Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!

A LEADER (Liaison Entre Actions pour le Development de l’Economie Rurale) az Európai Unió legsikeresebb közösségi programja. Megnevezése már önmagában is sokatmondó: A vidéki gazdaság fejlesztését célzó kezdeményezések összekapcsolása. Nem törvénybe foglalt tevékenységi szabályzat, hanem módszer, útbaigazítás: hogyan lehet a vidéki közösségeket helyi szinten aktivizálni. Nem azt mutatja meg, hogy mit kell fejleszteni, hanem – hogyan kell cselekedni. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják: elsődleges szerepe abban mutatkozik meg, hogy innovatív választ keres a vidéki térségek régi és új problémáira. A helyi erőforrások ésszerű hasznosításával megkísérli a közösségek igényeihez szorosan illeszkedő új fejlődési irányvonalak kimunkálását. És teszi ezt abból a felismerésből fakadóan, hogy az Európai Unió területi felszínének 90 százalékát lefedő vidéki térségek, továbbá az Unió lakosságának több mint felét kitevő vidéki népesség problémáit nem lehet egységesen kezelni.

A vidékfejlesztési programok kialakítását és működését 2007-től az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap (EMVA) biztosítja. Az 1698/2005-ös EK-rendelet határozza meg az EU 2007–2013 közötti vidékfejlesztési célkitűzéseit (fejlesztési tengelyeket), továbbá ajánlásokat fogalmaz meg az EMVA-ból nyújtható támogatások felhasználására vonatkozóan.

A Program folyamatos fejlődés eredményeként érte el mai formáját. A második világháborút követő éhínség és élelmiszerhiány elsődlegessé tette a lakosság élelmiszerellátásának biztosítását. A nyugat-európai országokban eleinte mindenütt saját piaci rendelettel próbálkoztak, ugyanakkor a jól szervezett mezőgazdasági érdekképviseletek és egyesületek hathatós politikai befolyására is számíthattak. A Római Szerződések aláírásával 1957-ben létrejött az Európai Gazdasági Közösség (EGK), amely a Közös Agrárpolitika (KAP) szükségszerűségéből kiindulva az élelmiszer-ellátás önerőből való biztosítását tűzte ki célul. Egyrészt a mezőgazdasági termelés növelését, az agráriumban foglalkoztatottak garantált jövedelmét irányozták elő, másrészt a fogyasztók érdekeinek a felvállalását. Hogy elérhető áron és megfelelő mennyiségben juthassanak hozzá az élelmiszerekhez. A szabályozó rendszer kialakításánál fontos szempont volt, hogy a világpiaci árukészlet és áringadozás ne befolyásolja a közös piac stabilitását.

Ahhoz, hogy a KAP megvalósítsa ezeket az irányelveket, erőszakosan beavatkozott a szabadpiaci folyamatokba. A mezőgazdasági termékekre például garanciaárakat szabtak meg. Ha esett a piaci ár, a többletterméket a Közösség garanciaáron vásárolta fel, és ezt vagy raktározta, vagy megsemmisítette. Magas importvámmal igazította az európai árakhoz az importtermékek értékét, a határokon kívül értékesített árura pedig exporttámogatásokat vezetett be, hogy a fölösleges termékmennyiség eladható legyen az olcsó világpiacon is. A mezőgazdaságban dolgozók jövedelmét a direkt támogatások is kiegészítették. Mindezt a KAP az 1962-ben létrehozott Európai Mezőgazdasági, Orientációs és Garancia Alapból (EMOGA) biztosította. Ami a piaci igények figyelmen kívül hagyására csábította a termelőket. A mezőgazdaságban végbement műszaki fejlődés, valamint az intenzív gazdálkodás ugyancsak hozzájárult a termelés mértéktelen növekedéséhez, a termékkészlet felhalmozásához. Minthogy a meg nem művelt területekre parlagoltatási támogatást nyújtottak, ez a családi vagy kisebb termelőegységek leépítését, bezárását siettette.

Nyilvánvalóvá vált, hogy ez a piacgazdálkodási politika nem tudja megoldani a tagállamok mezőgazdasági problémáit. Szemléletváltásra volt szükség. Ennek a felismerésnek a hatására alakult ki már a hetvenes években a területalapú megközelítés, amely a figyelem középpontjába emelte a hátrányos helyzetű vidéki térségeket. Attól kezdve a termelő üzemek kapták a támogatást, nem pedig a vidéki gazdaságok más szereplői. A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején fogalmazódott meg az integrált és fenntartható vidékfejlesztési politika elve. Eszerint a mezőgazdaságnak több munkahelyet kell biztosítania. Következésképpen nagyobb hangsúly esett a termékek helybeli feldolgozására, a mezőgazdasági termelés változatosságának támogatására, a környezetvédelemre. Tudatosult a vidéki erőforrások sokfélesége, felértékelődött a helyi szakmai tudás, fontossá vált a helyi identitástudat és hagyományőrzés, előtérbe került az életminőség javításának igénye.

A LEADER alapelvei

Amikor LEADER Programról, -térségről, -stratégiáról, -szerveződésről beszélünk, akkor az alábbi szempontrendszer egyöntetű érvényesüléséről beszélünk:

Területalapú megközelítés. A LEADER-térség nem feltétlenül esik egybe az államilag behatárolt közigazgatási területtel. Lakói közös otthonuknak érzik a térséget, amelyben a helyi identitástudatot és hovatartozást közösen élik meg. Ez az alapja annak az összefogásnak és tenni akarásnak, amely hatékonyan mozgósítja és hasznosítja a történelmi hagyományokra, helyi sajátosságokra alapozó kezdeményezéseket.

Az alulról építkezés elve. A helyi önszerveződés fontosságát hangsúlyozza. Arra ösztönzi a térségben élőket, hogy aktívan vegyenek részt közösségük hosszú távú fejlődési irányvonalainak meghatározásában és a fejlesztési stratégia gyakorlati megvalósításában. 

A partnerség elve: a helyi akciócsoport működtetése. A LEADER-térséget a háromoldalú – civil, vállalkozó, önkormányzat – partnerség létrehozása teszi életképessé. A jelenlegi előírások szerint a személyekből, szervezetekből és intézményekből álló helyi akciócsoportnak (Grup de Acţiune Locală – GAL) bejegyzett egyesületként kell működnie. A partnerség elvének az érvényesülése együttműködést és kommunikációt jelent. Ennek köszönhetően az esetleges konfliktushelyzetek is átláthatóbbá és megoldhatóbbá válnak, a változáshoz szükséges közös megegyezés is könnyebben megszületik, és a helyi kezdeményezések támogatási hajlandósága is nő.

A tevékenységek innovatív jellege. A helyi – gazdasági, természeti és kulturális – erőforrások feltárásából indul ki, amelyeket újszerűen próbál hasznosítani. Ez lehet például egy új szerveződési forma, de lehet a helyi hagyományos tudás újszerű alkalmazása, valamint új technológiák bevezetése is.

Integrált, ágazatok közötti megközelítés. A vidéki térség sajátos helyi problémájára úgy lehet megtalálni a megoldást, ha az érintettek között kialakul egy fenntartható kapcsolatrendszer, ha a térségben biztosított a különböző gazdasági és társadalmi ágazatok közötti együttműködés. Vagyis: a fejlesztési stratégiában megfogalmazódó terveknek nem elkülönülten, hanem egymáshoz kapcsolódva és egymást kiegészítve kell érvényesülniük. Ennek értelmében a mezőgazdaságban dolgozók nem csak termelők, hiszen gazdálkodásuk környezeti, természeti, kulturális és közösségi haszonnal is párosul. A turizmusból származó bevételek például a helyi kézműves-hagyományok felelevenítésével, a helyi termékek piacra juttatásával növelhetők – akár világpiaci szinten is. Ilyen integrált szemlélet érvényesül akkor is, amikor a turisztikai szolgáltató a helyben megtermelt zöldségeket és gyümölcsöket felvásárolja, hasznosítja és árusítja.

Területek közötti együttműködés, hálózatépítés elve. A jól működő vidékfejlesztési módszerek, innovatív megoldások, ötletek megismertetésének módszere. Kiépítése mind a tagországok, mind az EU szintjén folyamatban van. A működési terv kidolgozása, valamint a tapasztalatok és a tudás cseréjének a megszervezése érdekében minden tagállamnak támogatnia kell a Nemzeti Vidékfejlesztési Hálózatot. 

Helyi finanszírozás és menedzsment. A köz-, a vállalkozói és civil szféra képviselőiből álló akciócsoportok kompetenciája és felelőssége – mind a döntéshozatalban, mind a fejlesztési stratégiát illetően – kulcsszerepet játszik a program sikerességében. Ennek érvényesítését nagymértékben elősegíti a LEADER-szerű helyi pénzügyi támogatás és irányítás, amely megteremti a helyi szintű demokrácia gyakorlásának feltételrendszerét.

A LEADER startolása Romániában

Romániának a 2007–2013-as időszakra vonatkozó vidékfejlesztési politikáját a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv határozza meg, amelyet 2008. február 20-án hivatalosan is elfogadott Brüsszelben az Európai Bizottság. E terv az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap által meghatározott vidékfejlesztési programhoz hasonlóan négy átfogó fejlesztési irányvonalat (tengelyt) határoz meg. Ezek kidolgozását és alkalmazásának előkészítését franciaországi szakértők segítették. Koordinátora a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium keretében működő szervezet, a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv Menedzsment Egysége.

A program országos szintű megvalósulása két nagyobb időszakra oszlik: az első az előkészítés szakasza (2007–2008), amely a képességek fejlesztését, képzéseket, továbbá az intézményrendszer kiépítését foglalja magában. A második időszak a LEADER-térségek pályáztatása, a program életbe ültetése (2009–2013). A tervek szerint Romániában összesen 80 akciócsoport kerül majd kiválasztásra. Ez az ország vidéki térségeinek mintegy 40 százalékát fedi majd le. Már 2006-ban elkezdődtek az előkészületek a program beindítására. Minthogy újszerű kezdeményezésről van szó, a felkészülés elsősorban mentalitásváltást igényel. Ezt segítették elő a felkészítő képzések, amelyekre azok pályázhattak, akik már valamely potenciális LEADER-térséget képviseltek.

Kistérségi feltételek

Bármely vidék, amelyben a népsűrűség 150 fő/km2 alatti, tízezertől másfél százezer közötti lakossággal, amely földrajzilag, történelmileg és kulturálisan egységes (homogén), és rendelkezik azzal a humánerőforrással és gazdasági kapacitással, hogy egy kistérségi stratégiát életbe ültessen,1 LEADER-térség lehet. A mostani előírások szerint a húszezer fő alatti kisvárosok is bekapcsolódhatnak a programba – minthogy életformájuk, gazdaságuk nem nagyon különbözik a községközpontokétól.

Sajátos előírás, hogy a helyi akciócsoport keretében működő döntéshozó testületben 50 százaléknál kisebb arányban lehetnek jelen az állami intézmények (helyi és megyei önkormányzatok, iskolák, egészségügyi, szociális intézmények). Több mint fele részben a civil szervezetek, a gazdálkodók, a vállalkozók és más intézmények képviselői vesznek részt a térség fejlesztési stratégiájának a kidolgozásában. Nagyon fontos, hogy a lakosság minél szélesebb körében egyeztetett célok, tervek, projektek fogalmazódjanak meg ebben a dokumentumban. Egyrészt azért, mert pontosan ezeknek a céloknak a körvonalazása, a helyi erőforrásokra alapozó közös jövőkép megálmodása az, amely révén alulról szerveződik meg a térség, és nemcsak megszerveződik, hanem a munkálatban való részvétellel el is kötelezi a helyieket a célok megvalósítására.

Milyen kell legyen a stratégia?

Már az előzőekben is fény derült arra, hogy integrált stratégiáról beszélünk, amelynek kapcsolódnia kell a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv minden fejlesztési tengelyéhez. Azaz olyan elképzeléseket, programokat, projekteket kell megfogalmazni benne, amely a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás versenyképességét szolgálja (1. fejlesztési tengely), amely a környezettudatos gazdálkodást is szem előtt tartja (2. fejlesztési tengely), továbbá amelynek célja, hogy javuljon az életminőség, és minél változatosabb legyen a gazdasági tevékenység vidéken (3. fejlesztési tengely). De ugyanígy fontos szempont az ötletek, tervek innovativitása, újszerűsége. Kiemelt szerepet kapnak az együttműködésben megvalósuló projektek. És itt nemcsak a térségen belüli együttműködések értékelődnek fel, hanem a térségek közötti, a külföldi akciócsoportokkal együtt megvalósuló tervek is. Kiemelt szempont, hogy szóljon a nőknek és a fiataloknak is. De a környezetvédelemre is nyomatékosan oda kell figyelni. Világosan kell meghatározni, hogy maga a térség milyen irányban kíván fejlődni, milyen jellegű fejlesztésekre fektet hangsúlyt. És ezek az elképzelések a helyi sajátosságok maximális kihasználásával kell megvalósuljanak, oly módon, hogy az együttműködésben megvalósuló elképzelések erősítsék is a helyi gazdaságot.

Magyarországon a LEADER+ programidőszak keretében elkészült stratégiák legtöbb esetben a helyi értékek védelmére, hagyományőrzésre, a helyi termékek kialakítására, a turisztikai szolgáltatások és más helyi vállalkozások fejlesztésére összpontosítottak.

Hogyan lesz a tervekből megvalósítás?

A helyi akciócsoportnak nem csak a célok meghatározásában van döntő szerepe, maga is pályázatokat ír ki a térségben, és e pályázatok elbírálásának a kritériumait is meghatározza. Ezeket már a tervezéskor bele kell foglalni a stratégiába. Ugyanakkor a pályázatokról való döntés is a helyi szereplők kezében van.

A program megvalósulását2 a minisztérium mellett megyei szinten további két intézmény segíti: a Megyei Vidékfejlesztési Igazgatóság – amelynek az a feladata, hogy ösztönözze és szakmailag segítse a helyi akciócsoportokat –, továbbá a Vidékfejlesztési és Halászati Regionális Kifizetési Ügynökség, amely a technikai és pénzügyi munkákat végzi. A helyi akciócsoportok ugyanis nem foglalkoznak pénzügyekkel. Az Elbíráló Bizottság eldönti, hogy a beérkező pályázatok közül melyek kerüljenek megvalósításra, és a Kifizetési Ügynökséghez küldik jóváhagyásra azokat. Az eredményről ők értesítik majd mind az akciócsoportot, mint a pályázót, aki velük köti a szerződést, ők utalják át neki a támogatást.

Esélyek és lehetőségek

Az Erdélyben, a Székelyföldön működő kistérségi társulások kétségtelenül jelentős lépéselőnyben vannak. Ezek a szerveződések már a kistérségi szintű fejlesztés, együttműködés szükségességét felismerve alakultak meg a kilencvenes évek elején. Igaz, most át kell alakulniuk a LEADER sajátos jellemzőinek megfelelően, de jelentős tapasztalat birtokában léphetnek előbbre. A 2006-ban indult képzésen Erdélyből számos térség képviselője jelen volt. Azóta nem mindenütt hullámzott ugyanilyen lendülettel tovább a helyi önszerveződés. Még nem tudatosítottuk eléggé, hogy ez a program és az általa generált tanulási folyamat alapvetően befolyásolja a vidéki térségek jövőjét. Nem elég nyugtázni, hogy adott a lehetőség. Versenyhelyzet van, idejében kell lépni.

Erdélyben a Civitas Alapítvány3 karolta fel ezt a folyamatot. 2007 decemberében a magyarországi LEADER Központtal együttműködve szervezte meg a Leader-ka-ravánt. E tájékoztató eseménysorozat keretében Erdély két régiójában, a Központi és az Északnyugati Régióban összesen tíz térségi találkozón ismertette a programot és a magyarországi tapasztalatokat. A tájékoztatást követően 2008 márciusában Leader Mentor Programot indított, mely keretében tíz vidéki térség, közösség megszerveződéséhez nyújt szakmai segítséget.

Gazdasági téren azért érdemes „LEADER-ben gondolkodni”, mert sok olyan megvalósítás számára teremt ez esélyt, amelyre más forrásból nincs lehetőség. Ezek a támogatások a mezőgazdaság integrált fejlesztését, valamint a kis- és középvállalkozásokat gerjesztik, hozzájárulnak a vidéki elzárkózottság és elvándorlás felszámolódásához. Minthogy az önszerveződés, az érdekcsoportok kialakulása fontos része ennek a folyamatnak, tudatosodik, hogy a fejlesztés irányát csak közösségi döntéssel lehet meghatározni. A közös döntéshozatal átláthatóságot eredményez, helyi szintű problémamegoldáshoz vezet, ösztönzi a konfliktushelyzetek kibeszélését, növeli az intézmények iránti bizalmat, elősegíti a demokratizálódási folyamatok felgyorsítását.

JEGYZETEK

1. A LEADER Program, akárcsak az EU Strukturális és Kohéziós Alapjai, utófinanszírozású, azaz a megpályázott és megvalósított projektek az elszámolást követően kapják meg csak a támogatást

2. Nemcsak a LEADER Program megvalósulását, hanem általában a vidékfejlesztési folyamatok országos szintű támogatását fogja majd ellátni a Nemzeti Vidékfejlesztési Hálózat (RNDR), amely 2008. december 31-ig kell működőképes formát öltsön Romániában. Ez egyfajta kapocsként működik majd a vidékfejlesztésben érdekelt szervezetek és intézmények között, elősegítve a tagok közötti információ- és tapasztalatcserét. Működését az ország azon vidéki településein, térségeiben fogja majd kifejteni, ahol a helyi szervezetek, illetve intézmények érdekeltek lesznek abban, hogy bekapcsolódjanak e hálózatba.

3. A Civitas Alapítvány 1992-től foglalkozik vidékfejlesztési és közösségfejlesztési programokkal. Részletesebb információkért lásd a www.civitas.ro honlapot.

IRODALOM

LEADER-program: http://www.leaderkozpont.hu/ptPortal/index.php?mod=news&rcat=47

Agrárpolitika:

http://www.bpb.de/suche/?all_search_action=search&all_search_text=agrarpolitik&OK.x=0&OK.y=0

ANNEX 2. A summary of EU agriculture and rural development policies, Handbook on rural households’ livelihood and well-being: http://www.fao.org/statistics/rural/3.3%20Annex%202%20A%20Summary%20Of%20EU%20Agriculture%20And%20Rural%20Development%20Policies.pdf

Die GAP-Reform: langfristige Perspektiven für eine nachhaltige Landwirtschaft: http://ec.europa.eu/agriculture/capreform/index_de.htm

Der LEADER Ansatz: http://ec.europa.eu/agriculture/publi/fact/leader/2006_de.pdf

Dr. Simony Emőke: A LEADER humán aspektusa. Bp., 2007. Kézirat.

Europaeische Agrarpolitik: http://www.bpb.de/suche/?all_search_action=search&all_search_text=agrarpolitik&OK.x=0&OK.y=0

Gemeinsame Agrarpolitik (GAP): Uo.

Kis Krisztián: Partnerség és társadalmi tőke a vidékfejlesztésben. In: Civil Fórum, 2006. 3. 18–21.

LEADER Program – a vidéken épülő Európa:

http://www.leadernet.hu/index.php?m=4492&PHPSESSID=adb7f1e055719838c95eb058ead1a891

LEADER+, LEADER Hírlevél, 1. 2004. szeptember 20.: http://www.fvm.hu/doc/upload/200412/leader2004.pdf

LEADER+: Einführung: http://www.leaderplus.de/index.cfm/00087F940A8E129FBE586521C0A8D816

LEADER+ Tankönyv: http://www.leadernet.hu/index.php?m=4491

LEADER típusú Kísérleti Vidékfejlesztési Program Magyarországon (2001–2004): http://www.fvm.hu/main.php?folderID=908&articleID=3859&ctag=articlelist&iid=1

Dr. W. Grosskopf, Dr. E. Thiele: Grundlagen der Agrarpolitik: https://www.uni-hohenheim.de/apo/downloads/skripte/Grundlagenskript.pdf

Románia Nemzeti Vidékfejlesztési Terve 2007–2013. A LEADER-tengely alkalmazása: www.mapam.ro

Short history of LEADER: http://ec.europa.eu/agriculture/eval/reports/leaderplus/1_1.pdf

Tompa Tamás (szerk.): Mitől lettünk sikeresek? Az AVOP LEADER+ intézkedés által támogatott akciócsoportok körében végzett felmérés eredményei. Magyarországi LEADER Központ, Bp., 2007. október.

Tompa Tamás (szerk.): Záró összefoglaló tanulmány az AVOP LEADER+ intézkedés végrehajtásáról. Bp., 2007. december.