Tudtam: attól még nem fogok megőrülni

ha a Tordai-hasadéki malom

kőkerekén alázuhanó patakvíz

álmomban is állandóan zuhog

éreztem hogy végnélküli portyázásaimnak

nem vethet gátat hínáros Doberdo

és semmilyen türannosz által

kiprovokált Marathón

a félelem percei órái a szövettani

vizsgálatnál valamivel hosszabb

elemzést igényelnek.

 

Egy mozdulat

az övé

(vesztes győztes? – mit számít

mindenkor fölényes mosolyú

diadalmaskodó)

elrongyolódik minden

a rezes arc s a bűntudat illúziója

is a mozdulatlanságban –

ti ne láttátok volna amint a vétkek

elkövetői tünedeznek elő a

hányásszagú kulisszák mögül

hogy legádázabb hozsannáik után

imádkozni tanítsák a népet?

ő az aki elűzi álmod elhessenti

újabb gyanakvó gondolataid

felüt egy valamikor féltett könyvet

poros, mondja kétértelműen

anélkül hogy bár a borítójáról

letörölné a láthatatlan port

felüt egy könyvet ahogyan

felütötte volt az állát valakinek

nem mindegy?