A Filmtett folyóiratról

Tekercskalóz címmel indult. A kisszobában tördelték. Egy filmklub és egy lelkes, de lapszerkesztésben még eléggé tapasztalatlan csapat állt mögötte. Hét év múltán Filmtettként ismerik Erdély- és Magyarország-szerte. Most nagy fába vágta a fejszéjét: mozgóképes havilapból internetes filmes portállá alakul át.

A Filmtett hiányt szeretne pótolni, fogalmazták meg hitvallásukat egykori weboldalukon a szerkesztők: az azokban az években átalakuló erdélyi magyar filmes szakma, illetve a filmművészet iránt érdeklődő, főképp fiatal olvasóközönség lapjává akart válni. Száraz szaklap helyett változatos témavilágú, képekkel tűzdelt, egyre egyszerűbb, letisztultabb és elegánsabb külcsínű, inkább tudományos-ismeretterjesztő stílusú folyóirattá vált.

Rovatszerkezetének kiemelkedő egysége a hatvan oldal körüli terjedelmű folyóirat kb. egyharmadát kitöltő, lapszámonként változó témakört feldolgozó tematikus rovat. Ez elsősorban komolyabb és nagyobb lélegzetvételű tanulmányokat közölt a filmgyártás és a filmművészet mondhatni minden szegmenséről az animációs filmtől a dokumentumfilm különböző műfajain át a világfesztiválokon díjazott mozifilmekig, a stáblistákon vastag betűkkel kiemelt filmes egyéniségektől a különös megnevezésű szakmákat űző filmesekig. A rovatba olykor interjúk is kerültek, de esszé vagy jegyzet formájában olyan filmes szakemberek is megszólaltak itt, akik belülről, a hétköznapok gyakorlatából ismerik az éppen aktuális témakört.

Olykor a tematikus rovathoz kapcsolódott egy-egy lapszám néhány másik rovata is, például a vezérinterjú vagy az ezt váltó forgatási riport (Álomgyár) – szakmai beszélgetések és filmforgatásokon készült beszámolók itthonról és külföldről. A Bodor Ádám regényét, Az érsek látogatását megfilmesítő Kamondi Zoltán forgatása mellett az Álomgyárban jól megfért a budapesti Spielberg-forgatás története is.

A szerkesztőség nyitottságát tükrözi a Prima materia és az Amerikai plán című rovatok váltakozása is. Az előbbi interjúkat tartalmaz: míg a lap vezérinterjúja olyan befutott filmesekre figyel, mint Pálfi György, Sigourney Weaver vagy Charlize Theron, a Prima materia kezdő magyar tehetségeket mutat be – köztük például a 2007-es filmszemle díjazott színésznőjét, Kovács Katát. Az Amerikai plán ugyanilyen gyakorisággal tallózza a vásznat és képernyőt egyaránt uraló amerikai filmgyártás kiemelkedőbb jelenségeit.

Mindezek a rovatok kevésbé kötődnek az aktualitáshoz, mint a tudósításokat közlő Erdélyi műhely, a fesztiválbeszámolókat tartalmazó Fesztibál, illetve az alig néhány oldal terjedelmű hírrovat, amely a lap havi megjelenése miatt olykor érezhetően nehézkesen állt össze. Nem jellemző ez a három kritikarovatra (Kortárs art, Kortárs magyar, À la carte), amely nemzetközi szerzői filmes, magyar filmes és kommerszfilmes csoportosításban közöl véleményeket az aktuális mozipre-mierekről.

A szaklap egyetemi referenciaanyaggá elsősorban néhány, pár éve megszűnt vagy félbeszakadt cikksorozat révén vált. A Magyar 20-ak a magyar filmgyártás klasszikus rendezőinek életművét tekintette át, a Filmtechnika az animációs filmkészítést segítő szoftverek és a profi és félprofi videokamerák világába kalauzolta el az olvasót, de négy évvel ezelőtt műfajelméleti és -történeti sorozatot is olvashattak a lapban az érdeklődők. Ugyanezt az elméleti vonalat folytatja a 2005-ben elindított, máig is újabb részekkel kiegészülő Nemzeti filmgyártás rovat, amely két-három részbe sűrítve vázolja az európai országok filmtörténetét.

Hűséges olvasókban és a lapot kevésbé ismerőkben egyaránt felmerülhet a kérdés: hogyan fog kinézni mindez kizárólag internetes változatban. A február 1-jén újjászületett www.filmtett.ro ugyanis többé nem a folyóirat nyomtatott szövegeinek rövidített változatait tartalmazza, hanem magát a Filmtettet: nyomtatva ugyanis ezentúl a tervezett Filmtett-évkönyv és további, szintén a Filmtett Egyesület gondozásában megjelenő szakkönyvek lesznek elérhetők. A lap rovatszerkezete megmaradt, ám a menüsorban új címszavak is helyet kaptak. A portál fesztiváladatbázist, pályázati figyelőt és erdélyi dokumentumfilmes adatbázist kínál – az utóbbiban mintegy kétszázötven címmel. A hírrovat napi frissítést ígér, az összeolvadt kritikarovat pedig szintén naponta megújul. A honlap jelzi a regisztrált felhasználónak, hány új anyag került fel rá a legutóbbi belépés óta.

Nem változik azonban az a műhely, amely a Filmtett köré csoportosul – az egyesület a Duna Műhellyel közösen 2000 óta nyári alkotótábort működtet Erdélyben, filmklubot szervez, alkalmi vetítéssorozatokat tart különböző városokban, és filmünneppel (Filmtettfeszt) üli születésnapját minden évben.

Nehéz következtetést levonni egy ilyen bemutató nyomán: a Filmtett történetében lezárult egy hétéves korszak – néhány napja azonban újabb kihívásokkal kell szembenéznie. Talán egy következő filmes lapszámban helyet kaphat az értékelés: mennyiben sikerült a Filmtettnek ez az átalakulás, jó döntés volt-e feladnia a nyomdaillatot a könnyebben terjedő digitális verzióért. Reméljük, igen.