A metaforák nemcsak a szépírók szövegeit jellemzik, hanem átszövik a beszédünket, kifejezéseinket. Nem meglepő tehát, hogy a pszichológiai, szociológiai jelenségek megértése érdekében a társadalomtudományban is érdeklődtek a metaforák vizsgálata iránt, például a családterápiás kezeléseken a terapeuták szívesen alkalmazzák arra, hogy a klienssel könnyebben megértessék a problémáját, illetve a szociális reprezentációk elméletéből kiindulva egy irodalmi művön keresztül vizsgálták a depresszió jelenségének a metaforáit.1 Droghasználókkal készített interjúkat olvasva mi is bizonyos mintázatokat láttunk kirajzolódni, amelyek elvezettek a droghasználó metaforák fogalmi tartományainak vizsgálatához.

 

Lakoff és Johnson 1980-as tanulmányukban fogalmazták meg a konceptuális metaforaelméletet, amely eltért a hagyományos/konvencionalizált metaforateóriáktól.2 Az úgynevezett fogalmi metaforák nem figuratív vagy dekoratív funkciókkal rendelkeznek, és nem egymástól elszigetelt nyelvi kifejezések, hanem olyan hétköznapi kifejezések – mint például „mi az alapja az elméletednek”, „erős érvekkel kell alátámasztani az elméletet” (a dőlt betűkkel szedett kifejezések metaforikusak) –, amelyeknek a mögöttes fogalmi tartománya eltér az aktuálisan megfogalmazottaktól, de valamilyen rendszer szerint fogalmilag összetartoznak – például itt az épületek, építés fogalmi tartományának elemeit alkalmazzuk az elméletekre. Lakoff és Johnson szerint a mögöttes tartományok egyszerűbb, tapasztalati úton megismerhető fogalmakat tartalmaznak, amelyek segítenek megérteni bonyolultabb, absztraktabb jelenségeket. A két fogalmi tartomány neve: forrás- és céltartomány. Például forrástartomány, forrásfogalom lehet az utazás, épület, forró folyadék, a céltartomány, célfogalom lehet a megértés, düh, szerelem. Az invarianciaelv alapján járunk el, vagyis megőrizzük a céltartomány sematikus struktúráját, és átviszünk mindent a forrástartományból, ami nem ellentétes a céltartománnyal. Különböző bizonyítékokat találtak az elméletre a nyelvtörténeti, pszicho-lingvisztikai, gondolkodásbeli jelenségek kísérleti eredményeiből, például hogy több szó azonos irányban válik poliszémmé, és hogy az új metaforikus kifejezések nem véletlenszerűen alakulnak.3

A főbb elvek szerint4 1) A metafora strukturálja a gondolkodást: pl. a BOLDOGSÁG = FENT;5 azonosítható a cél- és forrástartomány, és a konceptuális metaforák nyelvi metaforákban jelennek meg. 2) Strukturálja a tudást: pl. „Az összekötött számítógépek csomópontok a hálón” mondatban a háló a világháló szó kapcsán előhívja elsődleges tudásunkat, így könnyebb megérteni a másodlagos, például tudományos jelentését. 3) Az absztrakt nyelv központi eleme: Searle kérdezte egyszer, hogy miért nem használunk egyértelmű kifejezéseket, miért nem kérdezzük meg szó szerint azt, amit akarunk, miért használunk helyette metaforikus kifejezéseket. A válasz az, hogy nemcsak azért, mert a metaforák nagyon gyakoriak, hanem azért is, mert bizonyos absztrakt fogalmak nem fejezhetők ki szó szerint. 4) A fizikai tapasztalaton alapszik: az emberi test szemszögéből fogalmazzuk meg: pl. HARAG/DÜH = FELMELEGÍTETT FOLYADÉK A TARTÁLYBAN; a metaforák gyakran kultúrköziek, de a fizikai tapasztalatot is átszűri a kultúra. 5) Ideologikus: a metafora természetéből fakadóan egyenlőséget tehet olyan metaforikus és szó szerinti jelentések közé, amelyek valójában nem léteznek. A metaforák túlegyszerűsítenek, a konceptuális metaforák redukciói egy komplex és absztrakt témában elkerülhetetlenül torzítanak.

Kövecses összefoglalja a gyakoribb forrás- és céltartományokat: a forrástartományok az alapvető emberi tapasztalatokhoz, észleléshez köthetők, pl. az emberi test, a tartály, a hideg és a meleg, a világosság és a sötétség, míg a céltartományok olyan többnyire absztrakt fogalmak, mint pl. a vágyak, a gondolatok, az emberi kapcsolatok.6

 

A korpusznyelvészeti vizsgálatok lehetővé teszik, hogy a fogalmi metaforákat ne csak az intuícióra alapozva határozzuk meg, hanem ellenőrzött megfigyelésre a gyakoriságról, a szókapcsolatokról, az idiómákról és a jelentésekről. Vagyis a kutatási kérdések arra vonatkozhatnak, hogymik a szignifikáns metaforái egy írónak vagy egy szövegcsoportnak, mik a velejárói ezeknek a metaforáknak, és milyen ideológiát tükröznek.

Módszerük, hogy a szövegekből kigyűjtik a nyelvi metaforákat, szemantikailag csoportosítják, konceptuális metaforákat ajánlanak, majd megnézik, milyen ideológiákat tükröznek ezek. Néha gyakoriságot is számolnak, és bizonyítékként mutatják be a konceptuális metaforák alátámasztására.7

Egy társadalmi, pszichológiai jelenség fogalmi metaforájának a meghatározásához szükséges a külső érvényességet és a belső konzisztenciát is megőrizni. Ennek érdekében Schmitt kidolgozta a szisztematikus metaforaanalízis módszerét, mely a háttérmetaforák (a kutatók elvárásai, a célterület tudományos diskurzusának metaforái stb.) és a célmetaforák gyűjtését és meghatározását dinamikusan kezeli, a kutatót a folyamatos újragondolásra sarkallja.8

Coveney, Nerlich és Martin a modafinillel kapcsolatos médiavizsgálatukban három metaforatartományt azonosítottak.9 A modafinil egyik terápiás alkalmazása az ébrenlét fenntartása, az alvászavarok kezelése a nappali alvás megszüntetésével. A három metaforatartományt a háború, a fogyasztói termék és a versengés kifejezésekkel lehet leírni. A háborús metaforák szerint a test egy „csatatér”, ahol a modafinil „leküzdi” az alvás „rohamait”. Az alvás veszélyes „ellenség”, amely bármely pillanatban „támadhat”. Az alvási problémákkal „küzdő” emberek az „áldozatok”, akik folyamatosan „harcban állnak” az alvással. A modafinil „fegyver” az alvással szemben. A fogyasztói cikk metaforarendszere szerint a test egy „gépezet”, az alvás pedig „üzemanyag”, ami „működteti”a szervezetet. Az alvással történő „feltöltés” azonban sokszor időpazarlás rohanó korunkban. A modafinil olyan gyógyszercsoda, mely elősegíti a „modern életet”, és az alvást „hatékonnyá” teszi. Az alvás vagy az éjszakai jó alvás mint fogyasztói termék konstruálódik, amihez az ágyon, párnán stb. kívül farmakológiai eszközökre is szükség van. A fogyasztói társadalom részben felszabdalja az alvást (és az alvásra szánt időt), részben más anyagokkal (pl. altatókkal) garantálja azt. A versengéssel kapcsolatos forrástartomány olyan kifejezéseket tartalmaz, mint a versengés, a játék és játékszabályok, a gyorsaság, a győzelem. A versengés az egyén és a teste között jön létre. A test „alakítható”, nyitott a farmakológiai meg- és felerősítésnek, javításnak, átalakításnak. A modafinil olyan „erősítő anyag” (és nem terápiás eszköz), amely segíti az alvás csökkentését; olyan szuperhős, ami megváltoztatja az egyént, aki képes lesz immár „teljesítményét” a normális fölé „emelni”. A szerzők e metaforatartományokat a továbbiakban a betegek, a sportolók és az orvosok diskurzusrendszerében helyezték el, rámutatva, hogy e diskurzusokban milyen középponti jelentősége van az egyik vagy a másik metaforarendszernek.

 

A fentiek alapján abból a feltételezésünkből indultunk ki, hogy a droghasználói narratívákban a droghasználat hatásairól (mint céltartomány) szóló beszámolók nyelvi kifejezésmódjai (mint forrástartomány) a szerhasználattól függően különböző mögöttes mintázatokat fognak mutatni, amelyeket konkrét fogalmi tartományokhoz tudunk kötni.

Ezek a metaforikus keretek egy központi metaforakoncepcióhoz tartoznak, ezeknek a koncepcióknak a szerkezetét vizsgáljuk.

A szisztematikus metaforaanalízis elveit követve először megvizsgáltuk a tudományos diskurzusban fellelhető metaforákat a drogfüggőség kritériumait leíró, DSM-IV és egyéb szakkönyvek kifejezései, illetve egy 2005-ben végzett médiamonitoring alapján, majd a célmetaforák gyűjtését végeztük el droghasználókkal készített – élettörténeti – interjúk szövegeiben. A félig strukturált interjúkban a szerhasználatra és az élettörténet alakulására kérdeztünk rá különböző szerhasználó szcénákban (intravénás droghasználók, partidrog- és egyetemista marihuánahasználók). Másik forrásunk internetes oldalakon a pszichoaktív anyagok használói által készített bejegyzések, beszámolók voltak.

A szerhasználati típusok szerint megállapítottuk a lehetséges forrástartományok fogalmi tartományait. A szerhasználat hatására létrejövő létállapotra (céltartomány) vonatkozóan két jól elválasztható fogalmi (forrás)tartomány mintázata rajzolódott ki:

I. szubsztancialitás – megváltozott „testanyagérzet” a szer hatására;

II. téri, idői vagy mozgásos észlelés – megváltozott szenzomotoros tapasztalatok („testesültség”).

A tartományok kategóriáján belül a metaforatípusok a szerhasználattól függően változtak. (Ehelyütt csak néhány példát hozunk; egy-egy idézet az interjú – vagy az internetes bejegyzés – kontextusában nyeri el az értelmét. Ezért is mutatunk be a Mellékletben hosszabb szövegeket; itt azonban csak rövidebb példákat említünk a metaforák, illetve metaforatartományok érzékeltetésére.)

 

1. Heroinhasználat

– FOLYADÉKSZERŰSÉG, a heroin hatására testhatárvesztés:

„Tudod, így teljesen elengedtem magam… nem éreztem annyira a testemet [...] Hát ezt éreztem, hogy minden mozog.” (2804)

„hanem inkább csak szinten tartom magam…” (1701)

– KINT-BENT, a heroin hatására a téri viszonyok észlelésének fókusza a kintre és a bentre korlátozódik:

„És benyomta, aztán megszoktam tőle, hogy időnként így mindig így kicsit kifekszik a cucctól…”(1701)

– Időészlelés megváltozása:

– Differenciálatlan:

„Kitölti az ember napját.” (2804)

– Szekvencialitás:

„Hát olyan, hogy benyomom, és utána… én úgy szoktam, hogy nyomok egy kicsit, és utána visszaszívom, mert így flesseltetem magam direkt.” (2804)

 

2. Partidrogok

– GÉPSZERŰSÉG (digitális), a drog elindítja és fenntartja a motorikus hatást:

„Az LSD pedig pont azt csinálja, hogy töröl, radíroz, és akkor újra lehet írni ezeket az oldalakat. Olyan oldalakat is leradíroz, amik nagyon korán vésődnek be.” (A1)

„Eléggé ingerszegény volt a környezet, és így kezdtünk bekattanni így a trinyótól.” (7DF)

– TARTÁLY, a drog hatására valami megnyílik, és valami kijön belőle:

„Az LSD kapcsán, hogy olyan dolgokat hozott ki belőlem, amiket egyszerűen nem akartam, hogy kihozzon.” (SA 2)

„hogy így külön hallom ki benne a hangokat. Szóval volt, hogy csak a dobot hallottam, volt, hogy csak a basszust így a háttérben. Nem hallottam egyben az egészet.” (7DF)

– FENT-LENT

„Földobtunk egy lasztit.”

„Felpörgetett egész estére… aztán hajnaltájt jöttünk le róla.”

– HORIZONTÁLIS MOZGÁS, a drog hatására a mozgás észlelése egysíkúbbá válik:

„Így, tudod, ette szét a fejünket teljesen, és így tépelődtünk, hogy na, mit csináljunk, mit csináljunk.” (7DF)

„Itt fetrengtünk a szobában, és ezen rágódtunk, és így néztem az órát, hogy katt, egy másodperc eltelt.” (7DF)

 

3. Marihuánahasználat

– GÉPSZERŰSÉG (analóg), a marihuána elindítja és fenntartja a(z analóg) gép működését:

„Pörögnek a gondolataim.” (SA 2)

„hogy így folyton mozogtam, aztán így hirtelen megálltam, és ah!” (2804)

„Szeretem azt az érzést, ami bennem van, úgy érzem, hogy sokkal gyorsabb vagyok magamnál... ilyenkor így mintha kettéválnék, és én belülről egyszerűen gyorsabb vagyok magamnál, tehát gondolataimat hallom, még mielőtt gondolnám.” (SA2)

– TARTÁLY, a marihuána az eszköz, amely képes kinyitni a tárolót/konténert.

„Így meglátunk dolgokat, vagy úgy véljük, hogy megláttunk valamit, gondolunk valami érdekeset, és azt közöljük, és az nagyon mulatságos, vagy szórakoztató.” (SA 1)

– CENTRIFUGÁLIS-CENTRIPETÁLIS mozgás, a marihuána hatására megváltozó perspektíva:

„Szerintem azért jó, azért van erre szükség, mert így sokkal közelebb kerülök önmagamhoz, így hallom a gondolataimat, mielőtt gondolnám, tudok ezen gondolkozni, meg beszélgetni magammal, egyébként pedig sokkal kevésbé tudok elmélyedni önmagamban.” (SA 2)

„A fű tudja a határokat, és elindul szép lassan befelé.” (SA 2)

„És ez is persze érdekes volt, aztán persze az ember rögtön el is felejti. Tehát így engem ami vonz benne, az a totális kívülállás tulajdonképpen.” (SA 1)

 

4. A felépült droghasználókkal készített interjúkban azokat a fogalmi tartományokat vizsgáltuk, amelyek arra vonatkoznak, hogy a droghasználói múltra visszatekintve hogyan konceptualizálja az érzéseket, amiket a kábítószer okozott.

– TÁRGYSZERŰSÉG, a szerhasználat hatására a test és az identitás feletti kontroll elvesztése:

„A sorsomat a közösség kezébe adtam.”

„Fityegtem egy-két hétig ilyen identitás nélkül.”

„Nem veszünk el.”

– Komplex térészlelés:

„Leálltam, leálltunk.”

„Holnap nem esek vissza.”

„Meg kell találni azt a határt.”

 

5. Gyógyszerhasználókkal kapcsolatban internetes fórumok szövegeit elemeztük, ahol különböző gyógyszerek használói (elsősorban altató- és nyugtatószereket használók), illetve betegek (elsősorban szorongásos, illetve depressziós betegek) számolnak be tapasztalataikról. Ahogy a modafinillel kapcsolatban láttuk, itt is gyakran jelenik meg a test mint gép, amit a gyógyszerrel „működtetnek”, vagy a gyógyszer segítségével „működik”. A test gyakran úgy konstruálódik meg, mint „ami” gyógyszer nélkül „elromlana”, „kimerülne”, mint egy rossz gépezet.

– GÉP: „a 7-8 óra alvás a zavartalan működésemhez, ez meg is volt”; „nem is akart visszaállni a normális ciklusra”; „kattog az agyam és nem tud kikapcsolni…”

– HARC: „álmosság ellen energiaitallal küzdöttem…”

– KINT-BENT: „kint is voltam az ágyból”; „ha kilóg a belem, akkor is behúzom a suliba”; „nem szedtem be”; „beválik…”

 

A metaforák forrástartományai jól tükrözik a szerhatás „testiesült” voltát: a szerhasználók olyan élményeket igyekeznek elmesélni, amelyek testileg – is – hatottak rájuk, ezért fordulnak a testi érzéseket is magukban foglaló metaforákhoz, ezeken belül is egy bizonyos csoporthoz (GÉP, FOLYADÉK, TARTÁLY). A GÉP-szerűség azt az érzést adja, hogy testünket a pszichoaktív szerekkel tetszés szerint ki- vagy bekapcsolhatjuk; mi „irányítjuk” a folyamatot. A heroinhasználat FOLYADÉK-szerűsége, ahol a testünk mint TARTÁLY jelenik meg, jelentősen különbözik ettől a tapasztalattól. Az jól látható, hogy a szerhasználók által alkalmazott metaforák mennyire eltérnek a pszichiátria vagy akár a média „hivatalos” (orvosilag vagy a common sense által elfogadott) metaforáitól, amely a kontrollvesztést (HARC?) és a sóvárgást (egy FOGYASZTÁSI CIKK iránt? legyőzhetetlen ÁLLATI ÖSZTÖN? vagy HAJTÓERŐ?) hangsúlyozza. Az orvosilag előírt altatónál még inkább találkozunk ezekkel a megszokottabb megfogalmazásokkal. A szerhasználóknál nem találunk olyan közös, „mester” metaforát, ami élményeiket leírná. Sőt a farmakológiai szempontból nem egynemű partidrogok (ahova stimulánsok és hallucinogének is tartoznak) hatását hasonló metaforákkal jellemezték használóik. Az illegális szereknél – itt most a hagyományos, common sense tartalommal kevésbé rendelkező, a szerekről folyó diskurzust erősebben kontrolláló társadalmi környezetre gondolunk – fokozottabban megjelenik az élménykeresés egyfajta kontrollra törekvő formája, amit „kalkuláló hedonizmusnak”10 nevezhetünk. „Kalkuláló”, mert a használó úgy észleli, hogy ő az, aki – bizonyos körülmények esetén – be- vagy kikapcsolja a szerek hatását (GÉP-szerűség). Ez a megközelítés jól illeszkedik az élménytársadalom11 fogalmához, ahol a drogok mint belső narratívaképző és így az esztétikai szabályozást lehetővé tevő FOGYASZTÁSI CIKKEK jelennek meg. A droghatások narratíváinak „kivetülését” a környezetre különösen plasztikusan látjuk a partidrogok használóinál: itt a droghatás és a környezet (a partiszcéna) kölcsönösen feltételezi és meghatározza egymást. A droghatások metaforái időben és a testi térben is meghatározzák a hatásukkal kapcsolatos élményeket, ezáltal a hatást tér- és időbeli szekvenciákhoz kötik (amit a GÉP-szerűség tovább erősít), ami a szerhasználat kontrollját vagy észlelt kontrollját segíti elő. A heroin pedig – egy metaforával élve – ezt a kontrollt „oldja fel” a FOLYADÉK-szerűségével, és változtatja a testet TARTÁLLYÁ, amikor a kontroll kívánta erőfeszítésektől megszabadulhatunk. A forrástartományhoz köthető metaforák az élményszerveződés kognitív szerkezetére utalhatnak, valamint az énről alkotott „rejtett” tudásunkra. Már megállapítottuk, hogy a pszichoaktív anyagok hatása tekintetében nincs egységes kognitív szerkezet és azonos énkép, énszerveződés. Ez a pszichoaktív szerek használatának célzottabb prevencióját, a prevenciós üzenetek pontosabb megfogalmazását teszi lehetővé, illetve felhasználható a problémás szerhasználók terápiájában is.

 

1. Részlet egy intravénás droghasználóval készített interjúból

 

„Igen. Most volt a Sportsziget, ilyen volt, hogy hátba szúrták az előző díleremet, és keresnem kellett egy újat. És közben teltek a napok, és így nyugtatókon éltem, mert elvonásom volt. Aztán végre találtam valakit, aki hajlandó volt, de az a helyzet, hogy ő nem igazi díler, mert neki nincs így fekvő pénze, amiből… Úgy csinálja, hogy ő megveszi, és én sokat várok rá, ha ő nem ér rá. Szóval úgy kellett csinálnom, hogy előre odaadom a pénzt, és utána órákat ülök, és várom, és várom. Aztán úgy. Szóval nem igazán jó. Mondjuk, amikor van pénze, akkor persze úgy csináljuk, hogy ő fizeti a sajátjából, de nem tudom, hogy igazán jó ötlet-e, mert szerintem egy ilyen dílernek kellene annyi fekvő pénzének lenni, amivel kidob másoknak, mert így nagyon kényelmetlen mindenkinek. De mindegy, végül is nem volt más választásom, úgyhogy tőle vettem. És nem tudtam, hogy milyen, szóval hogy milyen minőségű, vagy mennyire különbözik az előzőtől, amit használtam. De ez már barna volt. Aztán így néztem, és olyan gyengébbnek tűnt. Meg, mondjuk, végül is olyan közepes mennyiség volt. Nagyjából becsületes, de nem valami túl sok. És akkor megmelegítettem, de sokat csináltam inkább, mondván, hogy úgysem lesz olyan nagy baj, inkább többet csinálok, mint hogy ne jöjjön be, aztán még egyszer kelljen. Hideg volt aznap, kabát volt rajtam, nem tudom, emlékszel-e? Voltál a Sportszigeten? Mindegy. Hideg volt, aztán nem akartam ott összevissza nyomogatni, mert hidegben kisebbek az ereim, és akkor egy nagyot csináltam, de valami huszonvalahány egységet, és az nagyon nagy élmény volt, hogy úgy mondjam, mert nagy volt. És azt hittem, hogy ez túladagolás lesz, mert annyira eldobtam magam. Egy padon ültünk, egy parkba mentünk, ott a közelben volt, és végül is az volt, hogy négyen voltunk, mert egy csajtól veszem most, és ő meg akkoriban két barátjával mászkált mindig, egy fiúval meg egy lánnyal, de idősebbek. Szóval huszon… hát, a lányok fiatalabbak, olyan huszonvalahány, a hapsi meg harminc. Azóta ez a lány, ez lekopott, úgyhogy már csak a fiú maradt. Mindegy. És a barátnője a lánynak, akitől veszem, az ápolónő, és persze megkértem, hogy akkor adja be ő, mondom, akkor legalább biztos, hogy jó lesz. És ő olyan vénát választott, ami oldalt van, és én nem is láttam. De ő kitapintotta, és oda adta, és minden jól ment. Valószínűleg eltalált egy izmot, és rohadt nagy csomó lett akkor is. Meg fájt, mivel izmot talált el. Meg bekékült, mintha eltaláltak volna valamivel. Nem tudom. És ő adta be végül is, de úgy jó volt, hiába fájt. És ott ültem a padon, és persze pár másodpercig nem éreztem semmit, és akkor kérdezte közben a lány, akitől vettem, hogy na, milyen, jobb, mint az előző? Vagy milyen? És mondom, hogy hát nem, de aztán végül nagyon-nagyon bejött, de úgy, hogy be kellett csuknom a szemem, és teljesen… mintha egy… szóval nem bírtam kinyitni a szememet.”

 

2. Részlet egy partidrog-használói (itt: Ecstasy) narratívából

 

„Elfeleztük 3man (a 4. csaj nem kért, életében nem rúgott még be, és ez volt első ekije, na meg ilyesfajta bulija), aztán jól megrág és lenyel. Haverom kicsit fájdalmas arcot vágott, meg szóba került a hányás tényező is, mert ő szokott ekitől is, gombától is. Engem 3g gomba hánytatott meg egyszer, illetve rávett, hogy meghánytassam magam. Mindenesetre megvolt az állapot, főleg, hogy még egy ekit rádobtunk. Na ezalatt már javában besötétedett, és mi elindultunk a lufikkal a chill részbe, megcélozva a frankó kis babzsákokat. Hihetetlen szép 2D-s UV-dekorációk voltak. Leültünk, aztán lufival szétrobbantottam érzékeléseim határát. Az érintés szinte alig volt érezhető, mintegy bizsergésféle, de olyan volt, hogy ha nem látod, akkor nem hitted volna el, mert nem érezted! Na mondom, szépen kész vagyunk már. Átmentünk táncolni a tisztásra. Leírhatatlan, mit éltem át tánc alatt. Összeolvadtam a zenével, és a különböző hangokat nagy erőnyúlványokként éreztem. Csak beléjük kellett kapaszkodni, és máris tökéletesen harmonikus mozgásod volt a zenével. A gomba is kezdett már beütni, kezdtem teljesen megborulni. Negatív tünetem eddig egy se volt, és a tripp végére se lett. Ezt azzal magyarázom, hogy a tánc, az aktív cselekvés, a testmozgás, életérzés, zene és környezet hatására bekövetkezett »nem magamra gondolás« segített mindenben. Kitáncoltam magamból a belső feszültségeket, és ez a módszer mindig segít! Nem véletlenül az a sok kántálás, az a sok spirituális mozgás és tánc, amit az indián varázslók vagy bármilyen pszichedéliával foglalkozó guru is csinál. Transzban lenni, mozogni, cselekedni, mantrázni, csak ne nyavalyogjunk máááááár, mert az csak ront...”

 

3. Részlet egy marihuánahasználó egyetemistával készített interjúból

 

„Interjúkészítő: De ez milyen érzés volt?

Interjúalany: Hát... szerintem a töprengős embereknél ez úgy jön le, hogy túlgondolnak. Tehát aki alapvetően úgyis mindent túlgondol, az aztán pláne. És minden ilyen apró probléma, ilyen iszonyat nyomasztónak tűnik. Ez a tipikus időpara, hogy most odaérünk-e vagy nem, meg ezek a legalapvetőbb dolgok, hogy most látják rajtam, vagy nem látják... akkor elindultak ilyen motorikus mozgások, így gyűrögettem valamit, és akkor úgy éreztem, hogy kis fogaskerekek vannak a kezemben, meg németül kezdtek el beszélni mögöttem, holott nem németül beszéltek... tehát így... utána azt mondtam, hogy nagyon rossz volt, de nagyon érdekes, nekem tetszik. Aztán egyszer-kétszer így... volt egy haverom, a gimiben alattam járt, most is a barátom, Peti, neki volt egy volt osztálytársa, akivel végül is most is jóban vagyunk, aki tudott szerezni... Akkor ő asztalos volt, és akkor járt ilyen kétéves érettségit adó suliba, és voltak ilyen díler osztálytársai, egy vagy kettő, és akkor így néha szívogattunk. De általában az csak annyi volt, hogy így kidőltünk, és így tévéztünk, vagy hallgattunk valami zenét, meg ilyesmi.”

 

4. Részlet egy altatóhasználó bejegyzéséből

(Forrás: http://forum.index.hu)

 

„Végre rászántam magam, hogy írjak ide, miután átnyálaztam jóformán az egész topicot.

Először is tavaly volt egy erős megmérettetésem (értsd érettségi), sokat kellett rá készülnöm. Sokszor éjszaka is, s az álmosság ellen energiaitallal küzdöttem. Később nagyon sok lett az anyag, egymás rovására mentek, így végül már nem kellett energiaitalt innom, nem tudtam aludni. Kezdetben sokat tévéztem, neteztem feszültség-levezetés céljából, később ezzel társítottam az esti sétákat, biciklizéseket. Lezajlott az érettségi, s mivel olyan munkafeladataim voltak, melyeket nem kötöttek napszakhoz, hanem időre (pl. mindegy volt, hogy egy bizonyos dolgot reggel nyolckor vagy délután kettőkor csinálok meg, lényeg volt, hogy két napon belül megcsináljam), így, gondoltam, rám fér a pihenés, ezért hagytam szépen magam eltunyulni. Normál esetben szükségszerű nálam a hét-nyolc óra alvás a zavartalan »működésemhez«, ez meg is volt. Igaz, reggel hat-hét és délelőtt tizenegy-tizenkét óra között. Csak ugye elment a nyár, jött az iskola, meglepetésemre a kezdés előtt ez az idő visszaállt a normálisra, azaz este tíz után már fogpiszkáló kellett, hogy nyitva tudjam tartani a szemem, reggel hat-hét óra tájt már kint is voltam az ágyból. Ment pár hónapig, volt egy vizsgám, ezelőtt megint előjött ez a probléma. Hét-nyolc óra megvolt, de megint csak hajnal és délelőtt között, ami persze hiányzást eredményezett az iskolában.

Ezután felkerestem az orvosom, mivel fontosabb volt a vizsgám, így felírt nekem altatót (Hypnogen) minden előzetes vizsgálat nélkül. A vizsgám meglett, s mivel közeledett a téli szünet, így nem is foglalkoztam vele, nem szedtem be, nem szerettem volna függővé válni.

Nagyjából megint a hajnal-délelőtt szisztéma jött elő, mely nem is akart visszaállni a normális ciklusra, szóval már hiányzással kezdődött az új év. Általánossá vált az altató szedése (egy héten háromszor-négyszer), és negyedjére is felírta az orvos február végén.

A gyógyszert abbahagytam, mivel hol tizenöt, hol negyvenöt perc alatt hatott, s az utolsó fázisban már a tárgyak »mozogtak, átalakultak«, utolsó csepp volt a pohárban, mikor fél óra alvás után (miután hatott a gyógyszer) felébredtem, majd alig bírtam beszélni, annyira nyomott voltam, és megint virrasztottam, hogy aztán reggel hétkor nyugovóra térjek.

Közben volt még egy kiváltatlan recept (a háziorvost lecseréltem, az új neurológushoz küldött, aki sikeresen elszúrta az időpontomat, s mikor mentem, közölte, hogy négy nappal korábban kellett volna, így várhatok most három hetet), így elmentem a gyógyszertárba. Ott közölték, hogy a Hypnogen elfogyott, helyette adtak Sanvalt. Egyelőre ez beválik, viszont az aggasztó, hogy hajnali négy-öt előtt az alvás nem megy. Ma háromkor még úgy voltam, hogy ha kilóg a belem, akkor is behúzom a suliba, viszont akaraterőm elfogyott négykor, és bevettem egy egész tablettát (ez volt pénteken is, felet vettem be, az négy órára volt elég).

Holnap megpróbálok ismét bemenni, de idegesít, hogy két hétre elegendő mennyiség van az altatóból (és három hét múlva neurológus), és hajnali órák előtt nem tudok elaludni. Kezdek most már ideges, feszült lenni emiatt. Nem szeretnék sem évet ismételni, sem osztályozó vizsgák elé nézni, de egyszerűen nem megy, ráadásul mióta altatóval élek, vannak fura rosszulléteim (pl. szédülés és olyan déjà-vu érzés) is.

Tanácstalan vagyok, körülményeim (mint iskola, mint otthoni környezet) rendezettek, szóval nem mondhatom, hogy kattog az agyam, és nem tud kikapcsolni. Napi szinten egy vígjáték, zenehallgatás, lazítás felsőfokon, de semmi. Tanácstalan vagyok...”