A Csodaceruza egy immár hét esztendeje működő gyermekirodalmi szaklap, mely a könyvtárosok, pedagógusok és szülők számára egyaránt hasznos segítséget nyújthat abban, hogy a gyerekek olvasmányélményeit új, izgalmas alkotásokkal gazdagítsák. A folyóirat legutóbbi (34.) száma meglehetősen jól szemlélteti, milyen élénken reagál a kortárs gyermekirodalom a társadalmi változásokra. A csillagoknak az égen a helyük című írásában Nagy Boldizsár éppen arra figyelmeztet, hogy általában „alig találni olyan gyerektörténetet, ami a szakításról, a kapcsolataink lezárásáról, a veszteségek feldolgozásáról szólna. Nagyapáink mesekönyveiben nem is lehetett még szó ilyesmiről: az elválás ismeretlen dolog volt, törvénytelen és főleg istenellenes...” Ez a helyzet azonban mára megváltozott. Arcadio Lobato Csillagmese (Naphegy Kiadó, Bp., 2006), illetve Klaus Baumgart Laura csillaga (Varázsládika Kiadó, Bp., 2004) című könyvének központi témája: hogyan engedjük el azt, akiről tudjuk, hogy nem hozzánk való. Mindkét szerzőt Rubén Darió nicaraguai költő egyik legnépszerűbb verse, a Vers Margarita Debayle-nak (1908) ihlette, ezért nem véletlen a két mű közötti hasonlóság. Vajon e mesék segítségével valamelyest – ha megóvni nem is, de – fel lehet-e készíteni a gyerekeket arra, hogy felnőttként bánni tudjanak szerelmi csalódásaikkal, a szexuális cserbenhagyással, kihasználtság-érzéssel, és egyáltalán megtanulják kapcsolataik egészséges lezárásának módjait? Bárhogyan is hangozzék a válasz, úgy tűnik, hogy e kérdések taglalására a mese világa alkalmas közeggé tehető. Éppen ezt mutatja Baumgart története: Laura megtanulja, hogy el kell engednie csillagát, hiszen az elválástól nem kell félni az általa okozott minden szomorúság ellenére sem.

A folyóirat szerkesztői nem csupán a tematikus újdonságok szemlézésére fordítanak gondot: legalább ilyen hangsúllyal jelenik meg a mesevilág vizuális eszköztára olyan meseillusztrátorok munkásságának bemutatása által, mint amilyen a belga Carll Cneut vagy a ma már Franciaországban élő, mindannyiunk által ismert Molnár Ágnes. „Jó illusztráció a könyv atmoszféráját átadni tudó képsorozat, sosem egy rajz, hanem egy folyamat” – vallja Rényi Krisztina kérdésére a művész. Hasonló felismerésre juttatja el olvasóit Marita Vermeulen, aki Cneut alkotói fejlődését elemzi. Az illusztrátor 1996-ban debütált, és tíz év alatt elegendő jártasságot szerzett ahhoz, hogy izgalmas párbeszédbe elegyedjék id. Pieter Brueghel-lel, és termékenyen építse be kompozícióiba Bosch munkáit. Cneut illusztrációival a magyar olvasók is találkozhatnak, hiszen 2008 februárjában megjelent az Alex, a torkos kismalac című képeskönyv a General Press gondozásában. A kiadvány külön érdekessége, hogy egy nagyobb projekt részét képezi. Egy olyan könyv megjelentetésének ötletére épül, amely nemzetközi viszonylatban is jól forgalmazható, fennakadás nélkül képes átjutni a kulturális határokon, és több országban, több nyelven egyidejűleg adható ki. A történetséma például kifejezetten alkalmassá teszi arra, hogy különféle kulturális háttérrel rendelkező olvasókat egyaránt bevonjon. Leginkább tanmesének vélhetnénk, de nem egészen erről van szó: az éntudatára ébredő kisgyerek kalandjai elevenednek meg a lapokon. A történet nem a szokásos explicit tanulságkonklúzióval zárul. Amikor Alex, a kismalac – aki egyébként megtévesztésig egy négy-öt éves kisgyerek magatartásmintáit idézi – hátat fordít a szülői háznak, és bajba jut, saját ügyességére kell hagyatkoznia ahhoz, hogy kimásszék a csávából. „Ha ez a könyv tanáccsal szolgálhat, akkor az az, hogy »ha bajba kerülsz, használd az eszed!«” – írja Wittmann Ildikó a képeskönyv ismertetőjében.

A gyermekirodalmi (szak)könyvkiadás (többek között Végh Balázs Béla A gyermekirodalom változatai című könyvének) szemlézése mellett a folyóirat beszámol kapcsolódó kulturális eseményekről is, mint amilyen a Ponton Galéria Mesék a szemnek című tavalyi kiállítása vagy a 2008 januárjában a Szabó Ervin Könyvtárban megrendezett, német illusztrátorok munkáit felvonultató tárlat. Mi több, helyet ad gyerek és felnőtt olvasói véleményeknek is. (Az előbbi vonatkozásban figyelemre méltó megfontolásokat tesz közzé a budapesti Radnóti Miklós Gyakorlóiskola 7. és 9. osztályos tanulóinak a Harry Potter-sorozatról írott fogalmazásaiból.) Ha a folyóiratot éppen nem állna módunkban kézbe venni, megtekinthetjük az ugyancsak színes portált, a www.csodaceruza.com-ot, amely archív lapszámok mellett aktualitásokat, program-, könyv- és blogajánlót tartalmaz. Úgyhogy ha Maurice Careme egyik gyerekversében a nap aranysityak, amit a fejünkbe csaphatunk – mint Lackfi János írja, verselésre szólítva fel a költőtársakat –, én az olvasót biztatom, tegyen hasonlóképpen: aranysityakban böngésszen Csodaceruzát.