JOHN BANVILLE (1945, Wexford) ír regényíró, a kortárs angol nyelvű regény egyik legmarkánsabb stílus- és nyelvművésze, akinek prózáját sűrűsége, a pontosság szinte rögeszmés keresése a költészettel rokonítja. A hagyományosan átpolitizált ír regényíráson belül különutas, a közelmúltig a historiográfiai metafikció egyetlen képviselője (olyan regényeivel, mint Kepler, 1981, ill. Doctor Kopernicus, 1986), invenciói Nabokovval rokonítják. 2005-ben megjelent The Sea c. regénye elnyerte a brit regény legrangosabb díját, a Man Booker Díjat, olyan írókat utasítva maga mögé, mint Kazuo Ishiguro, Salman Rushdie, Julian Barnes, Zadie Smith; főhőse, Max Morden nyugalmazott művészettörténész felesége halála után felkeresi gyermekkori nyaralásainak színhelyét, felidézve élete meghatározó eseményeit. Magyarul eddig Kepler c. regénye jelent meg (Barkóczi András ford., Európa 1983). Banville Benjamin Black álnéven krimiket is publikál, legújabb könyve, a The Silver Swan (2007) is ebbe a műfajba történt exkurzus. Jelenleg Dublinban él.

EMMA DONOGHUE (1969, Dublin) színmű- és regényíró, irodalomtörténész, a „Négyek” egyike (Jeanette Winterson, Sarah Waters, Ali Smith brit-európai írók mellett), akik munkásságuk révén a „leszbikus” irodalmat a mainstream részévé tették. Donoghue Cambridge-ben angol irodalomtörténetet tanul, a 18. századi irodalombeli férfi-nő barátság témájából doktorál; nemzetközi elismertséget történelmi regényei, a Slammerkin (2000, Ferro-Grumley Award for Lesbian Fiction), Life Mask (2004) révén szerez, melyek rejtett, nehezen hozzáférhető (szociális, nemi) „kis narratívákat” próbálnak körbejárni. Itt közölt novellája The Woman Who Gave Birth To Rabbits (2002) c. novelláskötetéből származik, mely a történelem kuriózumai közül kiemelt történeteket kelt életre. 2006-ban megjelent Touchy Subjects c. novelláskötete ironikusan közelít a kortárs társadalom néhány tabujához; legújabb regénye (Landing, 2007) egy távkapcsolat krónikája. Donoghue több jelentős irodalmi és kritikai antológia szerkesztője (The Mammoth Book of Lesbian Short Fiction, 1999; Passions Between Women: British Lesbian Culture 1668–1801, 1993; What Sappho Would Have Said: Four Centuries of Love Poems Between Women, 1997). Jelenleg Kanadában él. 

ADRIAN FOX (1961, Kent, Anglia) író, költő. Ír szülők gyermeke, 1967-ben Belfastba költözik a család. A Lancaster University keretén belül ír és amerikai költészetet tanul. Kötete: Hide Dada, Hide (1999). Verseiben, írásaiban főként az északír konfliktus foglalkoztatja. Több versét megzenésítette Rodney Cordner, az Inchequin zenekar és más zenészek. Jelenleg Craigavonban él.

SEAMUS HEANEY (1939, Derry, Észak-Írország) katolikus északír költő, az ír és angol nyelvű kortárs költészet egyik legjelentősebb alkotója, munkásságáért 1995-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. A hetvenes években megjelent kötetei (Wintering Out, 1972; North, 1975; Field Work, 1979) a szektariánus erőszaktól megosztott Észak történelmének régészeti parabolái, munkássága ugyanakkor az irodalom helyzetére kérdez rá egy kényszeresen átpolitizált világban (The Spirit Level, 1996; Station Island, 1984). 1983-ban Brian Friel drámaíróval és Stephen Rea színésszel közösen megalapította a Field Day kiadót, ahol több kötete és The Government of the Tongue c. kritikai esszégyűjteménye jelent meg. Jelentős irodalomszervezői és műfordítói tevékenysége is: 1983-ban az ő fordításában jelent meg az Őrjöngő Sweeney (Buile Suibhne) kora középkori ír legenda fordítása, a korai ír természetlíra legjelentősebb alkotása (Sweeney Astray); 1999-ben jelent meg az óangol Beowulf epikai költemény modern angol fordítása, 1995-ben pedig Jan Kochanowski reneszánsz lengyel költő szonettciklusát fordította (Laments). Legfrissebb kötete, a District and Circle (2006) elnyerte a T.S. Eliot-díjat; magyarul eddig két válogatás jelent meg verseiből (Seamus Heaney versei, Tandori Dezső, Tótfalusi István fordításában, Európa Kiadó, 1980, ill. Különös gyümölcs, Tandori Dezső, Gerevich András és mások fordításában, Orpheusz Kiadó, 1998). Jelenleg a Kalligram készít átfogó válogatáskötetet Heaney költészetéből, ehhez a kötethez készültek Mesterházi Mónika itt közölt versfordításai is. Heaney 1972 óta Dublinban él.

DEREK MAHON (1941, Belfast) protestáns munkáscsaládból származó északír költő, Seamus Heaney mellett a kortárs ír költészet legismertebb, legnagyobb hatású alakja. A míves formák mestere, csiszolt versnyelve mindenestől az (irodalmi, képzőművészeti) hagyományban áll, arra reflektál – különösen ekphraszisz-versei, a 17. századi holland és flamand zsánerfestészetről, Munch-képekről. Első verseskötete (Night Crossing) 1967-ben jelent meg, a legfrissebb (Harbour Lights) 2005-ben; számos rangos irodalmi díjjal tüntették ki (The Irish American Foundation Award, Guggenheim Fellowship; 2007-ben elnyerte a David Cohen Irodalmi Díjat). Fordítói munkássága is jelentős: Gérard de Nerval Les Chiméres-átköltése, Philippe Jacottet-fordításai, Euripidész Bakkhánsnők, ill. Racine Phaedrájának adaptációja érdemel említést. Magyarul A tenger télen címmel 1992-ben, Fodor András fordításában jelent meg egy válogatott kötete. Jelenleg Dublinban él.

PATRICK McCABE (1955, Clones, Ír Köztársaság) regényíró, a kortárs ír regény fenegyereke, akinek műveit a tabudöntögetés, fekete humor, a popkultúra nyelvének groteszk használata jellemzi. 1992-ben megjelent The Butcher Boy c., Booker-rövidlistás regénye egy tizenéves szellemi fogyatékos vágóhídi alkalmazott énelbeszélése, akinek kényszeres projekciói gyilkossághoz vezetnek; a regényt McCabe Frank Pig Says Hello címmel színpadra adaptálta, 1996-ban Neil Jordan forgatott filmet belőle. Ugyancsak Neil Jordan forgatott filmet 2005-ben Breakfast on Pluto c. regényéből, melyben egy nevelt gyerekként felnövő transzvesztita ír prostituált, Patrick „Pussy” Braden, a „Bosszú Lurex-angyala” (pszichiáterének, majd az olvasónak elmondott) monológján keresztül, sok iróniával és még több fekete humorral tálalja a patriarchális, katolikus Írországot, melyre rátelepszik a szektariánus erőszak bűze. 2001-ben megjelent regénye (Emerald Gems of Ireland) Pat McNab anyagyilkos története; legújabb kötetét (Winterwood, 2006) a Hughes & Hughes és a The Irish Independent az év legjobb ír regényévé válaszotta. A szerző jelenleg az írországi Sligóban él.

MEDBH McGUCKIAN (1950, Belfast) észak-írországi költőnő, a nyolcvanas évektől egyre erőteljesebb ír női költészet egyik legeredetibb hangja. Versei képszerűségükkel, újító, nem idiomatikus nyelvhasználatukkal kizökkentik, újraírják az angol (vers)nyelvet. Első kötetei (The Flower Master, 1982; On Ballycastle Beach, 1988; Captain Lavender, 1994) jellegzetesen női tapasztalatokat járnak körül, utolsó köteteiben megfigyelhető az elmozdulás egy politikaibb témafelvetés felé. Legfrissebb megjelent kötete a The Book of the Angel (2004). Magyarul eddig antológiákban, irodalmi lapokban jelentek meg versei. Jelenleg Belfastban él.

PHILIP Ó CEALLÁIGH (1968, Waterford) író. A kilencvenes években Spanyolországban, az Egyesült Államokban, Oroszországban, a Balkánon él, utazik, 2000-ben Bukarestben telepedik le. 2006-ban jelent meg első novelláskötete (Notes from a Turkish Whorehouse), mely elnyerte Írország legrangosabb éves irodalmi díját, a Rooney Prize-t, majd a brit Glen Dimplex-díjat, és jelölik a (Murakaminak odaítélt) Frank O’Connor-díjra is; az itt közölt a kötet címadó novellája. A kötet 2007 tavaszán román fordításban is megjelent a Polirom kiadónál. A szerző Bukarestben él. Az életrajzi-bibliográfiai összeállítás Mihálycsa Erika munkája