Az angol nyelvet ismerő hazai és külföldi olvasók figyelmére tarthat számot a kolozsvári Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár Philobiblon című folyóiratának legújabb kötete. A folyóirat – híven már több mint egy évtizedes hagyományaihoz – rovataiban számos tudományterületről származó írást közöl. Az értő és nyitott olvasót – a kötet által tételezett ideális olvasót – e szövegek nemcsak pusztán egymás mellett álló, tematikus rokonságuknál fogva összekapcsolt tanulmányokként szólítják meg, hanem egyetlen szöveg egymással igencsak gondolatébresztő módon „beszélgető” részeiként vonják párbeszédbe.

A folyóirat első, legterjedelmesebb rovata szokás szerint a tematikus rész. Miután az előző kötetekben a cenzúráról, a zenéről, valamint Adrian Marinóról és horizontjairól szóló tanulmányokkal találkozhatott itt az olvasó, jelen szám főrovatát az élő és meghaló élet témakörének szentelték a szerkesztők (angol címe: Living and Dying Life). A halál perspektívájából szemlélt élet kérdéseinek, problémáinak sokszínűsége képeződik le a legkülönbözőbb tudományterületekről származó írásokban. A tárgyalt filozófiai, etikai, pszichológiai, jogi, antropológiai, történelmi, irodalmi és zenei megközelítésű vizsgálódások rávilágítanak arra, mennyi aspektust kell figyelembe vennünk akkor, amikor a saját és mások életére vonatkozó elkerülhetetlen kérdezés mezejére lépünk.

A kötet Fehér M. István által jegyzett nyitó tanulmánya (Experiencing Factical Life in Its Originality) a téma szempontjából alapozó jellegűnek tekinthető. A szerző az élet/lét kérdését talán legélesebben feltevő huszadik századi filozófus, Martin Heidegger vallásfenomenológiájának jelentőségére mutat rá a Lét és idő létrejötte szempontjából. Amellett érvel, hogy Heidegger filozófia és emberi lét viszonyáról főművében kialakított felfogása a vallásról, vallásos életről a hit és a teológia viszonyával kapcsolatos korábbi elgondolásaira épül. A rovat témájának filozófiai felütését az élet kérdésének jogi természetű megközelítése követi. Radu ChiriţÄ� összehasonlító jogtudományi elemzése (The Legal Nature of the Right to Life) az élethez való jog feladásának/megvonásának problematikus eseteit és lehetőségeit (eutanázia, öngyilkosság, abortusz) tárgyalja különböző nyugati típusú államok jogrendszerében. Teodora Manea írása (New Dimensions of Body-Perception in the Present Biotechnological Context) a különböző biotechnológiai eljárások okozta változások szempontjából értékeli át a test ontológiáját, és levonja a test biokfaktummá válásának etikai konzekvenciáit. Szántó Veronika kérdésfelvetése szintén etikai jellegű, Ethics, Evolution and the Animal-Human Boundary című tanulmánya annak a 17. században elkezdődött és a darwinizmus által betetőzött folyamatnak az etikai vetületeit vizsgálja, melynek során az ember és az állat közötti határvonal elmosódott. Mester Béla az előbbi szöveghez hasonlóan az emberi fajról kialakított kora újkori elképzelésektől indít. Tanulmányában (Praeadamitae and Neanderthals) az emberi faj kialakulásának monogenetikus és poligenetikus elméleteinek szerepét értékeli a kora újkori és a kortárs filozófiai gondolkodásban. Következő, Sárkány Péter jegyezte szövegünk (The Will of Meaning and Theory) a filozófiai praxis motivációelméleti összefüggéseire fókuszál. Sárkány szerint ez a megközelítés tisztázhatja ennek az új alkalmazott filozófiai irányzatnak a sajátosságait, kompetenciaterületét és a segítőhivatásokhoz (pszichoterápia, pedagógia, szociális munka stb.) való viszonyát, lévén hogy a filozófiai praxis maga is egyfajta életgyakorlat. Lippai Cecília szintén a lélekgondozás antik eredetű filozófiai kérdéskörével foglalkozik. Írásában (Variations on the Care of the Soul) arra a hangsúlyeltolódásra figyel, ami a platóni alapokhoz képest a téma 20. századi újratárgyalásában (Jan Patoèka és Michel Foucault) következett be. Losoncz Alpár Biopolitics and Suverenity címmel az élet fogalmát elemzi a politikai filozófiában. Az élet a politikai filozófiában megragadható legitimációjával kapcsolatos negatív, arendti és pozitív, foucault-i választ elemezve arra a következtetésre jut, hogy korunk politikájának alakulását csak a biopolitika és a szuverenitás – e kontextusban egymást kölcsönösen feltételező – fogalmait összefüggésben tárgyalva érthetjük meg. Kiss Lajos András gondolatmenete (Human Nature as a Social Construction) az emberi természet örök állandóságának vagy változandóságának/változtathatóságának kérdését firtatja. E kérdés valamiféle megválaszolását a genetika, bionika és biotika terén elért újabb eredmények teszik szükségessé. Habermas és Fukuyama ezzel kapcsolatos nézeteit kritikai megfontolás tárgyává téve szerzőnk arra a következtetésre jut, hogy amíg az erkölcsfilozófiai megfontolások valamely megfelelő megoldást nem eredményeznek, addig a nemzetközi jog hivatott szabályozni a kérdést. Király V. István egy másik, az élettel kapcsolatos igencsak aktuális problémájába, a terrorizmus kérdésébe gondol bele (Life – Death – Secret – Terrorism). Rávilágít arra, hogy a halál eszközzé tételével a titok légkörében operáló terrorizmus elleni sikeres védekezés csakis a halálnak a véges emberi élet meghatározó tényezőjeként való elfogadására és nyilvánossá tételére alapozhat.

A rovat első felének filozófiai és etikai problémafelvetéseit követően a tanulmányok társadalmi, történelmi, művészeti életkérdéseket tárgyalnak. Ancuţa-LÄ�crÄ�mioara Chiş a női lét milyenségének és a nőket sújtó szociális és politikai diszkriminációnak a kérdéseit tekinti át (Women’s Socio-Political Difference and Discrimination). Monica Mureşan írása a polgári házasság 19. század végi erdélyi bevezetésének visszhangját vizsgálja a kor román folyóiratanyagának és különböző levéltári anyagok alapján, három réteg, a hivatalos, az egyházi és a közvélemény diskurzusait elemezve. Marian Petcu a fait divers (váratlan, rendkívüli, gyakran szabálysértő események, tettek) megjelenését és fejlődését követi nyomon a román sajtóban (Origins of the Fait Divers in the Romanian Press). A francia hatásra megjelenő hírtípus, amely az 1989 utáni román újságokban új aktualitást nyert, az újságírás gyakorlatának megváltozását is jelentette, s felgyorsította a szakma professzionalizálódását. Mihaela Grancea tanulmánya (Social Time and Life in the Epitaphs from SÄ�pânţa) hagyomány és újszerűség viszonyát vizsgálja a szaploncai vidám temető síremlékein, rávilágítva arra, hogy a sírfeliratok a közösség halállal szembeni magatartásának, halálképének hű tükrözői. Marius Rotar írása (1000 Pages Later) a halál kutatásának historiográfiai lehetőségeit tárgyalja, rávilágítva halál és történelem szoros összetartozására. A szerző számba veszi azokat a fontosabb historiográfiai iskolákat, amelyek a halál kutatását megkísérelték, valamint azokat az akadályokat is, amelyek az ilyen jellegű törekvéseket gátolták. Victor Tudor Roşu (History Revived by Language) a 19. század közepén tevékenykedő August Treboniu Laurian történeti műveiben vizsgálja a nyelv szerepét Hayden White Metahistory című művének tételei felől. Doru Radosav és Ionuţ Costea az oral history módszereivel az 1950-es évek kommunistaellenes partizánharcainak időszakából származó két ellentétes irányú életpálya különböző diskurzusokban történetesített változatait elemzi. Doru Radosav esettanulmánya (Life as an Alter Ego) azt vizsgálja, milyen szimbolikus értelmezési modellek mentén szerveződött a kollektív emlékezetben a kommunista ellenálló, ifj. Teodor Şuşman élettörténete, illetve a Şuşman által használt túlélési stratégiák (az alternatív identitás kiépítése) hogyan árnyalták a közösségért áldozatot hozó hős sémáját. Ionuţ Costea ezzel szemben az ellenkező tábor hőstípusát és martirológiáját veszi górcső alá, a kommunistaellenes partizánok által megölt és a kommunista propagandagépezet által hőssé avatott LazÄ�r de la Ruscáról forgalmazott különböző narratívákat elemezve (Mythbiography between Propaganda and Memory). A rovat két utolsó tanulmánya az irodalom, illetve a zene területére kalauzolja az olvasót. Ioana Horea az egzisztencializmus világlátásának és emberképének irodalmi lecsapódását vizsgálja Jean-Paul Sartre, André Gide, Mircea Eliade és más szerzők műveiben (Living or Being Lived). Angi István az emberi fájdalom zenei kifejeződésének lehetőségeit elemzi hermeneutikai szempontból Johann Sebastian Bach János-passiójának Es ist vollbracht áriájában, Beethoven 31. op. 110 Asz-dúr zongoraszonátája Andante dolorosójában, valamint Csajkovszkij hatodik, Patetikus szimfóniájának záró tételében (Investigations of Pain from the Point of View of Musical Hermeneutics).

Ezt az igencsak tartalmas főrovatot a folyóirat könyvtártudománnyal foglalkozó két rész követi. A Hermeneutica bibliothecaria címet viselő rovat a kolozsvári Egyetemi Könyvtár, illetve más könyvtárak történetével, felépítésével, működésével, valamint a könyvtártudomány aktuális problémáival foglalkozó szövegeket tömörít. Jelen számban Ionel Enache a könyvtármarketing elméleti alapjait elemzi, Maria-Stela Constantinesu-Matiţa és Győrfi Dénes az Egyetemi Könyvtár két egykori vezetőjének, Szabó Károlynak és Gyalui Farkasnak az életpályáját ismerteti. Mariana Falup az országos és nemzetközi könyvtárközi kölcsönzés működését mutatja be ugyanezen intézményen belül. Három tanulmány kisebb könyvtárak történetét, állományait és szerkezetét írja le: Okos-Rigó Ilona a kolozsvári botanikus kerttel szoros kapcsolatban álló Botanika Könyvtárral, Ioan Rotund a Francia Kulturális Központtal, míg Gabriela Pop a dr. Moshe Carmilly Hebraisztika Intézet és Judaisztika Könyvtárral foglalkozik. Végül Maria Petrescu tanulmánya a kulturális dokumentumok digitalizálásának kérdését járja körül.

A harmadik rovat a kolozsvári Egyetemi Könyvtár és más hasonló intézmények különgyűjteményeinek anyagát hivatott ismertetni. Jelen kötet négy tanulmányt tartalmaz. Meda-Diana Hotea a kolozsvári Egyetemi Könyvtár egykori igazgatójának, Lucian Blagának az egyetemes tizedes osztályozásról szóló, kéziratban fennmaradt előadását publikálja. Roxana BÄ�lÄ�ucÄ� a 19. századi román művésznek, Theodor Amannak az Egyetemi Könyvtár Gheorghe Sion-állományában található metszeteiről ír. Vlad Codrea és Gabriela MorÄ�rescu az enyedi Természettudományi Múzeum egykori katalógusát, a Nagyenyedi Dokumentációs Könyvtár tulajdonában levő Catalogus raritatum et benefactorum című 1797-es kéziratot mutatják be. Végül Alin Mihai Gherman a könyvekre, olvasásra és könyvtárra vonatkozó szócikkeit vizsgálja Teodor Corbea Latin–román szótárának, amely Szenci Molnár Albert Latin–magyar szótárára épít. A folyóirat utolsó, Miscellanea című rovata Irina Petraşnak az otthon mint élettér fogalmi jelentéseit körüljáró esszéjével indít, majd recenziókat közöl az előző rovatok témájához kapcsolódó szakmunkákról. 

Napjaink kissé túlságosan is céltudatos olvasója természetesen kiválaszthatja a számból a saját jól körvonalazott érdeklődésének megfelelő néhány tanulmányt, s azokat átfutva elégedetten csukhatja be a kötetet. Merjük azonban állítani, hogy a kíváncsibb, türelmesebb, a számára esetleg ismeretlenebb területek irányában is nyitott olvasó előtt annál gazdagabb jelentések, annál tágabb horizontok fognak megnyílni, minél több szöveg kihívásának enged. A teljes kötet végigböngészése, tekintve a majdnem hétszáz oldalas terjedelmet, nem kis feladat, de azon tisztelt olvasóknak is, akik ebbe nem vágnak bele, azt ajánljuk, olvassanak el legalább eggyel több szöveget annál, mint amennyit a tartalomjegyzéket átfutva terveztek volna. Ha efelől visszatekintve új jelentésekkel bővültek a korábbi írások körei, a kötet elérte célját. (Philobiblon, 2008. XIII.)