Nyelv, nyelvhasználat, identitás - nemzetiségi tanulók körében

1999 őszén kérdőíves adatfelvételt végeztünk a kisebbségi önkormányzatok és oktatási intézmények körében. Az oktatási intézmények vizsgálata során kisebbségi és települési önkormányzati képviselőket, iskolaigazgatókat, pedagógusokat és általános, ill. középiskolai tanulókat kerestünk meg kérdőívvel, összesen 264 településen.¹ Jelen írásban csak a tanulók, közülük is csak 8. osztályos általános iskolai tanulók adatait elemezzük - együtt 2250 tanuló - elsősorban a nemzetiségi megmaradás esélyének szempontjából. Ennek megismerése érdekében elsősorban azt igyekeztünk megtudni, hogy milyen mértékben ismerik ma a nemzetiségi oktatásban részt vevő tanulók nemzetiségi nyelvüket, vállalják nemzetiségi identitásukat, s vélhetően milyen eséllyel tanulják, ill. tartják meg nyelvüket vagy sajátítják el, ill. tartják meg identitásukat hosszabb távon.

Vizsgálatunk mintája reprezentatív volt a kisebbségi lakossággal rendelkező települések szempontjából. Az elemzést már ezen a ponton nehezítette, hogy az egyes alminták - ezek az egyes településeken található nemzetiségi iskolák tanulóit tartalmazzák - keretében lekérdezett tanulók nem feltétlenül tartoztak mind adott nemzetiséghez, de a nemzetiségi származásúak sem feltétlenül vallották magukat minden esetben nemzetiségi csoporthoz tartozónak. A vizsgálat fő kérdéseinek megválaszolása érdekében az elemzésben elsősorban két szempontból igyekeztünk kérdezetteinket vizsgálni: a nemzetiségi nyelv és a nemzetiségi identitás szempontjából. A nemzetiségi nyelv mint anyanyelv, tulajdonképpen csak kevesek esetében volt alkalmazható: a kérdezettek csak 6,8%-ának nem magyar az anyanyelve, s csak 20%-uk (545 fő) vállalt valamiféle nemzetiségi identitást, ezek nagyobb része (60%-a) azonban magyarnak vallotta magát. Nem magyar, azaz nemzetiségi hovatartozást csak a kérdezettek 8,2%-a vállalt (1. sz. tábla). Ez a tendencia önmagában is jelzésértékű, az elemzés során azonban komoly módszertani nehézségeket is okoz: a kevés, nemzetiségi hovatartozást vállaló tanuló nehezíti a finomabb elemzések elvégzését, ill. egyes kérdések esetében óvatosságra int az adatok értelmezésénél. Ennélfogva a kis esetszámból adódó korlátok miatt, de a nemzetiségi hovatartozás elemzési nehézségei miatt is egyes kérdéseknél két lépésben igyekeztünk a válaszolókat körülhatárolni, s az alminták (az összes kérdezett tanuló) szerint való lekérdezését követően egyes kérdéseknél a magukat nemzetiségieknek vallókat elkülönítve is elemeztük a válaszokat. Ilyenformán a fontosabb kérdéseknél két körre: egy tágabb - a nemzetiségi oktatásban résztvevők - és egy szűkebb - a nemzetiségi származást vállalók - körre kiterjedő csoport adatait elemeztük. (Az anyanyelv szempontjából egy még szűkebb csoport adatainak különálló elemzésétől el kellett tekintenünk a kis elemszám miatt.)

1. sz. tábla

A minta a 8. osztályos tanulók

Az elemzést nagyobb témakörök mentén végeztük el, külön vizsgáltuk azokat a területeket, intézményeket, amelyeknek szerepe lehet a nemzetiségi nyelv és identitás megtartása szempontjából: a családot, az iskolát, a vallást, ill. külön a tanulók véleményét és hosszabb távú terveiket.

A család a nyelvelsajátítás és a szocializáció legfontosabb terepe, ennélfogva a nemzetiségi létre történő szocializációnak is ez a legfontosabb területe. A család vonatkozásában azt vizsgáltuk, hogyan alakul a családszerkezet, azaz hány generáció él együtt, hogy a szülők nemzetiségi hovatartozása hogyan alakul az egyes nemzetiségekhez tartozó tanulók esetében, s mi jellemzi a családi nyelvhasználatot. A tanulók esetében külön is megvizsgáltuk a nyelvhasználatot, ill. hogy milyen mértékben vállalják nemzetiségi identitásukat.

A kérdezettek körében a családszerkezetet tekintve a többgenerációs együttélés nem jellemző, a tanulók családjának csak egyötödében fordul elő, ennél gyakrabban a horvát és cigány alminta esetében, legritkábban a román tanulók esetében (2. sz. tábla).

2. sz. tábla

A nagyszüleid együtt élnek-e veletek? (Nemzetiségi oktatásban résztvevők, %)

A tanulók származását tekintve a szülők nemzetiségi hovatartozása kiemelt jelentőségű. Kérdezetteink körében mind az apák, mind az anyák esetében körülbelül kétharmada a magyar, s egyharmada a nemzetiségi származásúak aránya. Mind az apákra, mind az anyákra jellemző, hogy közöttük a magyar származásúak aránya a legalacsonyabb - s a nemzetiségi származás a legmagasabb - a horvát és a román családokban, s a magyar a legmagasabb - és a nemzetiségi származás a legalacsonyabb - a cigány és a szlovák tanulók körében. (Más nemzetiség említése a magyar és a saját nemzetiségen kívül ritkán fordult elő.) (3. sz. tábla).

3. sz. tábla

Nemzetiség1= a besorolással egyező, saját nemzetiség

Mivel a kérdezett tanulók szülei számára, akik az '50-es és '70-es évek között születtek, nagy valószínűséggel a városiasodó, iparosodó, modernizálódó társadalomban, már nem lehetett feltétlenül természetes a nemzetiségi származás vállalása, a családi nemzetiségi nyelvhasználat fenntartása. Ennélfogva feltehetően már ezen időszakban szerepe lehetett a családi szocializáció mellett az iskolában. Ezért igyekeztünk megtudni azt is, hogy a kérdezett tanulók szülei jártak-e nemzetiségi iskolába. A nemzetiségi hovatartozást vállaló tanulók szüleinek fele járt, fele nem járt nemzetiségi iskolába. Az átlagnál nagyobb arányú a nemzetiségi iskolába járás a horvát és a román szülők esetében, az átlagnál alacsonyabb arányú a német, a szerb családok esetében (4. sz. tábla).

4. sz. tábla

Édesanyád járt-e nemzetiségi iskolába? (Nemzetiségi hovatartozást vállalók, %)

A családban használt nyelv is sokat elárulhat a nemzetiségi tanulók nyelvi szocializációs esélyeiről. A magyar nyelvet használják a nemzetiségi oktatásban részt vevő kérdezettek 83%-ának családjában, ez leginkább a cigány és a német családokra jellemző, legkevésbé a román és a horvát családokra (5. sz. tábla). A nemzetiségi hovatartozást vállalók között sem általános a nemzetiségi nyelv használata, 43%-uk nem beszél más nyelven otthon, csak magyarul. (A beszélt nyelv jellemzően a saját nemzetiség nyelve, egy-egy esetben fordult elő a szerb és a román tanulóknál a német nyelv használatának említése, s a szlovákoknál az egyéb nyelv.) (6. sz. tábla).

5. sz. tábla

Beszéltek-e más nyelven a magyaron kívül? (Nemzetiségi oktatásban résztvevők, %)

6. sz. tábla

Beszéltek-e más nyelven a magyaron kívül? (Nemzetiségi hovatartozást vállalók, %)

A családi nyelvhasználatban mindenekelőtt az anya által a gyerekkel szemben használt nyelv tűnik fontosnak a nemzetiségi szocializáció szempontjából. A tanulók többségének édesanyja magyarul beszél gyermekeihez, csak töredéknyi a két nyelvet használók aránya, s elenyésző a nemzetiségi nyelveket használóké (7. sz. tábla). Nemzetiségi nyelven, ill. két nyelven a román és a horvát tanulókkal beszélnek az édesanyák, az egyéb nyelv is náluk fordul elő viszonylag nagyobb, 3% körüli arányban. A nemzetiségi hovatartozást vállaló gyerekek háromnegyedének az édesanyja szintén magyarul beszél a tanulóhoz, csak közel negyede az, aki két nyelven (8. sz. tábla).

7. sz. tábla

Milyen nyelven beszél hozzád az édesanyád? (Nemzetiségi oktatásban résztvevők,%)

8. sz. tábla

Milyen nyelven beszél hozzád az édesanyád? (Nemzetiségi hovatartozast vállalók,%)

Érdemes a nyelvhasználatot generációk szerint elkülönítve is elemezni: a kérdezett anyjával, nagyanyjával és testvérével való beszélgetésben használt nyelvet elemezni (bár a kis elemszám itt nem kevésbé jelent korlátot, mint a korábbi esetekben, a tendenciákat jól érzékelteti). A nemzetiségi hovatartozást vállaló tanulók 50%-a használja a nemzetiségi nyelvet a nagyanyjával (harmada két nyelvet használ a nagyszülővel folytatott beszélgetésekben, 14% csak nemzetiségi nyelven beszél). A tanulók egyharmada, 30,5%-a használja édesanyjával (egynegyede két nyelven, 4,3%-a nemzetiségi nyelven beszél), s 18,4%-a testvérével folytatott beszédben a nemzetiségi nyelvet (9. sz. tábla).

9. sz. tábla

Milyen nyelven beszélsz az alábbiakkal? (Nemzetiségi hovatartozást vállalók, %)

A kérdezett tanulók szempontjából az anyanyelv, a beszélt nyelv és az identitás kérdéseit vizsgáltuk meg közelebbről. Az összes kérdezettet tekintve anyanyelv szempontjából a kérdezett tanulók túlnyomó többsége magyar anyanyelvűnek mondta magát, csak 6,2% mondta, hogy más az anyanyelve, a tanulók 5,2%-ának anyanyelve volt azonos az almintával. A magyar anyanyelv különösen a német, a szlovák és a cigány tanulókra volt jellemző, nemzetiségi anyanyelv leggyakrabban a román és a horvát tanulók esetében fordul elő (10. sz. tábla). A nemzetiségi hovatartozást vállaló tanulóknak is átlagosan csak egyharmada, aki anyanyelvként beszéli a nemzetiségi nyelvet, legjellemzőbben a román, a horvát és a szerb tanulók, legkevésbé a német és a szlovák tanulók (11. sz. tábla).

10. sz. tábla

Mi az anyanyelved? (Nemzetiségi oktatásban résztvevők, %)

Nemzetiség1= a besorolással egyező, saját nemzetiség

11. sz. tábla

Mi az anyanyelved? (Nemzetiségi hovatartozást vállalók, %)

Nemzetiség2= a besorolással nem egyező, más nemzetiség

Arra a kérdésre, hogy beszéli-e a tanuló a nemzetiségi nyelvet, a nemzetiségi hovatartozást vállaló tanulók közel háromnegyede válaszolta, hogy igen (a beszélt nyelv jellemzően a saját nemzetiség nyelvét jelenti). Közel hasonló arányban nem beszélik, de értik a nyelvet, ill. nem is beszélik, és nem is értik. (A megnevezett nyelvek a horvát és a szerb esetében nem volt csak teljes egybeesés három és egy esetben a csoporthovatartozás és a beszélt nyelv között, azaz a beszélt nyelv a nemzetiségi nyelvet jelentette) (12. sz. tábla).

12. sz. tábla

Beszéled-e valamelyik nemzetiségi nyelvet? (Nemzetiségi hovatartozást vállalók, %)

13. sz. tábla

Milyen szinten?(Nemzetiségi hovatartozást vállalók, %)

A nemzetiségi identitás, a nemzetiségi csoporthovatartozás vállalása a nyelv mellett a másik legfontosabb tényező vizsgálatunkban. A kérdezett tanulók egyharmada vállalta nemzetiségi hovatartozását, legjellemzőbben a horvátok és a románok, magyarnak legnagyobb arányban a szlovákok és a cigányok vallották magukat (14. sz. tábla).

14. sz. tábla

Nemzetiségi csoporthovatartozás vállalása az egyes almintákban (%)

Még többet elárul azonban megítélésünk szerint a nemzetiséghez való kötődés mértékéről, ha egy nemzetiségi származású tanuló akkor is nemzetiségi csoportját választaná, ha szabad választása lenne csoporthovatartozásának eldöntésében. Ami a szabadon választott identitás esetében minden csoportnál meghatározó, az a magyar nemzetiség választása, átlagban a kérdezettek háromnegyede választaná ezt a nemzetiséget. Legtöbben a szlovákok, németek, átlagos arányban a cigányok és annál kevésbé a szerbek, románok, horvátok. Az alminta nemzetisége és a választott nemzetiség a kérdezettek 14,2%-a esetében esik egybe. A legnagyobb az egybeesés a románok és a horvátok és (kisebb mértékben) a szerbek esetében, a legkisebb a szlovákok esetében. Sokan választanák még a német és egy másik, egyéb nemzetiséget a sajátjukon kívül (15. sz. tábla).

15. sz. tábla

Ha szabadon dönthetnél, milyen nemzetiséghez tartoznál? (Nemzetiségi oktatásban résztvevők, %)

A nemzetiségi hovatartozást vállalók esetében a tendencia hasonló, de a horvátok kisebb arányban választanák a saját nemzetiségüket. További szembeszökő tendencia, a román és a szerb tanulóknak magyar hovatartozást inkább elutasitó beállítódása: a román és a szerb kérdezettek a saját nemzetiség választását követően nem vagy nem csak a magyart nevezték meg nagy számban (16. sz. tábla).

16. sz. tábla

Ha szabadon dönthetnél, milyen nemzetiséghez tartoznál? (Nemzetiségi hovatartozást vállalók, %)

Összességében a család szerepe nemzetiségi (nyelvi) szocializációban meghatározó - akár annak megerősítése, akár gyengítése irányába hat. Adataink alapján a család révén átörökített nemzetiségi, ill. nyelvi folytonosság nem látszik minden csoport esetében biztosítottnak: viszonylag alacsony a nemzetiségi származású szülők aránya (feltehetően a tiszta nemzetiségi családok aránya még inkább), s a családban a nyelvhasználat dominánsan a magyar, mely tendencia a fiatalabb generációk között erősödni látszik. A tanulók háromnegyede ugyan beszéli, de nem anyanyelvi szinten a nyelvet, identitásukat tekintve is ellentmondásos némileg a helyzet: a vágyott és a tényleges nemzetiségi hovatartozás nem esik egybe, még a nemzetiségi hovatartozást vállalók esetében sem. Nemzetiségenként azonban nem azonos a fenti esély: úgy tűnik, a leginkább a románoknak és a horvátoknak van esélyük a nemzetiségi lét továbbörökítésére a család közvetítésével, mind a szülők származását, mind nemzetiségi iskolázását tekintve (s a többgenerációs együttélés is a horvátok esetében jellemző elsősorban). A nyelv szempontjából is hasonló a helyzet: a román tanulók mellett a horvátok beszélik a legnagyobb arányban anyanyelvként, ill. használják a nemzetiségi nyelvet a családon belüli érintkezéshez. A másik póluson a német és a szlovák származású tanulók vannak, ők azok, akik esetében már nem jellemző más nyelv a családban (németek), ill. az anyák által használ nyelvek között (német, szlovák családok), mint a magyar használata.

A nemzetiségi nyelv és lét fenntartásában a család mellett az iskolának lehet fontos szerepe. Az iskola vonatkozásában a 8. évfolyamra járó tanulókat a tanulásról, az erre fordított időről, tanulmányi eredményeikről s az iskolai nyelvtudásról kérdeztük elsősorban. Feltevésünk szerint a családi nemzetiségi szocializáció esélyeinek csökkenésével párhuzamosan az iskola szerepe értékelődik fel, s ez részben akkor tud érvényesülni, ha a tanulók magához az iskolához is pozitív módon viszonyulnak. Iskolatípus szerint a nemzetiségi tanulók túlnyomó többsége nyelvet oktató, ill. normál iskolába jár, az utóbbi a cigány tanulókra jellemző, a többi nemzetiségi kisebbségi tanulókra. Kéttannyelvű iskola elsősorban a románokra jellemző, jóval kevésbé a horvátokra, s a többiek esetében inkább csak elvétve fordul elő (17. sz. tábla).

17. sz. tábla

A nemzetiséghez való viszony alakulásában a nemzetiségi nyelv és kultúra tanulásának lehet közvetlenül szerepe. Az iskolai nyelvtanulást - különösen a nemzetiségi tanulók esetében - jelentős mértékben befolyásolja, hogy a tanulók az iskola előtt jártak-e óvodába, s különösen, hogy jártak-e nemzetiségi óvodába, s hogy ott tanultak-e nemzetiségi nyelven. Mivel a családban egyre kevesebb tanulónak van esélye anyanyelvként elsajátítani a nemzetiségi nyelvet, a nemzetiségi óvodának nagy szerepe lehet az iskolai nemzetiségi oktatás sikerességében. Óvodába a nemzetiségi oktatásban résztvevők (ill. az e kérdésre válaszolók) 99%-a járt, s itt több mint kétharmad arányban tanultak nyelvet is (18. sz. tábla). A tanult nyelvek jellemzően nemzetiségi nyelvek (a horvátok 83,9%-a horvátot, a németek 98,4%-a németet, a románok 85,7%-a románt, a szerbek 71,4%-a szerbet és a szlovákok 87,5%-a szlovákot tanult az óvodában), más nyelvek tanulása valamivel ritkábban fordul elő (ezek a német és az angol több esetben, ill. a szerb és a horvát egy-egy esetben).

18. sz. tábla

Tanultál-e nyelvet az óvodában? (Nemzetiségi hovatartozást vállalók, %)

Az általános iskolai nyelvoktatásban egy vagy két nyelv tanulására van lehetőség, s gyakori a választás lehetősége több nyelv kínálata esetében. A nyelvoktatásban részt vevő tanulók kb. felének volt nyelvválasztási lehetősége, legkevésbé a horvátoknak és a németeknek, leginkább a szlovákoknak és a szerbeknek (19. sz. tábla).

19. sz. tábla

A nyelvtanulásra feltett kérdésekre első nyelvet a kérdezett tanulók döntő hányada tanult (néhány, nyelvtanulás alól felmentett tanuló kivételével), második nyelvet már csak kisebb részük tanult a 8. évfolyamon. Az első nyelv tanulásáról a döntés döntő mértékben az ‘iskolahasználók', azaz a szülők és a tanulók kezében van, 60,6%-ban döntöttek az elsőként tanult nyelvről (33,2% szülők, 27,4% a tanuló döntött), 16,7% esetében a tanárok vagy az igazgató, a fennmaradó esetekben egyéb dolgok (pl. körülmények). Az elsőként tanult nyelvet tekintve a nemzetiségi oktatásban részt vevő tanulók egyharmada tanulja a nemzetiségi nyelvet első nyelvként, kérharmaduk az angol és a német valamelyikét tanulja. A nemzetiségi nyelvet a német és a román tanulók tanulják magas arányban (az előbbi csoport esetében természetesen itt sem tudjuk elkülöníteni a nemzetiségi és az idegen nyelvként tanult nyelveket). A németet a horvát és a szerb és a szlovák, az angolt a szlovák és a szerb tanulók tanulják első nyelvként nagy valószínűséggel. (A cigányoknál az egyéb az első nyelv esetében az oroszt jelentette.) (20. sz. tábla). A második nyelv tanulásában is döntő az iskolahasználók választása (21,5%-ban a szülő, 38,3%-ban a tanuló döntött a másodikként használt nyelvről), csak 14%-ban játszott az iskola (tanár, igazgató) nagy szerepet benne. A második nyelvként tanult nyelv itt nagy valószínűséggel az angol, mellette a német és a nemzetiségi nyelv tanulása kb. hasonló arányban fordul elő. A nemzetiségi nyelv a horvátoknál, a szlovákoknál és a szerbeknél, a német a cigányoknál és a szlovákoknál, az angol a németeknél és a szerbeknél fordul elő az átlagosnál magasabb arányban (21. sz. tábla).

20. sz. tábla

* a német nemzetiségi tanulók adatai a nemzetiségi1 nyelv alatt szerepelnek.

21. sz. tábla

Második nyelv tanulása (Nemzetiségi oktatásban résztvevők, %)

* a német nemzetiségi tanulók adatai a nemzetiségi1 nyelv alatt szerepelnek.

Az iskolának nemzetiségi szocializációban a családot kiegészítő szerepe adataink szerint összességében úgy tűnik, hogy csak kis eséllyel tud érvényesülni. Nem kedvez a nemzetiségi nyelvi szocializációnak a domináns iskolatípus sem (nyelvoktató iskolába jár a nemzetiségi tanulók nagy része, s normál általános iskolába a cigány tanulók túlnyomó többsége), s a nyelvtanulás tényleges gyakorlata sem. A nyelvtanulásban a nemzetiségi nyelvek pozíciója, úgy tűnik, nem jobb a nagy nyelvek pozíciójához viszonyítva, s mivel a nyelvtanulás alakulásában az iskolahasználók tűnnek elsősorban meghatározónak, nem valószínű e tendencia megváltozása a jövőben sem. A fentiekben is jelen van a nemzetiségek közötti különbség: a horvátok és a románok között nagyobb arányban vannak a tannyelvű iskolába járók, ill. a nemzetiségi nyelvet első vagy második nyelvként tanulók.

A vallás/egyház szintén fontos szerepet játszhat a nemzetiségi lét megőrzésében, különösen az általunk vizsgált nemzetiségek esetében, mivel közöttük jelentős felekezeti különbségek is fennállnak, ezáltal nemcsak a nyelvi, hanem a vallási különállás hangsúlyozásán keresztül is megkülönböztetheti önmagát egy-egy nemzetiségi csoport. A vallási és nemzetiségi hovatartozás tényét elősegíti a vallásosság és a vallásgyakorlás, azaz a templomba járás - a valláshoz kapcsolódó kérdéseink ezeket vizsgálták. Felekezeti hovatartozás tekintetében a kérdezettek kétharmada katolikus, közel egyötöde református, de több más felekezet is képviseltetik. A katolikusok minden csoport esetében többségben vannak, a románok kivételével. A katolikus vallás dominál egyértelműen a horvátok és a németek esetében, a többi csoportnál a katolikus mellett számottevő a más felekezetbe tartozók aránya is: a katolikus mellett a szerbeknél a görög katolikus, a református és az ortodox, a románoknál az evangélikus és az ortodox, a szlovákoknál az evangélikus és a református jelenik meg (22. sz. tábla).

22. sz. tábla

A felekezeti hovatartozás mellett a vallásosság és a tényleges vallásgyakorlást jelző templomba járás lehet az, amely valóban közvetíti a vallás vagy az egyház befolyását, s ezen keresztül esetlegesen hozzájárul a kisebbségi közösségi integráció erősítéséhez. A vallásosság a tanulók felét jellemzi egyértelműen, különösen jelentős mértékű a horvátok esetében. (23. sz. tábla) A legkevésbé a cigányok vallották vallásosnak magukat. Templomba a tanulók közel fele jár, legjellemzőbben a horvát tanulók, legkevésbé a cigány alminta tanulói (24. sz. tábla).

23. sz. tábla

Vallásos vagy-e? (Nemzetiségi oktatásban résztvevők, %)

Bár templomba a tanulók tekintélyes része jár, a szertartások nyelve csak elvétve nemzetiségi nyelv, az összes válaszoló 4,8%-a válaszolta, hogy nemzetiségi nyelven folyó szertartásokra jár. (Ez leginkább a román, a horvát és a szerb almintába tartozó gyerekek esetében fordult elő.) (23. sz. tábla)

24. sz. tábla

25. sz. tábla

A vallásosság bár nagymértékben jellemzi a tanulókat, s nagy arányú a templomba járók aránya is, összességében úgy tűnik, mivel jellemzően nem nemzetiségi nyelven folynak a szertartások, a nyelv megmaradását a vallás közvetlenül nem tudja segíteni, inkább csak a közösségi intézmények, ill. identitás erősítésén keresztül. Itt is megfigyelhetők azonban különbségek az egyes nemzetiségek között: a horvátok és a románok azok, akiknél a vallásgyakorlás inkább hozzájárulhat a nemzetiségi lét hosszabb távon történő megmaradásához, mivel ezekben a csoportokban a legnagyobb a misét (istentiszteletet) anyanyelven hallgatók aránya. A másik póluson ez esetben is a szlovák és a német tanulók (valamint a szerbek) vannak - a németek esetében azonban ezúttal is nehéz a tényleges tendenciákat megítélni.

A jövőbeli tervek és a nemzetiségi léttel kapcsolatos beállítódások szintén jelentős hatással lehetnek a nemzetiségi megmaradásra. Ha egy nemzetiségi származású fiatal - a körülmények vagy ambícióinak alakulásától függően - akár szociális, akár földrajzi értelemben távol kerül lakóhelyétől, a családi és a nemzetiségi közegtől, a nemzetiségi lét fontossága nagy eséllyel szorul háttérbe. Ha eleve kevésbé fontos számára a nemzetiségi hovatartozás, könnyebben válik meg a körülményektől függetlenül is nyelvétől és identitásától.

A jövő terveket vizsgálva a kérdezett tanulók terveit a továbbtanulás, a pályaválasztás szempontjából vizsgáltuk, ill. azt is szerettük volna megtudni, hogy a tanulók hol szeretnének élni felnőtt korukban. Az általános iskola utáni továbbtanulást tekintve a tanulók többsége (59,4%) szakma tanulására készül, legtöbben szakközépiskolába szeretnének menni, kevesebben szakmunkásképző, ill. szakiskolába. A tanulók egynegyede (25,6%) gimnáziumba szeretne menni - ez az az iskolatípus, ahol a nemzetiségi nyelvek tanulására egyáltalán megvan az elvi lehetőség. A gimnáziumba törekvők között nagy számban vannak a román, a német és a szerb almintába tartozók, szakközépiskolába leginkább a szlovákok szeretnének menni. A szakmunkásképzőt választók között viszonylag sokan vannak a cigány és horvát almintába tartozók (26. sz. tábla).

26. sz. tábla

Lakóhelyre vonatkozó kérdésre, azaz arra a kérdésre, hogy hol élnének szívesen felnőtt korukban, a kérdezett tanulók közel kétharmada (60%-a) válaszolta, hogy ugyanazon a településen, ahol jelenleg, és egyötöd (20%) körüli arányban, hogy valahol a környéken, bár nem ugyanazon a településen. Másutt csak szintén egyötöd arányban (21,7%) szeretnének élni, közülük 15% Magyarországon, 6,7% külföldön. Nemzetiségenként legjellemzőbben ugyanazt a települést választaná, ahol él, a román és a szlovák tanulók legnagyobb aránya, a horvát és a román alminta tanulói élnének másutt a környéken szívesen, Budapesten leginkább a cigány alminta tanulói élnének, külföldön a német és a szerb tanulók (27. sz. tábla).

27. sz. tábla

A vélemények elemzése elsősorban a nemzetiségi nyelvvel kapcsolatos vélemény megismerését célozta, ill. a tanulók szempontjából a nemzetiségi lét megőrzésének fontosságát szerettük volna megismerni - mindkettőt több más nyelv, ill. több más fontos dolog, cél összefüggésében, azokkal összevetve. A nyelvekről alkotott vélemény megismerése érdekében három nyelvre kérdeztünk rá oly módon, hogy 5 fokú skálán mértük a nyelvek hasznosságáról alkotott véleményt olyan területekkel kapcsolatosan, amelyeknél felmerülhet az idegen, ill. a nemzetiségi nyelvek értéke, ill. különbsége. (Az elemzést némileg nehezíti, hogy a nyelvek között átfedést jelent a nemzetiségi és az idegen nyelv dimenziója a német esetében.) A felsorolt területek között mindegyik esetben az angol és a német nyelv hangsúlyozódik, többé-kevésbé hasonló arányban, a tv-nél, videónál az angol valamivel, a számítógép- és internethasználatnál jelentősen megelőzi a németet. A nemzetiségi nyelv a fentiekben többnyire háttérbe szorul, hasznosnak inkább az általános műveltség megszerzésében és az utazásnál bizonyul, jelentős szerepe van azonban két másik nyelvvel összevetésben az identitás kialakításában és megőrzésében (a német esetében az átfedést is figyelembe véve: a német itt különösen átfedi a nemzetiségi és az idegen nyelveket, magas értékét ebben a dimenzióban egyértelműen a nemzetiségi nyelvként kaphatott.) (28. sz. tábla)

28. sz. tábla

Az egyes nyelvek hozzájárulása az alábbiakhoz... (1-5 közötti skála átlagértékei)

A tanulók nemzetiségi léthez fűződő viszonyát két évfolyamon, az 5. és a 8. évfolyamon, több más kérdés kontextusában vizsgáltuk, 5 fokú skála segítségével. A felsoroltak között legfontosabbnak tartott dolgok mind a két évfolyamon a jó szakma megszerzése, ezt követően a középiskola elvégzése volt a tanulók számára, a pénz és a család, ill. az egyetem elvégzése a fontosságuk hátrább sorolódik mind a 11, mind a 14 éves tanulók számára - az előbbiekhez képest a nemzetiségi vonatkozású célok hátrább sorolódnak a tanulók véleményében. A nemzetiségi lét megítélésében a két évfolyam között a felsorolt célok sorrendjében nem volt lényeges különbség, bár a magasabb évfolyamon kissé minden érték veszített fontosságából, különösen sokat a cigány és a szlovák tanulók esetében. A magasabb évfolyamon egy csoport esetében fordul elő egy érték megerősödése: a cigányok számára a családalapítás jelentősége a 8. osztályra nagymértékben megnőtt. Szembeszökő azonban az egyes évfolyamok között a nemzetiségi vonatkozású célok erőteljesebb háttérbe szorulása, ami arra enged következtetni, hogy az iskolai oktatás során a nemzetiségi kötődés nem erősödik, hanem inkább gyengül, azaz az iskola a nemzetiségi szocializációs hatása a magasabb korcsoportok esetében háttérbe szorulni látszik (29-30. sz. tábla).

29. sz. tábla

Mennyire fontosak számodra az alábbi dolgok? (5. osztályosok) (1-5 skála átlagértékei)

30. sz. tábla

Mennyire fontosak számodra az alábbi dolgok? (8. osztály) (1-5 skála átlagértékei)

Egy másik kérdésben szintén a kisebbségi léthez kapcsolódó célok fontosságát vizsgáltuk két más, rivális céllal, a továbbtanulással és az idegennyelv-oktatással összefüggésben. Ebben az összefüggésben a továbbtanulás bizonyult a legfontosabbnak, ezt követően az idegen nyelvek ismerete. Csak ezeket követték a nemzetiségi vonatkozású célok, ezeken belül a nyelv megtanulása tűnik fontosabbnak, ezt követően a kisebbségi csoporthoz tartozás, végül a kultúra megismerése (31. sz. tábla).

31. sz. tábla

Mennyire tartod a magad számára fontosnak az alábbiakat? (1-5-ös skála átlagértékei)

A továbbtanulási tervek, úgy tűnik, összességében középfokon már nem igazán támogatják a nemzetiségi nyelvi megmaradást. A tanulók terveiket tekintve reálisan szakmát szeretnének tanulni, gimnáziumi továbbtanulást csak kevesen terveznek. A gimnáziumi továbbtanulók között a nemzetiségi gimnáziumot választók feltehetően csak kis arányban vannak, a többiek számára a középfokú továbbtanulásban már nem lesz adva a nemzetiségi nyelvtanulás lehetősége. A lakóhelyre vonatkozó tervek ugyanakkor nem tennék lehetetlenné a nemzetiségi identitás és nyelv megtartását, különösen mivel sokan maradnának helyben a tervek szerint. A tanulók véleményét közelebbről megvizsgálva a nemzetiségi hovatartozást illetően összességében úgy tűnik, hogy saját nemzetiségi hovatartozásuk nem tartozik a legfontosabbnak tartott dolgok közé számukra. A többi nyelvvel összevetve a nemzetiségi nyelv kevésbé bizonyul hasznosnak gyakorlatiasabb célok elérésében, s az életcélok között is természetszerűen előbbre sorolódnak az egzisztenciateremtéssel összefüggő célok. A nemzetiségi különbségek itt ismét tetten érhetők: a horvát és a szerb, ill. a román nemzetiséghez tartozó tanulók számára nagyobb fontosságú nemzetiségi létük és csoport-hovatartozásuk megőrzése, a legkevésbé ez a szlovákok számára fontos.

6. Összegzés

A nemzetiségi tanulók megkérdezése alapján adatainkból úgy tűnik, a nemzetiségi kulturális és nyelvi megmaradás esélye esetükben a család, az iskola és a vallásgyakorlás közvetítésével nincs hosszú távon biztosítva. A család által használt nyelv jellemzően inkább a magyar, s ez a tendencia erősödik a fiatalabb generációk esetében. Az iskolában a nemzetiségi nyelv mellett az idegen nyelvek oktatása tölt be fontos szerepet, s mivel ez az iskolahasználók igényeihez igazodik, feltehetően az arányok nem a nemzetiségi oktatás irányába változnak. A tanulók nemzetiségi identitása megragadhatóan jelen van, de nem nagyon erőteljes, s az életkorral gyengülni látszik. Összességében a fentiek arra engednek következtetni, hogy amennyiben külső meggyőző erő vagy anyagi támogatás nem befolyásolja más irányba a fenti tendenciákat, azok önmagukban inkább a nemzetiségi nyelvi megmaradás ellen hatnak. Nagy különbségek vannak azonban nemzetiségenként a fenti általános tendencián belül: úgy tűnik, elsősorban a horvát, a román és a szerb nemzetiségi csoportokhoz tartozó tanulók őrizhetik meg nagyobb eséllyel nyelvüket és identitásukat, - erre a legkevesebb esélyük a szlovák tanulóknak van. A német tanulók szintén az erősen asszimilálódni látszó szlovákokhoz esnek közel, az ő esetükben azonban nehéz a valós helyzetet megállapítani, két okból is. Egyrészt, mivel a német nemzetiségi tanulók számára saját nemzetiségi nyelvük tanulása egyaránt jelentheti a nemzetiségi léthez való közeledést és egy élő idegen nyelv tanulását, másrészt a német nyelv oktatásában résztvevők között különösen nagy arányban vannak nem nemzetiségi származásúak.

Imre Anna

1. Az általános iskolás tanulók közül két évfolyamot, az 5. és a 8. évfolyamos tanulókat is megkérdeztük.
2. A nemzetiségi oktatásban részt vevő tanulókra a rövidség kedvéért a nemzetiségi megjelöléssel fogunk a továbbiakban utalni, tudomásul véve azonban, hogy köztük számosan lehetnek nem nemzetiségi származású tanulók is.
3. A nemzetiségi hovatartozást vállalók alacsony esetszáma következtében az elemzésben csak jelzésértékűként ajánlatos kezelni, ezeket elsősorban ott közöljük, ahol a tendenciák érzékeltetése szempontjából ez indokoltnak látszott.
4. A cigány tanulók esetében az almintába került tanulók és a nemzetiségi hovatartozást vállaló tanulók száma közötti különbség még szembeszökőbb, írásunkban ezért elsősorban a nemzetiségi tanulók adatait elemezzük, itt a cigány tanulók vonatkozásában az adatokat csak érintőlegesen - s részletesen csak később - elemezzük.

<< vissza a főoldalra