A fenti címmel jelent meg az idei év tavaszán a Sic Itur ad Astra legújabb tematikus száma, amelynek írásai példát adnak arra, milyen módon lehet az irodalom- és társadalomtörténet megközelítési lehetőségeit ötvözve új megvilágításba helyezni a két tudományterület eddigi eredményeit. Érintkezési pont bőséggel adódik: a folyóirat immár 59. számát kötetnyi tanulmány tölti meg. Az együttműködést a kiadvány mögött álló szerzőcsoport összetétele is reprezentálja. A publikálók az ELTE BTK „Magyar és európai felvilágosodás” doktori programjának oktatói, volt vagy jelenlegi hallgatói, illetve az ELTE BTK történelem szakához kötődő oktatók, aktív vagy abszolvált doktorandusok, valamint egyetemi hallgatók.

A bevezető, Margócsy Istvánnal készített interjú a két diszciplína összekapcsolásának kérdését járja körül speciális időbeli és térbeli keretekre, jelesül a 18–19. századi Kelet- és Közép-Európára fókuszálva. A beszélgetés másik vonulata a magyar irodalomtörténet-írás múltbeli sajátosságainak említése mellett a műfajjal szemben ma felmerülő igényeket elemzi, különválasztva a szakmai és a szélesebb olvasóközönség elvárásait.

A folyóirat tanulmányai két típusba sorolhatók. Többségük az irodalmat, illetve annak művelését társadalomtörténeti megvilágításban szemléli.

Szilágyi Márton tervezett Csokonai-életrajza kapcsán tekinti át az irodalomtörténeti biográfia hazai hagyományait, s veszi sorra a műfaj kínálta lehetőségeket. Készülő műve elgondolása szerint egy olyan biográfiatípusba tartozna, melynek középpontjában egy környezetével való társadalmi interakcióiban megragadott személyiség áll. A szerző ezért különösen hangsúlyosnak tartja az életrajzok szokásos időbeli keretének kitágítását, a korabeli intézményrendszer, valamint életformamodellek és analóg pályafutások vizsgálatát.

Az egyéni zsidóságélmény rekonstruálását tűzi ki célul Fenyves Katalin. Vizsgálatához Szinnyei József Magyar írók élete és munkái című lexikonát használta fel, nem pusztán száraz tényanyag gyűjtőhelyének tekintve a kézikönyvet. Szinnyei ugyanis hatalmas vállalkozásához segítséget vett igénybe: tervezett szócikkei szempontjait összefoglaló nyomtatványokon kért adatokat vagy közvetlenül a bemutatandó személytől, vagy annak közvetlen környezetétől. Ilyen módon a szerző által kiválasztott forrás önreprezentációk soraként is olvasható.

Keszeg Anna egy Gyöngyössi Jánostól származó halottbúcsúztatót elemez, melynek sem keletkezési, sem megjelenési körülményei nem szokványosak. E rendhagyó szöveg mégis módot ad a szöveghagyományokhoz való viszony, a nemesi nemzetségi reprezentáció, a gyermekhez és a halálhoz fűződő attitűdök vizsgálatára.

A gyermek, a család, a nevelés és a Bildung fogalmai állnak Vaderna Gábor elemzésének fókuszában, aki gróf Dessewffy József írásainak neveléstörténeti vonatkozásaira világít rá. A forráscsoport nyújtotta információkat a korabeli magyar és európai sajátosságokhoz viszonyítva interpretálja, rámutatva a legújabb pedagógiai nézetek és a korábbi családi tradíciók együttélésének kettősségére.

Fordított a stratégiája Szokol Rékának: Németh László antropometriai vizsgálatát nem neveléselméleti vagy szociográfiai szempontból olvassa, hanem a hatalom kérdése és az iskola társadalmában a tanári diskurzusok hatására kialakuló egyenlőtlenségek foglalkoztatják.

A dolgozatok másik része a szépirodalmi fikciót forrásként felhasználva igyekszik a társadalomtörténet szempontjából is érdekes kérdésekre választ keresni. 

Dede Franciska a dendi fogalmának alakulását, jelentésének térbeli és időbeli változását tekinti át munkájában. Konkrét eseteket kiemelve, példákkal érzékeltetve mutatja be, miként hatottak egymásra irodalom és társadalom dendi szereplői.

Egy tőkéscsalád ideáltípusának megragadására tesz kísérletet Halmos Károly dolgozata. Arra a kérdésre, hogy vajon felhasználható-e a szépirodalom mint történeti forrás, igennel felel. Elméleti érvelése után Thomas Mann A Buddenbrook-ház című szövegét felhasználva, a Hagenström családra koncentrálva foglalja össze következtetéseit.

Halmos Károly tanulmányához hasonlóan jár el Bolgár Dániel. Ebben az esetben a kutatott kérdéskör zsidók és keresztények viszonya asszimiláció és integráció vonatkozásában. Kérdéseire Mikszáth Kálmán regényeiben keres választ a szerző.

A folyóirat Műhely rovatában Demmel József Vahot Imre pályájának néhány mikrotörténeti tanulságára irányítja a figyelmet, kitérve az anyagi boldogulást célzó próbálkozásaira, kapcsolathálózatára, valamint a korabeli sajtó- és irodalmi piac viszonyaira.

Verseghy Ferenc Millot-fordítása kapcsán íródott retractatiójáról szól a következő dolgozat. Három ehhez kapcsolódó, ám eddig kiadatlan forrás közlése mellett a szerző igyekszik feltárni a visszavonó nyilatkozat létrejöttének körülményeit, egyszersmind a keletkezés idejében meghatározó egyházi, illetve politikai konfliktusok kontextusában értelmezni azt.

 

A Szemle olyan, a közelmúltban megjelent köteteket ajánl az olvasó figyelmébe, amelyek a Sic Itur ad Astra imént ismertetett szövegeihez hasonlóan interdiszciplináris keretben vizsgálódnak.

Sic Itur ad Astra, 2009. 59.