Muszlimok egy „Fehér Ausztráliában”: bőrszín vagy vallás?

Nahid Kabir: Muslims in a ’White Australia’: Colour or Religion? in Immigrants & Minorities, Vol. 24, No. 2, July 2006, pp. 193-223.

Muszlim bevándorlás Ausztráliába három jól elkülöníthető szakaszra osztható: a gyarmati, a „Fehér Ausztrália” és a multikulturális időszakra. A cikkben a szerző a muszlimok letelepedési kérdéseit „Fehér Ausztrália” (1901-73-ig) időszakban vizsgálja. Különös figyelmet fordít öt különböző etnikai csoportra - indiaiak, afgánok, malájok, jávaiak és albánok - Qqeenslandben és Western Ausztrália térségben. A szerző felteszi a kérdést, hogy ezek a csoportok „különböző” elbánásban részesültek-e iszlám hitük miatt. A tanulmány hivatkozik elsődleges és másodlagos forrásokra, melyek között archív anyagok és szóbeli megemlékezések is szerepelnek. A felsorakoztatott bizonyítékok világossá teszik a muszlimokat körülvevő egyre erősödő ellenszenv meglétét, és hogy a történelmi ellenérzés, valamint a mélyen gyökerező antipátia a jelenlegi geopolitikai helyzet különleges kontextusában tovább erősödött.

Muszlimok már száznegyven éve élnek Ausztráliában. A gyarmati időszak alatt számuk 2-4 ezer között volt, míg a Fehér Ausztrália időszakban kétezerre esett. A multikulturális időszak kezdetétől, 1973-tól számuk gyorsan emelkedett, míg 2001-re elérte a háromszázezres lélekszámot. Faji, vallási, bőrszín vagy etnikum szerinti megkülönböztetés ez utóbbi időszakban illegális volt. Mindazonáltal 2001. szeptember 11. óta azáltal, hogy Ausztrália jelentős részt vállalt a „terrorizmus elleni háborúban”, a muszlimokat körülvevő vélekedés a szélesebb értelemben vett közösség egyes tagjaiban megváltozott, és egyes ausztrálok az Ausztráliában élő ausztrál muszlimokra ellenségként tekintenek. Továbbá a politikusok esetenként a menekült státuszért folyamodó muszlimokat is terroristákkal azonosítják.

A szerző megállapítása szerint a birodalmi korszak geopolitikai és etnikai kérdései, valamint ugyanezek a kérdések a két világháború időszakában egyaránt megteremtették az előfeltételeket a muszlim bevándorlók iránti attitűdök kialakulásához. Mindazonáltal a jelenkor különleges feszültségeit is tárgyalja a cikkben. Az író arra a következtetésre jut, hogy a muszlimok és más etnikai kisebbségek gazdasági nehézségei, és szociális szegregációja jelen van Ausztrália minden államában. Mindazonáltal, ami az iszlám hit gyakorlását illeti, a muszlimok nem találkoztak semmilyen ellenállással, bár az is igaz, hogy az afgánokat időnként mohamedánokként szidalmazták, de a vallás nem volt a diszkrimináció kritériuma a Fehér Ausztrália időszakban.

Egyes források arra utalnak, hogy az indiaiak – akik technikailag a brit korona alattvalói voltak – megfosztattak politikai jogaiktól mindaddig, amíg az indiai kormány fel nem lépett érdekükben. Az indiai brit birodalmi érdekeknek köszönhetően az indiaiak megkapták az öregkori nyugdíj jogát és a szavazati jogot. Mindazonáltal helyi szinten negatív attitűd mutatkozott az ilyen csoportok irányában mivel néhányuk gazdaságilag jobban teljesített, mint a fehérek. Mindkét világháború során voltak indiaiak, akiket valamilyen korlátozás sújtott, mivel potenciális veszélyforrást jelentettek Az iszlám nem képezett gátat letelepedésükben, de az, hogy elfogadták az Iszlám/Török Birodalmat, érdekeik érvényesülése ellen hatott. Az afgánokat egyértelműen vallási csoportként azonosították, mivel aktívan törekedtek mecsetek építésére. Színes bőrű idegenként különböző hátrányokat kellett elszenvedniük, mint pl. megtagadták tőlük a honosítás, a brit fennhatóság alá tartozás jogát, szavazati jogot és az öregkori nyugdíjhoz való jogot. Végül, az 1930-as évekre már szükség sem volt az afgánok munkájára és szakértelmére a közlekedés új formáinak fejlődésével. A maláj gyöngyhalászok Nyugat-Ausztráliában és a jávai szerződéses munkások Queenslandben továbbra is munkalehetőséghez jutottak a gyöngyhalászat és a cukoripar területén, mivel az ilyen munkaerő ritka volt. Mivel ezek az emberek távoli helyeken éltek, bőrszínük kevés fenyegetést jelentett a „Fehér Ausztrália” politika számára. Gazdasági okokból a „bőrszín” kritériumát egyes esetekben figyelmen kívül hagyták, így az albánokat – európai muzulmánok – üdvözölték Ausztráliában. Faji hovatartozásuk nem, de idegen kultúrájuk és nyelvük akadályát képezte asszimilációjuknak a szélesebb társadalomban. A második világháború során néhányukat bebörtönözték, nem muszlim voltuk miatt, hanem mert jelenlétük biztonsági kockázatokat hordozott. Míg bizonyos tényezők – bőrszín, nyelv és nemzetbiztonság – jogfosztott állapotban tartotta ezt a csoportot a „Fehér Ausztrália” időszakában, az iszlám soha nem volt a diszkrimináció kritériuma.

A jelenkorban változás állt be e tekintetben, mivel militáns muszlim csoportok, mint pl. az Al-Kaida terrorista hálózata veszélyezteti a nyugati érdekeket. A 2001. szeptember 11-i tragédia, a 2002-es és 2005-ös bombatámadások Balin, a 2004-es madridi és beszláni tragédiák, valamint az Ausztrál Követség elleni bombatámadás 2004-ben Jakartában és a 2005. július 7-i londoni merényletek a nyugat „új ellenségévé” tették a muszlimokat. Ezek a tragédiák nagy hatással voltak a nyugaton élő mérsékelt muszlimok mindennapi életére is. Amikor a fő ausztrál irányvonalhoz tartozó politikusok a muszlim ausztrálokat „terroristaként” nevezik meg, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a vallás a diszkrimináció kritériuma lett a multikulturális időszakban – amely egy olyan koncepció, ami még a „Fehér Ausztrália” periódusban sem volt egyáltalán jelen.