Korunk 2009 Október
Amit; Talpkő (versek)
Amit
A történetbe belehasít
a hajnal s nem tudom meg
min mulat Hárún ar-Rasíd
emír, szomorú leszek
mint ha dűlnék szeretkezés után
az árnyék matracára
felhagyva a művel.
Dirhem hull, dániq, alamizsna
a napi első ima nővel
kinek a kezében serleg
s még kettő a tekintetében.
Begöngyölt hal az ágy mellett
amelyből a tó visszaszaglik még
a kívánság és üdvözlete
a megvirradt szöveg sötét zugának.
Fázik a mondat, hiába van
baálbeki gyolcsba tekerve
és ül benn markodnak fülemüle fészkén.
Vágyakozás s kín az ételem és a mezem
nincs több vesződség
itt halad el gyorsan majd a reggel
a jóillatú dél
és a délután fut az este udvarára
hol elkezdődik ismét
amit nem kezdtem el.
Talpkő
A talpadra írt szó talapzatán állva
közelebb férsz hozzám
mint fényfolt az árnyékhoz
mielőtt veszti ragyogását és elolvad.
Az alád írt szó
– valóságos lábjegyzet –
karperec a csukló szépségét, megtart,
ahogyan fohász az eget
emel még, hogy aztán hagyjon
mert a hűtlenség a test szokása, el
miként a föl-, a föl-, a fölemelés.
Leszel nem több, nem kevesebb
amint a magasságot a mélyből kémlelem
ékes felirat a talpkövön?
Vissza az oldal tetejére