Skultéty fenti tevékenységét tovább folytatná, a Telepítési Hivatal kénytelen lenne a pozsonyi magyar Meghatalmazottnál közbenjárni hogy dr. Skultéty a lévai körzetből leváltassék.

Az áttelepítésre kijelölt személyek orvosi vizsgálata a Vegyesbizottság megállapodása szerint a Csehszlovák hatósági orvos feladata. Utóbbi a vizsgálatot mindenegyes áttelepülőn megejtette, a felsorolt személyeket kivétel nélkül áttelepülésre alkalmasnak nyilvánította.

A közöltekre az alábbi választ adtam:

Mindenekelőtt kérem a tudomásomra hozottakat velem írásban közölni, hogy azokra a választ a magam részéről is írásban megadhassam. Addig is meg kell állapítanom a következőket:

A Vámosladányban tegnap foganatosított berakodások ellenőrzése során olyan tényeket tapasztaltam melyek minden emberiességet nélkülöznek. Az áttelepítésre kijelölt családokat sorra látogattam és megállapításaimat, valamint az érdekeltek kérelmét Belanik Imre úrral feljegyzéseim egyidejű átnyújtásával közöltem. Tettem utóbbit azzal a szándékkal, hogy a felsorolt kérelmek teljesítéséhez hozzájárulását kérjem. A vámosladányi tehergépkocsi-oszlop vezetőjét megelőzően utasítottam, hogy – tekintettel a berakandó családok amúgy is nagyszámú és több teherautót igénylő ingóságaira – egyelőre a többi család berakodásával kapcsolatos teendőket intézze el, míg a felsorolt személyek berakását addig, amíg ügyüket a Telepítési Hivatal lévai kirendeltségének vezetőjével meg nem tárgyaltam, ne eszközölje. Egyoldalú intézkedésről szó nem lehet, interveniálásom pedig nemhogy ellenkezik a lakosságcsere-egyezménnyel, hanem éppen az abban foglalt jogból ered, hogy – mint a pozsonyi magyar Meghatalmazott megbízottja – az áttelepülő magyar nemzetiségű személyek érdekében közbenjárhatok. Egyezménysértés tehát nem részemről, hanem dr. Gasperik részéről forog fenn, aki az Egyezményben biztosított magyar interveniálási jog ellen tiltakozik. Az áttelepítés végrehajtása során észlelt és az emberiesség legelemibb szabályait figyelembe nem vevő csehszlovák intézkedéseket a magam részéről sem jóváhagyni, sem pedig azokban közreműködni nem vagyok hajlandó.

Ami a csehszlovák orvosi vizsgálatot illeti, annak megejtése megállapításom szerint teljesen felületes volt, az orvos legtöbb esetben be sem ment a házba és mindössze a kapuból kérdezte meg, hogy „nincsen-e ragályos beteg a családban”. Egyébként különben sem lenne megmagyarázható, hogy a 10 éve ágyban fekvő és teljesen vak Vida Nagy Sándort, akinek a községbeli református lelkésszel együtt a helyszínen történt megállapításom szerint még a felöltöztetése is halálos következménnyel járhatott volna, áttelepítésre „alkalmas” lenne.

Válaszomra dr. Belanik a következőket közölte:

Amennyiben magyar részről fönti személyek berakása nem történik meg, a szlovák Telepítési Hivatal nevezetteket berakatni nem fogja, tekintve hogy nem vállalja magára említettek erőszakos berakásának erkölcsi következményeit. Az így visszamaradó személyek vagyona azonban már csehszlovák állami tulajdon, azt tehát a Magyarországról áttelepülő szlovák családok birtokába fogják adni. – A felsorolt nyolc eset közül egyet sem áll módjában teljesíteni.

Belanik Imre mindvégig a dr. Gasperiktől kapott utasításra hivatkozott, felfogására azonban jellemző, hogy amikor a 10 évet ágyban fekvő és teljesen vak Vida Nagy Sándor esetében a legelemibb emberi méltányosságra hivatkoztam, azt a választ kaptam, hogy „mit gondolnak az urak: azért mert ez az ember ki tudja, hány esztendeig fog még itt ágyban feküdni, én ne tudjam elhelyezni a Magyarországról idejövő szlovák családot?” –

dr. Skultéty Csaba s.k.

7.

Skultéty Csaba levele Berecz Kálmánhoz,  a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság pozsonyi kirendeltségének vezetőjéhez a vámosladányi   Simon János öngyilkosságáról

Pozsony, 1947. április 14.

Tisztelettel jelentem, hogy a Vámosladány községben április 12.-én a berakodások ellenőrzése során megállapítottam, miszerint egyedülálló öreg és beteg személyek szerepelnek az áttelepítendők között. Utóbbiak berakodását dr. Bólya Lajos helyettes kormánybiztos úr jóváhagyásával további intézkedésig felfüggesztettem.

Április 14-én 17 órakor a csehszlovák hatóságok intervencióm ellenére fenti személyek berakodását végrehajtották, melynek során Simon János 72 éves gazda főbe lőtte magát.

Részletes feljegyzéseimet jelentésemhez csatolom.

dr. Skultéty Csaba s.k.

         Berecz Kálmán Úrnak

az Áttelepítési Kormánybiztosság

pozsonyi kirendeltségének Vezetője, Pozsony.