Téma: ki hogyan látja a romániai magyar ifjúságpolitikát.

Asszem, nincs erdélyi ifjúságpolitika, mint ahogy politizáló ifjúság sincs. Az a néhány ember, aki jobb dolgában ilyesmire adja a fejét, nagyjából akkor mutatkozik meg, amikor valamilyen fölösleges dolog fölötti sértődését igyekszik kifejezni. De így van ez Trianon óta, amely még mindig központi témája az ifjúsági politizálóknak. Hallom, kiutasították az országból a Hatvannégy vármegye főispánját... (márna)

Az igaz, hogy nincs egységes ifjúságpolitika, koncepció meg egyéb ilyen rémisztő fogalmak, de politizáló ifjúság van. Sajna mindenki a saját kis előmenetelét tartja a közösség legfőbb prioritásának, de hidd el, vannak, akik nem szabad idejükben foglalkoznak ezzel, mert jobb dolguk nincsen. (hamza)

Meg aztán mire is mennénk az egységes ifjúságpolitikával? Egységes fiatalokat nevelnénk a jövendő generációkból? És aki még mindig nem szokta meg, hogy a politikai pálya éppúgy karrieralapú, mint a tanári, lakatosi vagy mittom én még milyen más, akkor annak revideálnia kellene nézeteit erről a világról. És a közösségnek szüksége van azokra az emberekre, akik abból akarnak megélni, hogy az érdekeiket képviselik. Persze mindig csak a saját kis érdekeikkel együttesen. Ez mindig így volt, így van most is, és így is marad mindaddig, míg Núbia párduca gyáva nyulat nem szül, hogy kedvenc szavaimat idézzem.  Aztán meg, Hamza, te miért nem politizálsz? Miért nem vállalod a közösség érdekeinek a képviseletét? Nem személyeskedni akarok, csak el tudnád magyarázni, hogy te miért nem, és utána azt is, hogy akkor miért ítéled el (ha jól értettem) azokat, akik ezt csinálják? (Astalavista)

Vicces, hogy azt kérdezed, Astalavista, hogy miért nem politizálok... Lehet, hogy félreérthetően fogalmaztam, bocsánat. Nem ítélem el, ha valaki (fiatal) politizál. Pár éve azt gondoltam, hogy én is azt fogom tenni, ha megértem rá. Lehet, hogy az volt a baj, hogy túl hamar láttam belülről azt, amit tizenévesen jobb kintről nézni. A politikával sincs alapvetően semmi gondom, és az egyéni érdekekkel sem egy bizonyos határig. Csak azt tapasztaltam, hangsúlyozom, hogy tapasztaltam, és nem álmodtam, hogy egyéni érdekeken kívül sokaknál nincs egyéb. Tisztelet a kivételnek, és mondom, láttam olyat, aki a közért tett sokat, még akkor is, ha ez így patetikusan hangzik. Csak nagyon keveset láttam ilyet.

Hogy a kérdésre is válaszoljak, jelenlegi munkahelyemen a közért dolgozom, a szó legszorosabb értelmében a közügyet képviselem nap mint nap. Ha ismered a romániai magyar civil szférát, biztosan egyetértesz velem abban, hogy akik itt dolgoznak, nem a hatalmas fizetésért teszik ezt. Azt a tudást, amit ezek az emberek felhalmoznak, egy jobbacska cég sokkal jobban megfizetné, szerintem.

De azt hiszem, politizálni nem fogok addig, amíg nem látok változást a rendszerben. Tudom, hogy ez a benne lévőkön áll, és én is tehetnék valamit a változásért, de azt gondolom, hogy azzal, amit most csinálok, nagyobb hasznára vagyok a közösségnek. (hamza)

Azt látom, hogy vicces, de nem látom, hogy miért. És helyesnek tartom azt a meglátásodat is, miszerint belülről kell változtatni, de gondolom, épp ezért kell kívül maradni. És nem hiszem, hogy helyes a politikát a civil szférával keverni, legalábbis fogalom szintjén (mert tovább már magától is keveredik). Az, hogy te egy civil szervezetben ezt vagy amazt cselekszel, az legmesszemenőbben dicséretes, de távol áll a politizálástól. És szerintem az ifjúságpolitikát mint fogalmat kellene először tisztázni, hogy ki mit ért ezen, ki mit szeretne benne látni, milyen elemeket lát szükségesnek stb. Mert ugye Márna kolléga egyebet gondol az ifjúság-politikáról, mint én. Ezért is kifogásolom az egységes ifjúságpolitika kifejezést. (Astalavista)

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány pályázatot hirdet az ifjúság közéleti tevékenységének támogatására a Kisebbségi Tanács 2005. évi célalapjaiból a következő témakörökben: az ifjúsági szervezeti élet szempontjából hátrányos helyzetű régiókban, településeken tevékenykedő szervezetek által kezdeményezett programok támogatása; helyi, területi és regionális szintű képzések, konferenciák szervezése, felkészült szakértők bevonásával; ifjúsági szervezetek internet-hozzáférésének résztámogatása; vidéken vagy szórványban működő ifjúsági szervezetek programjainak támogatása (feltételek: csak községekben, falvakban, illetve olyan szórványtelepüléseken működő szervezetek pályázhatnak, ahol a magyarság számaránya 20 százalék alatti); középiskolás szervezetek kisebb programjainak, kezdeményezéseinek támogatása (ebben az esetben a felső határ 1 000 000 lej). Csak a 2005. október–december időszakban sorra kerülő programok megvalósítására lehet pályázni. Részletes információk és a pályázati űrlap letölthetők az RMDSZ honlapjáról (www.rmdsz.ro), vagy beszerezhetők a Communitas Alapítvány Titkárságán (hétfőn és csütörtökön 11–17 óra között), az RMDSZ területi szervezeteinél, illetve kérhetők e-mailen, a communitas@rmdsz.ro címen. (Aetranger)

Hétfőn és csütörtökön 11–17 óra között pályázatot lehet leadni az ifjaknak! A szegény, szerencsétlen szórványifjaknak! S a többivel mi lesz? Aki a 20 százalék fölött van! „Csotolom, szórványmagyar vagyok (nem százszázalékos), aggyanak egy kicsi pénzt, s minden rendben lesz!” (márna)

Szerintem ennek az egyik magyarázata abban rejlik, hogy míg egy tömbmagyar településen a boltos, a kocsmáros meg általában az üzletemberek is magyarok, így könnyebben lehet hozzájutni helyi támogatáshoz, mint egy olyan helyen, ahol először meg kell magyarázd, hogy miért akarsz te Romániában magyarul dumcsizni, magyar zenét hallgatni, magyar ezt meg azt szervezni, hát enyhén szólva lehetetlen. Nem kell irigykedni föltétlenül a szórványban élőkre, még akkor sem, ha egy kicsit előnyben részesítik őket itt-ott. De ez már a saját emberi értékeinket minősíti. Mert a szórvány amolyan fogyatékos gyereke egy nemzetnek. Ha te, Márna, egy tolókocsissal akarsz versenyt futni egyenlő félként, akkor rendben van, de nem föltétlenül helyes. (Astalavista)

*Forrás: wwwtransindex.ro (Disputa: Korunk Kávéház – ifjúság és politika topic)