Turizmusfejlesztési támogatások Romániában

A turizmus – és ezen belül a falusi turizmus – fejlesztése egyrészt ágazati célokat követ, teljesíti a turizmusgazdaság érdekeltjeinek elvárásait, másrészt sokrétű feltételrendszere, hatásmechanizmusainak komplexitása révén a területi fejlődés serkentője lehet, más gazdálkodási tevékenységeket is előmozdíthat, továbbá a társadalmi-kulturális és környezetvédelmi érdekeket is szolgálhatja.

A román kormány 2005-ben fogadta el a Nemzeti Fejlesztési Tervet (Planul Naţional de Dezvoltare 2007–2013; a továbbiakban: NFT). Az Európai Unióhoz történt csatlakozás lehetővé tette, hogy az EU költségvetéséből jelentős összegekkel (társ)finanszírozhatókká váljanak mindazok a programok, intézkedések, amelyek végső soron Románia és az EU-tagállamok közötti fejlettségi különbségek kiegyensúlyozását, az elmaradott térségek felzárkóztatását szolgálják. A 2006-os év során elkészültek a stratégiai fejlesztési dokumentumok: az agrárium és a vidékfejlesztés kérdését a Nemzeti Stratégiai Vidékfejlesztési Terv (NSVT), a kohéziós politika, területfejlesztés-régiófejlesztés kérdéskörét a Nemzeti Stratégiai Referenciakeret (NSRK) tárgyalja. A stratégiák megvalósításában a kormányzatnak koordinációs szerepe van, a felülről jövő célrendszerek az alulról jövők elképzeléseinek megvalósítását segíthetik elő.

Nemzeti Fejlesztési Terv és turizmus

Az NFT stratégiai víziójában egy versenyképes, dinamikus és fejlett Románia jelenik meg. Globális cél az ország és az EU-tagállamok közötti társadalmi-gazdasági fejlettségi különbségek minél gyorsabb leküzdése: 2013-ig az egy főre jutó GDP érje el az EU-átlag 41 százalékát. Ezt hivatott elősegíteni az NFT a maga stratégiai célrendszerével. A globális és specifikus célok elérését szolgáló intézkedéseket hat nemzeti fejlesztési prioritás köré csoportosították, amelyek aztán részstratégiák, alprioritások szerint strukturálódnak. A turizmus a Gazdasági versenyképesség növelése és a tudásalapú gazdaság fejlesztése prioritás 1-es, a Versenyképesség növelése a vállalkozások, főleg a Kis- és Közé-Vállalkozások (KKV-k) piacra jutásának javításával elnevezésű alprio-ritásában jelenik meg (PND 2005, 249.). Általános prioritás a nemzeti/országos turisztikai márka/brand megteremtése. A turisztikai KKV-k fejlesztése érdekében szükséges a turisztikai termékek és szolgáltatások promóciója a hazai piacon is. A turisztikai infrastruktúrafejlesztési beruházások végül is az NFT 6. prioritásának (Az ország régiói közötti fejlettségi különbségek csökkentése) 3-as alprioritásában Regionális és helyi turizmusfejlesztés cím alatt jelennek meg.

Turizmus a Nemzeti Stratégiai Referenciakeretben

2006 áprilisáig elkészült az NFT-re támaszkodó Nemzeti Stratégiai Referenciakeret című dokumentum, amelynek az a fő célja, hogy Románia gazdasági, társadalmi kohéziós és regionális politikáinak a stratégiai koncentrációját megerősítse, valamint az, hogy megfelelő kapcsolódást biztosítson az Európai Bizottság politikáival, főleg a gazdasági növekedést és munkahelyteremtést előtérbe helyező Lisszaboni és a fenntartható fejlődést szorgalmazó Göteborgi Stratégiával (National Strategic Reference Framework 2007–2013).

A Nemzeti Stratégiai Vidékfejlesztési Terv célkitűzéseit hét operatív program hivatott elősegíteni, s habár turizmusfejlesztési kérdésekkel elsősorban a Regionális Operatív Programban (a továbbiakban ROP) találkozhatunk, a többi operatív program is hozzájárul a turizmus feltételrendszerének javításához (Horváth 2006). Románia imázsának és turisztikai kínálatának javítása szükségessé teszi a turisztikai körzetek és attrakciók fejlesztését. Az NSRK stratégiájában a Kiegyenlített Területi Fejlődés Előmozdítása fejezet fő célként a területi különbségek növekedésének megállítását jelöli ki, specifikus céljai között pedig szerepel a természeti és kulturális örökség védelme és hasznosítása is.

Az országos programozási folyamat áttekintéséhez a kormányzati szereplőknek, tanácsadó cégeknek, területfejlesztést kutatóknak természetesen ismerniük kell mindezen dokumentumokat. Azoknak, akik közvetlenül érdekeltek a turizmusfejlesztésben, elsősorban a programkiegészítő dokumentumok és a pályázati kézikönyv (Ghidul solicitantului) alapján dolgoznak. Az alulról jövő fejlesztési elképzeléseket tartalmazó pályázati dokumentációknak azonban tükrözniük kell, hogy az egyéni projektcélok hogyan illeszkednek a közösségi, intézkedés- és programszintű célokhoz, hogyan támogatják azok megvalósulását.

Falusi turizmus Erdélyben

Románia Nemzeti Stratégiai Vidékfejlesztési Terve (PNSDR 2007–2013) és az ennek operatív programjaként megjelenő Nemzeti Vidékfejlesztési Program (PNDR 2007–2013) a falusi/vidéki turizmust olyan tevékenységi területként értelmezi, amely hozzájárul a vidéki munkahelyteremtéshez, a családok alternatív jövedelmeinek megteremtéséhez és a kistérségek vonzerejének növeléséhez. A turizmus és sajátosan a falusi turizmus hozzájárulhat az agrár- és élelmiszeripari termékek értékesítési lehetőségeinek bővítéséhez, érdeklődést ébreszt a kulturális és szabadidős szolgáltatások széles skálája iránt. De ehhez nyilván egyéni és közösségi beruházásokra, pénzügyi és szervezési erőfeszítésekre van szükség, szakképzésre és nevelésre, a marketingkommunikáció (promóció) és az értékesítési-elosztási (disztribúciós) kapcsolatrendszerek/hálózatok kiépítésére.

Erdélyben a falusi turizmus a kilencvenes évek közepe táján vált statisztikailag mérhetővé (Benedek–Dézsi 2006, Horváth 2003, Tacu–Glăvan 1999, Vofkori 2004). De mivel ezt legtöbb esetben nem követte ugyanolyan mértékű attrakciófejlesztés, egyértelmű fejlődésről, „húzóágazatról”, „kitörési pontról” beszélni a falusi turizmus kapcsán egyelőre kissé túlzás. Talán ezzel is magyarázható, hogy az NSVT és NVP a vidékfejlesztési stratégiai beavatkozások 3. tengelye (Életminőség a vidéki térségekben és a vidéki gazdaság változatossága) célul tűzi ki a turisztikai tevékenységek bátorítását. Két másik intézkedésével összhangban szükségesnek tartja a munkahelyek számának növelését célzó gazdasági tevékenységek megtartását és tartós fejlesztését; kisvállalkozók bátorítását; a vidéki térségek vonzerejének növelését; a turisztikai létesítmények és attrakciók megteremtését, javítását, diverzifikálását; a vidéki infrastruktúra megteremtését, modernizálását; a térségek szociális, természeti és gazdasági környezetminőségének javítását; a vidéki kulturális örökség védelmét.

A turizmusfejlesztési támogatások szerepe gyakorlatilag az, hogy befolyásolja a turizmus rendszerének működését, beavatkozzon a spontán fejlődésbe (Lengyel 2004, Michalkó 2004, Horváth 2005, 2006). Az NVP több mint 2100 új fogadóstruktúra létesítését és több mint 500 fogadóstruktúra modernizálását irányozza elő a 2007–2013-as időszakra, mintegy 837 millió eurós összberuházással (figyelembe véve a társfinanszírozási szabályokat). Aminek 54 ezer férőhelyet, mintegy hétszáz turisztikai információs központ és turistajelzés-kialakítási akciót, hétszáz faluturisztikai termékfejlesztési és marketingakciót kell eredményeznie. Ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson, nyilván a pályázási kedv és a helyi turizmusfejlesztési koncepciókba, stratégiákba illeszkedő projektkezdeményezésekre van szükség.

Míg az egyetemeken zajló, falusi turizmussal, vidékfejlesztéssel, területfejlesztéssel kapcsolatos kutatások (Benedek–Dézsi 2006, Gábos 2005, Kovács 2003, Petrea 2004, Ráduly 2006, Tacu–Glăvan 1999) a turizmus működésének és a támogatási rendszerek esetleges befolyásának, a piaci trendek és a szereplők alkalmazkodásának, a turizmus szociokulturális, környezeti és gazdasági hatásainak, a területi különbségeknek a vizsgálatára fókuszálnak, addig a kutató és tanácsadó cégek a fejlesztési folyamatok aktív szereplőivé válnak. A tanácsadó cégek piaci érdeke az, hogy megrendelésekhez jussanak az önkormányzati, vállalati, részben a civil szférából. A tudásalapú gazdaság szereplőiként azt a menedzsmentszemléletet és módszertant tudják értékesíteni, ami a fejlesztéspolitika cél-, eszköz- és intézményrendszeréhez, a piaci trendekhez igazítja a területi közösségek stratégiai elképzeléseit és konkrét projektcélkitűzéseit. Mindehhez azonban integrálni kell a turizmus területi és ágazati szemléletű megközelítéseit (Horváth 2003, 2005). A fejlesztéspolitikai dokumentumokból a területi szemlélet érezhető ki, amely komplexebben közelít a turizmus kérdésköréhez. Ugyanakkor ahhoz, hogy a turizmusfejlesztési támogatások beválthassák a hozzájuk fűzött reményeket, a vállalkozói szféra ágazati szemléletét, a versenyképességre, piacképességre való törekvést is szem előtt kell tartani. A támogatási feltételek kialakításánál ezt úgy érvényesíti, hogy a projektekhez esetenként megvalósíthatósági tanulmányt, marketingtervet is tartalmazó üzleti tervet kell csatolni, amely alapján a bírálók életképesnek és a támogatás megszűnte után is fenntarthatónak ítélhetik a projekteket.

Hogy a minőségi szálláshelyek és vendéglátóegységek önmagukban még nem fognak jelentős kereslet- és forgalomnövekedést eredményezni, azzal a programozók is tisztában voltak, ezért, örvendetes módon, olyan támogatási célrendszert alakítottak ki, amely a nonprofit szektor számára az attrakciófejlesztést is lehetővé teszi. Végül is az adott turisztikai termékek (kulturális, öko-, aktív, falusi stb. turizmus) fejlődésének lényegét a vonzerő képezi, még akkor is, ha a pénzügyi haszon nem az attrakciók működtetőinél csapódik le, hanem sokkal inkább a vendéglátóknál. S ha majd azok a forgalomnövekedés után még hajlandók is lesznek adózni, akkor a turisztikai adóbevételek visszafordíthatókká válnak az attrakciók fenntartására (egy racionálisan és átláthatóan működő államigazgatási gyakorlat mellett).

A falusi turizmus erdélyi sajátosságai

A falusi turizmus alapvetően a térspecifikus turisztikai termékek közé tartozik. Kínálati oldalról nézve a falusi településeken található lakóingatlanok gazdasági hasznosítása azáltal válik lehetségessé, hogy a falusi környezet településen belüli és a település határában, külterületén található természetes és kultúrtáji értékei vonzerővé válnak, élményhordozó jellegüknél fogva attrakcióvá fejleszthetők. A falusi turizmus magját alkotó vonzerőbe beleértendő a települési közösség, annak mindennapjai és ünnepei, életmódja, hagyományai, egyszóval szélesebb értelemben vett – szellemi és anyagi, gazdálkodási – kultúrája. Igaz ugyan, hogy a szabadidős tevékenységkínálat változatossága és egyedisége a döntő a termék versenyképességében, értékesíthetőségében, de épp azért, mert a helyben maradó bevételek legnagyobb hányada az elszállásolásban és étkeztetésben valósul meg, leszűkítetten és tévesen sokan a falusi szállásadást, fizetővendéglátást falusi turizmusként értelmezik.

Az erdélyi és székelyföldi turizmusba bekapcsolódó magyar kisebbségiek vállalkozásainak piaci magatartására sok esetben jellemző a kizárólagosan magyarországi piacra való orientáció, aminek nagyon is kézenfekvő magyarázatai vannak (közös nyelv, közös kultúra, sokrétű kapcsolatrendszer, nyelvtudás, szemlélet stb.) (Sebestyén 2006, KPMG 2006). A falusi szálláshelyeken megvalósuló forgalom jelentős része a magyarországi utazásszervezők csomagtúráinak, a „kulturális körutazások”, „szomszédolás” termékkategóriák adott időpontokhoz kapcsolódó szervezett programjainak köszönhető. Kérdéses azonban, hogy milyen szerep hárul ebben a magyarlakta régiók falvainak szálláshelyeire. Kínálati oldalról nézve a szervezett erdélyi körutazások a falusi szálláshelyek számára értékesítési csatornát jelentenek, de ha az adott faluban a csoportok csupán a szálláshelyeket, a félpanziós étkezést veszik igénybe, akkor csak részlegesen lehet falusi turizmusról beszélni. Abban az esetben, ha a turistacsoportok tagjai közül egyesek később egyéni szervezésben, kisebb társaságokkal visszatérnek, még mindig nem falusi turizmusról, hanem inkább falusi fizetővendéglátásról beszélhetünk. Ha viszont akár az autóbusszal érkező nagyobb, illetve személygépkocsikkal érkező kisebb csoportok egyszerűen csak üdülnek a falusi portán, vagy pedig részt vesznek a falusi közösség eseményeiben, tevékenységeiben, akkor már valóban a komplex falusi turisztikai termék fogyasztóivá válnak. Hogy mi kell mindahhoz, hogy a fizetővendéglátásból valós falusi turizmus alakulhasson ki, azzal a témával kapcsolatos szakkönyvek és a panzióvezető-képző tanfolyamok tananyagainak sokasága foglalkozik (Petrea 2000, Kulcsár 2004, Gál 2006, Gheorghiu 1998). Itt elég csak annyit hangsúlyozni, hogy a falusi turizmus területén is szükség van termékfejlesztési erőfeszítésekre, hangsúlyozva, hogy „a falusi turizmus olyan közösségi alkotás, amelyben a kihasználatlan, sok esetben értéktelennek tűnő erőforrások feltárása, piacképessé tétele, értékesítése a helyi társadalom összefogásával valósul meg” (Michalkó 2007. 167.).

A falusi turizmus piacképes termékké fejlesztése azért is közösségi alkotás, mert külön-külön az egyes vendéglátók nehezen tudnak egyrészt a piacra betörni (a hatékony marketingmunka költségessége okán is), másrészt egy-egy családi vállalkozás, egy-egy porta mindig szegényesebb kínálatot tud felmutatni, mint egy olyan csoportosulás, együttműködés, amelyben a szálláshely, a szabadidős tevékenységkínálat elég változatos tud lenni és méretgazdaságosan tud működni. Például a falusi/vidéki tér természetközelisége, eredetisége a lovaglás, kerékpározás, horgászat, ökotúrák, kalandtúrák, kézművesmesterségek kipróbálása számára kedvező feltételeket kínálhat, de egy-egy szakosodott üzleti vállalkozás jövedelmezősége akkor biztosítható, ha több szálláshely vendégkörét is kiszolgálja, a szállásadóknak pedig nem kifizetődő egyszerre több szabadidős szolgáltatást (szakosodott idegenvezetést, animációt) kitanulni, a főállású munkahely mellett sok esetben nem is lenne lehetőségük rá.

Azokban az erdélyi, székelyföldi falvakban, ahol a turizmus látszólag fejlődik (Torockó, Kalotaszentkirály, Csernakeresztúr, illetve Farkaslaka, Tibód, Bögöz, Zetelaka, Csíkrákos, Gyergyószárhegy, Gelence stb.), sokrétű hatásoknak, folyamatoknak lehetünk tanúi. Lassacskán érezhető, hogy a szervezett csoportos kulturális körutazások szálláshely-szolgáltatói (csomagelemei) önálló és valódi faluturisztikai termék kialakítása felé mozdulnak el, azzal együtt, hogy a piaci célcsoportjaik is változnak. A helyi hálózatok felbomlanak és átalakulnak, sokszorozódnak, egyéni vállalkozások is beindulnak, bővíteni próbálják szolgáltatáskínálatukat, másfajta együttműködéseket alakítanak ki.

Megállapítható, hogy a romániai magyar társadalom sajátos kisebbségi szerveződése rányomta bélyegét a turisztikai kisvállalkozásokra, elsősorban a falusi turizmus területén, a testvértelepülési kapcsolatok konjunktúrát képeztek a falusi vendéglátás fokozatos formalizálódásának (Gábos 2005). A magyarországi utazásszervező piac szereplői óvatosan nyitottak az Erdélybe való utaztatásra, egyre nagyobb beáramlást idézve elő. Az Erdélybe való utazás mássága (Sebestyén 2006) egy piaci rést (etnikai turizmus) biztosított a magyar turisztikai vállalkozásoknak, de a kezdeti lelkesedés mellett (amely szemet hunyt az amatőrizmussal járó hibák fölött), egyre erősödik a minőség, a kiszámíthatóság iránti igény. Amint a magyarországi román turisztikai külképviselet megrendelésére készült piackutatási tanulmányból kiderül, egyik elgondolkodtató fejlemény az, hogy az utazásszervezők egy része már inkább előnyben részesíti a városi, üdülőhelyi szállodákat a falusi családoknál, faluturisztikai panzióknál való elszállásolás helyett (KPMG 2006). Ezzel együtt a több éve a piacon jelen levő vállalkozások, még Székelyföldön is, egyrészt a Magyarországról érkező, Erdélyt már ismerő saját szervezésű kiscsoportok felé orientálódnak, másrészt a nyelvi kompetenciák javulása és a szemléleti akadályok, idegenkedés feloldódása nyomán más külföldi és főleg a hazai román vendégkör felé is nyitnak.

Míg a romániai falusi turizmus célpiacain a nyugati, a hazai és részben a moldovai köztársaságbeli turisták játszanak szerepet, addig az erdélyi és székelyföldi kisebbségi vállalkozások az etnikai turizmus konjunktúráját értékesítik. Ennek a keresleti meghatározottsága a nemzeti öntudat, összetartozás, a határon túli magyar közösségek és a magyar kulturális örökség megismerése. A nem magyar kulturális örökség és a természeti látványosságok iránti érdeklődés azonban lassan feloldja az etnikai meghatározottságot, kisebbségi közvetítéssel lehetőség nyílik a román kultúra megismerésére, ami nyilvánvaló egzotikumokat hordoz a magyarországi turisták számára. Az erdélyi falusi turisztikai szolgáltatók tehát egyfelől egy etnikai jellegű kulturális turizmusra támaszkodhatnak, ugyanakkor az etnicitást a hazai, a román piacon is érvényesíthetik mint másságot, sajátosságot és értéket. A belföldi piac felé nyitás gazdasági szükségszerűség is, de ugyanakkor az interkulturális csere akár a kisebbségpolitikai törekvések szélesebb társadalmi elfogadottságát is erősítheti közép- vagy hosszú távon.

IRODALOM

Benedek József – Dézsi Ştefan (2006): Analiza socio-teritorială a turismului rural din România din perspectiva dezvoltării regionale şi locale. Presa Universitară Clujeană, Cluj-Napoca, 147.

Gábos Edit (2005): A fenntartható faluturizmus feltételei. Összehasonlító elemzés a turizmus zetelaki és ördöngösfüzesi állapotáról. Magyar Kisebbség, 3–4. 315–328.

Gál Ödön (szerk.) (2006): Agroturisztikai vállalkozó szakképző tanfolyam. Tanulási útmutató. Romániai Magyar Gazdák Egyesülete – Udvarhelyszéki Magyar Gazdák Egyesülete, Székelyudvarhely, 277.

Gheorghiu, Ovidiu (szerk.) (1998): Îndrumar pentru turismul rural. Rentrop & Staton, Buc., 120.

Horváth Alpár (2006): Délkelet-Erdély térségi turizmusfejlesztésének kihívásai Románia Nemzeti Fejlesztési terve tükrében. In: Fejlesztés és képzés a turizmusban. A II. Országos Turisztikai Konferencia közleményei. Pécs, 2006. október 12–13. PTE Természettudományi Kar Földtudományi Intézet (CD-kiadvány), 10.

Horváth Alpár (2005): A holisztikus szemlélet érvényesítése a turizmus területi tervezésében. In: Évkönyv 2004–2005. I. kötet. PTE KTK Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola, 336–345.

Horváth Alpár (2003): Turizmus. In: Horváth Gyula (szerk.): Székelyföld. Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja – Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 254–278.

KPMG Tanácsadó Kft. (2006): România percepută de Ungaria, ca destinaţie turistică. Tendinţele de călătorie ale turiştilor maghiari. Raport final, 31 martie. (Studiu realizat pentru Biroul de promovare a turismului românesc din Budapesta), 56.

Michalkó Gábor (2007): A turizmuselmélet alapjai. Második, javított kiadás. Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár, 218.

National Strategic Reference Framework 2007–2013 (Draft), Government of Romania, april 2006, 222.

Kovács Dezső, dr. (2003): A falusi turizmus hagyományai. Mezőgazda Kiadó, Bp., 224.

Kulcsár Tamásné, dr. (2003): Falusi turizmus ismeretek. B+V Lap- és Könyvkiadó Kft., 269.

Lengyel Márton (2004): A turizmus általános elmélete. Heller Farkas Gazdasági és Turisztikai Szolgáltatások Főiskolája – Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképző, Bp., 525.

Petrea, Rodica – Petrea, Dan (2000): Turism rural. Presa Universitară Clujeană, Cluj-Napoca, 172.

Petrea, Rodica (2004): Turism rural în Munţii Apuseni. Editura Universităţii Oradea, Oradea, 183.

Planul Naţional de Dezvoltare 2007–2013. Guvernul României, 378.

Planul Naţional Strategic de Dezvoltare Rurală 2007–2013. Guvernul României, Ministerul Agriculturii şi Dezvoltării Rurale, 109.

Programul Naţional de Dezvoltare Rurală 2007–2013. Guvernul României, Ministerul Agriculturii şi Dezvoltării Rurale, 607.

Puczkó László – Rátz Tamara (2001): A turizmus hatásai. Aula Kiadó, Bp., 482.

Regional Operational Programme 2007–2013, Government of Romania, Ministry of Development, Public Works and Housing, june 2007, 252.

Ráduly István (2006): Turismul rural în Depresiunea Târgu Secuiesc. Ed. Universităţii Lucian Blaga, Sibiu, 318.

Sebestyén Adrienne (2005): „Erdélybe utazni más”. A magyar turisztikai irodalom Erdély-képe. – Feischmidt Margit (szerk.): Erdély-(de)konstrukciók. Tanulmányok. Néprajzi Múzeum – PTE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék, Budapest – Pécs, 51–67.

Tacu, Alexandru Puiu – Glăvan, Vasile (1999): Turismul rural românesc. Actualitate şi perspective. Ed. Pan Europe, Iaşi, 216.

Vofkori László (1998): Falusi turizmus Erdélyben. MTA Társadalomkutató Központ, Bp., 139.

World Tourism Organization (2000): A fenntartható turizmus fejlesztése: irányelvek a turizmus tervezőinek és szervezőinek. Geomédia Kiadói Rt., Bp., 185.