A név kötelez – szokták mondani akkor, ha valamilyen titulus birtokában vagy annak megöröklésében valaki alkot, cselekszik, él. A Sopron Város Történeti Forrásai sorozat újabb kötetét lapozgatva megkörnyékez az a felismerés, hogy a Sopron történetével foglalkozók körében nem csupán kötelez a város híre, történelmi szerepe, nagy elődjeinek neve, de inspiratív módon, már-már makacs szakmaisággal termeli történetírásunk újabb és újabb színvonalas köteteit. Vagy lehet, hogy csupán véletlenek szerencsés összjátékának eredménye, hogy generációváltásokat túlélve, Sopronban mindig létrejön egy szakmai és civil mag, mely képes folyamatosan életben tartani a nyugat-magyarországi város kultúrközpontiságát?

Ebben a folyamatban kulcsfontosságú szerepe van az 1937-ben életre hívott Soproni Szemlének, amelynek sikerült, jó értelemben véve, ellenpontozni a markánsan Budapest-központú tudományos életet. Ma már nyugodtan elmondhatják a Szemle szerkesztői, hogy bár regionális lapként működnek – a Soproni Szemle területileg elsősorban a történelmi Sopron megye, valamint a nyugati határszél történetére koncentrál –, színvonalban semmiben sem maradnak alul más jelentős országos folyóiratokkal szemben. Szerzőit elsősorban a Soproni Múzeumban és a Soproni Levéltárban dolgozók illetve alkalmanként ezekben az intézményekben kutatók közül toborozza.

A Soproni Szemle sikere mentén indult útjára a Quellen zur Geschichte der Stadt Ödenburg / Sopron Város Történeti Forrásai című forrásközlő sorozat, melynek A sorozata 3. köteteként jelent meg a soproni Gedenkbuch / Feljegyzési könyv (1492– 1543), Mollay Károly és Goda Károly közreadásában. Ez a sorozat olyan, középkori és kora-újkori levéltári források kiadását tűzte ki céljául, amelyek kimaradtak Házi Jenő Sopron szabad királyi város története  című, 1921 és 1943 között megjelent 13 kötetes forráskiadványából.

Mollay Károly (1913–1997) alapképzettségében nyelvész volt, és elsősorban a német irodalmi nyelv kialakulásával, a német–magyar nyelvi érintkezések problematikájával foglalkozott, de megszámlálhatatlan történeti munka és forrásközlés is az ő nevéhez kötődik. Példának okáért a talán minden városkutató által ismert és használt Budai jogkönyv (Das Ofner Stadtrecht. Budapest–Weimar, 1959) kiadását vagy A korona elrablása – Kottaner Jánosné emlékirata 1439–1440 (Budapest, 1978) című munkáját említeném. A jelen forrásközlő sorozat is az ő munkáival indult: Erstes Grundbuch / Első telekkönyv (1480–1553). Sopron, 1993; Das Ge-sch�äftsbuch des Kr�ämers Paul Moritz / Moritz Pál kalmár üzleti könyve (1520–1529). Sopron, 1994; Hausarznei- und Essigbüchlein von Hans Seyfridt / Hans Seyfridt házipatikája és ecetes-könyvecskéje (1609–1633). Sopron, 1994.

Mollay már igen korán felismerte, hogy a nyelvtörténeti kutatások csak helytörténeti kutatások kiegészítésével vezetnek eredményre. Már 1938-ban megvédett doktori értekezése (Középkori soproni családnevek) is ezzel a módszertannal készült. Így nem véletlen, hogy érdeklődése a várostörténet, elsősorban Sopron története iránt egyre erősödött.

A soproni születésű Mollay, bár Budapesten élte le élete jelentős részét, teljes tudományos munkásságát Sopronhoz kötötte. A Soproni Szemle az ő főszerkesztősége alatt (1970–1996) megerősítette szakmai-tudományos jellegét. Elkötelezettségét a város 1996-ban díszpolgári címmel jutalmazta.

A Gedenkbuch Mollay Károly utolsó munkája, gazdag földi pályafutásának záróköve. Amint az előszóban is olvasható, betegségével dacolva próbálta nyomdakész formába hozni a forrásanyagot. A kézirat azonban 1997 áprilisában befejezetlenül maradt Mollay utódaira. Goda Károly fiatal történészre hárult az a megtisztelő és egyben nehéz feladat, hogy a megkezdett munkát befejezze. Nem a klasszikus értelemben vett mester–tanítvány viszonnyal találkozunk ebben az esetben, hanem közvetett hármas kapcsolatról van szó, amelyben, ha úgy tetszik, a közvetlen Mollay-tanítvány, Szende Katalin sorozatszerkesztő a Mollay által hátrahagyott értékes kézirat sajtó alá rendezését átruházta Goda Károlyra. Amint az előszóban is megfogalmazódik, három generáció együttműködésének eredménye a Gedenkbuch kiadása.

Goda Károly (1978) az ELTE BTK Gazdaság- és Társadalomtörténeti tanszékének PhD-hallgatója. Disszertációjának témája szintén Sopronhoz köti, hiszen a város 15–16. századi vezető elitjének különböző társadalmi struktúráit vizsgálja. Így a Gedenkbuch jól idomul kutatási területéhez.

Ha egyetértünk abban, hogy Sopron neve és tudományos miliőjének elismert színvonala magas szakmai mércét állít minden kutató elé, akkor abban is egyetérthetünk, hogy ebben az esetben Goda Károly fiatal történész előtt a léc ennél is magasabbra került, hiszen Mollay örökébe lépni rendkívül nagy kihívást jelent. A kötet kivitelében és tartalmában is arról tanúskodik, hogy Goda kellő hozzáértéssel vette a presztízs adta akadályokat, és meghálálta a megelőlegezett bizalmat.

A Gedenkbuch, amit a szerzők Feljegyzési könyvként fordítottak, amint arról már neve is árulkodik, városi adminisztrációt elősegítő „emlékkönyv”, ahova a városi lakosság igen sokrétű ügyes-bajos dolgait vagy inkább azok végső kimenetelét jegyezték fel emlékeztető végett. Ezt maga a jegyző is kihangsúlyozza az első oldal bejegyzésében: „Gedennchpuch vmb all Vnnd ÿglich teglich sachenn vnnd Betrachtung so Gemeÿnklich Jn Gemeÿner Statt Notturfften Gehandelt vnd fürgenomen werden…”

Jellegében azonban a Feljegyzési könyv nem sokban különbözik a tanács előtt lezajlott ügyek jegyzőkönyvénél, amit legtöbb helyen Protokollumnak kereszteltek. Ha erdélyi analógiát keresnénk, akkor talán a nagyszebeni városi tanács 1522-től vezetett Ratsprotocollja áll legközelebb a Gedenkbuch tartalmi felépítéséhez. Az emlékkönyv elnevezés talán a humanista műveltségű jegyző Gugelweit Jánosnak tulajdonítható, akinek neve az első fennmaradt magyar szerelmi költemény, a Soproni virágének lejegyzőjeként épült be az irodalomtörténetbe. Az adminisztráció fejlődésével azonban a Gedenkbuchot rendre felváltották a sokkal inkább egyetlen közigazgatási vagy bíráskodási területet lefedő jegyzőkönyvek, mint például a Szent Márk-napi közgyűlési jegyzőkönyvek (Gemeinbetrach-tungen), továbbá a tanácsi jegyzőkönyvek, számadáskönyvek, bírósági és polgárkönyvek.

Goda Károly magyar és német nyelvű bevezetőjét négy jól elhatárolt részre osztotta, amelyben egyrészt tartalmilag és fizikai megjelenésében bemutatja magát a forrást, illetve röviden felvázolja Sopron város fontosabb közigazgatási hivatalait, ismerteti a Gedenkbuch időszakában a városban tevékenykedő jegyzők életútját. A rövid tanulmány is árulkodik arról, hogy a szerző otthonosan mozog Sopron város közigazgatási történetében, jól ismeri annak intézményeit, azok hatásköreit és bürokratikus szerkezetét. Goda Károly ezen alapismereteiről már a Soproni Szemle hasábjain közölt tanulmányaiban is tudomást szerezhetett a szakma: A város élén. Sopron polgármesterei a 15–16. század fordulóján című írása 2004-ben,  A városi igazgatás szerkezete Sopronban a középkor végén című tanulmánya pedig 2007-ben jelent meg.  Külön erénye, hogy saját kutatásait és az eddigi eredményeket tágabb európai kontextusban helyezi el, és kihasználja az összehasonlító várostörténet adta módszertani lehetőségeket.

A Gedenkbuch átirata a nyelvészeti kutatásra jellemző német nyelvű szövegekre alkalmazott szabályok és elvek alapján készült. A betűhív közlésforma az érthetőség határain belül mozog.

A forráskiadványt helység- és személynévmutató zárja, ami talán egy ilyen gazdag és sokrétű forrás esetében kevés. Egy tárgymutató mindenképp szükséges lett volna a kötet könnyebb használata végett. A meglévő mutatók is nehézkesek, a személynevek vagy tisztségek az egyes helységnevekhez vannak rendelve kereszthivatkozások nélkül. A Gedenkbuch vagy bármilyen más forrásközlés elsősorban eszköz azok kezében, akik a városi társadalmakat kutatják, vagy azok iránt érdeklődnek. Aki például hagyatékperekre vagy gyámsági ügyekre kíváncsi, nem tehet mást, mint hogy végiglapozza a forrást.

Az igényes kivitelű kötetet lapozgatva egyértelművé válik, hogy nagyon jó vállalkozás volt ezt a kútfőt nyomtatásban megjelentetni. S ez a megállapítás nem csupán erre a kötetre érvényes, hanem a teljes sorozatra, hiszen Sopron olyan írott történeti emlékanyaggal rendelkezik, amilyet az erdélyi városkutatók nem is remélhetnek. Azáltal viszont, hogy ezek a források könyvformát öltöttek, a Kárpát-medence különböző régióinak kutatói új támpontokat találhatnak saját kutatásaik előmozdításában és a térség városhálózatának kutatásában.

*Közreadja Mollay Károly és Goda Károly. Quellen zur Geschichte der Stadt Ödenburg / Sopron Város Történeti Forrásai. A/sorozat 3. kötet. Sorozatszerkesztő Szende Katalain. Sopron, 2006.