Cseke Péter ajánlja

Balla D. Károly alkotói habitusát ismerve cseppet sem lep meg, hogy egy szokatlan számkombinációt választott az ezredforduló hét – kinek kövér, kinek szűk! – esztendejét megörökítő naplójegyzeteinek címéül: 2000±3. Mintha ekképpen is tudatosítani akarná a műfajjal szembeni elvárásainkat: az emlékelevenítés és az értékítélet terén legyen pontos és felelősségteljes, ugyanakkor dinamikus és célratörő, észleleteiben kritikus és önkritikus, indulatait pedig (ön)iróniával fékezze. Ezzel a módszerrel érte el a helyhez kötötten is hipertevékeny Balla D. Károly – írja ugyancsak rendhagyó műfajú elemzésében Tarján Tamás –, hogy írói, kiadói, irodalom- és kultúraszervezői munkásságának lenyomatai „egylendületű életleltár”-ként kerüljenek az olvasó elé.

Jóval szokatlanabb, amikor valamely kézikönyv címében tűnik fel a matematikai jel: Értelmező szótár+. Pályakezdő újságíró koromban épp Balla D. Károly szülőföldjéről, Kárpátaljáról hozattam meg (akkoriban ott voltak a legolcsóbbak a budapesti kiadványok) A magyar nyelv értelmező szótárának – Bárczi Géza és Országh László szerkesztette – hét kötetét. Az Értelmező szótár+ csak két kötet, mégis jóval „többet tud”, mint az MTA Nyelvtudományi Intézetében készült elődei. És nem azért, mert negyedmillió nyelvi adatot közöl. Érdeme, hogy a címszavak között éppúgy megtaláljuk legújabb szavainkat (csipkártya, honlap, laptop), mint a régi mesterségneveket (csiszár, felcser, ispán, kasznár, pintér, tőzsér stb.); továbbá a szinonimákat, az ellentéteket, a szólásokat, a közmondásokat és a tájszavakat is.

Aligha véletlen, hogy Balla D. Károly figyelmét is felkeltette a Tinta Kiadó meglepetése. Internetes naplójában így ajánlja az olvasónak: „A szótárnak ott a helye mindazok könyvtárában, akik tudatosan használják anyanyelvünket. Azonban – szerintem – azok forgathatják a legnagyobb haszonnal, akik valamilyen okból bizonytalanok egyes szavak használatát, értelmezését illetően, akik (még) nem sajátították el tökéletesen a magyar alapszókincset. Diákok, iskolások körében, egyáltalán: az anyanyelvi oktatásban nagyon jó szolgálatot tehet, de igen jól jöhet a magyarnak mint idegen nyelvnek az elsajátításában is. Akik pedig már túl vannak ezen a szinten, azok a + szolgáltatások okán nyúlhatnak érte bátran.”

Nem győzöm eléggé hangsúlyozni újságíró és kommunikáció szakos hallgatóimnak: olvassanak minél több szépirodalmat, keressék a történelmi kiadványokat, és tartsák kezük ügyében a szótárakat. Ezekből válogattam az alábbiakban.

Ágoston Vilmos: A kisajátított tér. A nemzeti képzelet Doru Munteanu és Wass Albert műveiben. Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítványa, Bp., 2007.

Balla D. Károly: 2000±3. Az ezredforduló hét esztendeje. Pannónia Könyvek, Bp., 2007.

Eőry Vilma (főszerk.): Értelmező szótár+. Tinta Kiadó, Bp., 2007.

Gagyi József (szerk.): Hagyományos és modern kommunikáció. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2007.

Gyurgyák János: Ezzé lett magyar hazátok. A magyar nemzeteszme és a nacionalizmus története. Osiris Kiadó, Bp., 2007.

Karinthy Márton: A vihar kapuja. Színművészeti Főiskolások ’68–’73. (Egy családregény eleje.) Ulpius-Ház Könyvkiadó, Bp., 2007.

Lázár Ervin: Napló. Sajtó alá rendezte: Ács Margit. Osiris Kiadó, Bp., 2007.

Markó László (főszerk.): Új Magyar Életrajzi Lexikon. VI (Sz–Zs). Helikon Kiadó, 2007.

Molnár Gusztáv: Alternatívák könyve I-II. Pro Philosophia Kiadó, Kvár, 2007.

Müller Péter: Örömkönyv. Alexandra Kiadó, Bp., 2007.

Romsics Ignác (főszerk.): Magyarország története. Akadémiai Kiadó, Bp., 2007.

Singer Magdolna: Partitúra. Utolsó beszélgetés Polcz Alaine-nel. Jaffa Kiadó, Bp., 2007.

Tibori Szabó Zoltán: Árnyékos oldal. Zsidó identitástudat Erdélyben a holokauszt után. Koinónia, Kvár, 2007.