Kikötőben

Idehoztak, földbe ültettek,

anyám vérével megöntöztek,

rúgkapáltam én, fogatlan állat,

sírni sem tudtam, magamra hánytam.

A bordázatlan ég alatt

csücsül egy kendő és kalap,

és ott lebzsel fejük

fölött a kréta-hold.

Gonosz fű nő a dombokon,

a kert alatt, a háztetőn,

bennem szaladgál száz halál –

egy közülük igazi.

Harmatos kendő és kalap

– Isten tenyerén két játszótárs –

bújócska közben szépen-orvul

halálom fogja, égbe dobja.

Sírni nem tudtam, magamra hánytam,

rúgkapáltam én, fogatlan állat,

anyám öntözött meg vérével –

idejöttem, idetaláltam.

Meghatározatlanul

Valami puszta, medúzaszerű állat

patátlanul szaladgál e huzatos házban.

Valami csobban. Reccsen, koppan a bánat.

Patakban áll egy szarvas – sír a háromszögű halálnak.

Kortárs lelet

Két pergamen a porban,

két árva, régi bőr,

véren és húson csámcsog

a pusztuló idő.