Festetlen

(Undyed)

Eszméje egy végtelenül nemes

s végtelenül fájó valaminek.

             T. S. Eliot. Vas István ford.

Az idő megállt szinte, ahogy ültem,

Gondolkoztam e mondat teljességén.

Vártam, hogy vér hull tollamból, s megalvad.

Most, most mindjárt történik valami.

Egyszerre kizökkenek: szálas dohányt

Morzsolgatok ki zacskójából lassan,

Ahogy a takácsok a fonalat.

Nagy, kérges kezemmel óvatosan

Csavarom leheletfinom papírba:

Ilyen vigyázva viszem be az ágyba

Alvó gyermekemet.

Bár ez a vers itt leírhatná árnyát

A kacskaringós füstnek, ahogy fájón

És nemesen indázik lapomon.

Felütöm Ted Hughes Születésnapi

Leveleit a Magzatburok és méhlepénynél,

És közben benyit kétségbeesett

Feleségem, hogy „Nem fog a festék!

Még mindig rózsaszínek!”

Az ablakon a novemberi eső

Csordogálása. Komor és kopár fák:

Tőrök döfölik a szürke eget.

Magzati álmok hajszálgyökere,

Lélektáplálék csúszik ki a tálból

Óvatosan, egy sárga nejlonzsákba.

Gyűrött, festetlen bársonyfüggönyökből

A konyhakőre alkonypír csepeg.

Háborús traumák
(War Trauma)

Emlékek távolodnak,

Némán vonulnak vissza

A messzeségbe.

Igaz volt vajon,

Vagy puszta képzelet?

A század rémtettei

úgy sajognak fel bennünk

mint a gránátszilánk.

Tarolnak egyre csak,

Ahogy ránk hagyták őket

Őseink

Génjei.

Traumák előző életünkből.

Egzisztencializmus
(Existentialism)

Brendan Behan L’Existentialisme-ja alapján

A katona!

A roncsolt láthatáron,

Vöröstégla-romok közt,

Autóbomba utáni tájban.

A mindent átható paranoia:

Mintha sírok közt járna,

vagy a pokolban, amely

talán a sarkon várja.

Eleven-e vagy holt-e?

Mintha élne, de mégis

a halál van szemében.

A sors mocskától bűzlik.

Biztos nem képes már a

fegyvertelen tisztálkodásra.

Érzés vagy fájdalom

át nem érezhető:

itt ölni, halni kell,

szemében nyers erő.

Vasárnap reggel
(Sunday Morning)

Belfastban, dátum: 1970, a szürke égből

szurok szivárgott, gyűlölet szaga,

töltényhüvelyeké.

Egy nő, akit az ellenség szeretett

futólag, sirálysikollyal felsírt,

olajtócsában vergődő madár

szívem partjainál.

Egyéjszakás kaland bűntudata,

lámpaoszlophoz kötözve. Szuka,

áruló, kurva, köpködik felé

a sétáló kamaszok és férfiak.

A szó lefolyik szurok-keblein,

és beszivárog tollba hempergetett

szívének legmélyébe.

                           Szabó T. Anna fordításai

Reproduced by permission from the Author