A bukaresti Academia Caţavencu 2007 júniusában megkezdte „A Szeku listája” (Lista lui Secu) közlését; hétről hétre olvasható a volt szekusok – tisztek, őrmesterek – ábécé-rendbe szedett életrajza. Tanulságos olvasmány, némelyik egész történetté kerekedik (például a Ion Badeáé, aki a jeles román írók közül Paul Goma és a Steinhardt üldözésében vett részt; vagy a Ion P. Bodunescué, ő „a forradalom” után a România Mare, az Europa és a Politica című lapokba írt nosztalgiázó cikkeket, majd 2003-ban a herkulesfürdői „Dacia” egyetem jogi karának dékánja lett). Egy-egy Caţavencu-melléklet élén publicisztikai kommentár olvasható. A főszerkesztő-helyettes Liviu Mihaiu arról ír, hogy a romániai áldozatok millióinak csupán a tévén közvetített igazságszolgáltatás látszatában volt részük, ’89 decemberében. Van egy hosszú ideje vitatott törvényünk a Szekuritáté titkos tevékenységének fölfedésére, amit azonban sosem ültettek át az igazságszolgáltatási gyakorlatba; létezik a kommunizmus bűneit kutató intézet; nómenklatúra ellenes törvény, amely a parlamenti fiókokban hever; vagy 200 feljelentés a börtönigazgatók és a verőlegények ellen, amelyeket egy hónapja adtak be a Katonai Törvényszékre. De figyelem, egyetlen szekus sincs még börtönben! Ellenkezőleg, tévéelnökök ők, hivatalos kocsikon furikázó képviselők, sikeres milliomosok, a demokrácia szabályainak oltárán izzadó politikai elemzők, az Észak-Atlanti Szövetséghez tartozó ország honvédelmi miniszterei – valamennyien tele jószándékkal, főképpen pedig igaz hazafiak, akik csupasz mellel és üres bankszámlával védték – néhány milliárd dollárért – büszkeségünket, a Román Külkereskedelmi Bankot.

Az Academia Caţavencu valójában már régóta folyó, most a listák közlésével folytatódó akciója nem az ellenségeskedést, „az osztályharc élesedését” akarja szolgálni, hanem elevenbe vágva, a BŰNT leleplezni. Figyelni kell arra is, hogy a volt szekusok mekkora nyugdíjakat élveznek, és az áldozataik mennyi pénzből tengődnek. A román államnak minderre jobban kellene figyelnie, nem csupán felületesen elítélnie a kommunizmust. (Academia Caţavencu, 2007. jún. 13–19.)