Párizsi napló

A kilencvenes években Romániában forgalomban levő francia tankönyvekben létezett egy a Quartier Latinről szóló olvasmány, melyből azt lehetett megtanulni, hogy minden idők francia egyetemistája a Boul’Michhez képest méri be a bal part erőviszonyait. Az ilyen típusú leírások a helyről szóló bennfentes tudást voltak hivatottak pótolni. Azonban a párizsi trend havonta változó hierarchiáját az ilyen kijelentések csak annyiban tudták követni, hogy a turistaábécék sine qua nonját adták meg. Ilyen reprezentatív, használhatatlan, de hivatkozható hely a Place de la Sorbonne is, mely a Boulevard Saint Michelre néző terek között a Panthéoné után következik a Szajna és a Saint Michel tér felé haladás irányában. Ez az intellektuális jelentésekkel elbizonytalanítóan túlterhelt tér látta Baudelaire-t és Foucault-t, Durkheimot és Sartre-ot, és továbbra is elviseli a Sorbonne-ra iratkozó ambíciós idegeneket és belföldieket, a diáktüntetéseket, a látogatókat, akik szellemi energiát vélnek meríteni a helyből, a filozófiát áruló szabadgondolkodókat, illetve a zenészeket és mutatványosokat. Az 1639 óta létező helyen kezdődött május 3-án az az 1968, melynek következményei hosszú távra alakították át a francia értelmiségi mezőt. 1980-ban a teret felújították, ekkor változtatott helyet az Auguste Comte-szobor, és ekkor tervezték a három szökőkútegyüttest is.

Hogy ehhez a kulturális földrajzhoz én is hozzájáruljak, elmesélem, hogyan lehet elütni az időt a Sorbonne téren a jobb széltől a bal felé haladva, majd a központi attrakcióknál elidőzve. A tér két oldala közül a jobb felőli zsúfoltabb, viszont a bal töményebb örömöket ígér. Középen szimmetrikusan elhelyezett szökőkútsorozatok párkányára lehet leülni a megfáradt turisták és salátát tízóraizó diákok közé. Vasárnap délután szimfonikus zenét játszanak amatőr zenekarok, ilyenkor hallgatókkal telik meg a tér bulvár felőli része.

A jobb szél első épülete a Presses Universitaires de France könyvesboltja. A négyszintes épületben nem csupán a PUF kiadványait forgalmazzák, az elmúlt öt év terméséből nagyjából minden megtalálható: a földszinten a szépirodalom, az alagsorban a jogi és közgazdasági szakirodalom, az első emeleten az irodalomelmélet, a társadalomtudományok és a filozófia, a másodikon a történelem és földrajz. A boltban időnként könyvbemutatókat szerveznek a szerzők jelenlétében, ilyenkor a publikum nem túl nagy, de egy-egy akadémiai VIP azonosításához megéri végigülni a kellemetlen tète-à-tète-et a szerzővel és a szervezőkkel. A lépcsők mellett Deleuze, Derrida, Ricoeur, Todorov fotóit lehet megcsodálni: a PUF számít a turistákra, ezért mi sem jobb reklámmódszer, mint a French Theory reprezentatív alakjait kiállítani. A történelem szekció kedves negyven körüli tájékoztató hölgye kitartóan képviseli a gótikus stílust. Bár diákoknak a könyvesbolt ötszázalékos kedvezményt biztosít, akciós kötetekért megéri elmenni a Saint Michelen kissé fennebb, a túlsó oldalon levő Gibert Josephig. A PUF mellett a Tabac de la Sorbonne osztozik a Saint Louis bárral egy épületen. Fennebb a L’Escholier és a L’Ecritoire teraszaira lehet kiülni ételt-italt fogyasztani. Ezek az ófrancia nevű szórakozóhelyek vegyes közönséget vonzanak, az egy kávéra beülő diákok és a teljes párizsi díszmenüt elfogyasztó koccintó és eksztázisban levő turisták szomszédos asztaloknál ülnek, a szél néha szalvéták nélkül hagyja az asztalokat. A két szórakozóhely között van egy szendvicsező (a The Baker’s Dozen), illetve a Jean Maisonneuve nevét viselő amerikai és keleti könyvesbolt. A vallásos képzetek irányt érdeklődő Jean Claude Maisonneuve 1838-ban alapította könyvesboltját, melyben az egzotikus nyelveknek, vallásoknak szentelt köteteket lehetett kapni, illetve támogatta a hasonló jellegű munkák kiadását. Ez a másfél évszázados hagyományú hely, mely a francia Rig-Védát „biztosította”, ma turisztikai kuriózum.

A L’Ecritoire után, a Place de la Sorbonne 1. szám alatt lehet eltölteni az igazán elit párizsi éjszakát. A Select Hotel de Rive Gauche képzőművészeti alkotásokkal, szürke berendezéssel csábítja a turistát a boudoirosra berendezett szobákba. A szálloda a Victor Cousin utcára néz, vagyis pontosan a Sorbonne hosszú épületének jobb szárnyára. A szimmetrikus oldalon egy jóval prózaibb kisvállalkozó bérli a földszinti helyiséget: a Papyros fénymásoló-iroda, a Sorbonne-os diák Lantech Systeme. A 4-es szám alatt van az Agence Universitaire de la Francophonie székhelye. Hasznos cím a Párizs irányába tájékozódó idegen diáknak. Közvetlenül mellette, a Champollion utca és a tér sarkán egy másik megkerülhetetlen és elutasíthatatlan hely: a Libraire Philosophique J. Vrin. A két nagyobb helyiségből és a kettőt összekötő galériából álló szakkönyvesbolt régi és új köteteket egyaránt forgalmaz. Az antikvárium részlegen megtalálható a Lét és a semmi első kiadása, illetve hozzáértően bemért ritkaságok néha a szerző aláírásával. A könyvesbolt az EHESS-szel társult kiadót is működtet, Dinah Ribard, Jean-Pierre Cavaillé már ismerős nevei is visszakereshetőek a kiadói katalógusban. A galériában diszciplináris rendben állítják ki a friss nemzetközi és francia kiadványokat, a logika, episztemológia, esztétika, antik és középkori filozófia kategóriák léteznek a szerzői nevek szerint csoportosított részleg előtt. Ezen utóbbi teremnek a hátránya, hogy a kötetek alapállásban francia nyelven találhatóak meg a szerzői nyelvtől függetlenül. A német, illetve angol kiadványokat külön polcokra rendezték. A kassza közelében vannak a filozófiai folyóiratok, közöttük a Studia Phenomenologica, darabja itt 25 euró körül ingadozik. A személyzet itt is sznobul készséges. Ajánlatos viszont ismerni a keresett kiadvány szerzőjét és a kötet jellegét, hiszen a jól képzett eladók előtt könnyű felsülni. A könyvesbolt előtt kis fadobozokban lehet válogatni az akciós árut.

A bal oldal legutolsó épülete a lehető leghatásosabb módon kapcsolja rá a teret a Boul’Mich ruhásüzlet-sorozatára. Itt van ugyanis a párizsi nyolc-kilenc Gap-kirendeltség közül az egyik. Az 1969-ben San Franciscóban alapított prèt-à-porter-cég az egyik legmegbízhatóbb vásárlási alternatíva még Párizsban is. Sarah Jessica Parker 2004 őszén adta arcát és alakját a cég plakátjaihoz, s ezzel a gesztussal az amerikai szinglikultúra csalhatatlan szimatú vezéregyénisége is elismerte, a Gap nem egyszerűen a minőség és mérsékelt jó ízlés, de az en vogue tendenciák követője is. A legújabb Gap-vívmány a balos szövésű ultrakényelmes farmer, melyet a téli leárazások után dobtak piacra 2005 februárjának végén. A Sorbonne téri változat sokszor rendezi át a könyvtárnak és egyetemnek szentelt napok egyhangú szerkezetét. Elrettentő viszont az alagsorban levő gyerekrészleg néger elárusítónője, akinek mindig van valami megjegyeznivalója a kliens öltözetére vonatkozóan.

A Gap előtt áll az az Auguste Comte-szobor, melyet Jean-Antoine Injalbert állított 1902-ben a Sorbonne kápolnája elé. A szociológia diszciplináris térnyerését, Durkheim végleges Sorbonne-on való megtelepedését jelző emlékmű 1980-ban került jelenlegi helyére: a bal szélre, a központtól viszonylag távol. Comte mellszobrának egyik oldalán a csecsemőt emelő nőalak áll, a Haladás, mely a változó generációkkal teljesedik ki, a másikon pedig az olvasó munkás ülő alakja jelzi, hogy a tudományok a fizikai munkát végzőket is a kultúra javaihoz fogják elvezetni. A műemlékre három jelmondatot is véstek: „A másikért élni”, „Rend és haladás”, „Család, haza és emberiség”. A tüntetésekkor egy-egy diákcsínyt elszenvedő szobor annak a kornak az ideáljaira utal, mely a német szellemet akarta meghonosítani a francia oktatásban, láthatóan kevés sikerrel.

Azonban a Place de la Sorbonne a központi és a két oldal perspektívájában igencsak impozáns, kupolás Sorbonne-kápolna miatt viseli nevét. Az 1635-ben befejezett kápolna alapkövét Richelieu helyezte el az építész Jacques Lemercier jelenlétében. Richelieu sírja mellett haladnak el naponta diákok és tanárok, s a bíborosról készült egész alakos festmények vannak a termekben is. Néha morbid tapasztalat.

Nincs szebb egy április eleji vasárnapnál, ha kabrióban jövünk ki napszemüveges nőnkkel a Place de la Sorbonne-on meginni egy kávét, vagy ha Yamahán hozzuk ki a szombat esti marais-s buliban felszedett fickót az Ecritoire teraszára. Értelmes, trendi és látványos órácskát tölthetünk el így.