A cím a maga képi szintjén az olvasást interakció mivoltában hivatott megragadni. Ebben az összefüggésben a szerző, az alkotás és az olvasó között egy dialógus különböző szintjei nyílnak meg olvasás közben. Jelen írás az Echinox nevű folyóirat 2007-es 7–10. számát célozza meg bemutatni, és a párbeszédet mint lehetséges értelmezési dimenziót (egyet a végtelen számú lehetőségek közül) választja vezérfonalának.

A lapszám egy Bartis Attila-interjúval indít, majd részlet következik A séta című regényéből. Az interjú-párbeszédből kiderül, hogy Bartist kevéssé foglalkoztatják teoretikus kérdések a kortárs prózát illetően – ez véleménye szerint a közte és a könyvek között levő intim kapcsolatnak köszönhető, amely már mű és olvasója közötti párbeszédként működik. Ennek megfelelően a könyveket nem úgy olvassa mint egy-egy korszak reprezentatív alkotásait, hanem mint olyan szerzők műveit, akik bárhol és bármikor éltek is, többet tudnak elmondani róla, mint saját maga. Nem csak az olvasás során szűnnek meg számára a különböző korszakok kínálta keretek, írásait sem csupán a posztmodernség kora által szabott irányelvek vezérlik. Maga Bartis mondja el arra a kérdésre válaszolva, miszerint írás közben milyen tudatosított hatások befolyásolják, hogy nem foglalkoztatja különösképpen az intertextualitás, írás közben az aktuálisan olvasott könyvek mégis hatást gyakorolnak szövegeire. Például A séta című regényének írása közben éppen A Karamazov testvérek című regényt olvasta, és ez a regényében is megjelenik, nem idézet formájában, hanem úgy, hogy az elbeszélő A Karamazov testvéreket olvassa.

A folyóirat írásainak mélyrétegeiben is megjelenik a dialógus. Néhol konkrétan is, mint például Ruxandra Bularca és Marius Lobonţiu messenger-beszélgetésében (jelen esetben mint az írás formája) meg a chatről szóló diskurzusukban. Szokatlan, dinamizmusával figyelemfelkeltő tördelésben olyan kérdéseket vetnek fel, mint például: a chat- beszélgetésben kicsoda a szerző, és kicsoda az olvasó? Újszerű válaszok születnek, új-szerű nézőpontok felől…

Mindeddig nem történt említés a folyóirat nyelvéről, de most már erről is szólni kell, ugyanis itt valósul meg a leglátványosabb párbeszéd: az Echinox (ezúttal a hagyományosan többnyelvű lapstruktúra párhuzamosságait valódi párbeszéddé változtatva) román és magyar szerzők román és magyar nyelvű írásait és fordításait egyaránt tartalmazza. László Szabolcs írásában egy folytatandó kezdeményezésről ír, amely a román és magyar irodalmat kapcsolná össze. A gyönyör román művészete egy kortárs román költők műveit tartalmazó kötet, amely Romulus Bucur, Caius Dobrescu, Doina Ioanid, Alexandra Muşina és Răzvan Ţupa verseiből ad ízelítőt magyarul. E recenzióval párhuzamosan Andrei Doboş a Milionarii timpului című társkötetről számol be, amely által Bogdán László, Fekete Vince, László Noémi, Lövétei Lázár László és Sántha Attila verseibe kóstolhat bele a román olvasóközönség.

Fontos kiemelni azt is, hogy az Echinox a kortárs magyar szerzők élvonalának műveiből nyújt reprezentatív válogatást tematikus összeállításában: többek között Esterházy Péter, Bodor Ádám, Szőcs Géza, Bartis Attila, Zilahy Péter, Petri György szövegeiből közöl, Anamaria Pop, Marius Tabacu, László Szabolcs és Andrei Doboş fordításában. Ez a gyűjtemény hozzájárulhat a román olvasóközönség magyar irodalomról alkotott képének alakításához, de ugyanakkor a magyar olvasóközönség is új megvilágításban láthatja azt, a pár-beszédek hálózatát követve. A beszélgetés remélhetőleg folytatódik. (Echinox, 2007. 7–10.)