A felirat és a firkálás közötti különbségtétel fontosságára Balázs Géza hívta fel a figyelmet, „az elsőn a hivatalos jellegű, elfogadott, a másikon a spontán jellegű és üldözött írásműveket értve”.1 Felosztásában az előállító, létrehozó szempontját is figyelembe véve láthatóan elkülönül a két szövegtípus. A firkáláshoz a felirattal – tágabban értelmezve: az írással – szembeállítva egy pejoratív jelentés társul. A firkálás olyan szövegforma és beszédmód, amely az írás képi megjelenítésével, formai szervezésével és komoly szándékú, tartalmú üzenetével szemben nonkonform tartalmát és írásképét tekintve az esztétikumon kívül eső entitás. Vizsgálódásaim középpontjában ez a szubkulturális jellegű szövegtípus2 áll. Az egyszerűség kedvéért a falfirka, graffiti és szöveg fogalmakat szinonimákként használom a továbbiakban.

A firkálások az esetek többségében nem véletlenül kerülnek a firkafelületekre. A mindennapi fizikai terek nem homogének, más-más használati értékkel, szimbolikus jelentéssel bírnak. Jürgen Habermas, aki a társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozásait vizsgálja, modelljében a közszféra nyilvános szférává és magánszférává szétválásáról beszél.3 A szférák ezen szétválása, oppozíciója a fizikai és virtuális (mentális) terek esetében is kirajzolódik, nyomon követhető. Mindez a használati gyakorlatban, a beélés gesztusában válik láthatóvá és megragadhatóvá. A különböző terek tulajdonképpen a hozzájuk való viszonyulásból, a velük való azonosulásból jönnek létre.

A firkálás a nyilvános (és kvázinyilvános) tereket foglalja le a maga céljaira. Kolozsvár esetében is így kerülnek szövegek a közterekre, a forgalmasabb utak és fontosabb bekötő mellékutcák épületfalaira, az iskolákra és közelükbe, a sportstadionokra és környékükre, azaz azokra a helyekre, amelyek részeit képezik annak, amit a Kolozsváron élő lakosság itt és most (társadalmi) életterének nevezhetünk. Nemcsak fizikai környezet ez, hanem szociomentális entitás is. Ezt az életteret a társadalomtudomány fenomenológiai szóhasználatával élve az életvilág terminussal jelölhetjük.4

A graffiti nemcsak betölti, hanem birtokolja is a tereket. A firkálás a beírt területeket a tartalom számára, átadására, „forgalmazására” sajátítja ki, a firkafelület a közvetített üzenet hordozójává válik. Felfedezhető ebben a cselekvésben a megnevezés–megragadás szómágiája: a fal egy darabját, az épületet a firkálás gesztusa egy névvel, szöveggel birtokba veszi;5 emellett – bizonyos graffitik esetében – dicsőségszámba is megy a nyilvános felület eltulajdonítása.6 A firkálás helyét illetően a kiválasztás történhet nyíltabb térfoglalási/térbirtoklási szándékkal – gondolok itt a már szimbolikus térként funkcionáló emlékművek, szobrok, iskolák felületeinek felhasználására –, de szolgálhat a hely csupán ürügyként, apropóként a szövegek számára (az esetek többségében).

A firkálásról, feliratokról szóló szakirodalom egyöntetűen állítja, hogy a firkálás egyben – és főleg – kommunikáció. Dell Hymes elmélete a beszélést a szubkultúrák lényeges meghatározó sajátosságaként értelmezi, és a közösségi beszédhasználat vizsgálatára több használható szakterminust javasol.7 Modellje teljességének következetes és mechanikus bevonása helyett csupán azokat a szempontjait alkalmazom, amelyek az elemzés során a beszédmód magatartására, ezen kultúra mikéntjére választ adhatnak. Ezért szükséges, hogy a kommunikációt a kultúrát feltételezhetően éltető egyének/csoportok és a beszédhelyzet felől közelítsük meg.

A szövegek gyűjtését 2001 decemberétől 2003 márciusáig végeztem. A gyűjtött anyag megléte azonban már 1989-től datálható, az azóta eltelt 12 év fontosabb eseményeit örökíti meg. Az alábbiakban két nagyobb tartalmi, tematikai csoportról, a politikai-közéleti falfirkákról és az ifjúsági graffitikről esik majd szó.

Politikai-közéleti falfirkák

Az ebbe a tematikai csoportba tartozó firkákat nagyobb valószínűséggel az ifjúságnak a közügyek iránt jobban érdeklődő rétege írja, az a korosztály támogatja, amelyet jövője és az ország sorsa hatványozottabban foglalkoztat. De létrehozhatta bárki, aki késztetve érezte magát a kommunikációnak ezt a módját választani.

Románia az utóbbi 10–12 évben fontos politikai változásokon ment át, amely természetesen intenzíven foglalkoztatta a kolozsvári közéletet (is). Az 1989-től napjainkig tartó főbb politikai eseményeket leképezik, végigkísérik a graffitik, a politikai folyamat kiemelkedő momentumait kommentálják, az eseményekhez minősítve viszonyulnak ezek a szövegek. (1989 előtt a politikai magánvéleménnyel a nyilvánosságban élni nem lehetett, mivel a fennálló hatalmi rendszer ellenőrzése alatt tartotta a nyilvános szférát.) A politikai szövegeket az a társadalmi-politikai kontextus  teszi értelmezhetővé, amelyben az így leképzett események lezajlottak. Ezért az elemzés során a szövegekhez tartozó, azoknak létrejöttét meghatározó háttérinformációkat is közöljük. Ezek főleg a történeti firkálásokra vonatkoznak. Amíg részesei vagyunk ugyanannak a hagyománynak és mindannyiunk számára ugyanolyan módon adott az intézményes rend, addig az interszubjektivitás elve alapján a hozzáférhető tudáskészlet részesei vagyunk, valamennyire egyformán dekódoljuk, értjük a szövegeket. A szövegek bemutatásánál egyfajta kronológiát is érvényesítünk.

A politikai-közéleti falfirkák bel- és külpolitikai eseményekkel egyaránt foglalkoznak. Belpolitikai jellegűek az 1989-es forradalmi eseményeket, a többszöri elnökválasztást, helyi szinten pedig a polgármester-választásokat, az etnikumok közötti viszonyt kommentáló szövegek. Külpolitikai jellegűek azok a – főleg a médián keresztül beszűrődő – események, amelyek nem bírtak különösebb fontossággal a romániai társadalmi-politikai életre vonatkozóan, nem érintették, nem befolyásolták döntően, mindazonáltal mégis foglalkoztatták Kolozsvár lakosságát.

Az 1989 decemberében lezajlódó forradalmi rendszerváltás cezúrát képez Románia történelmében. A gyűjtött politikai-közéleti jellegű szövegek és a mai értelemben vett graffiti-kultúra megszületése is ettől az időponttól datálhatók. A politikai hatalomátvétel nem volt zökkenőmentes. A fennálló önkényuralmi rendszer a forradalmat fegyveres erőkkel próbálta visszafojtani: a nagyobb városokban a tüntető tömegekbe lőttek. Ez az agresszív fellépés országszerte a civil lakosság soraiból életeket követelt. Kolozsvár különböző pontjain elhelyezett emléktáblák emlékeztetnek arra, hogy a rendszerváltás ebben a városban is áldozatokat követelt.

A magyar és román nemzetiségű mártíroknak kijáró emlékállítások, megemlékezések, koszorúzások mellett másfelől azonban elmaradt a bűnösök felelősségre vonása és bíróság elé állítása. Ebbe szól bele, ezt leplezi le és erősíti fel a falra került figyelmeztető: A GYILKOSOK KÖZÖTTÜNK JÁRNAK. Ez a graffiti azt hozza nyilvánosságra, ami az aktuális politikai diskurzusokban nem kapott kellő nyomatékot. A forradalom áldozataiért felelősek mindmáig nem feleltek tetteikért, nem történt meg az illetékesek elítélése.

Egy későbbi firkáló, aki nem ismerte a firkálás egykori politikai aktualitását, vagy nem számolt a szöveg ilyetén kontextusával, a szöveget szürreális tartalomként olvasta. Ezt a horrorisztikus olvasatát erősítette fel a melléje írt graffitivel: A VÁMPÍROK KÖZTÜNK JÁRNAK. Mindehhez jó alapot szolgáltatott akár az a folklorisztikai tény is, hogy a vérszívó lények hiedelme Európa-szerte itt lokalizálódik. A vámpír hiedelemalakja benne él a román népi hagyományokban. Ezt egyébként az országimázs megalkotására és népszerűsítésére is fel próbálták használni a tervezett Drakula Land felépítésével.

Az 1989-es változások után az államformát illetően több lehetőség állt az ország előtt. A második világháború után még uralkodó, a német Hohenzollern-Sigmaringen uralkodóházból származó törvényes román királyt, Mihályt 1947-ben megfosztották trónjától, és száműzték. Azóta eltelt több mint négy évtized, de a romániai társadalomban máig élnek és akadnak hívei a monarchikus elképzeléseknek. Ők a trónfosztott királyt szerették volna ismét az ország vezetőjének. A monarchia gondolatát éltető és a monarchiát visszakérő királypárti szövegek megjelenése is a forradalom utáni időszakhoz köthető: TRĂIASCĂ REGELE MIHAI!; TRĂIASCĂ REGELE!; TRĂIASCĂ REGELE ÎN PACE ŞI ONOARE!; REGELE ŞI PATRIA.8

1990. május 20-án volt az első demokratikus parlamenti választás. Az azelőtt magát össznemzeti hatalomátvevő mozgalomként meghatározó FSN (Frontul Salvării Naţionale – Nemzeti Megmentési Front) politikai párttá alakult. Indult a választásokon, és elsöprő győzelmet aratott. Vezetője, Ion Iliescu az ország ideiglenes elnöke lett, és a kormánypárttá vált rendszerváltó mozgalom 70 százalékot birtokolt a képviselői helyekből, a Szenátusban pedig 91 helyet a 119-ből.9 Az ekkor falra kerülő politikai szövegek a kormánypárt egyeduralkodó pozícióját kezdik ki: POLITICA FĂRĂ OPOZIŢIE = DICTATURĂ; VREM / COALIŢIE / NU FESENISM.10 A firkálók a kommunista rezsim újraalakulásától is tartottak: NU VREM ALT 1946 CU MINCIUNI / ŞI TÎLHĂRIE.11

1992-ben Ion Iliescu és FDSN (Frontul Democrat al Salvării Naţionale – Demokratikus Nemzeti Megmentési Front) néven tovább élő pártja ismét megnyerte a választásokat. Az 1996-os kormányváltás idején jelentek meg a JOS ILIESCU; JOS COMUNISMUL; ILIESCU COMUNIST12 falfirkák. Néhány esetben a Ion Iliescut lehurrogó szöveg mellé a kommunizmus egyik bevett szimbóluma, a keresztbe tett sarló és kalapács került. A közvélemény szerint is ez az elnök és pártja a kommunista hagyományokat követte. Azaz az ország demokratizálódása még nem kezdődött el igazán. Ugyanerről tanúskodik egy hosszabb ironikus-humoros szöveg is: S.Q.-urişti opriţi / războiul civil rece că / ne predăm / noi.13 A kolozsvári firkálók szemében nemcsak ez a politikai párt, hanem más (nacionalista) kulturális szervezet is posztkommunista jellegűnek számított. Így egyenrangúnak, baloldalinak tekintették a kormánypártot az 1989 előtti Román Kommunista Párttal (Partidul Comunist Român) és a Vatra Românească nacionalista kulturális szervezettel: VATRA = FSN = PCR.

Az 1996-os választások első fordulója (november 3.) után a hatalmon lévő kormánypárt és elnök nem kapta meg a győzelméhez szükséges elegendő szavazatot. Az ekkor keletkező szövegek az 1989 óta töretlenül tartó kormányzást minősítik: 7 ANI DE MINCIUNE / CORUPŢIE / ŞI HOŢIE14; és a lejárt mandátumú elnököt menesztik: VÎND URGENT ILIESCU.15 Más graffitik a rivális párt, a CDR (Convenţia Democratică Română – Román Demokratikus Konvenció) választására buzdítanak, ábratexten17 megjelenítve annak szimbólumát, a kulcsot is: DEŞTEPTAREA Ñ; VOTAŢI Ñ.16 A CDR szimbólumát, választási szlogenjét (Szavazz a kulcsra!) egy magánház kapujára került firka ki is parodizálja. A komikum forrása a szimbolikus kulcs valódival való helyettesítése, ennek a választására való felszólítás: VOTAŢI / CHEIA DE / LA POARTĂ.18

A második forduló (december 3.) után a CDR pártja és elnöke, Emil Constantinescu került ki győztesen. Az ekkor firkafelületre kerülő szövegek a régi kormányt marasztalják el, szidalmazzák, és az újat éltetik. Több ábra és ábratext a leköszönő hatalmat „búcsúztatja”: FSN AI PIERDUT,19 NU / PDSR,20 ahol az elmarasztalt párt neve mellé keresztbe tett és/vagy a tiltójelbe helyezett stilizált sarló és kalapács került. Egy ábratexten Ion Iliescu rács mögötti arca látható, a karikatúra jelentését a mellette található 3 MANDATE21 firka magyarázza: az elnöknek ez már a harmadszori jelölése volt. Más szövegek az új elnököt és kormányt éltetik, biztatják szójáték és rigmus formájában: VICTORIEmil22; CDR, CDR / ILIESCU / nu mai e!23 Az igazi forradalmi rendszerváltást ettől az új kormánytól és elnöktől remélték: Revoluţia acuma; Adevărul / acum!24

1997 márciusában a graffitik már az új kormánnyal jelentkező gazdaságpolitikai intézkedéseket, az inflációt kommentálják, minősítik: ŢAPUL ŞI CU / CHIORUL OMOARĂ / POPORUL; CDR = SĂRĂCIE; CDR = RAHAT;25 valamint az elnököt hurrogják le: JOS EMIL ŢAPU!; JOS ŢAPU!; JOS CAPRA!26 A Ţapul (bakkecske) és Capra (kecske) Constantinescu elnök sajátos szakálla miatt kiérdemelt gúnynevei, a Chiorul (vaksi, kancsal) pedig a miniszterelnök, Victor Ciorbea szemhibájának és vastag szemüvegének szól.

A közeledő napfogyatkozás (1999) és elnökválasztás (2000) képezte azon szöveg létrejöttének ürügyét, amely a fény hiányához, a sötétséghez hasonlította Emil Constantinescu kormányzásának időszakát. A szöveg elutasítja, lehurrogja az elnököt: JOS / ECLIPSA / JOS ŢAPUL.27

A 2000-ben (november 26.) lezajló elnökválasztások is nyomot hagytak Kolozsvár falain. A legtöbb pártot lehurrogták az első forduló előtt kitermelődő falfirkák: JOS CDR!; JOS PNL!; JOS PNŢCD!; Jos PNŢ-iştii!28 Az elnöki pozíció esélyesei közül többet is támogattak: ISĂRESCU, ILIESCU, VADIM. Az első forduló előtt keletkező szövegek nagy része a technokrata Mugur Isărescut élteti: ISĂRESCU PREŞEDINTE!,29 valamint a Moszkvában tanult posztkommunista Ion Iliescut és a szélsőséges nagyromániás jelöltet, Corneliu Vadim Tudort marasztalja el: CINE NU GÂNDEŞTE / VOTEAZĂ / ILICI SAU VADIM.30 Az Ilici (Iljics) név Ion Iliescu gúnyneve, a jelölt oroszbarátságát, baloldaliságát pellengérezi ki. Iliescut a demokratikus államrendszerben elfogadhatatlan harmadszori jelölésért, „fejezetért” is támadják a szövegek: NOI CU ILIESCU „CAP.” III / CONCLUZIE: NU-L VOTAŢI.31 Vadim-ot pedig a pályafutása és kampánya során is tanúsított agresszív politikáért és intoleranciáért: VADIM / SPAIMA CURVELOR.32 Ez a jelölt ugyanis a romániai társadalom radikálisabb megváltoztatását is felvette programjába.

Az 1996-os választásokon elbukott PDSR-nek most győzelmet hoztak a választások. Az államelnök-választás második fordulójába (december 10.) ezen párt jelöltje, Ion Iliescu és a szélsőséges PRM jelöltje, Corneliu Vadim Tudor jutott. A csalódott ellenzékből került ki az a firkáló, aki a következőket írta a falra: PE ORICARE ÎL VOTAŢI / TOT RĂMÂNEŢI ÎNŞELAŢI.33 De mindkét jelöltnek akadtak támogatói is a falfirkálók között. A PDSR jelöltjét biztatták a Moş Guerillă / PREŞEDINTE!; VOTAŢI Moş Guerillă!34 szövegek. A Moş Guerillă (Gerilla Apó) Iliescu beceneve, alakilag hasonló a román Moş Gerilă (Télapó) szóval, amelyre rájátszik. A nagyromániás jelöltnek horogkereszttel „kedveskedtek” az őt népszerűsítő firkálók, a neve (VADIM) alá rajzolva. A szélsőséges nézetek nem álltak távol azoktól a firkálóktól sem, akik a Potaissa mellékutcát az egykori hírhedt román Vasgárda vezetőjéről „nevezték el”. Egy itt található ingatlan falára felírták a STRADA C. Z. CODREANU35 „utcanevet” és a fasiszta szervezet valamikori jelmondatát: SUS GARDA / TOTUL / PENTRU ŢARĂ.36

Az 1989 utáni többszöri polgármester-választás is élénken foglalkoztatta a kolozsvári közvéleményt. 1992-ben választották meg először Gheorghe Funart Kolozsvár polgármesterének. Az 1996-os választásokat megelőzően a város több pontján megtalálható Jos Funar; MUIE FUNAR; SUGE / FUNAR; ADIO GHIŢĂ; ADIO GHIŢĂ = PENSIONAREA37 firkálásokkal „búcsúztatta” az ellenzék a polgármestert. A harmadszori megválasztása (2000) után jött létre a FUNAR 4 EVER, díszes kivitelezésű falfirka. Pár hónappal később az ellenzék kiegészítette a graffitit, az így keletkező szöveg a FUCK FUNAR 4 EVER, ami teljesen más jelentést hordoz az örökkévalóságot illetően.

Romániában a választások többnyire etnikai alapon zajlanak a magyarság részéről. Kolozsváron is a helyhatósági választásokra ez volt jellemző. A polgármesternek a románok között is népes ellentábora volt. De talán megkockáztatható az a kijelentés, hogy a polgármesterellenes szövegeket a román ellenzékiek mellett zömmel magyarok firkálták.

A polgármesterrel kapcsolatban a legutóbbi szöveg 2002 márciusában került a kolozsvári románság egyik szimbólumának számító, román hősök emlékére – éppen a polgármester által – állíttatott (fellegvári) emlékmű oldalára: Te iubesc Funar.38 Alatta egy név is van: Attila. A szöveg cinikussága nemcsak a firkafelület kiválasztásából adódik, hanem abból az tényből is, hogy a firkáló – mint aláírásából kitűnik – magyar nemzetiségű. Az Attila csak magyar személynév lehet, a legmagyarabb név, ha úgy tetszik. A polgármester magyarellenes intézkedéseit az érintett lakosság folyamatosan receptálhatja. A szóban forgó szöveg következésképpen mindenki számára ironikus töltetű.

Található néhány olyan politikai – közéleti jellegű graffiti is, amely az ország, a fennálló rendszer sorsával, állapotával kapcsolatban megfogalmazódó általános (negatív) megjegyzést, véleményt tartalmaz. Van köztük pesszimista hangvételű firka (ROMANIA IS DEAD), a rendszert vehemensen bíráló szöveg is (FUCK / THE ROUMANIAN / SYSTEM!). Egy tömbházlakás bejárata mellett szöveg az ország helyzetét ironikusan érzékelteti: ROMÂNIA / ▐ / PRIMA LA/ DREAPTA.39

Amint az előbbiekben látható, az etnicitás jelen van a kolozsvári közéletben, a konfliktusokat éltető diskurzusok egyik meghatározó sajátossága. A firkálások esetében is számolnunk kell ezzel. A belpolitikai graffitik fennmaradó hányada éppen az etnicitásról, az etnikumok közötti viszonyról, ellentétről szól, a többség–kisebbség problémájából adódik.

Erdély autonómiáját kéri a SZABAD ERDÉLYT!, egyébként több városban megtalálható magyar nyelvű falfirka. A regionalizmust, lokálpatriotizmust fejezik ki az ERDÉLYORSZÁG TÜNDÉRORSZÁG; ERDÉLY graffitik is.

A politikai graffiti egészéről elmondható, hogy a hatalommal, hivatalos diskurzussal szemben szerveződő, ellenzéki beszédmód. Ahogy azt már megfigyelhettük. Azonban az is előfordul, hogy a firkafelületre kerülő szöveg megerősítése (esetleg triviálisabb továbbgondolása) a hivatalos vagy kvázihivatalos diskurzusoknak. Ilyen például az a szöveg, amely a december elsejei (2001), román nemzeti ünnep alkalmával került az Avram Iancu tér melletti egyik reklámtáblára: MUIE / LA / UNGURI DE 1 DECEMBRIE.40 Tartalma, nacionalista töltete rokon az ünnepségen elhangzott beszédekével.

Szintén megerősítésjellegűek a 2002. március 15-én magyar részről megtartott, az 1848-as forradalomhoz és szabadságharchoz fűződő magyar nemzeti ünnep, valamint az ugyanakkor román részről a polgármester jubileumának kapcsán rendezett ünnepség után megszülető szövegek. Ilyen falfirkák a Báthory István magyar középiskola falára került MUIE / UDMR41, valamint a magyar templomon a MUIE / HUNGARY42 szövegek, amelyek a romániai magyarság egészét és Magyarországot marasztalták el. Magyarországot a Romániával is elfogadtatott, határon túli magyarokat támogató státustörvény miatt is támadhatták ebben az időszakban.

Az interetnikus viszony kifejeződése a magyar református lelkészi hivatalra felkerülő TOŢI UNGURI SUNT TURIŞTI!43 szöveg. A firkálást eltávolították, mivel meglétével, tartalmával nem értettek egyet. A firkálók ezt kihívásként értelmezték, és így válaszként a lefestett felületre a következő szövegeket írták: UNGURII / SUNT TRIŞTI; UNGURII / SUG.44 Ugyancsak az adott etnikumot sértő a Brassai Sámuel magyar iskolára kerülő MUIE LA UNGURI45 felirat is. Ugyanígy nem véletlenül kerül a hazafias román iubesc ROMÂNIA46 graffiti az Apáczai Csere János magyar középiskola falára. A szöveg az intézmény képviselte magyarság irányába történő demonstráció, jelzés. A helybéli számára nyilvánvaló a firkáló üzenete. Az iskola kapujára került szöveg tartalmát tekintve már nyíltabb inzultáció a magyar etnikum irányába: SUGEŢI TOŢI PULA / DIN APAŢAI47. A firkáló nemzetiségi kilétére utalhat a helytelenül, román karakterrel írt Apáczai (Apaţai) iskolanév.

Az etnikumközi kommunikáció, „párbeszéd” valósul meg abban a törekvésben, amely az együtt élő etnikumok helyi szimbólumainak megjelölésére, megbélyegzésére irányul. Ezek az etnikus helyek, amelyeknek éppen az etnicitással felruházott jellegét akarják megsemmisíteni, deflorálni a rivális diskurzus képviselői. Mindkét részről hozható erre példa. Magyar részről a fentebb részletezett román emlékmű esetét vagy a Şcoala ardeleană szoborcsoport hátoldalára kerülő FUCK YOU! szöveget sorolnám ide. Legújabban (2005) a Baba Novac-szobor talapzatán lévő feliratot egészítették ki: „a magyarok által szörnyű kínok között megölt”48 hős életrajza alá került a DUPĂ CE A UCIS 2000 DIN EI49 / MAGHIARII / A MAGYAROK firkálás. Román részről a Mátyás- és Szentháromság-szobor tagekkel,50 együttesek neveivel stb. való megjelölése,51 a Farkas utcai református templom BITCH címkéje és a fentebb szintén tárgyalt magyar iskolák firkái tartoznak ide.52

A falfirkálásban tetten érhető etnicitás voltaképpen a két rivális etnikus diskurzus lenyomata. Ugyanaz a térfoglalási-térteremtési szándék fedezhető fel mögötte, ami az említett diskurzusok sajátossága is. A firkálók a graffiti eszközeivel ugyanazt végzik el: megsemmisíteni, illetve kialakítani, megerősíteni igyekeznek etnikus tereket, ahogy azt fent már bemutattuk. Mindezek szinte mágikus eljárásként értelmezhetők: az etnikumok intézményeinek, szimbólumainak megjelölése az adott nemzetiségek irányába történő agresszió, inzultáció. Az etnikus szimbólumok összefirkálása sértés, a szimbolikus térbirtoklás és negligálás gesztusaként is értelmezhető. Ezeknek a gesztusoknak, az etnikumok felé való jelzésnek a megvalósulását tekintve kijelenthetjük, hogy nem egyenlőtlenül oszlanak meg a nemzetiségek között. Az arányokat tekintve több a magyar etnikumot sértő és magyar szimbólumokat megjelölő szöveg, mint a magyarok részéről megnyilvánuló nemzetsértés.

A külpolitikai, médián keresztül ismertté váló fontosabb események nyomaival is számolhatunk a kolozsvári graffitik esetében. Azonban az ilyen jellegű szövegek mennyisége elenyészően csekély, a belpolitikai események valószínűleg elvonják a figyelmet a külpolitikai válságoktól. Ilyen eseményekről árulkodnak a Clinton-botrány nyomán kitermelődő szövegek: KLINTON FUCK YOU; LEVINSZKY (sic). A firkálókat a NATO-csatlakozás ügye is foglalkoztatta, egyesek ellenzékiként viszonyultak Románia csatlakozásához: NU LA NATO; JOS NATO; akad olyan ábratext, amelyen egy horogkereszt száraiba van beírva a NATO négy betűje; mások mellette voksoltak: NU MAI INSULTAŢI NATO.53

Ifjúsági graffitik

Ebbe a csoportba azok a falfirkák tartoznak, amelyeket leginkább a fiatal korosztályhoz (pontosabban a serdülőkorhoz) köthetünk. Ezek a szövegek találhatók a legnagyobb mennyiségben Kolozsváron, azonban nagy részük „gyűjthetetlen”. Alig található olyan felület, ahova ne került volna valamilyen firkálás, megjegyzés, név, karcolás, ábra stb. Ezek a szövegek olyan tartalmakat hordoznak, olyan életérzéseket, világképet stb. fejeznek ki, amelyek ezt az „átmeneti” társadalmat a leginkább foglalkoztatják. Funkciójuk ezen ifjúság meglétének, preferenciájának a társadalom irányába történő demonstrálása, a korosztály önidentifikációjának elősegítése. Az ifjúsági csoportkultúrán belül a szövegek viszonylatában több érdekeltségi terület különíthető el. Ilyen alegységek a zenei együttesek, sztárok nevei, jelszavak, szexuális (tabu) témák, komemoratív szövegek stb.

Az együttesekről szóló, sztárok neveit megörökítő falfirkák terjedelmes hányadát teszik ki az ifjúsági szövegeknek. A könnyűzene területéről szinte minden divatos együttes képviselteti magát, amelyek Kolozsvár fiatalságának zenei ízlését kielégítik. A zenei műfajok területén az ifjúságon belül több vízszintes csoportosulás különül el: rockerek, punkok, rap- és technokedvelők, manele-hallgatók stb. Ezek a csoportok egymás zenei ízlését lehurroghatják (MUIE MANELIŞTILOR54), a saját zenei stílusukat és életfelfogásukat népszerűsíthetik (BORN TO ROCK, DRINK & FUCK).

Az együttesek, sztárok neveinek megjelenítése a falakon az ifjúság számára olyan mentális teret teremt, amelyben ezek a kedvencek jelenvalóvá válnak. Együttesekkel, sztárokkal rendezik be életterüket, otthonossá teszik a maguk számára. Az ilyen típusú szövegek az iskolák környékén hatványozottabban vannak jelen, mintegy ellensúlyozva az onnan érkező hivatalos kultúrát. A sztároktól a médián keresztül a rajongókhoz eljutott vélemények, mondások szállóigékké válnak, saját életérzésként kerülnek a falakra. Ilyen a Kurt Cobain zenei bálványtól kölcsönzött mondás: PUNK’S NOT DEAD, ahol az A anarchia jelként (A)szerepel: A a körben.55 Az anarchia jel egyébként a punkok szimbóluma. A mindenféle autoritás, rendszer ellen lázadók jelképét az ifjúság is nagy előszeretettel használja. Több szövegben és önállóan is előfordul a kolozsvári firkafelületeken.

Az erotikus témák egy része szerelmi vallomás, áthúzott stilizált szívek nevekkel. Más része a társadalomban tabuként kezelt szexualitás nyersebb, obszcénebb megjelenítése. Gyakoriak a genitáliákat jelentő szavak, nemi aktussal kapcsolatos szövegek, melyeknek tabutörő funkciója nyilvánvaló. A szeméremsértés és polgárpukkasztás is vezérli a firkálókat, amikor ezeket a szövegeket forgalmas terekre helyezik el. Az egyik leggyakrabban előforduló obszcén kifejezés – mint már láthattuk – a muie56. Egy szellemes firkáló, kihasználva az alaki hasonlóságot, a román nyelvű Üdvözlégy Mária… kezdetű ima egyik sorába foglalta az obszcén firkát. A helyzetkomikummal való játék a kiegészítésben rejlik: BINECUVÎNTATĂ EŞTI ÎNTRE MUIERI.57

A szexualitással kapcsolatban található más természetű falfirka is. Ilyen a humoros STOP THE COKALLAR’S INVAZION, vagy az óvszerrel kapcsolatos reklámparódiák: DUREX MAKERS OF CONDOM!, SAFE YOUR LIFE USE CONDOM.

Az okkupáció és véleménynyilvánítás gesztusa mellett nem hagyható figyelmen kívül a saját egzisztencia nyomának hátrahagyására irányuló vágynak a megnyilvánulása, amely a turizmus rituáléjához58 is hozzátartozik. A kommemoratív szövegek59 nagyon gyakoriak Kolozsváron is. Egy részük az Itt jártam…, …a fost aici,60…was here formulával kezdődik/végződik. A nyomhagyás olykor parodikus: Napoleon was here / No I wasn’t. Ugyanide sorolhatók azok a színes falképek, New York-i típusú graffitik,61 amelyek a többféle szín használatával a közlés, nyomhagyás szándékán túl más funkciókkal is bírnak. A bonyolultabb technikával kivitelezett, a művészet irányába mutató falképek is egyre inkább megjelennek az utóbbi időben. Ezek már a művészi önkifejezés szándékával készülnek.

Firkálók, motivációk, megoldások. Összegzés

A szövegek osztályozása, a firkálások tartalmának vizsgálata után szükségesnek tartjuk a firkálást a firkálók oldaláról megközelíteni. Az alternatív kommunikációmódot a beszédmódot éltető egyének, csoportok felől is fontos megvizsgálni. Ha félretesszük azokat az – egyébként a szövegek létrejöttét magyarázó és egyrészt elfogadható – feltételezéseket, melyek szerint a firkálás kitermelődése az időstrukturáláshoz köthető, vagy a csoportközi rivalizálással függ össze, még mindig nyitott marad egy fontos kérdés: miért íródnak ezek a szövegek, mi készteti a firkálókat arra, hogy a kommunikáció ezen publikus formáját válasszák?

A romániai társadalom általános összefüggéseinek, szerkezetének vizsgálata a probléma megvilágításához, a kérdés megválaszolásához vezethetne el. Azaz egy olyan használható hipotézis felállítását tenné lehetővé, amelyet további kutatások bizonyíthatnak. Az egyenlő jogokat, egyéni szólásszabadságot hirdető és megvalósítani igyekvő demokrácia a gyakorlatban illuzórikus, az egyén képtelen hivatalos úton, fórumok előtt élni a véleménynyilvánításával. A sajtószabadság a gyakorlatban nem jelenti azt, hogy bárki közvetlenül beleszólhat a médiába, befolyásolhatja, megváltoztathatja a fennálló társadalmi és politikai rendszert. A média pedig képtelen minden egyes ember véleményének hangot adni.

Az ilyen formában is megnyilvánuló társadalmi egyenlőtlenség az alárendeltség és függőség érzetét váltja ki az aktuális társadalmi-politikai rendszerbe beleszólni nem tudó rétegekben. Az aszimmetrikus viszonyt a hatalmi pozícióból, felülről jövő szabályzat, utasítás, alternatíva is determinálja.

A maguk véleményével közvetlenül élni nem tudók rétegéből kerül ki a firkálók csoportja. Szükséges hangsúlyozni, hogy nem él mindenki ezzel az alternatív kommunikációsmóddal sem, következésképpen ez sem tükrözheti a szélesebb társadalom árnyaltabb véleményét. A firkálás a fordított kommunikációt62 élteti: az egyéntől a közösség felé érvényesül az „egy üzen sokaknak” beszédmozgás. Így elfogadható az a kijelentés, mely szerint a graffiti a vélemény szabadságának büszkesége.63 Az egyén a firkálás gesztusával közvetlenül a szélesebb nyilvánosság elé viheti preferenciáit, nemtetszését, ízlését, alternatívákat mutathat fel, direktebb formában befolyásolhatja a publikumot. Minthogy a magyar és román etnikumot egyaránt érintő problémákról van szó, mindkét etnikum egyaránt él ezzel a közlési lehetőséggel.

A politikai-közéleti jellegű diskurzusok esetében a graffiti jó eszköz arra, hogy a kormányzásba, az ország politikai sorsába beleszólni nem tudó egyén vagy csoport tiltakozásának, véleményének hangot adhasson. A politikai graffiti a hivatalos diskurzusok mentén szerveződik, azoknak a szélesebb rétegeket érintő intézkedéseit, folyamatát reagálja le. A graffiti természeténél fogva a hivatalos, hatalmi diskurzusokkal szemben ellentétes előjelű, ellenzéki beszédmódot éltet. Ezzel magyarázható az a tendencia, hogy a falfirkálás negatív politikai fordulatok, gazdasági és politikai válsághelyzetek idején kristályosodik ki.64

Az ifjúsági graffitik kitermelődésének nemcsak a médiában való képviselet elégtelensége az oka, hanem az a tény is, hogy az ifjúság többszörösen hátrányos helyzetbe kényszerül a felnőttek társadalmában. Nemcsak a döntéshelyzetekből vannak a fiatalok életkoruktól fogva kizárva, hanem kisebbségi helyzetbe is kényszerülnek egy olyan társadalomban, ahol ez a korosztály kisebb hányadot képez. Ezeknek a szövegeknek a megléte a firkálók által képviselt korosztály lázadásaként is értelmezhető. Ezt a lázadást a társadalomban rájuk osztott másodlagos, hátrányos szerepük generálja. Mindez megnyilvánul abban a tényben is, hogy ezek a szövegek nagyrészt a tabutémákat feszegetik. Az erotika, szexualitás erőteljes hangoztatása, a tabutörő szándék a lázadás kifejeződése. A firkálás gesztusa számukra egyértelműen és erőteljesen a társadalmi szelep funkcióját tölti be.

Nem marad más hátra, mint megvizsgálni a szövegek sorsát. Mint már mondottuk, mindkét etnikum él a falfirkálás közlési módjaival. A közönség, amely a szövegeket olvassa, dekódolja, akinek környezetében ezek a szövegek léteznek, és ez a kultúra él, ugyanazzal a szövegvilággal szembesül. Azt szeretnénk ezzel hangsúlyozni, hogy a graffitiben való viselkedéshez ugyanazok a feltételek, körülmények adottak az összes etnikumnak. Mindkét, a román és magyar etnikum problémáiról, aspirációiról szól a falfirka, mindkét etnikumot megszólítja a szöveg.

A kolozsvári graffiti meglepő módon nem erősítette fel a Funar-féle román hatalom által generált nemzetiségi ellentéteket. Természetesen a firkálások beszámolnak lokális eredetű és színezetű etnikumközi konfliktusokról, ám az ilyen típusú szövegek előfordulási aránya mégis csekélyebb, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy Kolozsváron a román hatalom részéről érkező interetnikus ellentéteket kiváltó hatások gyakoribbak, fokozottabban érvényesülnek, mint Erdély más vegyes nemzetiségű településein. Az interetnikus viszonyokról szóló szövegeknek a többi tartalmi csoportokhoz viszonyított csekély számára az lehet a magyarázat, hogy az ilyen jellegű ellentétek a sajtóban felszínre kerülnek, megoldódnak vagy folyamatosan lerendeződnek. Talán nem megalapozatlan az a feltételezés, hogy ennek a témának nagyobb a publicitása, az ilyen jellegű diskurzusokat nagymértékben felvállalja – és akár túlbeszéli – a média.

JEGYZETEK

1. Balázs Géza: A firkálások kutatása és nyelvi jellemzői Magyarországon. Magyar Nyelvőr, 3. sz. 1987. 330.

2. Szándékosan nem használom a műfaj terminust mint olyan fogalmat, amely a folklorisztikában hallgatólagosan az esztétikai kategóriákra van fenntartva. Véleményem szerint eleve nem lehet esztétikai szempontokkal közelíteni ehhez a szövegtípushoz, amennyiben egy csoportkultúra vizsgálata a cél.

3. Jürgen Habermas: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása. Bp., 1971.

 4. Alfred Schütz terminusa. A mindennapok világa az a világ, amelyben „a természetes beállítódásban tapasztaljuk a természetet, a kultúrát és a társadalmat, állást foglalunk ezek tárgyaival kapcsolatban, azok befolyásolnak bennünket, mi meg hatunk rájuk. Ebben a beállítódásban az életvilág létezését és tartalmainak tipikáját minden további nélkül kétségbevonhatatlanul adottnak fogadjuk el.” Idézi Max Preglau: Fenomenológiai szociológia – Alfred Schütz. In: Julius Morel et alii (szerk.): Szociológiaelmélet. Bp., 2000. 87.

 5. Walter Grasskamp: A kézírás árulkodó. (Címszavak egy graffiti-esztétikához.) In: Kovács Ákos (szerk.): Budapesti falfirkák – A Műcsarnok és az Országos Közművelődési Központ közös kiállítása. Fényes Adolf Terem. Bp., 1986. 94.

 6. Richard Lachmann: Graffiti – karrier és ideológia. In: Bíró Judit (szerk.): Deviációk. Bp., 240.

 7. Dell Hymes: A beszélés néprajza. In: Pap Mária–Szépe György (szerk.): Társadalom és nyelv. Szociolingvisztikai írások. Bp., 1975

 8. Éljen Mihai király!; Éljen a király!; Éljen a király békében és tiszteletben!; A király és a haza.

 9. Kósa András: 2001 Románia: új kormánnyal az új évezredben? Pro Minoritate. Nyár, 2000. 212.

10. Az ellenzék nélküli politika = diktatúra; Koalíciót akarunk nem fesenizmust (a FSN betűszóból).

11. Nem akarunk másik 1946-ot hazugsággal és rablással.

12. Le Iliescuval; Le a kommunizmussal; Kommunista Iliescu.

13. S. Q.-unisták [= ex-kommunisták] állítsátok le a hideg polgárháborút, mert megadjuk magunkat.

14. 7 év hazudozás, korrupció és tolvajlás.

15. Eladom SÜRGŐSEN ILIESCUT

16. Balázs Géza: Beszélő falak. Ötszáz különféle magyar graffiti, 1980–1990. (Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok, 64.) Bp., 1994. 222.

17. Ébresztő Ñ; Szavazz a Ñ-ra.

18. Szavazz a kapukulcsra.

19. FSN VESZTETTÉL

20. Nem a PDSR-RE. A FDSN 1996-ban felvette a PDSR (Partidul Democrat Social Român, Román Szociáldemokrata Párt) nevet (vö. Kósa: i. m. 209).

21. 3 mandátum.

22. A szójáték a román victorie (győzelem) szó utolsó és az Emil személynév első betűjének összevonásán alapszik.

23. CDR, CDR, Iliescu nincs többé!

24. Forradalmat most; Az igazat, most!

25. A BakKECSKE és a Vaksi a népet öli; CDR = szegénység; CDR = szar.

26. Le Bakkecske Emillel!; Le a Bakkecskével!; Le a Kecskével!

27. Le a napfogyatkozással, le a Bakkecskével!

28. Le a CDR-vel!; Le a PNL-vel!; Le a PNŢCD-vel!; Le a PNŢ-pártiakkal! (PNL – Partidul Naţional Liberal, Nemzeti Liberális Párt; PNŢCD – Partidul Naţional Ţărănesc Creştin şi Democrat, Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt; PNŢ – Partidul Naţional Ţărănesc, Nemzeti Parasztpárt).

29. ISĂRESCUT ELNÖKNEK!

30. Aki nem gondolkodik, az Iljicsre vagy Vadimra szavaz.

31. Mi Iliescuval III „Fej.” [a fejezet szóból] / Konklúzió: ne szavazzatok rá.

32. Vadim a kurvák réme.

33. Bármelyikre szavaztok, becsapottak maradtok.

34. Gerilla Apót ELNÖKNEK!; SZAVAZZATOK Gerilla Apóra!

35. C.Z. Codreanu utca.

36. gárda fel, mindent a hazáért.

37. Le Funarral; Szopj, Funar; Szopj, Funar; Ágyő, Ghiţă (= a román Gheorghe név becéző alakja); Ágyő Ghiţă = Nyugdíjazás.

38. Szeretlek, Funar.

39. Románia Ţ jobbra az első.

40. szopás a magyaroknak december 1. alkalmából.

41. szopj, RMDSZ.

42. szopj, Hungary.

43. Minden magyar turista.

44. A magyarok szomorúak; Szopnak a magyarok.

45. Szopás a magyaroknak.

46. Szeretem Romániát.

47. Szopjatok mind faszt az Apáczaiból

48. Részlet a szobor feliratából.

49. MIUTÁN MEGÖLT KÖZÜLÜK 2000-T.

50. Tagnek nevezik a firkáló választott nevének egyéni stílusú „aláírását”. (Kresalek Dávid: A város mint kiállítóterem, avagy a legpublikusabb tárlatokról. A graffiti Magyarországon. Tabula 3 (2). 2000. 325.)

51. Hernádi Miklós a firkálásokat motiváció szerint is csoportosítva deflorációs firkálásnak nevezi a felület ilyen jellegű elcsúfítását (A házfalak kommunikációja. In: Kovács Ákos [szerk.]: Budapesti falfirkák – A Műcsarnok és az Országos Közművelődési Központ közös kiállítása. Fényes Adolf Terem. Bp., 1986. 49).

52. Itt jegyezzük meg, hogy a főtéri gödrök betömésére irányuló MindBomb-kezdeményezés is az etnikumközi konfliktusok meglétét mutatta ki: a civil szervezet táblákat helyezett a gödör elé, melyre bárki ráróhatta észrevételét, javaslatát, véleményét.

53. Ne a NATOba; Le a Natóval; HAGYJÁTOK BÉKÉN a Natót.

54. szopás a maneleseknek.

55. „Ez a jel a graffiti-kultúrát kvázi-programszerűen hódította meg” (vö. Grasskamp: i. m. 92.).

56. szopj, szopás.

57. Áldott vagy te az asszonyok között.

58. Vö. Grasskamp: i. m. 94.

59. Balázs Géza látogató-felírásoknak, turistafirkálásoknak nevezi (1994. 20).

60. ... volt itt.

61. Vö. Kresalek: i. m. 316–318.

62. Hernádi: i. m. 45.

63. Grasskamp: i. m. 96.

64. Vö. Voigt Vilmos meghatározása: a graffitik „a vártnál inkább nemzetközi jellegűek, különösen politikai válságok idején (pl. 1968 Európában) népszerűek”(Graffiti. In: Világirodalmi Lexikon 3. Bp., 1975. 714.)