Cseke Péter Glatz Ferenc műveinek fogalmi hálója
A budapesti Pannonica Könyvkiadó öt kötetben – Tudománypolitikai reformról, Akadémiáról (1996–1997), Tudománypolitika az ezredforduló Magyarországán (1998), Új szintézis felé (1998–1999), Helyünk Európában (1999–2000), Magyar millennium Európában (2000–2002) – jelentette meg Glatz Ferenc akadémiai elnökségének dokumentumait. Az 1996 és 2002 közötti beszédekből, cikkekből és jegyzetekből készült impozáns válogatás csaknem két és fél ezer lapon mutatja be azt a tudománypolitikai környezetet, amelyben az Akadémia belső megújulása több lényeges vonatkozásban végbement.
A politikai rendszerváltás után Kosáry Domokos történész elnökléséhez fűződött az Akadémia köztestületté alakulása, akkor történt meg (1990-től 1996-ig) az MTA leválasztása az államról. Glatz Ferenc idejében következett be a belső átalakulás, a szerkezeti módosulás. Számára alighanem az Akadémia új szerepkörének a tisztázása jelentette a legnagyobb kihívást. Ennek eredményeként fogalmazódott meg aztán a hármas funkcióról vallott közismert – és ma is hatékony – felfogás: a) az Akadémia tudományos műhely, b) a tudós társaság, illetve a kutatói társadalom érdekképviselője, c) a nemzet tanácsadója.
Aki kézbe veszi az Akadémia dísztermében április 7-én bemutatott ötkötetes művet,
Hogy az Akadémia a nemzet tanácsadója lehessen, Glatz Ferenc – miként köteteinek hátlapján olvasható – ezeket a konkrét kutatási feladatokat tűzte ki mind önmaga, mind munkatársai elé: „Meg kell kísérelni meghatározni a tudomány helyét az ipari-technikai forradalom és a világpiaci kihívás korában; megtalálni a kis nemzeti kultúra folytonos modernizálásának eszköztárát. Tisztázni: mit kíván az uniós csatlakozás majd a hazai kutatás- és tudományszervezettől, s mindenekelőtt: rendbe kell hozni kutatóintézeteink alapellátását. Meg kell kísérelni tisztázni Akadémiánk helyét a hazai kutatás- és igazgatásszervezetben (amelyet én korszerű civil szervezetként tudtam csak elképzelni). Sőt, Akadémiánkon helyre kell állítani a politikai hányattatások közben meglazult szervezeti rendet. És figyelni kell mindeközben: milyen irányokat vesz a tudomány fejlődése, hogyan segítheti Akadémiánk a hazai kutatói társadalom integrálását a világ tudományosságába. És hogyan vehet részt Akadémiánk a magyarság előtt álló stratégiai kérdések felvetésében és a kérdésekre adható válaszok megfogalmazásában. Kérdések: ember és természet viszonyáról, Dunánkról, Alföldünk jövőjéről, politikai rendszerről, egészségügyről, információs társadalomról és így tovább.”
Az csak természetes, hogy a kiváló történész, a Széchenyi- és Herder-díjas történelemtudós akadémiai elnöksége idején megkülönböztetett figyelmet fordított a társadalomtudományok fejlesztésére, a magyarság ezeréves történetének a kutatására, politikusként pedig Magyarország európai integrációjának előkészítésére. Elnökké választása után azonban a tudós társaság nem egy tagja élt a gyanúperrel: a természettudományok háttérbe szorulhatnak érdeklődésében. Nem ez történt. Sokakat meglepett, hogy Glatz Ferenc milyen gyorsan vált például a környezetvédelem élharcosává. Ha mostani nyilvános szerepléseit figyeljük, beszédeit és előadásait hallgatjuk, újabban közreadott tanulmányait olvassuk, örömmel tapasztalhatjuk, hogy azóta sem csappant érdeklődése a természettudományok iránt, amióta „csak” az MTA Történettudományi Intézet igazgatója, az MTA Társadalomkutató Központjának elnöke, a népszerű História című történetpolitikai szemle alapító szerkesztője (1979 óta folyamatosan). Interdiszciplináris szemlélete ugyanis már elnöki működése idején megkönnyítette számára, hogy biztosítani tudja társadalomtudományok és természettudományok egyensúlyát, a legkülönbözőbb szakterületek közötti átjárhatóságot, a szakosztályok együttműködését a tudomány és a nemzet előtt álló közös kérdések megoldásában. Ma pedig ő vezeti (2003 óta) a Földhasználati és Vízgazdálkodási Nemzeti Stratégiai Bizottságot, amely a Tisza- és a Duna-völgy, a Homokhátság gazdálkodási modernizációját tűzte ki célul, nevéhez fűződik a Párbeszéd a vidékért című újabb program kidolgozása, középpontjában a vidéki munkahelyteremtésekkel, a szociális és kulturális esélyegyenlőség megteremtésével.
Az viszont a történész Glatz Ferenc előrelátását, jövőorientáltságát mutatja, hogy forrásgyűjteményével igyekszik megkönnyíteni a korszak iránt érdeklődő későbbi történésznemzedékek munkáját. Azokét is, akik majd az Akadémia történetét megírják. Abból a szintézisből bizonyára nem marad ki, hogy az ő tudománypolitikai és kultúrdiplomáciai erőfeszítéseinek köszönhetően szervezhették meg Budapesten a Tudomány Világkonferenciáját (World Science Forum) 1999-ben. A sikeres rendezvény pedig arra a lehetőségre hívta fel a figyelmet – novemberben újból a magyar főváros lesz a házigazdája a soron következő világkonferenciának –, hogy a jövőben Budapest ugyanolyan szerepet tölthet be a világ tudományos életében, amilyent a svájci Davos a gazdasági életben. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy Glatz működése idején kapott nagyobb figyelmet – és anyagi támogatást – a határon túli magyar tudományosság. Növekedett az MTA külső tagjainak száma, a köztestületi tagság bevezetésével pedig megvalósult a „kultúrnemzeti Akadémia”: a határon túli kutatók, egyetemi oktatók kutatási ösztöndíjai a Domus Hungarica, illetve az Arany János Közalapítvány (ma: MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet) keretében a magyar–magyar együttműködések alapját képezik, amelyek egyúttal a szomszédos nemzetek közös kutatási programjainak katalizátorai is. A külföldön élő magyar tudósok együttműködését a Magyar Tudományosság Külföldön elnöki bizottság hangolja össze, 2003 óta a Nyugati Magyar Tudományos Tanáccsal együttműködve.
Amikor a IV. és az V. kötet korrektúráját befejezte, 2003. szeptember 2-án Glatz rövid előszót írt a Helyünk Európában, illetve a Magyar millennium Európában kötetekhez. Ebben – Válaszút előtt címmel – a második elnöki periódus kihívásairól és dilemmáiról számol be: Koszovó, Európai Unió, magyar millennium. Világossá vált számára, hogy sem az amerikaiak, sem a nyugat-európaiak nem ismerik térségünket. Ebben pedig jócskán felismerhető az értelmiség bűne, mulasztása is. „Elmerültünk kisszerű céhes-szakmai fontoskodásainkban, és közben megfeledkeztünk az itt élő tízmilliók valós történelmi és jelen problémáival foglalkozni… Büszke, nemegyszer arrogáns társadalomtudományos értelmiségünk
A) adatbázis (122, 125), agrárelit (228), agrárium (220), agrárreform (215), agrármozgalom (231), agrártörténet-írás (216), agrárstratégia (215), alapellátás 308), alapkutatások (510), alternatíva (47, 168, 214, 374), Amerika-ellenesség (23), antiszemitizmus (96), antifasizmus (118), anyanyelv (204), antropológiai forradalom (241), atomfizika (523), autonomista elvek (249, 332, 415, 450), autonómia (35, 41, 176, 177, 211, 424, 464, 466, 467)
Á) államnyelv (204), állásfoglalás-kényszer (107)
B) befektetői érdek (2), bérrendszer, bérrendezés (49, 311)
C civil szervezetek (17, 199, 201, 209, 238, 392, 450), centralizálás (415)
D) demokrácia (92, 101, 260), deficit (203), diskurzus (444), diszciplináris szempontok, diszciplínák együttműködése (322, 325, 359, 388, 463, 469), diszciplínavita (123), dominancia (159), doktrína (190), döntési helyzet, döntési előkészítés (210, 518), Duna-kutatás (473)
E) egyetemes kötelékek (149), egyforma távolságtartás (413), egymásrautaltság (56, 218), emancipáció, emancipálódás (98, 535), emberjogi minimum (147), erkölcsi normák (262), erózió (309), etnikai helyzetfelmérés (442), etnikai konfliktus (143), etnikapolitika (203), etnikai önkormányzat (210), etnikum (66), eszközváltás (222), európaiság (104, 347), európai integráció (411, 412), európai identitás (445, 453), Európa Intézet (103), földrajzi Európa (3, 26, 56, 156), kulturális Európa (3, 26, 156), politikai Európa (1, 26, 156), a polgárok Európája (7), EU-kiterjesztés (31, 441), európai parlamentáris rendszer (209, 222), Európa-projekt (2, 17), a sokszínűség Európája (69, 240), eurórégiók (351), Európa-stratégia (458), Európa-tudat (496)
É) életformaváltás (472), életkeret (90), életminőség (226, 457, 482), érdek (205), érdekképviselet (222, 427), érdekszférák (446), érintkezés-kultúra (59, 222), értékmentesség (81), értékrendteremtő tudás (390)
F) finanszírozás (295, 333, 357), foglalkozásszerkezet (483)
G) globalitás (14, 41), glóbusméretű gondolkodás (346), új gondolkodási rádiusz (14, 222)
H) hagyományellenesség (72), befogadó és kirekesztő hagyomány (88), hatalmi ágazat (179), hatalmi tényező (277), hatékonyság (251) háttérintézet (128, 331), helyi együttműködés (103), helyi konfliktusok kezelése (243, 353,) helyi társadalom (75), hitel (232), hivatalos nyelv (94), humanizálás (181), humánstratégia (137), hungarikum (220)
I) idegenellenesség (488), identitások megélése (447, 450, 453), identitáspluralizmus (200, 213, 344), individuális szórtság (199), új individualizmus (200, 452), informatika, informatikai eszköztár (115, 524), információszerzés (252), információs társadalom (408), infrastruktúra (369, 480), ismeretközlés (272), ismeretrádiusz-bővülés (448), integráció (136, 156, 244, 352), intézethálózat, intézetfejlesztés (48, 121, 289, 291, 311, 367, 514), interdiszciplináris programok (49), interdiszciplinaritás, interdiszciplináris intézet (51, 463, 511), internetes honlap (315)
K) kanalizáció (349, 407), kapitalizmuskép (13), katonapolitika (279), Kelet-ismeret (27, 31, 434), kirekesztés (204, 259, 261, 262, 270), kisebbségi önkormányzat (209), kisebbségpolitika (135, 165, 402), kollektív emberi jog (207), kollektív nemzeti, vallási jogok (65), koordináció (114), konfliktuskeltés (120), konfliktusfeloldás (112), konszenzus (331), konszolidáció (358, 360, 514), korrekcióképesség (39, 330, 361), koszovói sokk (23, 108, 353), költségvetés, költségráfordítás (247, 312, 391, 517), közép-európai kisebbségi magatartáskódex (136), közgondolkodás (72, 107), közösségszerveződés (56, 315, 350), közösségi élet (57), kulturális diverzitás (454), kulturális integráció (454), kritikus önbecsülés (112), kultúrnemzeti elv (52), kulturális forradalom (59), kultúramegőrző szerep (113), kultúrák egyenrangúsága (163), kettős kultúra (170), kultúrák egyenértékűsége (399), kulturális diverzitás (454), kulturális integráció (454), kutatási programok (31), kutatóhelyi kataszter (49, 131), kutatóképzés (173), alkalmazott kutatás (212), kutatói hivatás (277), kutatásszervezés, kutatóintézet-hálózat (285, 292, 295, 296, 312, 318, 326, 327, 349, 417, 432, 525), kutatói érdekvédelem (315), kutatói utánpótlás (433), kvantumelmélet (523)
L) laicizálódás (80), liberalizmus (13, 151, 210, 233), lokalitás, lokális társadalom (14, 41, 148, 350, 393, 447), lokális érdekek, lokális cselekvés (74, 341), lelkiismereti szabadság (80), lobbiérdek (228)
M) magatartáskódex (207, 212), magánszféra (333), magyar tudományos nyelv (268), menedzsment, menedzselés (312, 317, 370, 431), modernitás (138, 302), modernizáció, modernizálás (67, 152, 225, 252, 253, 284, 289, 359), modern nemzet (68), modernizáló kereszténység (78), kényszermodernizáció (39, 411), nyelvmodernizáció (65), modern nemzet (68), modernizáló kereszténység (78), monitorozás (250, 479), múltkritika (88), munkaerő-vándorlás (158), munkaerőigény (199, 217), munkakultúra (245), múltkritika (88), műhelyellátottság (124), működőképesség (361, 464) műszerezettség (49),
N) nacionalizmus (20, 21, 102, 145), nagytérség (354, 495), nemzeti szállásterület (68, 136), nemzeti nyelvek (96, 97), nemzeti értelmiség (102), nemzeti értékek (108), nemzetállam (202), nemzeti érdek (229), nemzeti nyomorúság (243), nemzetpropaganda (265), nemzeti radikalizmus (269), neopozitivizmus (322), nomád tolerancia (63), néptöredékek (63)
NY) nyelvi hátrány (268), nyitottság (104, 111), nyugati érdek (28)
O) oktatáspolitikai alapelvek (37), optimizmus (19), osztálytagozódás (40), ozmózis (25, 508)
Ö) ökológia (474), önazonosság (185, 345), öncélúság (277), önelvűség (44), önértékelés (178), önigazolás (187), önkormányzat (201), öntörvényszerűség (277), polgári öntudatosodás (113), öregvédő akciók (37)
P) pályázás (19, 431, 518), piacorientáltság, piacgazdaság (125, 171, 320, 361, 431), program (41), politikai rendszer (97), megélhetés-politikus (101), politikai ideológiák (117), politikai indítékok (125), politikai képviselet (209), politikatudomány (125), pozitív diszkrimináció (431) privatizáció (296)
R) radikalizálódás (111, 189), realitás (196, 202, 306, 321), referencia (525), reform, reformok (40, 413, 414), reformpolitika (189, 388), regionális érdek, regionális politika (244, 351, 383, 402, 412, 437), regionális viszonyítás (198), régióismeret(20,25), regionális tudománypolitika (431), regionális stratégiák (439, 440), regionális értelmiség (440), regionális kutatás (473), új regionalitás (423, 433), relativitáselmélet (524), rendszer (48), rendszerkritika (283), rendszerváltás (80, 82, 136, 152, 281, 365), reprezentáció (386), reprodukció (329).
S) sikertörténet ((378), stabilizáció (313) stratégiai kutatások (17), helyi stratégia (21), regionális stratégia (23, 24), struccpolitika (111)
SZ) szabad piac (158), számítógép (523), szellemi érzékenység (34), szociális feszültség, szociális konfliktus (143, 394, 441, 488), szociális gondoskodás (105), szociális háló (106), szociális hátrány (207, 268), szociális megrázkódtatások (108), szociális nyomorúság (243), szociális olló, szociális szakadék (270, 345), szokásrend, szokásrendszer (61, 187, 203, 520)
T) társadalmi igény (279), társadalmi konfliktusok (437), társadalmi közeg (13), társadalomtudományok (140, 211, 257, 293, 363, 530), teljesítőképesség (35), természeti környezet (63), tolerancia (91, 493), történelmietlen ítélet (84), tranzisztor (523), tudásbarát társadalom, tudásalapú társadalom (274, 316), tudományos elit, tudományos értelmiség (254, 290, 420), tudományelmélet (114, 131, 368), tudományetika (24), tudományfejlődés (252), tudománypolitika, tudománypolitikai környezet, tudománypolitikai reform (45, 132, 140, 172, 247, 255, 307, 309, 315, 359, 368, 380, 412, 415), tudományos specializálódás (397), tudományszervezet (258, 293), tudományos versenyképesség (266), türelmetlenség (83)
U) uniós állampolgári tudat (198), Unió-képesség (16), uniós polgárság (8), uniós viszonyítás (198)
Ü) az ünneplés szabadsága (89), üzemforma (229), üzemszervezés (6)
V) vállalkozások (32), vállalkozásösztönzés (235), versenyképesség (4, 193, 408, 457), vezetésre alkalmasság (37), vérszerződés (63), világhelyzet (12), világkonferencia (47, 95), világnézeti szabadság (82), világnyelv (95, 205), világpiac ((217), világpolitikai elhelyezkedés (189), világrend (162), világtörténelmi perspektíva, világtendencia (108, 221, 343, 360 ), világverseny (364)
ZS) zsidó-keresztény életelvek (6), zsidó-keresztény kultúrkör (492), zsidó kultúra (513), új zsidó kulturális intézményrendszer (513)
Nemzetközi rangú tudományos tevékenységéért, a kelet-közép-európai térség együttműködésének dinamizálásáért a Babeş–Bolyai Tudományegyetem 2003. november 17-én díszdoktori címmel tüntette ki Glatz Ferenc akadémikust. Az egyetemi szenátusban elmondott nagy ívű beszédét lapunk Kelet-Közép-Európa súlypontú számában adtuk közre 2004 januárjában (79–84.). Bizonyára benne lesz majd a soron következő Glatz-kötetben is, remélhetőleg a kolozsvári laudációkkal együtt.
Befejezésként mi inkább egy kéziratból átmentett Glatz-laudációra hívnánk fel a figyelmet. Ez a budapesti Európa Intézetben hangzott el, 1999. május 27-én, amikor Andrei Pleşu vette át a Corvinus-díjat. A kitüntetett érdemeiről szólva az MTA elnöke mindenekelőtt azt tartotta érdemesnek kiemelni, hogy Pleşu miniszterként is megmaradt értelmiséginek, filozófusnak, írónak; mind a művelődési, mind a külügyi tárca élén megőrizte értelmiségi magatartásformáját. Külügyminiszterré történő kinevezése után egy héttel azzal keltett figyelmet az Európai Unió keleti kiterjesztését vizsgáló bizottsági ülések kávészüneteiben, hogy már egyik első bukaresti tévébeszédében nemzeti önkritikára szólította fel a román társadalmat. Arról beszélt, hogy Románia és a román nemzet az Európai Unió küszöbén áll, de bizony még sokáig eltarthat, míg a román társadalom csatlakozásra érett lesz. „Mert mielőtt az ember belép egy szobába – idézték Pleşu híressé vált megfogalmazását –, először le kell törülnie a lábát.”
A díjkiosztó ünnepségen Glatz felelevenítette korábbi találkozásaikat, megbeszéléseiket. Ezeknek a központi témája – fogalmi hálója –: politikus és értelmiségi, minőség és önkritika, megélhetéspolitikus és értelmiségi, elit díj, függetlenség, megértés, demokrácia, nemzeti ellentétek, a nemzeti értelmiség szerepe, nacionalista program, helyi együttműködés, szociális gondoskodás, szociális háló, európai versenyképesség. Első találkozásuk alkalmával – 1990 januárjában, Budapesten – mindketten felismerték: „a legnagyobb veszély, hogy a politikai és személyi szabadsággal együtt fog járni a nacionalista szenvedélyek elszabadulása.” Amit Marosvásárhely „fekete márciusa”, sajnos, igazolt is. Az események ismeretében megpróbálták legalább a román–magyar kulturális kapcsolatokat új alapokra helyezni. „Az adminisztráció által előkészített egyezménytervezetet magunkhoz vettük magyar és román nyelven. A tisztviselőket kiküldtük a szobából, és mi ketten, másfél órás írói-szerkesztői munkával készítettünk el egy új variációt. A németül egyeztetett mondatokat fordítottuk vissza románra és magyarra, és írtuk be a szerződésszövegbe. Most, e mai napra készülve, előszedtem irattáramból a szöveget, nos, kedves Andrei, egyikőnknek sem kell szégyenkeznie majd unokái előtt, ha azok kezükbe veszik ezt a »közös művünket«. Ma, 1999-ben úgy látom: a két nemzet értelmisége 1990–1999 között pozitív szerepet játszott a nemzeti ellentétek feloldásában és tompításában.”