A Magyar Népi Szövetség érdekképviseleti struktúrája

Az első világháborút lezáró békeszerződések következtében idegen állam fennhatósága alá került romániai magyarság politikai vezetésére vállalkozó elit – a mindenkori politikai viszonyokhoz alkalmazkodva – független, etnikai alapon szervezett pártokat hozott létre.1 Ezek a pártok elsősorban az etnikai érdekek védelmét tűzték ki célul. Ebből egyértelműen következett, hogy a magyar közösség és a román állam viszonylatában érdekképviseleti/érdekvédelmi funkciók betöltésére vállalkoztak.

Tanulmányomban azt vizsgálom meg, hogy az 1944 őszén létrehozott MNSZ a romániai magyar nemzeti közösség jogainak érvényesítése, védelme érdekében milyen saját intézményi-érdekképviseleti struktúrát hozott létre. Mindez hozzájárulhat annak a vitának az eldöntéséhez, hogy a szervezet mennyiben tekinthető tömegszervezetnek, (az RKP részéről) szatellit szervezetnek, vagy mennyire viseli magán az etnikai, etnoregionális párt jelleget. A kérdéskör feltárása előtt azt is le kell szögeznünk, hogy az MNSZ kisebbségpolitikai elképzeléseit – az eredet és a politikai szövetség miatt – „az adott ország/a többségi pártvezetés magyarságpolitikáján belül”2 fogalmaz(hat)ta meg.

A dolgozatban nem ismertetem a román kormányok és pártok magyarságpolitikáját, és nem térek ki a román kisebbségi jog alapvonásainak ismertetésére sem.3 Azt azonban szükségesnek tartom megjegyezni, hogy az 1944 őszétől 1953 tavaszáig terjedő időszakban a román kormányok és pártok magyarságpolitikájának irányvonalát, illetve a kisebbségi kérdés jogi rendezését a nemzetközi és a belpolitikai viszonyok határozták meg. Egy másik dolgozat tárgyát képezné annak ismertetése is, hogy a Román Szociáldemokrata Párt Országos Magyar Bizottsága (továbbiakban – SZDP OMB) milyen alternatívákat mutatott fel a kisebbségi politizálás terén.4

Az MNSZ a romániai magyarság „sajátos nemzeti kérdéseinek” megoldására egyetlen cselekvési tervet ajánlott: a jogegyenlőség elvének gyakorlatba való átültetését. Ezt stratégiai célkitűzésként kezelték, s ebben a kérdésben az MNSZ teljes vezető garnitúrája egységes álláspontra helyezkedett. Abban azonban már eltértek az álláspontok, hogy milyen taktikát válasszanak a cél elérése érdekében. Egyesek úgy vélekedtek, hogy a demokráciával való minél szorosabb együttműködés vagy éppen ennek az elvnek előtérbe helyezése vezet el a jogegyenlőséghez. Mások nem kérdőjelezték meg a demokratikus rendszer kiépítésében való tevékeny részvételt, azonban a demokratikus pártokkal történő partneri viszony kialakítását feltételekhez kötötték, és a sérelmek mielőbbi rendezését követelték. A nemzeti és társadalmi kérdések összekapcsolása, a két kérdés közötti prioritás felállítása végigkíséri az MNSZ történetét. Csak ebben a kontextusban értelmezhetjük mélyebben a szervezet legfelsőbb szintjén – külső hatásra – kierőszakolt vezetőcseréket.

Az érdekvédelmi politika másik sarkalatos kérdése annak eldöntése volt, hogy a magyarság jogainak védelmét (jogsérelmeinek orvoslását) és biztosítását (a jogkiterjesztést) egyrészt milyen jogi alapra helyezzék, másrészt, hogy ezek szavatolása érdekében fellépjenek-e a nemzetközi kisebbségvédelmi garanciák követelésével. Többen úgy vélekedtek, hogy a nemzeti kérdés rendezése elválaszthatatlan egy újabb nemzetiségi törvény megalkotásától. Ezzel a lépésükkel semlegesítették a nemzetközi garanciákat követelők szűk csoportját. Az ellenzők tábora viszont a jogkiterjesztést és a jogsérelmek orvoslását a politikai alku tárgyává tette, illetve azt a későbbiekben teljesen elvetette.

Természetesen a fent vázolt két kérdés tisztázása nem kerül(het)te el a romániai magyar társadalom figyelmét. A társadalom szintjén nem az MNSZ politikai nyilatkozatai voltak a mérvadók, hanem a politikai csatározásokon túlmenően – elsősorban – arra figyeltek, hogy az MNSZ saját szervezeti keretén belül mennyire intézményesítette a jogvédelmet, milyen szervhez fordulhattak panaszaikkal és azok eljártak-e a jogsérelmek rendezése tárgyában. Ennek politikai formaváltozata az „Annyi jogunk van, amennyit kiharcolunk!” elvben jutott kifejezésre. Ez ugyancsak nézeteltérésekhez vezetett, mivel figyelmen kívül hagyta, vagy – legalábbis – nem hangoztatta kellőképpen a „demokratikus Groza-kormány” és a „Párt” támogatását, szerepét a „jogegyenlőségért vívott küzdelemben”.

Az MNSZ érdekvédelmi/érdekképviseleti intézményrendszere

Az MNSZ érdekvédelmi/érdekképviseleti intézményrendszerének létrehozása egyrészt a szervezet politikai célkitűzéséből következett, másrészt a román államigazgatás túlpolitizáltságából. 1945-től kezdődően a szakigazgatási szervek döntéseit a belpolitikai erőviszonyoknak megfelelően felállított politikai jellegű bizottságok vizsgálták felül, de tulajdonképpen itt hozták meg a végső döntéseket. Az MNSZ-nek, mint a román politikai rendszer tagjának, valamint az ODA, vagyis a kormánykoalíció támogatójának helyet biztosítottak, vagy maga követelt pozíciókat ezekben a bizottságokban.

Az MNSZ 1944 őszén csupán az etnikai érdekek artikulációjára vállalkozott, az észak-erdélyi példák ellenére a dél-erdélyi központ – eddigi kutatásaink szerint – tartózkodott bármilyen jellegű érdekvédelmi struktúra kialakításától.5 Az MNSZ irányította nemzetiségi érdekvédelmi intézményrendszer alapjait az 1945-ben elfogadott szervezeti szabályzatban fektették le. Az első kongresszus alkalmával elfogadott szervezeti szabályzat értelmében az MNSZ célja: „…e) „a romániai magyarság gazdasági, közművelődési, jogi és közigazgatási érdekeinek demokratikus szellemben való intézményes védelme és a nemzeti jogegyenlőség megvalósítása”.6 Szervezeti szinten elsősorban a jogügyi és közigazgatási bizottságokra7 hárult ezen feladatoknak az ellátása, de a napi gyakorlatban a gazdasági és a közművelődési bizottságok is hasonló tevékenységet végeztek.8

Az országos, a megyei, illetve szükség esetén járási szinten felállított jogügyi és közigazgatási bizottságok munkálatait – az eredeti elképzelés szerint – ügyvédek vagy jogi és közigazgatási ügyekben járatos MNSZ tagok vezették volna. A felmerülő sérelmes ügyek orvoslása érdekében első lépésben a helyi hatóságokhoz fordultak, majd visszautasítás esetén a megyei szervezethez vagy az MNSZ Központi Intézőbizottságához terjesztették fel azokat, természetesen a bírói eljárásban előírt formai követelményeknek megfelelően.9

A beérkezett panaszokat jegyzőkönyvbe vették, az általános jellegű jogsérelmek esetében (CASBI, földreform, inkadrálás stb.) pedig adatgyűjtést végeztek.10 Az így elkészült bizonyító iratanyag jó tárgyalási alapként szolgált a helyi közigazgatási szervekkel, illetve a kormánnyal és a Román Kommunista Párttal (továbbiakban – RKP) folytatott tárgyalások során. A panaszáradat miatt az MNSZ Központi Intézőbizottsága 1946 februárjában kiadott körlevelében arra utasította a jogügyi és közigazgatási bizottságokat, hogy az egyéni sérelmekkel ne forduljanak a bukaresti vagy a központi irodához, hanem azokat lehetőleg helyben intézzék el.11 Hatékony jogvédelemről még így sem beszélhetünk, mert a 23 erdélyi megyei szervezet közül csak 12 megyében működött állandó jellegű jogügyi és közigazgatási iroda vagy legalábbis jogi tanácsadás.12 A konkrét adatok (írásbeli bizonyítékok, jegyzőkönyvek stb.) birtokában a jogügyi iroda előadója csak akkor járt sikerrel, ha az ügyet az MNSZ elismert politikusai is felkarolták,13 vagy megszerezték a megyei politikai bizottság támogatását.14

A központi utasítások szerint helyi szinten a városi, illetve a községi gazdasági bizottságok az adott város vagy község területén működő magyar közösségi tulajdonnak számító gazdakörök, szövetkezetek irányítását kellett volna hogy átvegyék, de a valóságban a magyar gazdasági sérelmek feldolgozására törekedtek.15 Néhány esetben az Ekésfronttal (továbbiakban – EF) vagy az RKP delegátusaival közösen elvégzett kiszállás során orvosolták a helyi vagy megyei szakigazgatási szervek által elkövetett szabálytalanságokat.16

Az egyéni panaszokat tartalmazó jegyzőkönyvek, az általános jellegű sérelmekről készült kimutatások, az ügyek rendezése érdekében végzett kijárások mind-mind azt sugallták, hogy az MNSZ védelmébe veszi a magyar lakosságot, képviseli a „magyar ügyeket” a román állami hatóságok visszaéléseivel szemben. Az MNSZ számára az érdekképviseleti funkció önlegitimációs eszközként működött, leginkább ezen keresztül mobilizálta a magyarságot. Az MNSZ Országos Szervező Bizottságának elnöke, Mezei Lajos a Kolozs megyei szervezet nagygyűlésén a csehszlovákiai magyarság sorsával példálózva mutatott rá arra, hogy az MNSZ Romániában megakadályozta a hasonló események bekövetkezését: „az erdélyi magyarság a csehszlovákiai magyarság sorsára jutott volna, de az MNSZ az, amely eddig is és ezek után is a magyarság védelmére kel, és annak érdekeit képviseli.”17

A magyar népesség számára a szervezet érdekképviseleti funkciója hozzájárult az MNSZ-szel való azonosulás, a pártidentitás, valamint a párttámogatás kialakulásához. Ugyanakkor egyfajta tiltakozási csatornaként is működött. A Torda megyei kövendi szervezet elnökének jelentése is erről tesz tanúbizonyságot: „A Magyarországról, illetve az Észak-Erdélyből hazatértek birtokainak elvételét kitartó elszántsággal, többszöri szembeszállással sikerült megakadályoznunk, és így községünkben semmiféle casbis jogfosztás nem történt, Gál Miklós dr. esetét kivéve, kinek minden reménye meg lehet arra, hogy vagyonát visszakapja, mert községünk lakossága nagyon kevés kivétellel egy szívvel, egy lélekkel mellette áll, és nem hagyja elveszni azt az embert, aki községünknek mindig csak a javát szolgálta. Együtt érzünk Gál Miklós doktorral és minden más, bárhová való magyar testvérünkkel, s ezért minden náci betyárságon alapuló jogfosztás ellen tiltakozunk. Bátran odakiáltjuk a nagyvilágnak, hogy élni akarunk, és nem engedjük magunkat kifosztani. Mi nem kívánjuk a másét, de ami a mienk, ahhoz se nyúljon senki, akinek az élete kedves! [eredeti kiemelés – N.M.Z.].

Jelentésemet azzal zárom, hogy mindenben hűséges segítőtársai leszünk a MNSZ Országos Elnökségének mindaddig, amíg az erdélyi magyarság érdekeinek védelmét maradéktalanul ellátja”18 [kiemelés – N.M.Z.].

Az 1946. évi választási előkészületek egyik kiemelt témája lesz az MNSZ érdekképviseleti jellegének megerősítése. Az MNSZ érdekképviseleti politikájának ideológiai alapját a Központi Intézőbizottság brassói ülésén (1946. március 18–20.), illetve a székelyudvarhelyi kongresszuson (1946. június 28–30.) rakták le.19 A brassói értekezlet alkalmával elfogadott határozatokat a megyei szervezetek úgy értékelték, hogy „az MNSZ bizonyos taktikára tért át: saját önvédelmére és jogainak a megállapítására.”20 A székelyudvarhelyi kongresszuson a szervezet elnöke, Kurkó Gyárfás egyértelműen fogalmazott a tekintetben is, hogy a magyar érdekképviselet kizárólagos jogát az MNSZ a saját maga számára tartja fenn: „Mi bármilyen komoly demokratikus szervezet is legyünk, és bármilyen szoros szövetségben is álljunk a demokratikus más ajkú szervezetekkel, mégis azt világosan kell lássa minden magyar demokrata, hogy a jogegyenlőség kivívásában, kultúránk fejlesztésében, népünk szolgálatában egyetlen szervezet lehet, amely minket képvisel ebből a szempontból. Ez pedig a saját magyar szervezetünk, a MNSZ. (Úgy van!) Osztályharcos testvéreink menjenek a munkások, a földmunkások vagy bármilyen társadalmi érdekhez tartozó alakulataikba, politikai osztályharcos életüket kiélhetik a saját szervezeteikben, gazdasági szempontból pedig mindnyájan, iparosok, kereskedők, értelmiségiek, munkások egyaránt tartozhatnak általános gazdasági érdekeik megvédésére a szakszervezetbe, de ez nem azonos a saját nemzetiségi kultúránkkal, a saját nemzetiségünkért folytatott harccal. Ott, azokban a szervezetekben, hol találkoznak más ajkú testvéreinkkel, szolgálatot tesznek népüknek és fajtájuknak azzal, hogy megszerzik már a bizalmat, plántálják, fejlesztik és ezáltal szövetségeseikként nyerik meg a saját nemzeti politikánk megoldására is, ez a nem világos fogalom, mi uralja tehát a falvainkat, még a mai napig is kísért”21 [kiemelés – N.M.Z.].

Kurkó beszédében elsősorban a kisebbségi politizálás területén keletkezett zavarokra utalt. Az MNSZ vezetése elutasította az SZDP OMB-nak azon törekvését, hogy közös választási blokkot hozzanak létre.22 De többek között a székelyföldi megyékben a baloldali pártszervezkedések miatt merültek fel nézeteltérések, hiszen ezek itt csak a magyar lakosság soraiból toborozhatták tagságukat. Ugyanakkor jelzés volt az EF irányába is, mert a szervezet elnöke egyértelművé akarta tenni, hogy a falusi magyar népesség az MNSZ legitimációs bázisa, szavazótábora.

A jogvédelmi tevékenység fokozása érdekében az Országos Végrehajtó Bizottság 1946 áprilisában választói és jogvédelmi alapot hozott létre,23 majd az év szeptemberében a bukaresti Jogügyi Iroda mellett Jogügyi Bizottságot állítottak fel.24 Ezzel párhuzamosan a megyei jogügyi és közigazgatási bizottságok több száz esetről vettek fel jegyzőkönyvet, vagy számtalan alkalommal nyújtottak jogsegélyt.25 Tevékenységüket az tette indokolttá, hogy egyes megyék magyarsága a megoldatlan sérelmek miatt „demoralizált” állapotba jutott.26

Az általános jellegű magyar gazdasági sérelmek orvoslása területén sem a jogvédő irodák, sem az MNSZ Országos Gazdasági Ügyosztálya nem bizonyultak hatékonynak. Az MNSZ vezető politikusainak szembesülniük kellett azzal a ténnyel, hogy megfelelő szakértelem hiányában az ügyosztályok munkája eredménytelen, szükség van az apparátus professziona-lizálására. Kós Károly, a Kolozs megyei MNSZ szervezet elnöke a Világosság hasábjain 1946 januárjában megjelent cikkében maga is emellett érvelt. Az MNSZ megalakulásának első időszakában felszínre került „erők megfeleltek, elegendők voltak és a maguk helyén jó munkát is tudtak végezni a megalapozás és az újjáépítő munka első szakaszában, azokat az építés második, egészen más természetű szakaszában – vélte Kós Károly – ki kell egészíteni, ki kell bővíteni olyan erőkkel, amelyek ezt a munkát el tudják végezni, illetve irányítani és vezetni.”27 A székelyudvarhelyi kongresszuson maga Kurkó is bevallotta, hogy a szervezet vezető garnitúrájába juttatott „becsületes, proletár harcosok”, „politikai harcosok […] nem minden esetben feleltek meg a valóságnak”.28

Az MNSZ politikusainak azt is be kellett látniuk, hogy nemcsak a gazdasági jogvédelemhez szükséges szakértelem hiányzik a szervezetből, hanem az ehhez kapcsolódó intézményrendszer is az MNSZ struktúráján kívül található.

Bár az MNSZ első kongresszusa (Kolozsvár, 1945. május 6–13.) után számos kísérletet tettek, hogy az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesületet (továbbiakban – EMGE) beolvasszák az MNSZ Országos Gazdasági Bizottságába,29 valamint a két szövetkezeti központot egyesítsék és az MNSZ irányítása alá vonják,30 ezek a törekvések sorra kudarcot vallottak. Ezért az MNSZ 1946 januárjában új taktikához folyamodott. Egyrészt lehetőséget biztosított az EMGE és a szövetkezetek számára, hogy követeléseiket megfogalmazhassák, de ezzel egy időben az MNSZ párhuzamos gazdasági érdekvédelmi szerveket hozott létre.

Az EMGE másfél év után, 1946 februárjában Marosvásárhelyen megtarthatta tisztújító közgyűlését,31 majd az év áprilisában a Szövetség és Kaláka szövetkezeti központok – Kurkó Gyárfás és az Országos Jogügyi és Közigazgatási Osztály vezetője, Demeter János javaslatára32 – közös kongresszuson vitatták meg a szövetkezeteket sújtó állami diszkriminációs intézkedéseket. Azonban rövid időn belül kiderült, hogy az MNSZ nem mond le a gazdasági érdekvédelem tematizálásáról és intézményi reprezentációjáról sem.

Az MNSZ gazdasági bizottságának 1946. április 10-i marosvásárhelyi értekezletén – nem véletlenül – két fő problémát vitattak meg: az erdélyi magyar bankok és a székelyföldi ipar és kereskedelem helyzetét.33 Az erdélyi magyar bankok ügyének felkarolása a magyar nagypolgárság anyagi és erkölcsi támogatásának megnyerését szolgálta, míg a Székelyföld gazdasági felzárkóztatásának tervével a székelyföldi magyar szavazatok elnyerését célozták meg. Az értekezleten elhatározták, hogy május 10-ére Brassóba, az MNSZ székházába országos gazdasági konferenciát hívnak össze, amelyre meghívást kapnak a vármegyei gazdasági bizottságok MNSZ-es küldöttein kívül a „romániai magyarság kisipari, nagyipari, kereskedelmi, mezőgazdasági, műszaki, vegyészeti, pénzügyi, faipari és szövetkezeti” szakemberei is. Leszögezték, hogy a brassói konferenciára „lehetőség szerint részletes tervet dolgoznak ki Székelyföld iparosítására vonatkozólag”, valamint „javaslatot készítenek egy román–magyar és magyar–román gazdasági kamara felállítására Bukarestben, illetve Budapesten”.34 Elképzeléseik szerint a gazdasági kamara Erdély különböző városaiban fiókokat létesített volna.

Az MNSZ gazdasági bizottságának május 10–11-i brassói gazdasági értekezletén a magyar gazdasági érdekképviseleti intézmények szakelőadói és más felkért szakértők tájékoztatást adtak a magyarság mezőgazdasági és ipari termelésének helyzetéről. A megbeszélések végén határozati javaslatot fogadtak el, melynek első pontjában kimondták: „Erdélyi társadalmunk csak úgy tudja helyét megállni, ha megmaradt gazdasági és pénzügyi intézményeit egységes irányítás mellett újjászervezi. A cél elérése érdekében megalakítja az MNSZ gazdasági bizottsága mellett működő Romániai Magyar Gazdasági Tanácsot [továbbiakban – RMGT]”35 [eredeti kiemelés – N.M.Z.]. A tervek szerint az RMGT központi irodáját Kolozsváron állították volna fel, míg Bukarestben egy képviseleti irodát nyitottak volna. A 25 tagú tanácsba behívás alapján helyet kaptak a különböző magyar gazdasági érdekképviseleti csoportok, amely grémium összeállítására viszont az MNSZ elnökségét kérték fel.36 Az előkészítési munkálatok elvégzésére kinevezett háromtagú bizottsághoz az a Böszörményi Sándor is csatlakozott, aki a két világháború között a Romániai Nagyiparosok Országos Egyesületének erdélyi–bánáti ügyvezető igazgatójaként tevé-kenykedett.37

Az MNSZ taktikája részben sikert aratott, mert úgy tűnt, vagy legalábbis azt a látszatott keltette, hogy képes együttműködni a különböző társadalmi rétegekkel, s mi több, az érdekcsoportokat bevonják a politikai döntéshozatalba. Valójában az MNSZ a romániai magyarságon belül létező és szabad társuláson alapuló érdekcsoportokat megpróbálta a saját intézményi csoportjává alakítani, vagy másképpen fogalmazva, saját hivatalnok rétegévé, bürokráciájává akarta tenni. Az MNSZ önerőből nem volt képes felülkerekedni a problémákon, a többletlegitimációs kényszerből fakadóan növelnie kellett intézményi kapacitását. A magyar gazdasági intézményrendszerrel és érdekcsoportokkal – de nem csak – való kapcsolatot ekkor még egyfajta koordinációs viszonyrendszerként értelmezte, ami a valóságban munkamegosztást feltételezett: a politikai védelem ellenében a magyar érdekcsoportok együttműködnek az MNSZ-szel. Ezt a tételt Kurkó Gyárfás az 1946. márciusi brassói intőbizottsági ülés után megtartott brassói népgyűlésen így fejtette ki: „Azonban, hogy még egészségesebben működjön szervezetünk, szükség volt a munka egészséges megoszlás[ár]a. Különböző nemzetiségi szervezeteink voltak a múltban: mezőgazdasági, szövetkezeti és egyházi egyesületek, szociális intézmények”38 [kiemelés – N.M.Z.]. Az MNSZ kereteinek „kiszélesítése”, a kooperáció azért szükséges, hogy „ezt a munkát – véli az MNSZ elnöke – ne politikai embereink végezzék”.39 A székelyudvarhelyi kongresszuson az MNSZ elnöke még pontosabban fogalmazott: „ezen szervezetek, intézményeink, nagygyűléseink határozatait programunkká tettük, a kongresszussal ismertetni fogjuk azokat a határozatokat, amelyeket az illetékes szakegyesületeink vagy tanácsadó szervezeteink hoztak, mi politikai szempontból felülvizsgálva magunkévá fogjuk tenni, és politikai erőink teljes latba vetésével igyekezni fogunk azoknak a megva-lósítására”40 [kiemelés – N.M.Z.].

De nem feledkeztek meg a székelyföldi szavazatokról sem, vagyis a marosvásárhelyi gazdasági értekezleten felvetett székelyföldi gazdasági felzárkóztatást célzó tervről. Ennek érdekében a brassói gazdasági értekezleten bejelentették a Horizont RT megalakítását. Az eredeti elképzelések szerint a Horizont RT a székelyföldi „természeti kincsek kihasználására, faipari, szövőipari vállalatok alapítására, a székely borvizek értékesítésére, mezőgazdasági termények értékesítésére, árubehozatalra, gyárak és irodák létesítésére alakult”.41

A későbbi események azt bizonyították, hogy az MNSZ képtelen volt növelni intézményi kapacitását. Egyrészt azért, mert a létrehozott párhuzamos gazdasági intézmények nem építették ki saját szervezeti rendszerüket. Az RMGT központi irodája csak kirakat jellegű volt,42 a Horizont RT megalakulása annyira elhúzódott, hogy az új gazdasági viszonyok közepette elveszítette aktualitását,43 és az újjászervezett megyei gazdasági bizottságok sem töltötték be hivatásukat.44 Másrészt az 1946-os novemberi választások után hatalmi pozícióját tovább növelő RKP magyarságpolitikájában taktikai elmozdulások történtek.

A demokrácia győzelme a jogegyenlőség fölött

A választási eredmények tükrében az MNSZ politikusai úgy érezték, hogy a megszerzett parlamenti mandátumok45 legitimmé tették a szervezet azon törekvését, hogy a romániai (össz)magyarság politikai képviseletének tekintse magát. Ugyanakkor attól, hogy a magyarság egységes választási magatartásával, az MNSZ-nek a választásokat megnyerő Demokratikus Pártok Blokkja (továbbiakban – DPB) irányába tanúsított lojális együttműködésével hozzájárult a román politikai helyzet konszolidálásához, jogosan azt remélték, hogy most már semmi sem állhat a nemzetiségi egyenjogúsítás útjába. Részben a sikeresebb érdekvédelmi politizálás érdekében az MNSZ VB 1947. február 11-i ülésén a DPB-hez való csatlakozás mellett döntött.46 Azonban a kül- és belpolitikai életben bekövetkezett egyensúlyeltolódások átrendezték az MNSZ-nek a román politikai palettán elfoglalt helyét.

A hatalomra törő RKP állampolitikai felfogása nem tolerálta azokat az elképzeléseket, amelyek a különböző erőforrásokat kivonni szándékoztak az állami ellenőrzés alól. De nemcsak az állami tulajdonban lévő erőforrásokat vonta felügyelet alá, hanem ezzel párhuzamosan a szabad társuláson alapuló szervezetek, intézmények felszámolása vagy beolvasztása érdekében különféle intézkedéseket hozott. Ebből kifolyólag az önálló magyar gazdasági – és egyéb – intézményrendszer további fennmaradását az RKP nem támogatta. Luka Lászlónak az Igazság május 22-i számában megjelent, politikai vádbeszédnek tekinthető cikke tulajdonképpen erre hívta fel a figyelmet. Az „elvtelen »magyar egység«”47 vádja kijózanítóan hatott. Luka helytelenítette az MNSZ-nek azon szándékát, hogy a magyarsághoz való tartozást, kapcsolódást az MNSZ felügyelete alá vont, illetve általa létrehozott intézmények, valamint a vele munkamegosztásban álló magyar intézményrendszer szerkezetei határozzák meg. Az RKP nem vertikális társadalmi modellben gondolkozott, hanem horizontális modellben, osztálytársadalomban, ahol az állami felügyelet és az állami elosztás a vezérelv.

Természetesen ez felerősítette az MNSZ-en belül már korábban megjegecesedett csoportok közötti ellentéteket. Az MNSZ Bukarestben tartott, május 30-ától június 2-áig tartó maratoni VB-ülésén – az alapszabályzatnak ellentmondva – felállított hét tagú politikai titkárságra hárult az a feladat, hogy a szervezetet visszaállítsa a „helyes útra”.48 Az MNSZ hozzájárult ahhoz, hogy a magyar szövetkezetek csatlakozzanak a román szövetkezeti központhoz, az INCOOP-hoz, amely egyet jelentett, a szövetkezeti vagyon államosításával.49

Az újabb, július 17-én és 18-án megtartott VB-ülésről megjelent sajtóhírek is azt sugallták, hogy taktikai változás állt be. A Világosság július 20-i számának első oldalán ezt a főcímet olvashatjuk: Nem sérelmi politizálással, hanem a népi demokrácia előbbrevitelével biztosíthatjuk jogainkat. A jogi végzettséggel rendelkező Takács Lajos a következő kijelentést tette: „A nemzetiségi kérdés […] elsősorban nem jogi kérdés. A nemzetiségi kérdés a demokrácia kérdése, de csak egyik kérdése. Mert a demokratikus rendszernek még rengeteg megoldásra váró kérdése van”50 [kiemelés – N.M.Z.]. Kurkó távollétében az értekezletet vezető Kacsó Sándor arra is rámutatott, hogy „a Kommunista Párt az az élgárda, amely lendületet ad a demokrácia fejlődésének”.51 Az MNSZ 1947. szeptember 21-e és 22-e között lezajlott temesvári kongresszusán elfogadott határozatban már nemcsak az RKP elsőbbségét fogadták el, hanem azt is leszögezték, hogy a sérelmeket nem önerőből orvosolták, hanem „a haladó demokratikus erőkkel együtt”.52

Az 1948. március 28-án lezajlott román parlamenti választások után tovább szűkült az MNSZ mozgástere. Az 1948. július 23-án és 24-én megtartott csíkszeredai VB-ülésen elfogadott határozatban – többek között – két fő elvet mondtak ki: 1. az MNSZ áttér az osztályharcra; 2. újra leszögezték, hogy a nemzetiségi jogegyenlőséget csak a Román Munkáspárttal közösen vívhatják ki.53

A Román Munkáspárt 1948. december 12-én elfogadott határozata új koncepciókat fogalmazott meg a párt kisebbségpolitikája terén.54 A kisebbségi kérdést megoldottnak nyilvánította, de arra is figyelmeztetett, hogy a nemzetiségek körében ennek ellenére továbbra is jelen van a „polgári nacionalizmus” és sovinizmus szelleme. Az MNSZ december 10–12. között Kolozsváron megtartott kongresszusán elfogadott határozatok mintha már az RMP határozatának ismeretében fogantak volna. A kongresszus határozatában egyetlen utalást sem találunk, amely a szervezet érdekképviseleti funkciójára vonatkozna. Helyette az osztályharc, a magyarság soraiban megbúvó „polgári nacionalizmus”, a „szocializmus alapjainak építésében” való részvétel kihangsúlyozása kap teret.55 1949-ben a jogügyi és közigazgatási, illetve a gazdasági bizottságok felszámolásával megszüntették azokat az intézményi struktúrákat, amelyek az MNSZ érdekképviseleti jellegére utaltak.56 Az 1949-es évre kibocsátott Falvak Népe Naptára címszavai a falvakban épülő szocializmusról, az RMP vezetésével folytatott küzdelemről, a kollektív gazdaságok hasznosságáról és a békéért folytatott harcról tudósítanak, illetve az ehhez hasonló témákat helyezték a középpontba.57

Tömegszervezeti ideológia versus párt

Az MNSZ érdekvédelmi/érdekképviseleti funkciójának elemezése az egyik legjobb példa annak bemutatására, hogy az MNSZ-t – az adott politikai rendszeren belül – nem lehet egyszerűen tömegszervezetnek vagy szatellitszervezetnek tekinteni. Igaz, hogy eredete miatt politikai szövetségese volt az RKP-nak, de az MNSZ képes volt olyan magyar érdekeket is megjeleníteni, amelyek szemben álltak az RKP elképzeléseivel. Az MNSZ által képviselt kisebbségi társadalmi modellt nem lehetett beépíteni az RKP osztálytársadalmi modelljébe. A nemzetközi és belpolitikai életben bekövetkezett változások feleslegessé tették az etnikai érdekek intézményes artikulálását, és az MNSZ-t idővel egy szatellitszervezetté fokozták le. Szerepe 1947–1948 fordulójától az RKP-n kívüli szférában meghúzódók ellenőrzésére és mobilizálására, a politikai szocializációra és propagandára szorítkozott.

Jegyzetek

1. Ezek a pártalakulatok: Magyar Szövetség, Magyar Néppárt, Országos Magyar Párt, Magyar Népközösség, Erdélyi Párt.

2. Bárdi Nándor: Tény és való. A budapesti kormányzatok és a határon túli magyarság kapcsolattörténete. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2004. 39.

3. Erre vonatkozólag lásd Nagy Csongor István: A romániai kisebbségi jog 1945 és 1989 közötti történetének tendenciái, különös tekintettel a romániai magyarság történetére (I–II.). Magyar Kisebbség, 2002. 2. 292–338., 3–4. 257–282.

4. Vincze Gábor: Az MNSZ és az RSZDP Országos Magyar Bizottságának vitája a magyar választási koalíció létrehozásáról. Múltunk, 1997. 4. 103–119.

5. Az MNSZ Központi Intézőbizottsága az 1944. november 3-i utasításában a következő bizottságok megalakítását kérték a megyei, illetve helyi szervezetektől: közművelődési, sajtó-, testnevelési, női bizottság és ifjúsági csoport. Bányai-hagyaték, MOL XIX-J-1-l (1944–1958), 1. doboz, 1/b. ikt. sz. 1/1944. sz. n.

6. A Romániai Magyar Népi Szövetség szervezeti szabályzata. Minerva, Kvár, 1945. 3.

7. A szervezeti szabályzat 26. szakasza értelmében a jogügyi és közigazgatási bizottságok „feladata a megye magyarságát érintő jogi és közigazgatási kérdések feldolgozása és a megyei vezetőségen keresztül az illetékes megyei hatósági szervek vagy pedig a szervezeti központ elé terjesztése”. Uo. 12.

8. A szervezeti szabályzat 17. szakaszának rendelkezései: „A gazdasági bizottság a romániai magyarság gazdasági kérdéseivel foglalkozik. Feladata a magyar gazdasági intézményeknek a Magyar Népi Szövetség kereteibe való bekapcsolása és működésüknek a hasonló jellegű állami és más intézmények működésével való egybehangolása.” Uo. 9.

9. Az MNSZ Országos Végrehajtó Bizottságának 335/1945. sz. körlevele 1945 júniusában a jogügyi és közigazgatási bizottságok működése tárgyában. Arhivele Naţionale Direcţia Judeţeană Cluj (Országos Levéltár Kolozs Megyei Igazgatósága, továbbiakban – ANDJ Cluj) 26. F. Organizaţia UPM Judeţene Cluj 1945–1950. (továbbiakban – UPM Cluj) 1/1945. dos. 149. f.

10. Lásd a Torda megyei agrársérelmekről elkészült községenkénti kimutatást. ANDJ Cluj, 28. F. Organizaţia UPM Judeţene Turda 1945–1950. (továbbiakban – UPM Turda) 2/1946. dos. 82-164. f., 239. f. A Központi Intézőbizottság jogügyi és közigazgatási ügyosztálya az 1946. február 4-én kibocsátott körlevelében arra kérte a vármegyei jogügyi és közigazgatási bizottságokat, hogy az adatokat ne hiányosan küldjék fel. ANDJ Cluj, 28. F. UPM Turda, 1/1946. dos. 2. f. Az MNSZ jogügyi osztálya az érintett személy által megfelelően kiállított ügyvédi meghatalmazás birtokában a bíróságokon is eljárhatott. ANDJ Cluj, 28. F. 1/1946. dos. 16. f.

11. ANDJ Cluj, 28. F. UPM Turda, 1/1946. dos. 7. f.

12. A Központi Iroda beszámolója a székelyudvarhelyi kongresszuson. Lásd Nemzetiségi Anyaszervezetünk. Kurkó Gyárfás két beszéde, Intézőbizottsági jelentés, közgyűlési záróhatározat az MNSZ Székelyudvarhelyt 1946. június 27–30. között megtartott országos nagygyűlésén. Kolozsvár, MNSZ Intézőbizottsága, 1946. 26. A Központi Iroda vezetője, Csákány Béla jelentésében kihangsúlyozta, hogy a jól működő jogi irodák egyes megyei szervezeteknél „panaszirodákká” váltak. Uo. 16. Csákány Béla a jól működő megyei jogi irodák közé sorolta a Torda megyei jogügyi és közigazgatási bizottságot, holott éppen a bizottság október havi jelentéséből fény derül arra, hogy a megyében nem működött állandó jelleggel jogügyi iroda. ANDJ Cluj, 28. F. UPM Turda, 1/1946. dos. 180. f.

13. A Kolozs megyei MNSZ végrehajtó bizottságának október 18-i ülésén a jogügyi iroda politikai támogatást kért, mert az előadó szerint „szükség van 2–3 politikusra, aki ott, ahol a jogvédelem hatásköre megszűnik, és politikai súlyra van szükség, harcos kiállásával eredményt biztosít”. ANDJ Cluj, 26. F. UPM Cluj, 2/1946. dos. 252. f.

14. A Kolozs megyei MNSZ végrehajtó bizottságának december 3-i ülésén a megyei jogügyi iroda vezetője javasolta, hogy az üzlethelyiségek kiürítésének kérdését terjesszék fel a megyei politikai bizottsághoz, mert ebben az ügyben csak ott lehet eredményt elérni. ANDJ Cluj, 26. F. UPM Cluj, 2/1946. dos. 285. f.

15. ANDJ Cluj, 28. F. UPM Turda, 1/1946. dos. 10., 13., 14. f. Például a gazdasági bizottságokon keresztül ismertették az újabb és újabb CASBI-törvényekkel kapcsolatos tennivalókat. Uo. 21., 30–31. f.

16. Lásd például a Kolozs megyei szabálytalan birtokbahelyezések felülvizsgálása. ANDJ Cluj, 26. F. 5/1947. dos. 135. f.

17. Mezei Lajos felszólalása a Kolozs megyei szervezet 1946. január 23-i nagygyűlésén. ANDJ Cluj, 26. F. UPM Cluj, 2/1946. dos. 102. f.

18. ANDJ Cluj, 28. F. UPM Turda, 3/1946. dos. 83-84. f.

19. Itt csupán az új taktikának a jogvédelemre vonatkozó érvrendszerét ismertetjük. Korábban a dél-erdélyi csoport álláspontja érvényesült, mely szerint a magyar egység megteremtése, a magyarság sorainak megtisztítása, az ország demokratikus átalakításában való részvétel vezethet el a jogegyenlőséghez. A Központi Intézőbizottság brassói ülésén változtatások történtek ebben a tekintetben is. A marxista dialektikára alapozott új tétel értelmében a demokratikus államhatalomnak a jogegyenlőség kivívása érdekében felül kell vizsgálnia szerveinek működését, amely önkritika – természetesen – a demokrácia további megerősödését szolgálta volna. Vagyis a politikai stratégiáról vallott elképzeléseiken nem változtattak, továbbra is együttműködtek a „demokratikus” pártokkal, de a kisebbségi politizálás terén új taktikára tértek át. Kurkó Gyárfás megnyitó-beszédében a következő kijelentéseket tette: „A demokrácia nevében nem lehet megfosztani nemzetiségeket és becsületes állampolgárokat jogaiktól” [eredeti kiemelés – N.M.Z.] Kurkó helyesnek tartja a magyarságnak a kormány irányába tanúsított „demokrata” szellemű, „egészséges és bíráló magatartását”, mivel ezzel a „haladó demokráciát” támogatja. Ha nem ezt tesszük – véli az elnök – „bűntársaivá szegődünk azon reakciónak, amely hátba akarja döfni a kormányt. […] mi megvédjük a demokráciát, ha kell, életünk árán is, de mert egészségesebbé akarjuk tenni, kritikát is mondunk róla [eredeti kiemelés – N.M.Z.]. Brassói gyűlésünk és határozatai. Beszámoló az MNSZ százas intézőbizottságának 1946. március 18–20. napján tartott értekezletéről. Kolozsvár, MNSZ Intézőbizottsága, 1946. 11.

20. Kós Károly felszólalása a Kolozs megyei intézőbizottság 1946. április 14-i ülésén. ANDJ Cluj, 26. F. UPM Cluj, 2/1946. dos. 133. f.

21. Arhivele Naţionale Direcţia Judeţeană Mureş (Országos Levéltár Maros Megyei Igazgatósága, (továbbiakban – ANDJ Mureş), 599. F. Colecţia de documente a Muzeului din Târgu Mureş, 599. F. 545/1946. dos. 12. f.

22. Lásd a 4. jegyzetet.

23. „A felszabadult reakció egyre merészebben támadja nemzetiségi jogainkat, s emiatt a Népi Szövetségünk harca is súlyosabbá válik.” ANDJ Cluj, 28. F. UPM Turda, 1/1946. dos. 83. f.

24. Uo. 26. f.

25. A Kolozs megyei MNSZ végrehajtó bizottságának adatai szerint a megyei jogügyi és közigazgatási bizottság 1946. július 11-étől egészen 1946. szeptember 10-éig 711 esettel foglalkozott. ANDJ Cluj, 26. F. UPM Turda, 2/1946. dos. 246. f.

26. Beszámoló a Torda megyei szervezet június havi tevékenységéről. ANDJ Cluj, 28. F. UPM Turda, 1/1946. dos. 120. f. „Községi tagozatunk nevében tisztelettel kérem jelen közgyűlésen keresztül az MNSZ Országos Elnökségét, hogy földig sújtott magyarságunk létkérdésének az érdekében sürgősen eszközöljön ki a kormánytól törvényrendeleteket, amelyek véglegesen közmegnyugvásra tisztázzák az abszentizmus fogalmát s teljesen megszüntetik Erdély magyarságával szemben a CASBI és a földreform égbekiáltó igazságtalanságait.” A marosludasi MNSZ szervezet levele a megyei központhoz 1946-ban [?] ANDJ Cluj, 28. F. UPM Turda, 3/1946. dos. 204. f.

27. Világosság, 1946. január 7.

28. ANDJ Mureş, 599. F. dos. 545/1946. 11. f.

29. „Az EMGE mozgalmi alakulatai a kolozsvári nagygyűlés határozatainak megfelelően beolvadt[ak] a Magyar Népi Szövetség országos központjába, és itt a gazdasági ügyosztály keretében mint mezőgazdasági osztály működnek. Az EMGE vármegyei kirendeltségei hasonlóképpen beolvadnak megyei szervezeteinkbe és a megyei intézőbizottság keretében létesítendő gazdasági bizottságok vezetése alá kerül[nek].” Az MNSZ Országos Végrehajtó Bizottságának 355/1945. sz. körlevele az EMGE működésének tárgyában, 1945. június [?]. ANDJ Cluj, 26. F. UPM Cluj, 1/1945. dos. 148. f.

30. A Romániai Magyar Népi Szövetség határozatai a Kolozsvárt 1945. május 6–13. között megtartott országos nagygyűlésen. Kiadja a Központi Intézőbizottság, Minerva RT, Kolozsvár 1945. 7–10.

31. A szervezéssel kapcsolatos információkat lásd MOL, Külügyminisztérium TÜK, Románia, XIX-J-1-j (1945–1968. I. ), 17. d., 16/b. ikt. sz. 281/pol/1946. sz. n.

32. ANDJ Cluj, 790. F. Alianţa Cooperativelor Economice şi de Credit, 3/1945–48. dos. 76. f.

33. MOL, Külügyminisztérium iratai, Románia admin, XIX-J-1-k, 18. d. 16/b. ikt. sz. 1057/1946. sz. n.

34. Ua.

35. Világosság, 1946. május 16. A 11 pontból álló határozati javaslatban kitértek a mezőgazdasági problémákra (gyümölcstermesztés, méhészet, állattenyésztés, magyar állatorvosok besorolása), a magyar mezőgazdasági szakoktatás és pénzintézetek helyzetére, valamint a CASBI és a szövetkezetek ügyére. MOL, Külügyminisztérium iratai, Románia admin, XIX-J-1-k, 18. d. 16/b. ikt. sz. 40.971/1946. sz. n.

36. Világosság, 1946. május 16.

37. Az Uniunea Generală a Industriaşilor din România (UGIR), vagyis a Romániai Nagyiparosok Országos Egyesületének Erdélyi–Bánáti tagozata 1919/1920-ban jött létre. Böszörményi a román Nemzeti Liberális Párttal tartott fenn jó kapcsolatokat. Erdélyi és Bánáti Közgazdasági Lexikon. Szerk. Dr. Klein Dezső–Fried János. H. n. 1929. 58–59. A bizottság másik két tagja Antal Dániel, az MNSZ gazdasági bizottságának vezetője és Zsigmond Ákos. Világosság, 1946. május 16.

38. Bányai László hagyatéka, MOL XIX-J-1-l (1945–1958), 1. d. 1/g. sz. n. A brassói intézőbizottsági ülésen felszólaló EMGE-kiküldött ezt a viszonyt a következőképpen határozta meg: „Mi, akik az MNSZ politikai védelmét élvezzük és élveztük a múltban, mi nem lehetünk és nem leszünk hálátlanok. Éppen ezért kívánunk megegyezést, békés egyetértést. Uo. sz. n.

39. Uo. sz. n.

40. Uo. sz. n.

41. MOL, Külügyminisztérium iratai, Románia admin, XIX-J-1-k, 18. d. 16/b. ikt. sz. 40.971/1946. sz. n.

42. Az RMGT kolozsvári központi irodája részére a Szövetség szövetkezet épületében különítettek el egy szobát, az irodában csak Böszörményi és a Szövetség szövetkezettől „kölcsönvett” titkárnő dolgozott. Az információért köszönettel tartozom Kiss Andrásnak, a kolozsvári állami levéltár nyugalmazott főlevéltárosának.

43. Sajtóhírek szerint a Horizont RT megalakítása 1946. december közepéig elhúzódott (lásd Népi Egység, 1946. december 14.), míg a levéltári források arról tanúskodnak, hogy a miniszteri engedély megszerzésére és a cégbejegyzésre csak valamikor 1947 elején került sor. A Horizont RT 1947. április 22-i átirata az MNSz gazdasági bizottságaihoz a Horizont RT fiókok létesítése tárgyában. Ugyanitt lásd a részvénytársaság alapszabályzatát. ANDJ Cluj, 26. F. UPM Cluj 1945–1950., 5/1947. dos. 276-273. f.

44. Hivatásukat a következő okok miatt nem tölthették be: „Véleményem szerint addig, amíg a CASBI fennáll, illetve a magyar vagyonokat nem mentesítik a CASBI-zár alól, a magyarság gazdasági életének emelése nem lehetséges olyan mértékben, hogy az komolyan érezhető is legyen, és így a magyar gazdasági bizottság működése is csak szószaporítás.” Polonyi István felszólalása a Kolozs megyei MNSZ megyei gazdasági bizottság 1947. október 1-jei ülésén. Uo. 83. f.

45. Az MNSZ 29 parlamenti képviselői mandátumot szerzett meg, habár egyes vélemények szerint 40 képviselői helyet is szerezhettek volna.

46. Töttössy Magdolna: A Magyar Népi Szövetség története 1944–1953. I. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2005. 155.

47. Igazság, 1947. május 22.

48. Világosság, 1945. június 6.

49. Az egész kérdéskörre Vincze Gábor: Az erdélyi magyar szövetkezetek sorsa a második világháború után. Valóság, 1998. 3.

50. Világosság, 1947. július 20.

51. Világosság, 1947. július 19.

52. A romániai magyarság a békéért és népi demokráciáért. Kolozsvár, az MNSZ Központi Intézőbizottsága. 1947. 61.

53. Romániai Magyar Szó, 1948. július 25.

54. Igazság, 1948. december 15.

55. A Romániai Magyar Népi Szövetség IV országos kongresszusa. H. n. Az MNSZ Központi Közművelődési Ügyosztálya. 1949. 62–63.

56. Az MNSZ Központi Intézőbizottságának 1949. január 17-én kelt körlevele a szakbizottságok felállítása és átszervezése tárgyában. ANDJ Cluj, 26. F. UPM Cluj, 3/1949. dos. 1-2. f.

57. Falvak Népe Naptára. H. n. Az RMNSZ Központi Közművelődési Ügyosztálya. 1950.

*Részlet, egy a közeljövőben megjelenő tanulmányból. Készült az Arany János Közalapítvány a Tudományért támogatásával.