A drogkérdés folyamatosan foglalkoztatja a közvéleményt, a laikusokat és a szakmát egyaránt. Szükségessé vált, hogy kialakíthassuk saját álláspontunkat a drogproblémákról. Ehhez elsÅ‘sorban az szükséges, hogy értelmezési keretet találjunk a drogjelenséghez és megtaláljuk a helyét korunk problémái között.

A társadalmi értékekhez és normákhoz való viszonyulás alapján a pszichoaktív szerhasználat eltér a többségi viselkedéstÅ‘l, s mint ilyen deviáns életmódot jelent. Szociológiai szempontból deviáns viselkedésnek számít, mert sérti az adott társadalomban elfogadott és érvényben levÅ‘ normákat, arányában nem halad meg egy adott százalékot, a társadalom működésére káros magatartásmódot jelent, és mindezekért a társadalom többségében elutasítást vált ki. A segítÅ‘ szakember szempontjából betegségként értékelendÅ‘, a kliens részérÅ‘l adaptációs problémának számít.

Legfontosabb jellemzÅ‘i a következÅ‘k. Tartalma: szerepkészletet feltételez, beépül az identitásba, és a megküzdésre irányul, személyre szabottá válik; kialakulhat a drogos karrier, ami folyamatszerűen halad elÅ‘re a dependencia, a tolerancia, az elvonási tünetek megjelenésének irányába; értéke: negatív, sÅ‘t bántalmazó is lehet; megmutatkozása: sajátos életformát hordoz, ami tükrözÅ‘dhet az ideológiában, a viselkedésben, az öltözködésben; tudatossága: kezdetben kontroll alatt működik, a késÅ‘bbiek folyamán (a függÅ‘ség kialakulása következtében) kilép az akaratlagosság hatáskörébÅ‘l (a döntés lehetÅ‘sége csak a függÅ‘ségi lánc kialakulása elÅ‘tt adott), a betegség elhatalmasodása maga után vonja a gyógykezelés szükségességét; gyakorisága: ennek függvényében kategorizálható az alkalmitól a rendszeresig; a kíváncsiság kielégítését szolgáló nem több, mint tíz-tizenkét próbálkozástól a pszichoaktív szerekkel való visszaélés a szerfüggÅ‘ség kialakulásáig terjedhet; célja: hogy az életet a személy önmaga által felépítetté és értelmezhetÅ‘vé tegye; funkciója: manifeszt szinten a lázadás, menekülés, feszültségoldás, élvezetkeresés, kíváncsiság stb.; latens szinten nem mindig felismert módon, de általában valamilyen szolgálatot tölt be az egyén életében, a beilleszkedést, a problémakezelést szolgálja (például öngyógyszerezés valamilyen szenvedés elkerülésére vagy hiány pótlására).

A társadalom több szféráját is érinti, jelesül az egészségügyet: a szerfüggÅ‘t gyógyítani kell, ami nem olcsó folyamat; a bűnügyet: adrogfogyasztás miatt megnÅ‘ a bűnözés mértéke, kialakul a feketepiac, a drogkereskedelem, amelybe kiskorúakat is bevonhatnak, elterjed az illegális drog gyártása, nÅ‘ a közúti balesetek, a drog beszerzéséért elkövetett lopások, betörések, recepthamisítások száma;a gazdaságot:a feketepiac az államkasszát rövidíti meg, pénzbe kerül a drogosok ellátása, és jelentÅ‘s a drog miatti munkaerÅ‘-kiesés; a kultúrát és az erkölcsiséget:a drogkereskedelem lezülleszti a résztvevÅ‘ket; az egyéni és a polgári szabadságot: a drog ellen folytatott harcban sérülhetnek az emberi jogok; nem utolsósorban nemzetközi probléma: a drog elleni küzdelem nemzetközi összefogást igényel.

A drogproblémákra vonatkozóan a szakirodalomban több magyarázó elmélet, szemléleti modell is született, ilyen például a multidiszciplináris modell, amely egyaránt számol a lelki és a társadalmi tényezÅ‘kkel, illetve elfogadja, hogy a jelenség alakulásához a társadalmi megítélés és cselekvés is hozzájárul. Komplex problémával állunk szemben, amely többszempontú megközelítést, a szakmák és az egész társadalom összefogását, az állami és a civil szervezetek együttműködését feltételezi.

A drogproblémákkal kapcsolatban az értelmezési keret tisztázásán túl keresni kell a választ arra is, hogy miként lehetséges a gyakorlatban az egyensúly megteremtése a drogfogyasztás és a társadalmi válasz között. Hogyan lehetséges kiegyensúlyozni az ártó és a védÅ‘ tényezÅ‘ket? Ebben a vonatkozásban elsÅ‘dlegesnek tartjuk a megelÅ‘zést szolgáló intézkedéseket. 

A megelÅ‘zésre – kiemelten az általános megelÅ‘zésre – úgy tekintünk mint az egészségvédelem, az egészségmegÅ‘rzés eszközére. Így nyer létjogosultságot az integrált megelÅ‘zés, ami a rendszerszemléletű mentálhigiénén alapul, az egyéni életstílusra szabott, és egészségpromóciót jelent. Az egészségfejlesztés és a prevenció fogalmi körei átfedik egymást, de a megelÅ‘zésen nemcsak a drogfogyasztás elkerülését értjük. Az egészségpromóció tulajdonképpeni célja a pozitív egészségmagatartás kialakítása. Ha adottak az egészségmegÅ‘rzés egyéni és társadalmi feltételei, és a személy rendelkezik az egészséges életstílus kivitelezéséhez szükséges képességekkel, valamint elkötelezett az egészség mellett, akkor megvan a lehetÅ‘sége a pozitív egészségmagatartás kibontakozásának. A cél az elérhetÅ‘ életminÅ‘ség biztosítása, a meglevÅ‘ állapot fenntartása és – ha lehetséges – javítása.

A pozitív életminÅ‘ség azt feltételezi, hogy az egyén életterében ne kerüljenek túlsúlyba az ártó tényezÅ‘k a védÅ‘kkel szemben; a kockázati – a szerhasználat szempontjából prediktív – magatartás ne nyomja el a protektív viselkedést. Azoknak a kompetenciáknak az együttesét, amelyek a protektív magatartás hátterét képezik, kutatótársaimmal pozitív egészségpszichológiai profilnak neveztük el.

 

A megelÅ‘zés sikerének érdekében szem elÅ‘tt tartjuk, hogy a szerhasználat nem egységes jelenség, hogy az addiktív mintázatok és az addikciók spektruma egyre bÅ‘vül, vagyis hogy dinamikusan változó jelenséggel van dolgunk. A jelenség nem modellezhetÅ‘, mert a fogyasztási szokások állandóan változnak. A statisztikákból tudjuk, hogy a szerhasználóknál az életprevalencia-érték a 18–24 éveseknél a legnagyobb, és hogy a legveszélyeztetettebb csoportok az átlagosnál jóval rosszabb, illetve sokkal jobb körülmények között élÅ‘k. Európában és Ázsiában az opiátok, Amerikában (fÅ‘leg északon) a kokain, Afrikában a kannabisz dominál. A drogvilágban az utóbbi másfél évtizedben bekövetkezett minÅ‘ségi változást nemcsak a drogfogyasztó magatartás szintjén, hanem a megelÅ‘zésben is nyomon kell követni.

Romániában a megelÅ‘zést a megyeközpontokban működÅ‘ Drogprevenciós, ÉrtékelÅ‘ és Tanácsadó Központok hivatottak koordinálni az országos drogstratégia alapján. Az ország lakosságának drogérintettségére vonatkozóan a legátfogóbb jelentéseket a Nemzeti Drogellenes Ügynökség (AgenÅ£ia NaÅ£ională Antidrog) honlapján találhatjuk.1 Az adatok leginkább a kezelésbe vett csoportokra vonatkoznak, kevésbé szólnak a fogyasztási trendekrÅ‘l vagy az össznépesség szerhasználatának gyakoriságáról. De megtudhatjuk például, hogy a legelterjedtebb kábítószert, a kannabiszszármazékokat 2007-ben a 15–24 év közötti népesség 3,4%-a, míg a 45–64 év közöttiek 0,5%-a használta. Legnagyobb arányokat a felnÅ‘tt lakosság körében az alkoholfogyasztáson és dohányzáson kívül a receptre (15%), illetve orvosi elÅ‘írás nélkül (7,8%) beszerzett gyógyszerrel való visszaélés ért el. Tendenciaként megfogalmazható, hogy a tiltott kábítószerek a serdülÅ‘k és fiatalok körében használatosak, leginkább a társadalmilag elfogadott kapudrogok után, míg az alkoholfogyasztás, a dohányzás és a gyógyszerekkel való visszaélés a felnÅ‘ttek és az idÅ‘sebbek korosztályában csúcsosodik ki.

2007-ben a kolozsvári Drogprevenciós, ÉrtékelÅ‘ és Tanácsadó Központ és a BabeÅŸ–Bolyai Tudományegyetem Szociális Munka Tanszékének munkatársai közös vizsgálatokat végeztek az egyetemisták pszichoaktív szerhasználatának tanulmányozása céljából (704 fÅ‘s minta). EbbÅ‘l megtudhatjuk, hogy a kolozsvári egyetemisták 17,6%-a különbözÅ‘ rendszerességgel fogyaszt tiltott szereket.2 A Drogprevenciós, ÉrtékelÅ‘ és Tanácsadó Központ 2006-ban 1180 fÅ‘s mintán mérte fel a Kolozs megyei diákok szerfogyasztó magatartásának sajátosságait. A megkérdezettek 6%-a fogyasztott valamilyen pszichoaktív szert az adott évben.

Saját kutatásaink3 a serdülÅ‘k pszichoaktív szerfogyasztására vonatkozóan 599 serdülÅ‘ esetében az alábbi eredményekre vezettek. (A felmérés 2008-ban, különbözÅ‘ erdélyi szociális környezetekben történt.)

A megkérdezett fiúk 58,3%-a és a lányok 59,2%-a soha nem dohányzott. A naponta dohányzók aránya a fiúknál 21,5%, a lányoknál 16,4%. Nem találtunk szignifikáns különbséget a nemek között a dohányzást illetÅ‘en.

A lányok 96,8%-a és a fiúk 96%-a soha nem próbált ki semmiféle kábítószert, és a ritkán, havonta és naponta fogyasztók aránya is nagyon alacsony. A fiúk 0,9%-a használ valamilyen kábítószert havonta, 0,4%-uk naponta. Nem találtunk különbséget a nemek között a kábítószer-fogyasztást illetÅ‘en.

A fiúk 21,8%-a és a lányok 39,4%-a soha nem fogyasztott még alkoholt. Ritkán, valószínűleg ünnepi alkalmakkor a fiúk 37,3%-a és a lányok 40,8%-a fogyasztott alkoholt az utóbbi félévben. A naponta fogyasztók aránya nagyon alacsony. A fiúk 2,2%-a és a lányok 0,6%-a fogyaszt naponta alkoholt. Szignifikáns különbséget találtunk a Chi-négyzet próba alapján a nemek között az alkoholfogyasztást illetÅ‘en. A fiúk szignifikánsan gyakrabban fogyasztanak alkoholt, mint a lányok (p = 0,00, Chi² =3 6,353).

Annak ellenére, hogy a serdülÅ‘k drogkísérleteit több szakember is normatív viselkedésnek tekinti, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az addikciós hajlam újabb és újabb drogokra irányul, s így alakul ki a drogos karrier. Ezért a megelÅ‘zés révén törekedni kell a szerfogyasztás elkerülésére, a pozitív életminÅ‘ség biztosítására.

 

Napjainkban a drogproblémák pluralizálódásával kell szembenézni, ami azt jelenti, hogy több színtéren érinti a nyilvánosságot: az egyént, a közösségeket, az intézményeket, a politikát. Ugyanakkor a politizálódás szükségessége jelentkezik, vagyis hogy a megelÅ‘zés a drogpolitika része legyen. A probléma interdiszciplináris jellegű, ezért a felelÅ‘sségek, az illetékességek több ágazatot érintenek. El kell kerülni, hogy a megelÅ‘zés rendÅ‘ri-büntetÅ‘jogi eszközökre korlátozódjék. Szükségessé válik a mentálhigiénés megközelítés, a lakosság információkkal való ellátása és legfÅ‘képpen az egészségfejlesztés, az általános prevenció. A drogjelenség kezelése az állami és a helyi szintű drogpolitika összehangolását igényli. Az egész társadalomnak érzékennyé kell válnia a drogkérdés hatékony kezelése iránt. Szükség van egy átgondolt kormányzati programra, az egész társadalom támogatására, az állami és szakmai intézetek, a civil és az egyházi szervezetek közreműködésére. A probléma szabályozása nemzetközi fellépést feltételez, de az országos programot a kisközösségek szintjén lehet élÅ‘vé tenni. A drogstratégia eredményességének letéteményesei a helyi közösségek. A kínálat-kereslet csökkentése és a drog okozta károk minimalizálása érdekében a közösségeknek ki kell alakítaniuk problémamegoldó képességüket.

Az általános értelemben vett megelÅ‘zési módszerek a lelki egészség megvédését, az én erÅ‘sítését, az identitás megszilárdítását célozzák. Ezen az alapon nagyobb a valószínűsége annak, hogy a személy a nehézségekkel szembeni kellÅ‘ felvértezettség birtokában nem fogja a drogoktól várni az életproblémák rendezését.

Az integrált drogmegelÅ‘zés sajátos céljai: ideális esetben absztinencia a kábítószerek esetében vagy a fogyasztás megkezdésének minél késÅ‘bbre való elhalasztása; felelÅ‘s magatartás kialakulása a kábítószerekkel szemben; az egyéni droghasználat kialakulási kockázatának, valamint a fogyasztás gyakoriságának csökkentése; a drogfogyasztással együtt járó káros hatások mérsékelése.

A fenti célokat a legsikeresebben a serdülÅ‘k egészségmagatartási igényének fejlesztésével és az erÅ‘források feltérképezésével, majd mobilizálásával lehet elérni. Az egészségfejlesztési stratégiák kialakításához meg kell ismerni azoknak a legfontosabb rizikó- és protektív tényezÅ‘knek a prediktorait, amelyek a serdülÅ‘k egészségmagatartását befolyásolják.

A serdülÅ‘k lelki egészségének védelme szempontjából Pikó Bettina kutatásai az alábbi védÅ‘ faktorokat hozták felszínre: sport, fizikai aktivitás; társas kapcsolatok, támogatottság; egészségérték; pozitív önértékelés; jövÅ‘orientáltság; az élet értelmébe vetett hit; szociális összehasonlítás; az ellenséges beállítódás hiánya; a sors befolyásolásának képessége; Istenbe vetett hit, vallásosság.4

Rácz József szerint a személyeket védÅ‘ legfontosabb tényezÅ‘k a következÅ‘k: biztonságos és támogató egyéni kapcsolatrendszer (szülÅ‘, tanár, kortárs); a feladatoknak való megfelelés érzése (kompetencia); a személyes élet változásainak, fordulópontjainak pozitív megélése, hasznosítása; a lehetÅ‘ségekhez való hozzáférés érzése; a személy környezetében levÅ‘ kockázati tényezÅ‘k ellensúlyozása.5

Munkacsoportunk hasonló eredményekre jutott.6 A pozitív egészségpszichológiai profil az a protektív kompetenciákból álló képességrendszer, mely a pozitív egészségmagatartás alapját képezi. Ennek elemei a következÅ‘k: pozitívnak észlelt egészségi állapot, általános jóllét, pozitív életérzés, a jövÅ‘vel kapcsolatos pozitív elvárások, kontrollérzés, jó erÅ‘nlét, önbizalom, az önkifejezés képessége, koherenciaérzés, a pszichoszomatikus tünetek, a szorongás és az önpusztító, antiszociális viselkedés alacsony szintje, társas támogatottság, az érzelmek szabályozásának készsége. Mindez az adaptáció sikerességében és a jó életminÅ‘ségben mutatkozik meg, ahogyan azt szignifikáns összefüggések bizonyítják.

Annak érdekében, hogy az alkalmazásra kerülÅ‘ megelÅ‘zési tervek minél jobban megfeleljenek a serdülÅ‘k sajátosságainak, feltérképeztük, hogy magyarországi és erdélyi serdülÅ‘k életében milyen védÅ‘ tényezÅ‘nek számító erÅ‘források, valamint veszélyeztetÅ‘ tényezÅ‘k hatnak. Az alábbi táblázat a statisztikailag érvényes különbségeket mutató adatokat hasonlítja össze a két vizsgált populációban.7

 

A bemutatott adatok alapján az alábbi megállapításokat tehetjük: az egészségi állapotot tekintve a magyarországi populációban figyelhetÅ‘ meg magasabb érték; az általános jóllétbÅ‘l származó erÅ‘forrásokat illetÅ‘en a magyarországiak jobban állnak; a jövÅ‘ tekintetében az erdélyi minta esetében magasabb az erÅ‘forrásérték; a sors befolyásolásának képességére vonatkozóan a magyarországi minta mutat magasabb értéket; a fontosabb kapcsolatokat illetÅ‘en a magyarországi mintára nagyobb elégedettség jellemzÅ‘; a fizikai erÅ‘nlét szempontjából az erdélyi serdülÅ‘k állnak jobban; az önkifejezés, a koherencia, valamint az élettel való elégedettség tekintetében az erdélyi populációban jegyeztünk magasabb erÅ‘forrásértéket; a társas támogatottságot illetÅ‘en érdekes, hogy az összmintára számolva az erdélyiek érnek el szignifikánsan magasabb értékeket, ennek ellenére a magyarországi mintában többen vannak, akik teljes támogatottságnak örvendenek; a beilleszkedés tekintetében az erdélyi minta több erÅ‘forrással rendelkezik az anyaországiakhoz képest.

Más kutatásaink arra mutattak rá, hogy milyen összefüggések találhatók a sikeres társadalmi beilleszkedés hátterében.8 A szubjektív jóllét együtt jár a megküzdés hatékonyságával, illetve az önérvényesítés mértékével. Az én-hatékonyság, impulzuskontroll és érzelmi kontroll szoros összefüggésben van a szubjektív jólléttel, vagyis minél elégedettebb a serdülÅ‘ az életével, annál inkább képes impulzusait, érzelmeit kontrollálni, valamint annál magasabb énhatékonysági és koherenciaérzéssel rendelkezik. Összefüggést találtunk az életérzés és az ellazultság között, valamint az egészségi állapot és a jókedv, illetve az erÅ‘nlét között. Minél inkább jellemzÅ‘ az egyénre a jókedv és az ellazultság, annál jobb egészségi állapotnak és erÅ‘nlétnek örvend. A képességek és a napi követelmények egymásnak való megfelelése sajátos élményminÅ‘séget, érzelmi állapotot, az ún. flow-élményt9 hozza létre. Ez a pozitív áramlás az egészségmagatartás biztosítéka. Igazolást nyert az a feltételezés is, hogy összefüggés van a személyiség érzelmi tónusa (flow–antiflow) és a pszichológiai immunrendszer10 működÅ‘képessége között. A pozitív életszemlélet, az optimizmus és a kontrollérzés segíti a flow-élmény átélését az önálló tevékenységekben; az érzelmi kontroll, valamint az önszabályozás az iskolai és baráti tevékenységek során megtapasztalt áramlatnak kedvez. Az a serdülÅ‘, aki értelmesnek látja életét, folyamatos megújulásra képes, és pszichés energiáit a tevékenységre összpontosítja, illetve uralja negatív emócióit, szignifikánsan gyakrabban válik képessé az áramlatélmény megélésére. A beilleszkedés sikerét vagy kudarcát, valamint a flow és az antiflow megélését nagymértékben befolyásolja a központi megküzdési stratégia, a lelki immunrendszer. Kutatásaink tükrében az erdélyi serdülÅ‘knél szignifikánsan alacsonyabb értéket mutatnak az etalonhoz képest az alábbi kompetenciák: koherenciaérzés, énhatékonyság, szinkronképesség és kitartás, impulzuskontroll, érzelmi kontroll, ingerlékenységgátlás.

A fenti kompetenciák begyakorolható, elsajátítható készségek, fejlesztésük a prevenció központi feladatát kell hogy képezze.

Összegzésként elmondhatjuk: vizsgálataink azt a célt szolgálták, hogy feltárjuk az erdélyi serdülÅ‘k sajátosságait annak érdekében, hogy a megelÅ‘zés minél inkább rájuk szabottá váljék. Minden régió számára fontos, hogy a drogprobléma kezelése a helyi sajátosságokat figyelembe véve az európai elvekre épüljön.

Törekvéseink szerint az integrált prevenciónak értékközvetítÅ‘, egészségcentrikus, folyamatos, több színtér és több intervenciós lehetÅ‘ségre épülÅ‘, szigorúan ellenÅ‘rzött hatásrendszerként kell működnie. Célja a serdülÅ‘kori teljes absztinencia minél további fenntartása, a droghasználat kitolása, a rendszeres használat elkerülése. Feltételezi a gyermekkori megalapozást, az egészséges szocializációt, a támogató és fejlesztÅ‘ szülÅ‘i attitűdöt, a pozitív kortárshatást, közösségi kapcsolatokat, stabil értékekkel megalapozott önálló életvitelt. Szükség van a betöltendÅ‘ társadalmi hely, elvárás és szereprendszer világos definiálására, valamint olyan problémakezelÅ‘ eszközökre, amelyek hozzásegítenek a felelÅ‘sségteljes cselekvéshez és pihenéshez. A kielégített pszichoszociális és szellemi szükségletek hatóképességgel, rugalmassággal, kontrollképességgel ruházzák fel a személyt. Így lesz alkalmas az egyén a társadalom által biztosított egészségi elÅ‘feltételekkel élni, megküzdeni a kihívásokkal és megelégedett, kiteljesedett életet élni.