Korunk 2009 Június
Az Alakhoz; A Szemeteskosár (versek)
Az Alakhoz
Ó Körvonal, a Test tere,
a Jelben lévő készség,
hogy visszahozza azt, a-
mi a Semmi létezősség
megfoghatatlan tartama,
az Idő tévedése:
a testtelen alak maga
bezárt a Létezésbe
magába, s mint ködfátylakat
az Anyag Anyja öltött:
a létezés az Gondolat.
A testem csupán költött
Alak, amelyben vándorol
a Jelek jelentése.
Az anyaghoz van kötve még
a Jelöletnek léte,
a Létkerékbe vonna be,
hol minden tűzben állva
a pusztulás alakjait,
a buddhalétet várja.
A Szemeteskosár
1
Huszonöt éves voltam, épp feleannyi, mint most. Csak
úgy történtek velem dolgok. Nem én irányítottam
életem, és azt hittem, ez így normális. Férjhez mentem.
Dolgoztam. Mellette Közgázt végeztem. És este
holtfáradtan. Alig találkoztunk. A pénz kifolyt kezünk
közül. Természetesnek vettem, hogy nem szeretem
munkám. Osztályvezető voltam, hozzám nem illett. Sok
túlzott felelősség, terhes elvárások. Kiváltságok meg
nyomasztottak. Titkárnőmtől bocsánatot, ha behozta
kávét. És egyszeriben úgy éreztem, hogy egyenesbe
kerül, hogy élete rendbe, amikor döntöttünk végre,
hogy gyereket szeret. Egy hónap múlva már babára
várta. Mentem teljes kivizsgálásra. Nem volt kötelező,
se szokásos. Én szerettem mindent megtervezve. Ekkor
nem került sor rákszűrésre. Furcsább, hogy négy hónap
múlva igen. Ma se értem, mért. Már mozdult babám
meg, mikor állapították, hogy méhnyakrák. Pedig ez jól
diagnosztizálható. Ha korábban, lett volna minden más…
2
Professzor mondta, ha nem műt azonnal, biztos halál. A
módszert Amerikában tanulta. Rajtam kísérleti jelleggel
alkalmazta. Témát kutatta, belőlem publikált. Kimetszés
megtörtént, de nem sikerül. A műtét következményeként
vérezni kezdte. Így engedtek haza. Annyi vért veszítette,
hogy pár nap múlva visszavitte. Vérátömlesztésre idegen
anyagként reagált. Az orvosok, nővérek megijedte. Végig
kontrollálatlanul remegte. Átmosott vért kaphatta. Végül
vittek műtőbe. Aztán heteken át savószerű folyadék szivárog
belőle. Orvosom mondta, nem aggódja. Én tudtam hogy, a
magzatvíz, de senki sem hitte. Túl késő volt, mire. Az ötödik
hónapon túl derült ki, életfunkciók nincsenek rendbe. Azonnal
konzíliumot. Ott remegtem kiszolgáltatva, és sok idegen,
mind férfi, persze, úgy tárgyalta, mint tárgyról. Egy orvost
kivéve, aki együtt érzett. Választás elé állította. Felelősség
áthárítva, miközben mindenki tudta: a károsodása miatt, nincs
választás más, csak abortusza… Hat hónaposan el tőlem.
3
A hathónapos már gyerek. Megszülni, megindított
szüléssel. Aki átélt hasonlót, csak az tudja, mi. Nincs
szörnyűbb, mint semmiért szenvedni. Soha sem mondta
még a férjemnek se, de az a hang máig kísért, ahogy
a baba koppant szemetesbe, mikor dobták ki. Zöld
szemeteskosárba… Kislány lett volna, utólag, sajnos,
még ezt is meg. Ha élne, Nórának hív… Ma is fáj,
mikor névnapja lenne… Orvosom abortusz napjára
szabadságra. Nem kívánt jelen lenni. Pár nappal később
behív, amikor azt hitte, már nem jöhet rossza. Közölte,
ki kell venni méhem, különben meghal. Huszonhat
évesen fel se, csak azt értettem meg, hogy soha nem
gyerekem. Anyaság iránt soha nem éreztem őrült
vágyat. Bevallom, más gyereke gyakran idegesít. Nem
tudtam mit kezdeni velük. De a hat hónap után, amikor
már az voltam, elképzelni se tudtam, hogy többé soha
ne. Bizonyosan hormonok is bennem, de ekkor már
én csak gyereket akar, és másodsorban az életben
maradni. Élni már csak, hogy gyermekem felnevelje…
4
Azt mondtam, végig kell gondol. Kiabálni kezdett,
hogy ha nem fogom, meg fogok halni? Nem akart haza
engedni. Mindig makacs volta. Ragaszkodtam hozzá: ez
az én életem, én szeret róla dönteni. Úgy nézett rám,
mint őrültre. Nem dönthete semmiről, mondta, nem
mehete sehova, csak ha ő meg. Tombolt, üvöltözött,
tanúkat rángatott, nem tudom, honnan. Hirtelen mintha
bírósági tárgyalásba, ahol én lettem vádlott. Emlékszem,
eddig tartott a tűrőképesség. Még egy rakás papírt
írattak alá velem, hogy saját felelősségem, mossák kezüket,
ők figyelmeztettek… Végül kiengedtek. Alig járni,
de senki sem kísérte el. Támolyogtam lassan, végtelen zöld
folyosó végén a telefonfülke. Ott rogytam le, és nem bírtam
állni föl. Nem engedelmeskedett lábam. Nem tud felhívni
férjem. Idegösszeroppanást. Egy arra járó segíte. A férjem
hazavitt. Győzködött, gyermek nélkül is boldogok. Nagyon
félte. De engem már semmi sem tántoríthat el. Mellem
bedagadt, fájt, mert nem kaptam tejképződése ellen se…
5
Aludni nem, csak gondolkodtam. És egyszer csak történt
velem valami: hirtelen erős lettem. Nem tudom, honnan
jött erő, de tart azóta is. Férjem és családom kénytelen
volt fogadni döntésem el. Megbeszél nővéremmel, ha
halnék, nevelik gyermekem fel. De valahogy nem gondol,
hogy ez megtörténhet, csak mindenre fel akartam készülni.
Úgy hittem, ha megváltoztatom életem, mindent rendelek
alá, hogy kilenc hónapot kibír, akkor méhem funkcionálisan
kell kitartson. Utána csináltatom meg műtétem. Ehhez
nehéz volt orvost találni, mert vittem leleteket, professzor
véleményét. Senki se merte vállalni. Négy-öt utasított vissza,
míg megtaláltam a férfira, aki a konzíliumon emberségesen.
Rengeteg vizsgálatot végzett, mígnem mondta: vágjunk bele.
6
Pénzt sohasem fogadott. Sikerült majdnem teljes kilenc
hónapot kihúzni. Császármetszéssel, komplikáció nélkül
született, tökéletesen egészséges fiam. Rengeteg hajjal,
hatalmas hanggal. Ez a fantasztikus orvos megpróbálta
úgy műteni, hogy megmentse méhemet. Sikerült. Két évvel
később megszületett a kisebbik fiam. Azóta is a legnagyobb
hálával gondolok rá. Már nem él. Nem féltem már a ráktól.
Az értékrendem átalakult, csak arra gondoltam, mielőtt
a rák visszatérne, lehessen testvére az életbe. A ráknál
nyolc év kritikus határ. A terhesség alatt, után, aggodalom
mellett, nagyon boldog. Ha rájuk néztem, gondoltam:
micsoda ajándék, hogy ők vannak. A fiúk már huszonévesek.
Talán túlszerettem. Nem tanítottam meg küzdeni. Amikor
félholtan megszülettem, mesélték, az volt első nagy csatám,
életben maradni. Lehet, hogy csak visszanyúltam ehhez
az elfelejtett tapasztalathoz, mit szélsőséges helyzet felszínre
hozott. A betegségem óta minden nap öröm. Mikor bebújok
este ágyba, azt érzem: milyen szerencsés vagy. Tudatosan
étkezem, mozgok, alkotok, gondolkodom. Nem mentem vissza
munkahelyre. Saját céget alapítottam, itthon dolgozom.
Tizenhat éve jógázom. Kereszténynek vallom magam, de
buddhizmustól rengeteget tanulta, hogy például semmit sem
birtokolhat. Csak lefényképezem. Négy kiállításom csak volt.
Vissza az oldal tetejére