Ifjúsági korszakváltás – egy kifejezés, mely számtalanszor hallható volt az elmúlt két évtized szociológus berkeiben, ifjúság- és oktatáskutatói fórumokon. Váltás, vagyis az ifjúságot érintő, azzal kapcsolatos változás. De tulajdonképpen mit is jelent ez a kijelentés? A neves ifjúságkutató Gábor Kálmán egy sor alapvető társadalmi jelenség által előidézett és kísért jelenségként definiálja, amely a fiatalok korosztályát érinti. Ha ifjúsági korszakváltásról beszélünk, oktatási expanzióra, meghosszabbodott ifjúsági életszakaszra, egyre koraibb önállósulásra, átalakuló szocializációs feltételekre, módosult értékpreferencia-sorrendre, hangsúlyosabb fogyasztói kultúrára is kell gondolnunk.1

A hatvanas évek nyugati országaiban és az Egyesült Államokban lezajlott folyamat a kelet-európai térségben a vasfüggöny lehullásáig váratott magára. Bár a fiatalok korai önállósodása és a kulturális értékváltás megfigyelhető volt Magyarországon a nyolcvanas években, lényeges fordulat viszont nem következhetett be a rendszerváltásig, mivel nem történhetett meg az oktatás expanziója, illetve a központilag  (államilag) ellenőrzött piac miatt a fogyasztásorientáció is késlekedett.2 A rendszerváltás után pedig folyamatosan az ifjúságkutatás fókuszában van. Egy 2002-es konferencia tematikájában is ezt bizonyítja, melynek előadásanyaga kötetbe foglalva Gábor Kálmán és Jancsák Csaba szerkesztésében az elmúlt évben került kiadásra. A konferenciakötet neves magyar szociológusok és társadalomkutatók, az adott részterületek szakértői által ebben a témakörben tolmácsolt tanulmányokat tartalmaz.

Az egyik leggazdagabb témakör az oktatás expanziója, melyet több tanulmány is elemez. A tanulmányok vitathatatlannak tartják, hogy a felsőoktatás eltömegesedése olyan mértékben jelentkezik, hogy még egy gazdasági célokból létrehozott, államokon átívelő konzorcium is szükségesnek látja egy olyan oktatási rendszer kialakítását, mely ezt a megváltozott helyzetet kezelni tudja (lásd bolognai folyamat). És bár a felsőoktatásban résztvevők aránya megközelíti az 50 százalékot – EU-s átlag –, a tipikus életkorúak aránya igen jelentősen csökkent, ami annyit jelent, hogy egyre kevesebb friss diplomás hagyja el az egyetemeket, főiskolákat, ugyanakkor pedig az „agyelszívással” is számolni kell, és nemcsak Kelet-Európában. Ezen agyelszívás megakadályozása, illetve mértékének csökkentése céljából, valamint az ideiglenes földrajzi mobilitást megkönnyítendő (a véglegeset felszámolandó…) született meg az Európai Felsőoktatási Térség létrehozásának gondolata, a diplomák kölcsönös elismerése, egységes lineáris (többlépcsős) felsőoktatási rendszer kialakítása.3 Az oktatási rendszer teljességgel változásnak és változtatásnak van kitéve, tehát a felsőoktatás expanziója valóban más és több, mint egyszerűen a hallgatók számának ugrásszerű megnövekedése – értünk egyet Lukács Péterrel.4 Valójában az expanzió fogalmával egy megváltozott viszonyt kívánunk kifejezni: a társadalomnak a felsőoktatáshoz és a fiataloknak az iskoláztatási lehetőségekhez való megváltozott viszonyát jelöli.5 A világ, a társadalom áttagolódása megy végbe, amint azt Csákó Mihály tanulmánya állítja, és ezzel együtt jelentős változások indulnak meg a középfok utáni iskoláztatás társadalmi szerepe tekintetében. Olyan társadalmi folyamatok kibontakozását vélik beazonosítani a szakértők, amelyek jövőbeni kifutását még nem lehet megjósolni. Csak jelenét észlelhetjük. És múltját?

Bár azt hinnénk – és talán joggal –, hogy ez a felsőoktatásra jellemző jelenség eddig nem tapasztalt problémaegyüttest hozott magával. Lukács tanulmánya azonban igen illusztratív módon cáfol, amikor Philip Coombs Az oktatás világválsága című könyvére hivatkozik, amelyet a szerző a hatvanas években jelentetett meg.6 Igaz, Coombs a középiskolai oktatás robbanásszerű expanziójáról beszél, mely mind a fejlett, mind a fejletlen országok iskolarendszerét válságossá teszi, melyet utóbbiak igen nehezen tudnak esetlegesen megoldani, de az általa tett észrevételek, megállapítások, helyenként előrejelzések meglepően valóságszerűek és a jelenlegi felsőoktatási problémák kísérteties hasonmásai.

A felsőoktatás eltömegesedése tehát nem is „érkezett” annyira előreláthatatlan módon. Ettől függetlenül jelentősége még nem törpül: a „tudásgyár”, az elitképzés korszakát a tudás szupermarketjeinek vagy plázáinak korszaka váltotta fel, mivel az oktatás is fokozatosan szolgáltatássá, tehát megvásárolható, adható-vehető, elfogyasztható valamivé válik. És igen, a tudás szupermarketjének korát éljük, mert egyre nagyobb tömegek akarják ezt fogyasztani, ám nem úgy és nem azt akarják tanulni, ahogyan és amit eddig. A társadalom irányítói pedig tudják, hogy arra nincs is már szükség – állítja Lukács. Ehhez azonban néhány megjegyzést fűznénk. A „Mit tanuljunk? Mit tudjunk?” kérdéseket a szolgáltató állam idejében egyre kevésbé az állam és egyre inkább a fogyasztó, vagyis a diák kell hogy megválaszolja. És itt jön be a minőségromlás problematikája, melyet oly sokszor hallhatunk a felsőoktatás expanziója árnyékkifejezéseként. Lukács ismét jó példa segítségével érvel: az ógörög és latin nyelv helyett élő idegen nyelveket tanuló diákok tudása sem volt értéktelenebb, rosszabb, mint elődeiké, hanem csupán más, a több idegen nyelvet ismerő és számítástechnikai ismeretekkel felvértezett „ma” és „holnap” egyetemistáinak tudása sem lesz több vagy kevesebb, mint a hajdani elitképzésben részesülőké. Csupán többen vehetnek részt a folyamatban. Mert több lehetőség kínálkozik a főiskolán, egyetemen történő továbbtanulásra. 

A továbbtanulás azonban egy sokkal intenzívebb versenyhelyzetet hív életre. Egyre nagyobb anyagi, gazdasági ráfordítást jelent a szülők vagy a diák számára, ugyanis ha időben kitolódik, meghosszabbodik a tanulási életszakasz, a kulturális tőkébe való beruházás is egyre jelentősebb. Másrészről ugyanakkor a diákoknak is egyre többet kell tenniük azért, hogy továbbtanulhassanak, illetve hogy versenyben maradhassanak. Itt nem csupán arról van szó, hogy egyre elterjedtebb a diákmunka, hanem azt is jelenti, hogy a fiataloknak egyre több képesítést kell szerezniük, több készségre és jártasságra kell szert tenniük: idegennyelv-tanulás, számítógép-ismeretek, magánórák, egyéni kurzusok folytán. Mindezt azért is, mert jelentősen megnövekedett a fiatalok veszélyeztetettsége, sebezhetősége az oktatási rendszer mellett mind a munkaerőpiacon, mind a szabadi-dőtöltési módokban.7 De főként azért, mert nagyon sokan – hogy ne mondjuk: legtöbben – karrierről álmodnak, állítja H. Sas Judit, a társadalmi nemek problémájával foglalkozó neves szociológus.

Elképzelt családok – egy tanulmány, melynek megállapításai a leginkább tükrözik a fiatalok szemléletében bekövetkezett sarkalatos váltást, változást. H. Sas Judit több, mint húsz évvel ezelőtti, tizenévesek körében végzett kutatását ismételte meg hasonló korosztályt, 14–18 éveseket kérve meg arra, hogy képzeljék el és írják le saját életüket tíz évvel később, tehát 24–28 éves korukban. Az eltérések figyelemreméltóak: a mai dolgozatok egészen más elképzelésről szóltak, mint a két évtizeddel ezelőttiek. Alig volt olyan tinédzser, aki arról írt volna, hogy milyen lesz házastársa, mi lesz annak foglalkozása, de egyáltalán milyen külső-belső tulajdonságokkal fog rendelkezni. Akik erről írtak, inkább élettársi kapcsolatot említettek, ami a korábbi kutatásnál elképzelhetetlen lett volna. Ugyanakkor kevesebb gyerek szerepel az elképzeltekben, és későbbre is tevődik a gyerekvállalás – ami érthető, hiszen sokan említenek két egyetemi, főiskolai diplomamegszerzést is, ami aligha sikerülhet 24 éves kor előtt. Ezzel szemben a háziállatok sokkal hangsúlyosabb szerepet kapnak: sokan beszélnek majdani kutyájukról, macskájukról. A jövő elképzelésével, egyetemi diploma megszerzésével, szakmákkal együtt egy mondhatni tipikus nyugati középosztálybeli életmód vázlatos rajzát véljük felfedezni, amiben sok a házon kívüli szabadidős tevékenység, a házon, családon kívüli foglalatosság. És amiben – számukra természetszerűen – a munka nagyon kemény, sok tudást követel, és annak eredményén valamint a pénzbeli kereseten alapul a siker. Természetes dologként jelentkezik a munka vagy hobby kívánta,  hosszabb-rövidebb időre szóló külföldi munkavállalás/tartózkodás. Tehát a karrier a jövőkép legfontosabb eleme, amiért keményen meg kell dolgozni, de ami egy nyugodt és kényelmes középosztálybeli életet biztosít majd.8 Korszak-, azaz jövőkép-, életmód-, tanulási mód-, életcél- és életfelfogás-váltó ifjúság egy áttagolódó társadalomban.

Jegyzetek

1. Gábor Kálmán: Globalizáció és ifjúsági korszakváltás. In: Ifjúsági korszakváltás – Ifjúság az új évezredben. Belvedere–Meridionale, Szeged, 2004. 28–73.

2. Steiner Kata: Bevezetés helyett – interjú Gábor Kálmánnal. In: Ifjúsági korszakváltás – Ifjúság az új évezredben. Belvedere–Meridionale, Szeged, 2004. 8.

3. Hrubos Ildikó: Mobilitás Európában. In: Ifjúsági korszakváltás – Ifjúság az új évezredben. Belve-dere–Meridionale, Szeged, 2004. 15–18.

4. Lukács Péter: A felsőoktatás expanziója. In: Ifjúsági korszakváltás – Ifjúság az új évezredben. Belvedere–Meridionale, Szeged, 2004. 19.

5. Lukács Péter: i. m.

6. Magyar nyelven: Philip H. Coombs: Az oktatás világválsága. Rendszerelemzés. Tankönyvkiadó, Bp., 1971.

7. Andy Furlong–Barbara Stadler–Anthony Azzo-pardi: Sebezhető ifjúság. In. Ifjúsági korszakváltás – Ifjúság az új évezredben, Belvedere – Meridionale, Szeged, 2004. 176–248.

8. H. Sas Judit: Elképzelt családok. In: Ifjúsági korszakváltás – Ifjúság az új évezredben. Belvedere – Meridionale, Szeged 2004. 82–85.