Az erotikus vonatkozású állatutánzó megnyilvánulásoknak jelentős hagyományuk van az egész magyar nyelvterületen.1 Minden tájegység életformájának, életkörülményeinek, gondolkodásának megfelelően különböző formában jelenítette meg az ezzel kapcsolatos szokásokat. A székelyföldi Csíkszent-domokoson ennek egyik legkifejezőbb formája a medvés tánc. Ez a táncos szokás ma is az élő hagyomány része, csak funkcióváltozáson esett át. A táncházmozgalmak hagyományőrzés céljával elevenítették fel újra, ezért kommersz jellegűvé vált, és elsődleges célja a szórakoztatás.2

A csíkszentdomokosi medvést két férfi járja zenei kísérettel. Az egyik az anyamedve, a másik a hím medve szerepét tölti be. Az anyamedvét jelképező férfi hasra fekszik egy földre terített lepedőre. A tánc azzal kezdődik, hogy a hím medve hátulról az anyamedve fenekéhez tartva egy furulyát vagy botot, muzsikaszóra kezdi felajzani a párját, aki lassan négykézlábra emelkedik. Ekkor a hím medvét alakító alakoskodó ráül a hátára, és a nyakában, derekában fogózva  körbeszaglássza, befekszik alája, majd minden oldalról körüljárja, párosodó mozdulatokat végezve. Ez többször is megismétlődik, és egyre gyorsabb üteművé válik, amit a zene ritmusa is követ, a végsőkig fokozva a hangulatot. Befejezésül a két férfi, a „medvepár” még táncol egyet ugyanerre a dallamra, ez esetben már csárdást.

A csíkszentdomokosi medvéssel a legközelebbi rokonságban a gyimesi és a moldvai medvés táncok állnak. Jelentésbeli összefüggés fedezhető fel még a szatmári és a szlovák (medvedy tanec) virtuskodó botoló táncokkal is.

A csíkszentdomokosi medvés műfaját tekintve állatutánzó tánc, amely mára már elhalványult mágikus elemeket foglal magában. A rituális táncokhoz hasonlóan jelenleg az esemény  ünnepélyes külsőségein és a látványosságon van a hangsúly.3 Ujvári Zoltán szerint az állatalakoskodások fallizmusa  többek között a hajdani kultuszokra, termékenységfokozó rítuscselekvésekre vezethető vissza, hasonlóan  az egyetemes kultúrák fallizmusához.4 Különböző állatok – gólya, daru, kacsa, szarka, róka, ló, medve stb. – viselkedését (legtöbbször párzását) utánozzák. Megjelenésük alkalmi vagy járulékos.5 Ezen belül a medvetáncot megjelenítési formája szerint két csoportba oszthatjuk: (1) a dramatikus táncok körébe tartozó medvetáncol-tatás6 és (2) a pantomimikus páros tánc,7 amely a medvék párzását utánozza. Ez utóbbi kategóriába tartozik a csíkszentdomokosi medvés is.

Elemzésemben a következő kérdésekre kerestem a választ: kik, mikor, milyen kritériumok szerint és utólag hogyan vélekedve róla járták ezt a táncot? Milyen funkciókat töltött be a medvés korábban, és mi jelenleg a szerepe?

A lakodalmakhoz kapcsolódó dramatikus játékokat rendszerint tréfára hajlamos házasemberek játszották.8 Több íratlan, de annál szigorúbban betartott szabályra következtethettem azzal kapcsolatosan, hogy kik adták elő a medvést Csíkszentdomokoson. Elsősorban nemhez kötött, csak férfiak járták el, mert a nők számára az erkölcsi normák, a hozzájuk kapcsolódó elvárások ezt elképzelhetetlennek tartották.

Amint kiderült a beszélgetések során, az életkor sem mellékes tényező, ugyanis idősebbek vagy házas emberek voltak, akik  általában vállalkoztak rá.

Másik nagyon fontos szempontként tüntetik fel a megkérdezettek a táncbeli tudást, az erre való rátermettséget és a jó ritmusérzéket.

A jó párok titka egyfajta személyes vonzalom, az ebből fakadó felszabadult viselkedés is, amit nem neveznek meg, de valamennyien megsejtetnek: „Ezt nem mindenki csinálja. Kerül ilyen két ember, ugye, mint ahogy mondják, hogy egy-két tízesbe kerül egy ilyen pár, hogy ezt […], nem szégyenli, s megcsinálja. De ők […] [a férjére s annak párjára vonatkozik] örökké, megtanulták es, ugye, s osztá ők úgy beléjöttek, mint a magyaros táncba, hogy könnyen ment nekik, ugye.”

Ugyanakkor a tánc értéséhez, élvezéséhez, eljárásához megfelelő hangulat kellett, mámoros állapot. Egyszóval a részegség nélkülözhetetlen tartozéka volt az esemény megtartásának, ami a tánc késői időpontjából következően adott is lehetett.

A csíkszentdomokosi táncalkalmak rendszerén belül a medvés a lakodalmi táncos szokások körébe tartozik. Minden megkérdezett személy elsősorban a lakodalmat és a lakodalmi visszahívást említi mint a medvés eljárásának megfelelő idejét és helyét. Néhányan más táncos mulatságokat is ide sorolnak, mint a keresztelő, katonavacsora (katonabúcsúztató) és a házasbál. Viszont az olyan mulatságokon, ahol zömében a fiatalok vettek részt – farsangvégi tánc, bál, fonó stb. –, nem járták. Ezek alapján elmondható, hogy a medvés, mikor még élő szokásként beletartozott a lakodalmak szokásrendszerébe, táncrendjébe, a beépítő rítusok9 egyike volt, ugyanúgy, ahogy a kontyolás, a lóvásár vagy a maszkurázás stb.

A lakodalom szokáscselekvéseinek sorrendjén és a táncrenden belül is a medvés az örömanyatánccal együtt a mulatság végére került. Ez hajnali négy-öt óra körül zajlott.

A késői időpontot azzal indokolják, hogy a medvés a gyerekek, nem felnőtt korú fiatalok előtt erkölcstelen cselekvésnek számított, ezért tabuként kezelték. Viszont jó alkalom volt a felnőtt korú fiatalok beavatására. Másrészt ez az az időpont egy mulatságban, amikor a kedélyek elszabadulnak, az emberek levetkőzik gátlásaikat, egyre felszabadultabbá válnak, és ennek következtében  olyanra is képesek, amit a hétköznapok normái megtiltanak a közösség nyilvánossága előtt.

A férfiakat az alkoholfogyasztás is hozzásegítette ehhez a felszabadultsághoz. Ez segítette a táncosokat átlépni a gondoktól terhes hétköznapokon, szabályozott életformán, nemi határokon és az önfeledtség eksztatikus állapotába kerülni. Sinka Sándor zenész így vélekedett róla: „Hát ez a tánc énszerintem az, hogy vigassa a népet, felvidítsa. Úgy megbolondítsa a népet, hogy irtó egy lakodalomba, fokozza a hangulatot. Igen.”

A vélemények, értékelések a medvésről megoszlanak nem és beállítottság szerint. A férfiak nyíltan beszélnek róla, nem ítélik el. Előadásmódjuk, részletes magyarázataik, beszéd közbeni viselkedésük (mosolyognak, jókat nevetnek) is ezt látszik alátámasztani.

A nőknél az elutasító magatartás jellemző, kevés kivétellel. Ez háromféleképpen nyilvánul meg általában: (1) a tánc ismeretének tagadása,  (2) szóelterelés gyors  témaváltással,   (3) negatív véleménynyilvánítás. Tabunak tekintik, amelyet a gyerekek elől feltétlenül el kell titkolni. Kivételt képeznek általában a zenészek és a  táncosok feleségei, akik nem botránkoznak meg rajta, hanem szórakozásként, játékként fogják fel: „...ez egy játéktánc, úgy mondták, játéktánc. Tehát nagyon érdekes vót, kacagtatta a vendégeket.”  „...ugye hejába, hogy milliószor lássuk, de örökké […] nem győztük magunkat a kacagással, ugye, s mindenki úgy röhögte, s kacagta. […]  Csak így nem jő ki olyan jól, így szóbelileg, mint tettesen, szóval mint mikor csinálják.”10

Összesítve az eddigieket, elmondhatjuk, hogy a medvés jelenlegi funkciója a szórakoztatás és  a tudatos hagyományőrzés. Hajdani mágikus szerepére csak a szakirodalom alapján  következtethetünk. A legvalószínűbb, hogy a lakodalom szokásrendszeréhez tartozva  beavató és beépítő rítusok funkciójával bírt, ugyanakkor az önfeledt szórakozást biztosította. Úgy gondolom, hogy szerepe mindig az adott életkörülményeknek megfelelően, az emberek gondolkodásmódjával együtt változott és változik 

További kutatás igényelne a medvéssel rokonságban álló táncokkal való összehasonlítás, a tánc mágikus elemeinek  és a tabu jellegének elemzése.

Szövegtár

Hát ugye, no, nem áll oda, met ez így nagyon csúnyás, met ott verik essze, verik essze, ugye, s ott minden. S ezt ugye no, nem csinálja meg senki se, hanem két férfi. Úgy szépen le lehet játszodni, úgyhogy sokat lehet csudálkozni s röhögni rajta, biztos. (T.A.) Tehát ebbe az az érdekes, azért röhögik na, hogy két férfi csinálja. Hát jó lenne, ha egy nő s egy férfi csinálná. [Kacagva mondja, amit a felesége rosszall. A nők szemérmesebbek?] Úgy néz ki. Hát ilyen nyilvánosan igen, nyilvánosság előtt. [ Újra kacag. A felesége próbálja elterelni a szót, mire a következőket válaszolja:] Hát, mondjuk, hogy te nem tartod, ez igaz, hogy te sok mindent nem tartassz jónak, de régebben csinálták.” (Sz.I. és R.) [Miért táncolta mindig két férfi?] Nem láttad te még? [De igen, csupán az érdekelne, hogy nők miért nem járták.] Igen, ők is eljárhatnák, de akkor akkora kacagság lesz, hogy Isten őrizz! Melyik nő állná meg azt? [Nevetve mondja.] Hát nem es tudnék mozsikálni se. (S.S.) ...s örökké ezt a medvést járták az öregebbek. (S.S.) Vajegy öreg inkább, egyet-egyet lepcsentek. (K.J.) Ha került egy olyan társ, akkor megcsinálták [kacagva mondja]. De ha nem volt olyan társ, akkor ezt es egy kicsit, nincs nagy híme, mint ahogy mondják, de kell tudni, mert ezt nótára a zenész húzza, s az jó nótára. Igen, igen. S olyan jól jő ki. (T.A.) ...ha került ilyen két ember, aki tudta, s ha nem került, akkor legtöbbnyire csak úgy elzenélték, de nem táncolták. (P.I.) Táncba nem táncolták a medvést, nem emlékszek ilyenre, nem. (S.S.) Például, ahol apró gyermekek vannak, ott nem illik. Régebb a gyermekeket kihessentették, s akkor osztá úgy járták. (B.E.) ...a gyerekektől is ezelőtt úgy szégyelték ugye, de mostmá közömbös, mostmá nem izé. (T.A.) Hát mondjuk szórakozásképpen jó, met az alatt az idő alatt ki van kapcsolva az ember ugye. Valami csak kell az embernek a fejibe legyen ugye, hogy egészen nem es búsúlhat. (P.I.) Hát ez olyan formában indul el, hogy fekszik az egyik pár, szóval az egyik férfi, s akkor kezd furulyázni, s a fenekéhez tartja a furulyát, s ő ahogy fújja, a másik emelkedik fel. Akkor felemelkedik, de hát ennek megvan egy megfelelő dallama, tehát nem minden dallamra lehet. [...] Tehát a furulyával elkezdi, s akkor emelkedik a másik, s tudod, amikor annyira felemelkedik, ráül, s amikor felemelkedik, ez elkezdi szaglászni körbe, tudod. Négykézláb áll az első személy, s akkor körbeszaglássza, s akkor innen-onnan taszigálja, s akkor nekiáll, s szexfigurákat csinál hátulról, s akkor oldalról, s akkor befekszik alája, s akkor magára húzza a másikat. (Sz.I.) S így mikor münköt vittek, kettőnköt, a két párt, mindenütt követelték, hogy met úgy elment a híre [...], s akkor osztán mindenüt követelték, s nagyon csodálkoztak. Haj! Úgy csodálkoztak rajta, hogy hát ez micsoda, miféle érdekes, de egy kicsit csúnyás na, de mostmá a gyerekektől is... ugye ezelőtt szégyellték, de mostmá közömbös. (T.A.) S eccer mondom ennek a zsukás B.G. bácsinak s T.F. bácsinak, hogy el kéne járják a medvést színpadon. S azt mondja G. Bácsi: „Menj el, s s, hát itt megengedik-e ?!”Hát végül a lett belőle, hogy biza megengedték, de ott mindenki majdnem megbolondult, úgy elfogta a kacagság. (S.S.)

Adatközlők  névsora (név és életkor): Albert Szabó Erzsébet (88), Bőjte György (66), Kedves Gyárfás (76 ), Kedves Matild (73), Kedves Teréz (65), Kristály Julianna (78), Péter István (74), Péter Erzsébet (65), Péter Lajos (69 Péter Mária (65), Simó Ágnes (61), Bíró Ágoston,  Bíró Erzsébet (76), Kedves Árpád, Kedves Anna (83), Sinka Sándor (64), Duduj Rozália (61), Tamás Anna (69).

JEGYZETEK

  1. Ujvári Zoltán: Erotikus és fallikus megnyilvánulások a dramatikus népszokásokban. In: Hoppál Mihály–Szepes Erika (szerk.): Erósz és folklór. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1987. 163–176.

  2. A gyűjtést 2000 április és május hónapok folyamán végeztem. Az adatközlőket  életkor és tánctudás szerint választottam ki. Ők azok, akik még emlékeznek a táncra, látták, táncolták, illetve táncolják, muzsikálták. (Névsoruk a függelékben megtalálható.)

  3. Vö. Rituális táncok. In: Magyar Néprajzi Lexikon. III. 541.

  4. Ujvári: i. m.

  5. Állatutánzó táncok. In: Magyar Néprajzi Lexikon. I. 89.

  6. Lásd Ujvári Zoltán: Dramatikus népszokások. Debrecen, 1989.13–14, 55–68, 145–162.

  7. Medvealakoskodás. In: Magyar Néprajzi Lexikon. III. 541.

  8. Ujvári: Dramatikus népszokások. 13–14.

  9. Vö. Balázs Lajos: Beépítő rítusok. In: Az én első tisztességes napom. Párválasztás és lakodalom Csíkszentdomokoson. Kriterion Könyvkiadó, Buk., 1994. 122–156.

10. (Tamás Anna idős táncos a település hagyományőrző csoportjában, az ő férje is járta a medvést.)