– Hogyan definiálná a rózsát?

– A rózsa egy olyan botanikai egység, amelyet életük során több alkalommal arra használnak az emberek, hogy kifejezzék vele örömüket, általa szeretetük bizonyítékát adják egy másik személynek. Ez az a virág, amely szorosan kapcsolódik a szebbik nemhez is: a férfiak, életkoruktól függetlenül – legyenek kisiskolások, felnőtt vagy idős emberek –, gyakran ajándékoznak rózsát kedvesüknek, feleségüknek, édesanyjuknak... Nemhiába mondta időszámításunk előtt a hatodik században Szapphó, a görög költőnő, hogy a rózsa a virágok királynője. Ezt mind a mai napig nem cáfolta meg senki. Jelenleg mintegy 28 ezer rózsafajta van nyilvántartva, és bár ez az elegáns növény az Egyenlítő környékén nem érzi jól magát – szüksége van ugyanis egyfajta télies, pihenési időszakra, ami alatt virágrügyei kialakulnak, hogy a következő évben akár többször is virágozhasson –, a világon szinte mindenfelé, akár Norvégia északi részén is megtalálható. Az egész világon elterjedt és közkedvelt fajról van tehát szó, ha Izraelben egyik reggel leszedik az üvegházakban termett rózsákat, másnap már a New York-i virágkereskedésekben árulják azokat.

– Ronald Reagan amerikai elnök 1986-ban egy olyan törvényt hitelesített aláírásával, amely azt szorgalmazta, hogy az Egyesült Államokban a rózsa nemzeti virág legyen. Angliában szintén nagy elismerésnek örvend ez a növény, ha csak a York- és a Lancaster-ház körében 1455 és 1485 között a trón megszerzéséért vívott rózsák háborújára gondolunk. Ugyanilyen becsben tartják a rózsát Németországban, Olaszországban és Franciaországban is, ahol (Angliával egyetemben) már több mint százötven éve intenzív rózsanemesítés folyik. Többnyire ezek azok az országok, amelyek hozzájárultak, hogy manapság ilyen sok rózsafajta létezik.

Az 1880-as évektől Temesvár, Torda, Arad és Kolozsvár is bekapcsolódott a nemesítésbe. A második világháború után a gyümölcskutatás és -nemesítés mellett, másodlagos elfoglaltságként én is felkaroltam ezt az ügyet. Körülbelül 40 fajtát állítottam elő, ami nem olyan rengeteg, de többségük megüti a nemzetközi mércét. A Tábortűz és a Szimfónia elnevezésű fajtáim nemzetközi díjakat is nyertek a hetvenes években Olaszországban és Csehszlovákiában.

Az utóbbi ötven évben Magyarországon Márk Gergely foglalkozott intenzíven rózsanemesítéssel, ő mintegy hatszáz rózsafajtát állított elő.

– A legelső rózsámat Tábortűz névre kereszteltem, jelenleg ez a legelterjedtebb az általam termesztett fajták közül: ez egy tűzpiros ágyásrózsa (nem vágott virágnak való), amelyen mindig van egy-két virág. Külföldi versenyeken is nyert díjakat, különlegessége pedig abból fakad, hogy betegségellenálló, nagyon jó a fagyrezisztenciája és a levélzete.

Másik kedvencem a Judit, amely egy szép sárga ágyásrózsa, de nagyon szeretem a Doamna în mov (Lila ruhás hölgy) elnevezésű, nagy és lila virágú, szép hosszú bimbóval rendelkező fajtámat is. Ez utóbbi fagy- és betegségérzékeny, mint általában minden, ami szép. Így van ez a nők esetében is: a szebbik nem törékenynek mutatkozó, különösen tetszetős adottságokkal rendelkező képviselőinek sok férfi udvarol, mindenki igyekszik a kedvükben járni.

– Mindenekelőtt tisztáznunk kell, hogy mit is akarunk létrehozni, annak megfelelően kell ugyanis összeválogatnunk a szülőpárokat. Ezeknek az egyedeknek tartalmazniuk kell mindazokat a géneket, amelyeket szeretnénk, hogy az új generáció is birtokoljon. A keresztezés vagy hibridizálás folyamatában legalább száz virágot kell beporoznunk, hogy sikerünk legyen. Ebből ötven gyümölcs, azaz mintegy hat-hétszáz mag lesz, amiből kb. két-háromszáz új, úgynevezett hibrid növény kel ki.

A folytatásban ezeket a növényeket kell megvizsgálni, kiválogatni közülük azokat az egyedeket, amelyek megfelelnek annak a célnak, amit eleve kitűztünk, vagy legalábbis közel állnak ahhoz. Az erre alkalmas öt-tíz növényt több éven keresztül figyeljük (ez akár tíz évig is eltarthat), azokat pedig, amelyek hosszabb idő után is teljesítik az elvárásokat, beterjesztjük elismerésre.

A jelenlegi román törvénykezés értelmében ugyanis minden új, nemesítők által előállított növényfajtát állami elismerésben kell részesíteni: állami szervnek kell megállapítania, hogy egy adott fajtát érdemes-e továbbszaporítani. Amennyiben a bizottság tagjai úgy döntenek, hogy megérdemli, kap egy nevet, ellenkező esetben nem termeszthető tovább. Az állami elismerés megakadályozza olyan fajták elterjedését, amelyek nem képviselnek komolyabb fejlesztést, szükséges lenne azonban, hogy azok, akik az elismerést adják, rendkívül felkészültek legyenek, naprakész információkkal rendelkezzenek a nemesítéssel kapcsolatban.

Nyugaton ez másként működik: a cég piacra dobja az új fajtát, ha van iránta kereslet, továbbra is megőrzi, ha nincs, visszavonja. Persze Romániában nagyon nehéz új rózsafajtát előállítani: miközben a nagy nyugati cégek rengeteg pénzt fektetnek a nemesítésbe, Romániában gyakorlatilag mindenféle kutatás leállt, az állam levette gondját a mezőgazdaságról, a kertészetről.

– A kolozsvári kísérleti állomás kivételével hazánkban ma már senki nem foglalkozik rózsanemesítéssel, napjainkban azonban ez az intézet sem üti meg azt a mércét, amelyre szükség lenne, hogy külföldi cégekkel fel tudjuk venni a versenyt.

Széles körű biológiai ismeretre, pénzre és időre egyaránt szüksége van annak, aki rózsatermesztésre adja a fejét: a rózsafajta-gyűjteményből megfelelő szaktudással kell kiválogatni a későbbiekben keresztezendő egyedeket, a folyamat maga pedig türelemjáték, egy csettintésre nem születik meg a kívánt hibrid. A gének hazárdjátéka is igencsak közrejátszik a folyamatban.

– Azoknak a nemesítőknek, akik le szeretnék védeni a jobb fajtákat, a svájci Nemzetközi Bizodalmi Hivatalnál kell bejelenteniük ez irányú igényüket. Természetesen ez a folyamat az illetőnek sok pénzébe kerül, cserébe viszont, ha valaki más termeszteni kívánja a már levédett fajtát, bizonyos összeg üti a nemesítő markát. Bár az illegálisan szaporítókat bünteti a törvény, egyre többen próbálkoznak engedély nélküli termesztéssel. Az én egyes fajtáimat Magyarországon is szaporítják, és ezzel semmi baj nincs: örvendek annak, ha bizonyos egyedeket termesztésre érdemesnek tartanak, és rendezik őket. Korábban a Tábortűz le volt védve, 15 év után viszont (ennyi időre érvényes a jogvédettség) felszabadult, és már sem pénzem, sem pedig kedvem nem volt tovább védeni.

– A föderációnak napjainkban 41 ország rózsatársasága a tagja, ez körülbelül 100 ezer személyt jelent. A jelenlegi 1500-as létszámmal Románia közepes nagyságú rózsatársasággal rendelkezik a világszövetségen belül, de büszkén mondhatom, hogy igen élénken részt veszünk a Rózsa Világszövetség munkájában. Háromévente kerül sor a kongresszusok megszervezésére, a legutóbbinak idén a kanadai Vancouver adott otthont, Romániából több mint húszan voltunk jelen. A tagszervezetek regionális konferenciákat is szerveznek a világ minden pontján: 2008-ban Ausztráliában voltunk, jelenleg pedig a jövő április–májusi kínai konferenciára készülünk.

Én több mint három éve vagyok a Rózsa Világszövetség egyik alelnöke, és a közép- és kelet-európai országokért (Szlovénia, Ausztria, Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Görögország, Izrael, újabban Oroszország is) felelek. Abból is látszik, hogy erős szervezet a Romániai Rózsabarátok Szövetsége, hogy nekünk egyedül több tagunk van, mint a nyolc környékbeli országnak együttvéve. Az országban 14 kirendeltségünk működik, többnyire az erdélyi és a bánsági megyékben, de Vranceában és Bukarestben is vannak csoportjaink.

Az általunk kiadott Rozarium című folyóiratot a világ 23 országába juttatjuk el, cserébe mi is kapunk publikációkat a különböző szervezetektől. Bízom abban, hogy a Romániai Rózsabarátok Szövetségének a továbbiakban sikerül megőriznie az elmúlt húsz évben megszerzett hazai és nemzetközi elismertségét, és reménykedem, hogy a szervezet 1500-as taglétszáma egyre inkább gyarapodni fog a következő években.