Finnországban jelenleg három egyetemen lehet hungarológiát tanulni: Helsinkiben, Turkuban és Jyväskyläben. (Más egyetemeken – Oulu, Tampere, Joensuu – is folyik magyartanítás, de csak bizonyos kurzusok keretei között.) Ezek közül az első kettő „hagyományos” módon – azaz a nyelvészeti tanulmányok részeként – vált a magyarságtudományok műhelyévé, míg Jyväskyläben a magyaroktatás szervezeti háttere egészen más. Maga a város is igen komoly „magyaros” múlttal büszkélkedhet: már a II. világháború előtt és után több magyar nyelvész (Lakó György, Papp István, Kálmán Béla) tanított az itt rendezett nyári egyetemi kurzusokon. Az egyetem elődintézményében, a pedagógiai főiskolán  is tartottak magyar tanfolyamokat, 1968-tól pedig egyetemi keretek között folyik a rendszeres magyaroktatás. 1975-ben lektori státust hoztak létre, a lektor kezdetben a finn nyelvészeti tanszék, majd a hungarológiai intézet létrejöttével az utóbbi munkatársa lett.

A magyaroktatás történetében a fordulópontot 1989 jelentette, akkor jött létre – Tuomo Lahdelma, korábbi budapesti vendégprofesszor kezdeményezésére – a hungarológia program. A magyarság iránti érdeklődés a nyelvészeti tanszék mellett más intézetek részéről is megnyilvánult: elsősorban a Matti Vainio vezette zenetudományi tanszéket kell említeni, itt alakult meg az 1980-as években a magyar zene kutatásának centruma, a Kodály-központ. A hungarológia 1990-ben mellékszak, 1994-ben pedig főszak lett. A program hat tanszék – finn nyelvészet, történelem, művészettörténet, etnológia, zenetudomány és irodalom – együttműködéseként jött létre, s ebben a nyelvoktatás és a nyelvészeti stúdiumok mellett a többi humán tudományterület is komoly szerephez jut.

Az intézet 1991-ben jelentette meg első kiadványát, Kulttuurin Unkari (A kultúra Magyarországa) címmel. A kötetben tíz szerző Magyarországgal foglalkozó munkái kaptak helyet, a zenetudomány, az irodalom, társadalom, film, színház és matematika tárgyköréből. 1993-ban indult útjára a Hungarologische Beiträge című kiadványsorozat, amelyben eddig 17 kötet látott napvilágot. Ezek egy része – a szak alapfilozófiáját tükrözve – különböző tudományterületeket (nyelvészet, irodalom, történelem, néprajz stb.) magában foglaló, hungarológiai tárgyú tanulmányok gyűjteménye. Az utóbbi évtizedben emellett számos más, a magyar nyelv oktatásához kötődő segédanyag is kiadásra került.

1994-ben indult el a Jyväskyläi Egyetem hungarológiai intézetének magyar– finn–észt kontrasztív nyelvészeti kutatási programja. E program első állomása az 1994 áprilisában tartott konferencia volt. 1995 tavaszán rendezték meg a program következő találkozóját, a II. kontrasztív nyelvészeti konferenciát.

1995 legjelentősebb eseménye a finnugor tudósvilág ötévenként megrendezésre kerülő találkozójához, a VIII. Nemzetközi Finnugor Kongresszushoz kapcsolódott, melynek Jyväskylä városa adott otthont.

A Hungarológiai Tanszék fellendüléséhez a 2001-es Hungarológiai Kongresszus járult hozzá nagyrészben. Az 1996-os római világtalálkozó döntése értelmében 2001-ben Jyväskylä rendezhette a soron következő kongresszust. Itt új működési formát sikerült létrehozni: a kongresszus alapvető működési formái nem a szekciók, hanem a szimpóziumok lettek, melyeket egy-egy nagy nevű tudós vezetett. A szimpóziumok működése még jóval a kongresszust megelőzően indult, s befejeződése után is folytatódott. A szimpóziumok vezetői biztatást kaptak arra, hogy előadásaikat külön kötetekben jelentessék meg. Ennek az volt a célja, hogy a kongresszus eredményei tematikailag összefüggő egészekben jelenjenek meg, és minél szélesebb körben megismerhetővé válhassanak. Több mint tíz kötetet sikerült ilyen formában kiadni, amelyek megjelentetése azonban sokkal több anyagi támogatást és szellemi munkát igényelt, mint a korábbi hagyományos keretek közt publikált kötetek.

A kongresszust követő években a hungarológia helyzete megváltozott. A bolognai folyamat következtében a hungarológiát a magiszteri tanulmányok közé sorolták, ezért a hungarológiai tárgyak hallgatását általában csak az alapfokú tanulmányok befejeztével lehet megkezdeni. 2000 elejétől a finn minisztérium külön támogatta, hogy az egyetem vendégprofesszorokat hívjon a hungarológia tanszékre. 2002-ben a Jyväskyläi Egyetemen létrehozták Észak-Európa első hungarológiai professzori állását. Ebben a helyzetben a hungarológiában nagy hangsúlyt kapott a doktori képzés és a különböző tudományos programokban való részvétel. A vendégprofesszorok azóta is folyamatosan jelen vannak az itteni oktatásban, s mind az egyetemi hallgatók, mind a doktoranduszok számára tartanak előadásokat, illetve konzultációkat. A 2005–06 tanévben a következő külföldi kollégák tanítanak a Jyväskyläi Egyetemen: Thomka Beáta, Tverdota György, Seidler Andrea, Beke László, Itzés Mihály, Szakály Sándor, Romsics Ignác.

Jelen pillanatban a hungarológia tanszéken öt nappali és négy levelező tagozatos doktorandusz vesz részt a kutató- és oktatómunkában. A tanszék sokoldalú és jól működő nemzetközi kapcsolatai lehetővé teszik, hogy számukra is színvonalas képzést biztosíthassanak. Jelenleg évente egy-két doktori dolgozat kerül védésre hungarológiai témakörben. A doktori munkák témái általában kontrasztív jellegűek, így a kutatómunkában a tanszék érvényesítheti saját nézőpontját is. A doktoranduszok nagy része külföldi egyetemekről kerül ide, jelen pillanatban is van két hallgató, akik a kolozsvári egyetemen szerezték diplomájukat.

A Jyväskyläi Egyetemnek ezenkívül igen erős kapcsolatai vannak a Debreceni Egyetemmel. Ez a kapcsolat több évtizedre tekint vissza (Papp István, Kálmán Béla professzorok neve fémjelzi a „hőskort”), a Jyväskyläi Egyetem magyar lektorai eddig általában a debreceni egyetem oktatói voltak, s a vendégtanárok egy része szintén debreceni. A kapcsolattartás nem egyoldalú: a csereegyezmény keretében Tuomo Lahdelma is többször tartott kurzusokat Debrecenben vendégprofesszorként. Az oktatók együttműködése mellett a diákcsere is egyre intenzívebbé válik: a jyväskyläi hungarológus hallgatók közül évente többen is részt vesznek a Debreceni Nyári Egyetem tanfolyamán. 1994 őszétől egy csereegyezmény értelmében szemeszterenként két-két hallgató cseréjére nyílt lehetőség, elsősorban a szakdolgozat elkészítése céljából. Emellett a jyväskyläi intézet – Erasmus-tagságából adódóan – évente több diákot tud küldeni Németországba és Franciaországba, illetve fogad onnan érkező hallgatókat.

A hungarológiai intézet állandó létszáma kicsi. A program irányítója ma is Tuomo Lahdelma, aki koordinálja az intézet munkáját, illetve ő tartja a magyar irodalmi előadásokat. A magyar lektor tartja a nyelvórákat, valamint az országismereti órákat, illetve szakirányából adódóan egyéb kurzusokat is. Az állandó oktatókon kívül az intézet munkájában aktívan részt vesznek a társtanszékek munkatársai, valamint a meghívott vendégelőadók, akik minden félévben rendszeresen tartanak előadásokat.

Az intézet munkáját nagymértékben segítik az ún. gyakornokok. Ők általában a felsőbb évfolyamos hallgatók közül kerülnek ki, s feladatuk sokrétű, a mindenkori igényekhez igazodik. Segítik például az intézeti titkár munkáját, megszervezik a vendégelőadók programját, előadásokon tolmácsolnak, részt vesznek a konferenciák szervezésében, a kiadványok szerkesztésében stb. A bölcsészkarral való szoros együttműködés eredményeképpen évente nyolc hónapot tölthetnek gyakornokok az intézetben.

Tanteremben sincs hiány. A finn nyelvészeti tanszék épületében külön szoba áll a magyaroktatás rendelkezésére, a technikai felszereltség is kiváló, más egyetemekkel összehasonlítva. A könyvtár magyar anyaga az évek során egyre bővül, ehhez a vendégoktatók, a Balassi Bálint Intézet s a magyar állam is sokban hozzájárulnak időnkénti ajándékaikkal.

Zárszóként elmondhatjuk, hogy a hungarológia helyzete a Jyväskyläi Egyetemen egyre erősödik, s szerencsére mindig vannak érdeklődő hallgatók, akik biztosítják a szak hosszú távú fennmaradását.