A fiatalságról

A minap állva a piacsoron

mozogni vélek egy leánykezet

és hátra sem tekintve gondolom,

lám, a kecses kéz nekem integet;

merész álmomból – hűtve szívemet –

a józan ész sietve kitakar,

már régen voltam üde s fiatal.

Fojtó dacként szorít a torkomon

az érzés, hogy a hölgy észrevett,

szeretném, de nem vehetem zokon,

teszem, mit egy vén csataló tehet:

örül s tűr, ha megéli a telet,

hisz csak szöszmöt, mi egykor viadal,

már régen voltam üde s fiatal.

Erényeit tán nem is számolom,

a szeme – átragyogva a teret –

a túlsó partot nézi csillogón,

ám nekem csak görbe tükör lehet:

ráncaim látom a szépség helyett,

s hogy így szeretnék tetszeni, zavar,

már régen voltam üde s fiatal.

Ajánlás

Uram, vesd, légy szíves, felém szemed,

és lásd meg végre, szolgád mit akar:

újraélném huszadik évemet,

már rég nem voltam üde s fiatal.

3 kérdés és válasz egy névjegy hátlapjára

Balázs Imre József: Versed, bár mást mond a cím, az öregségről szól. Milyennek képzeled a saját öregségedet?

Bálint Tamás: Most nyugodtnak látom, mert még messze van, de kisiskolás koromban tartottam tőle. Leszámítva azt, hogy a nyugdíjasoknak nem kell iskolába járniuk, minden más velejárójától rettegtem. Mára valahogy elfogadtam; saját öregségem borzasztóan ráérősnek képzelem, s hogy valami izgalom is érjen, talán tőzsdézni fogok.

B. I. J.: Közgazdaság szakon tanulsz. Hogy viszonyul ez a te esetedben az irodalomhoz?

B. T.: Próbáltam már írni a Közösségi Pénzügyekről, de nem ment. Nem szeretnék választani közöttük, mert mindkettőt szeretem. Remélem, az egyikkel keresek majd annyit, hogy időt vehessek magamnak a másikra is.

B. I. J.: Mit olvastál szívesen az utóbbi időben?

B. T.: Inkább próza akadt a kezembe, utoljára Sarte (A szavak) meg Thomas Mann (Doktor Faustus). És Salinger novellái. Nagyon tetszik Varró Dániel két verseskötete is a közelmúltban olvasottak közül.

Bálint Tamás (1985, Székelyudvarhely) másodéves közgazdaságtan szakos egyetemi hallgató Kolozsváron. Első írása a Korunk 2003/4-es számában jelent meg, az Ablak a jelenre című pályázat díjnyertes szövegeként. Azóta közölte írásait az Irodalmi Jelen, a Helikon és a Látó is.