Az eleven székely tízes.

A csíkszentgyörgyi és a csíkbánfalvi tízesek működése
           a XVII–XX. században

Bárth János 1944. december 15-én született a bácskai Jánoshalmán. Kalocsán végezte gimnáziumi tanulmányait, majd Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1963–1968 között történelmet és néprajzot tanult. 1968–2006 között Bács-Kiskun megye különböző múzeumaiban dolgozott, leginkább múzeumigazgatóként. A szegedi Tudományegyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékének oktatója. Legfontosabb kutatási területei a településnéprajz, vallási néprajz, történeti néprajz, társadalomnéprajz, népesedéstörténet. Szerteágazó és szakszerű alapkutatásokat végzett a Duna–Tisza közén (a Kalocsai Sárközben, Kiskunságban, Bácskában) és a Székelyföldön (Udvarhely- és Csíkszékben). Az 1989-es romániai rendszerváltozás után interdiszciplináris kutatócsoportot szervezett Székelyvarság és Magyarlapád népéletének tanulmányozására.

Bárth János az utóbbi tizennyolc évben folyamatosan kutatott Erdélyben is, ahol számos csoportos és egyéni tudományos programot vezetett és szervezett. Eddig elsősorban a székelyföldi hegyi tanyarendszerrel, népi vallásossággal és a székely falvak társadalomszerkezetével (pl. tízesek) foglalkozott. Nemcsak a terepen végzett kitartó néprajzi gyűjtést, hanem az erdélyi egyházi, állami és családi levéltárakból is nagyon jelentős dokumentumanyagot hozott felszínre, dolgozott fel és publikált.

Erdélyi kutatásaiból a következő egyéni művei láttak eddig nyomdafestéket: A vigasztaló Napba öltöztetett Asszony (2000), Varság, a székely tanyaközség (2001), Gyimesközéploki emléklapok (2003), Úz-völgyi magyarok (2004), Jézus dicsértessék! A székelyvarsági hegyi tanyák népének vallási hagyományai (2006), A korondi közbirtokosság három évtizede (2006), Az eleven székely tízes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tízesek működése a XVII–XX. században.

Az általa szervezett csoportos alapkutatásból eddig két kiadványt szerkesztett: Havasalja havasa. Tanulmányok a székelyvarsági hegyi tanyák népéről (1998), Lapádi vendégség. Néprajzi tanulmányok Magyarla-pádról és környékéről (2007).

A nagy áldozattal, munkabírással, szakértelemmel végzett eddigi erdélyi alapkutatásai és eredményei voltaképp egy egész intézet munkáját pótolják.

Legújabb könyvében a csíkmenasági tízesek rendszeres, módszeres szintézisét teremtette meg. Imreh István nyomdokain haladva a székely falvak belső társadalmi életét, kapcsolatrendszerét, elsősorban az organikus és organizált struktúráit, valamint intézményeit vizsgálta meg. Az eddig megjelent szakirodalom már jelezte, hogy Székelyföld archaikusabb vidékein (pl. Csíkban, Gyergyóban) a tízesek nyomai is fennmaradtak, de sem terepmunkával, sem levéltári kutatásokkal senki sem dokumentálta működésüket.

Imreh István eddigi kutatásaiból elsősorban azt ismertük, hogy a székely falusi közösségek belső kapcsolatrendszerét és társadalmi életét rendszerint makroszinten szabályozták különböző írott falutörvények segítségével. Az erdélyi szász falusi és városi társadalom működésével foglalkozó tanulmányok és kötetek szerzői (pl. Dorner Béla, Hajdú Farkas-Zoltán, Pozsony Ferenc) pedig azt jelezték, hogy a királyföldi falvak nemcsak makroszinten, hanem befelé is finoman rétegzettek voltak, tehát sajátos belső intézményekre, írott szabályzatokkal, statútumokkal rendelkező szomszédságokra tagolódtak.

Bárth János voltaképp szerencsés kezű kutató. A csíki Menaságon rábukkant az élő, a működő székely tízesekre, s az utóbbi években kitartó levéltári és terepkutatásokat végzett azokkal kapcsolatban. Megfeszített munkájának eredményeképpen a különböző erdélyi egyházi, állami és családi levéltárakban megtalálta és feltárta a csíki tízesek nagyon gazdag írott anyagát. Monográfiájának jelentőségét elsősorban az emeli, hogy megállapításait és értelmezéseit hatalmas kéziratos anyagra építette. Árnyalt elemzéseiben külön kitért a székelyföldi írásbeliség időbeli alakulására, funkcióira és jelentőségére is.

Bárth János korábbi, nagyon gazdag társadalomnéprajzi és különösen a Magyar Alföld településtörténetével kapcsolatos tapasztalatait ebben a szintézisében is eredményesen kamatoztatta. A csíki tízesek működését módszeresen és rendszeresen összevetette és összehasonlította elsősorban a magyarországi (pl. egri és alföldi), valamint különböző erdélyi (pl. kolozsvári, széki, szászföldi, román) párhuzamokkal is.

Az általa felfedezett dokumentumok segítségével pontosan meg tudta rajzolni a csíki tízesek időbeli és térbeli alakulását. Szakszerű elemzései voltaképp a székely falvak belső társadalmi életét, kapcsolatrendszerét tárják fel az utóbbi (18–20.) évszázadok idején. Bárth János könyvében árnyaltan elemezte, hogy az egyházmegye, a különböző szomszédságok, az esztenatársaságok, a híd, kapu- és kútközösségek vagy vallásos egyletek (pl. Rózsafüzér társulatok) mellett (és azokkal együtt) a csíki tízesek milyen sajátos társadalmi, gazdasági, művelődési és jogi funkciókat töltöttek be. A szerző ugyanakkor pontosan feltárta azt is, hogy a szomszédos tízesek egymással milyen kapcsolatban álltak, végül is egy székely falun belül hogyan működtek együtt a hétköznapi élet rendjén.

Könyvének egyik legjelentősebb fejezete részletesen kitért a külső hatalom és a székely falusi közösség, communitas kapcsolatára, s pontosan feltárta, majd árnyaltan bemutatta, hogy a világi és az egyházi hatalom, a különböző állami hatóságok minden korszakban hogyan próbálták modellálni, saját érdeküknek megfelelően szabályozni a székely falvak belső életét, s rendre milyen elviselhetetlen, visszahúzó terhekkel (pl. honvédelem, katonáskodás, fuvarozás, közmunkák stb.) sújtották azokat.

Bárth János forrásértékű munkáját hatalmas kéziratos anyagra, gazdag magyar szakirodalomra építette, ugyanakkor megállapításait szemléletes térképekkel, grafikonokkal, ábrákkal, rajzokkal és fényképekkel is illusztrálta. A román olvasók és szakemberek tájékozódását rövid román nyelvű összefoglaló és részletes tartalomjegyzék segíti elő. Véleményem szerint Bárth János munkáját a jövőben nemcsak az érdeklődő néprajzkutatók, hanem a székelység múltjával, társadalmával, sajátos intézményrendszerével, gazdasági struktúráival foglalkozó kutatók is haszonnal fogják forgatni és hasznosítani. Imreh István és Egyed Ákos kiváló történeti stúdiumai után Bárth János az egyik legjelentősebb Székelyfölddel kapcsolatos monográfiával ajándékozott meg.