A hálózati világ térnyerésével az információhoz való hozzáférésünk a végtelenhez közelít, korlátai soha nem tapasztalt módon kitágultak, mindez pedig – többek között – a tudásanyag kommunikálhatóvá, érthetÅ‘vé tételének nehézségét hozta magával. „Túlinformált, de alulkommunikált” mindennapjainkban fogódzót, kapaszkodót, kiindulópontot, segítséget jelenthetnek a különbözÅ‘ értelmezÅ‘-magyarázó kézikönyvek, amelyekbÅ‘l román/magyar nyelven bizonyos szakterületeken igen keveset találunk. A kommunikáció és a média kutatása a digitalizáció révén igencsak „kinÅ‘tte magát”, a fejlÅ‘dés pedig több új fogalom megszületését eredményezte. Szükséges tehát az újonnan használatba került kifejezések tisztázása és közérthetÅ‘vé tétele. A kommunikációképzés egyetemi intézményesülése megnövelte a keresletet egy olyan szótárszerű összefoglaló iránt, amilyen az Egyesült Államokban James Watson és Anne Hill szerkesztésében jelent meg, és már a 7. kiadásnál tart.1 Ezt az űrt látszik betölteni a Sultana Craia által szerkesztett kötet.

 

Sultana Craia egyetemi oktató, esettanulmányok, recenziók szerzÅ‘je, neves folyóiratok szerkesztÅ‘jeként, munkatársaként lehet ismerÅ‘s az olvasóközönség számára. Tanulmányait követÅ‘en a bölcsésztudományok doktoraként szépirodalmi elemzésekkel indít, 1983-tól kezdve jelennek meg irodalomtudományos munkái: Aventura memoriei, Orizontul rustic în literatura română, Vis ÅŸi reverie în literatura română, Ingeri, demoni ÅŸi muieri, O istorie a personajului feminin in literatura română. 2005-tÅ‘l viszont a kommunikáció, az újságírás, a sajtó kérdéseivel is foglalkozik, a Meronia kiadó gondozásában napvilágot lát egyebek mellett a Comunicare ÅŸi spaÅ£iu public la români, a Francophonie et francophilie en Roumanie, a DicÅ£ionarul ziariÅŸtilor români. Ilyen elÅ‘zmények után a hazai hiányosságot felismerve összeállítja a kommunikációtudományok és a tömegmédia területén használatos kifejezések szótárát, amely 2008-ban kerül a könyvesboltokba. A könyv hátlapján található ismertetÅ‘ szerint a szótár több mint ezer címszót tartalmaz, egyszerű magyarázatot hoz a leggyakoribb kérdésekre, több szakterületet átfog, elsÅ‘sorban az informáláshoz kapcsolódó hivatások képviselÅ‘inek szánt hasznos segédeszköz.

 

Az elÅ‘szó a szótárt három részre tagolja: a tanulmányaikat folytató diákok és egyetemi hallgatók számára elengedhetetlen kifejezéstárház, néhány szakmabeli híres személyiség, irányzatok és iskolák rövid portréja, végül a különbözÅ‘ kommunikációs szakterületeken szükséges és elvárt képességek leírása alkotja Sultana Craia könyvét.

 

El kell ismernünk, hogy gigászi feladat valamennyi szakterület kommunikációval kapcsolatos kifejezéseit összegyűjteni, hiszen mindennapjainkat át- meg átszövi több rétegben is az egymással való interakciók sokasága. Sultana Craia a konkrét szótár részben 180 oldalon ad magyarázatot jó néhány üzenettovábbítással foglalkozó terület címszavaira. Találunk a nyelvészet, irodalom, orvostudomány, pszichológia, filmművészet, audiovizuális média, jog, színház, informatika, vallás- és hittudomány körébe tartozó fogalmakat. A magyarázat, ahogy a hátoldal bemutatója is ígéri, hozzáférhetÅ‘, egyszerű, lényegre törÅ‘, laikusok, kevésbé szakavatottak számára is érthetÅ‘. Szinonimák vagy pár mondatos körülírások által bÅ‘víti a szerzÅ‘ az egyes címszavakat, ügyelve arra, hogy aktuális, történeti áttekintÅ‘k, osztályozási kritériumok, kialakulási feltételek is megjelenjenek, sÅ‘t adott kutatók munkáját is említse. Számomra mindez annál is inkább a hangsúlyozandó pozitívumokhoz tartozik, hiszen magyar anyanyelvűként kulcsfontosságú szerepet kapnak a könnyen érthetÅ‘, viszonylag egyszerű nyelvezetet használó szakkönyvek idegen – ez esetben román – nyelven.

 

A szótár használata során azonban több kérdés és felróni való is akad.

Egy szótár értékét, használhatóságát a címszavak helyessége alapozza meg, számomra alapkövetelmény tehát egy igényes szótár esetén, hogy a helyesírás elsÅ‘dleges szerepet kapjon (ami természetesen a fogalmak egyszerű megtalálását szolgálja). Esetünkben azonban az angol kifejezések nemegyszer elírva, elgépelve szerepelnek. Például adversiting, backround, double-page sread áll advertising, background, illetve double-page spread helyett. Megesik persze, hogy az ellenÅ‘rzés során átsiklunk az ilyen elíráson, a kiadott nyomdatermékben viszont ott a helye a hibajavító oldalnak is. Ugyancsak elvi kifogás lehet, hogy néha körülírásban olyan magyarázatra szoruló fogalom szerepel, amelyet a szótárban nem találunk meg. Az AIDA címszónál találkozunk az acronim kifejezéssel, amit külön nem találunk meg, pedig a nála jóval közismertebb abreviere alatt – amely mellesleg van a szótárban – talán említést kaphatna a mozaikszó is. Bizonyos esetekben jelentésrétegek megemlítését hiányolom. Így például a biografie címszót csak az újságírás területén alkalmazott műfajként magyarázza, holott az életrajzzal nem kizárólag itt találkozhatunk. A flash esetén pedig ugyancsak hírügynökségi-újságírói műfajról olvasunk, a napjainkban igen elterjedt adathordozó típusról nem esik szó. Az antum említi ugyan a postumot mint lehetséges variánst, de azokra már nem gondol a szerzÅ‘, akik az utóbbit keresik... a maga helyén az ábécérendben. A camera ascunsă magyarázata szintén egyoldalúnak tűnik. Itt az ironikus, vicces szituációkban alkalmazott eljárásként említi a szerzÅ‘, melynek célja a közönség szórakoztatása. A televíziós műsorokban viszont gyakran tölt be társadalmi kontroll funkciót, ha például az alanyokat lefilmezik tudtuk és beleegyezésük nélkül törvényellenes tett végrehajtása közben. Amint azt már a szótár is hangsúlyozza, az etika szabályainak betartása (és utóbbi esetben a személyazonosság eltakarása) mellett használható. A comunicare vizuală címszó magyarázata pedig további kiegészítést igényelne: többet foglal magában, mint állatok által vagy emberi társadalomban kibocsátott mozgásos vagy fényhatásokkal tarkított nonverbális jelek összességét.

 

Erre vonatkozólag a szakirodalomban nem találtam kikötést, a szótár viszont csak és kizárólag a nyolcvan oldal fölötti terjedelemmel rendelkezÅ‘ nyomtatványokat nevezi a carte fogalom szerint könyvnek. Valóban csak a minimum 81 oldalt számláló, nyomdafestékkel betöltött papírtömeg lehet a szó szoros értelmében könyv? Ezek-e a mérvadó kritériumok? FigyelemfelkeltÅ‘, amint a bază de date, bază de informaÅ£ii-bancă de date esetén pontosítja azt, hogy nem szinonimák. Számomra sajnos a magyarázatokat követÅ‘en sem különülnek el eléggé a fogalmak. Lényegük ugyanaz: információk összegyűjtése és tárolása, az érdekelteknek való kiszolgáltatása. A különbség mibenlétét a szótár nem határozza meg evidens módon.

Néhol tehát a maga szerepét nem egészen tölti be, az olvasó elvárásai nem találkoznak a szótárban foglaltakkal, elÅ‘fordul azonban, hogy ezt a szerepet talán túl is lépi. Egyetlen esetben fedeztem fel, hogy az értelmezÅ‘ mellett értékítélÅ‘ként is nyilatkozik a szerzÅ‘, ez pedig egy szótár esetében nem indokolt. Az apologie zárómondata a következÅ‘: „În present, mass media fac, prin numeroase clipuri publicitare, apologia unei existenÅ£e iresponsabile, în care principala valoare este »distracÅ£ia«, sau “»ÅŸmecheria«.”.2 (Kiemelés tÅ‘lem – M. Sz.) Legyen bár igaz a megállapítás vagy sem, ennek eldöntését bízzuk a médiafogyasztóra, médiaelemzÅ‘re. FÅ‘ként, hogy e médiapesszimista szemlélet hangoztatása talán nem megfelelÅ‘ háttér egy médiaszótár módszertani összeállításakor. Pozitívnak értékelem viszont a cultura informaÅ£iei címszónál a beismerést, mely szerint “O definiÅ£ie exactă nu a fost formulată…” És valóban helyesebb elismerni, hogy hiányosságok igenis vannak, semmint téves, félrevezetÅ‘ információval szolgálni.

Az eddigi észrevételek mellett számos címszó hiányolható még. Itt mindössze olyanokat írtam össze a teljesség igénye nélkül, melyek az olvasás során spontánul eszembe jutottak: bit, bulvársajtó, FIR (first impression reading), intertextualitás, közszolgálati versus kereskedelmi média, paparazzo, poll (survey), plágium, stand-up (mint hírtípus), szinkronizálás... A címbÅ‘l kiindulva a mass media címszót is hiányolom. Véleményem szerint ezeknél kevésbé terminus-értékű szavakat is megmagyaráz a kötet (pl. atingere), így motiválatlan marad e kifejezés magyarázatának elmaradása. Az értelmezendÅ‘ fogalmak sorát folytathatnánk.

A fogalomértelmezÅ‘ részt követÅ‘en a szakterület intézményeirÅ‘l, illetve kutatóiról kapunk szemvillanásnyi ismertetÅ‘t a foglalkozástípusok és a legfontosabb munkák erejéig. A rövid bepillantás a késÅ‘bbi utánajárás témáit adhatja meg, az információ csak irányadó jellegű, közel sem ad átlátható képet adott kutató(-csoport) munkásságáról.

 

A kommunikációs képességeknek szentelt zárófejezet a szóbeli és írott kommunikáció, az idegennyelv-használat, az audiovizuális, a személyközi, illetve az intézményi kommunikáció különbözÅ‘ szintű elvárásait taglalja. Az olvasó számára a szakképesítés megszerzésének helyszínei szempontjából, saját kompetenciáinak felismerésében és a szakmai hierarchiában való elhelyezkedésében lehet(ne) útmutató.

 

Összességében ez a kötet ki nem forrott szótár, olvasói szempontból igencsak hiányos, ez pedig a „munkaeszköz” hatékonyságának rovására megy. Esetenként tanácsadóként konzultálható, viszont nem kizárólagosan, mellette nem árt több forrásból ellenÅ‘rizni az információt. SzerzÅ‘je alighanem számolt a kereslettel, viszont nem tudott ehhez alkalmazkodó kínálatot nyújtani. A területen ez az elsÅ‘ román nyelvű próbálkozás.