Jobbközép pártok Szlovákiában: kudarcoktól a sikerig

Grigorij Mesežnikov: Center-Right Parties in Slovakia: From Failures to Success in in Why We Lost, Bratislava, Int. Republican Inst., 2005. pp. 119-132.

A Szlovák Köztársaság cseh szomszédjával osztozik az Európa legfiatalabb független állama címen. 2003-as születésétől kezdődően fejlődése két alapvető szakaszra különíthető el. Az első szakaszban a Szlovákiáról kialakult nemzetközi kép az volt, hogy „egy fekete lyuk Közép-Európában” és egy deviáns ország. Ez akadályozta meg az ország euroatlanti integrációját 1993 és 1998 között. A második szakasz radikális gazdasági, társadalmi reformok időszaka volt, melynek során megerősítették a demokráciát és az ország visszatért az integráció ösvényére 1998 és 2005 között. 2002 óta Szlovákia Közép-Európa „reform tigrise”.

A kulcsfontosságú tényezők egyike, amelyek befolyásolták Szlovákia fejlődését 1993-tól kezdődően, a politikai erők megoszlása, különös tekintettel a jobbközép pártok pozícióira a pártok rendszerén belül. Erejük a parlamenti választásokon megszerzett támogatottságukból, belső szervezeti kohéziójukból és az állami intézményekben birtokolt pozíciójukból származik. Erősségük még, hogy jól képesek szövetségeket és koalíciós megállapodásokat kötni egymással, illetve más politikai vagy ideológiai alapokon működő pártokkal, a hatékony pártszerkezet, ügyes politikai vezetők és azok kapcsolata a párton kívüliekkel, valamint programjaik. Erényeik meghatározó szerepet játszanak az ország fejlődési irányának kijelölésében.

A jobbközép, konzervatív, kereszténydemokrata és liberális politikai csoportosulások pozícióit olyan tényezők befolyásolták, mint:

a 90-es évek társadalmi fejlődésének folyamata, melyet a független állam létrejötte, az átalakulási folyamat jellege és a politikai rezsim identitásának megalkotása jelentett 1993 és 1998 között

a pártrendszeren belül az egyes részek (bal és jobb, vagy demokraták kontra nemzeti populisták) közti megoszlás támogatottság tekintetében

újrarendeződés a jobbközép szegmensen belül, melyet egymással versengő és pörlekedő pártközi kapcsolatok jellemeztek

a liberális oldal időről időre történő kiürülése, majd feltöltése új liberális formációkkal

a lakosság politikai és társadalmi kulturális orientációja és a szavazók azonosulásának mértéke nem baloldali ideológiákkal

relatív a folytonosságbeli hiány, már ami a helyi pártpolitikát illeti

illetve annak a mértéke, hogy az egyes pártok mennyiben képezik nemzetközi pártszervezetek (pl. Európai Néppárt, Európai Demokratikus Unió, Liberális Internacionálé, Kereszténydemokrata Internacionálé ...) részét.

1990-től kezdődően sok párt tekintette magát liberálisnak, konzervatívnak vagy kereszténydemokratának. Egyesek eltűntek közülük, míg mások hasonló ideológiai hátterű pártokkal egyesültek, vagy máig is független formációként működnek:

a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH), amely 1990 óta létezik, és konzervatív keresztény politikai erőként határozza meg önmagát

a Szlovák Demokrata és Keresztény Unió (SDKÚ), amely 2000-ben alakult a Demokrata Unió (DÚ) illetve a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) egyik frakciójának egyesülésével

az 1998-ban alakult Magyar Koalíció Pártja (SMK), amely a szlovákiai magyar nemzeti kisebbség érdekeit képviselő három pártot egyesíti

az Új Polgárság Szövetsége (ANO) egy 2001-ben alakult liberális politikai párt

a Demokrata Párt (DS) egy polgári jobboldali párt a történelmi DS örököse, amely az 1944-es antifasiszta szlovák nemzeti felkelés idején alakult. 1993-94 során egyes kisebb, hasonló orientációjú pártokkal egyesült.

A pártérdekek hatékony érvényesítése, illetve az ország általános fejlődésének szempontjából nézve a jobbközép pártok teljesítményét mindenképpen sikeresként kell értékelnünk Szlovákiában. Ez a siker konkrét lépéseknek, valamint egyes jól bemutatott képességeknek köszönhető, mint pl.:

határozott kiállás a demokratikus értékek mellett egy olyan időszakban, amikor a politikai rezsim jellegét alkották meg (1993-98).

valós politikai és programbéli alternatívák felajánlásának képessége

széles alapokon nyugvó koalíciós szövetségek létrehozása függetlenül a pártrendszer elválasztó vonalaitól

a társadalom legsúlyosabb problémáit célzó reformintézkedések meghozatala

reformpolitikák valódi sikerei

egyértelmű és kompromisszum nélküli megkülönböztethetőség a baloldali erőktől mind politikai, mind programok szempontjából még abban az időszakban is, mikor baloldali partnerre volt szükség egy Mečijar ellenes koalícióhoz

erős pozíciók birtoklása a nem-kormányzati szervek szektorában és készség a független szervezetekben felhalmozódott szaktudás alkalmazására

az EU és a NATO integráció kérdésének felhasználása belső átalakulási folyamatokhoz és nemzetközi támogatás megszerzésének képessége saját belföldi politikájuk támogatásához.