A BBC egyik júliusi kerekasztal adásának Ecaterina Andronescu, Niculescu Antal és Andrei Cornea volt a meghívottja. Ismerős nevek? A hölgy államtitkár volt (Közoktatási Minisztérium). Jelenleg képviselő (SZDRP). Niculescu Antalt Frunda György elnökjelölt szóvivőjeként ismerhettük meg. 1997. július 14-én Victor Ciorbea kinevezte a kormány főtitkárának a helyettesévé. Kicsoda Andrei Cornea? A 22 olvasóinak nem kell bemutatni őt — az európaiul beszélő embert, a közírót, akire figyelni kell. (A romániai magyar újságírótársadalom figyelt rá. Ezt bizonyítja a MURE 96-os Pro Amicitia-díja.)

Mi volt a BBC-kerekasztal témája? A tanügyi törvény módosítása. 1997. július 14-én a Hivatalos Közlöny 152. számában megjelent a törvénymódosító kormányrendelet. Mit jelent ez számunkra? Majdnem mindent. (Csak élni tudjunk a lehetőségekkel.) A tiltások korszaka lezárult.

Az adásvezető bemutatta, mi változott: ezentúl a középiskolások a földrajzot és a történelmet anyanyelvükön tanulják. Andrei Cornea pontosít: Románia történelméről van szó. Nem mindegy — folytathatjuk a gondolatot —, hogy (csak) egy ország történelmét ismeri meg a diák vagy az emberiségét. De Andrei Cornea szavaira Ecaterina Andronescu felháborodottan ugrik fel: „A románok történelme, kérem szépen!” A hangnem ismerős. Mintha vérig sértették volna. Mintha a becsületébe gázoltak volna.

Az igazi vita, az európai gondolkodásmód és a (negatív) konzervativizmus csatája a „nyelvkérdés” miatt robbant ki. Miért tiltakozik lépten-nyomon, ha az anyanyelvű oktatás kerül szóba? A pénzügyi „gondokat” Niculescu Antal lesepri az asztalról: „Mi is adófizetők vagyunk.” Mi lesz a román tanárokkal? Erre is egyszerű a válasz: tanuljanak meg magyarul. Am a piacgazdaság törvényeit és a logikus érvelést nem ismerő nacionalisták érzelmekkel próbálnak hatni a választókra. Ecaterina Andronescu szerint az oktatáspolitika kötelességei közé tartozik a román állam nemzeti egységének a védelme. Érvei nincsenek. Ezért mondja érzelmektől remegő mártírhangon: „A románok történelme nem románul... Szerintem... kissé természetellenes, értelmetlen.”

Andrei Cornea válasza vezércikknek is beillene: „Nem értem ezt a gondolatmenetet. Ön azt mondja — természetesen nincs egyedül véleményével —, hogy a románok történelmét és Románia földrajzát románul kellene tanítani. Ezek szerint Románia történelme és földrajza nem tudomány. Ha tudományok lennének, akkor le lehetne fordítani, ugyanolyan hatékonyan taníthatnák angolul, franciául, kínaiul, németül vagy bármilyen más nyelven. Ön Franciaország történelmét feltétlenül franciául tanulja, vagy megtanulja románul is? A tudomány lefordítható, hölgyem. Ha azt mondja, hogy valami mindebből lefordíthatatlan, akkor azt kell állítanom, hogy vallásként, mítoszként közelednek hozzá. Valójában ez az igazság.”

Andrei Cornea szerint helyénvaló a történelmi személyiségek, helységnevek román formájának a bemutatása — a magyar mellett. Javaslata nem egyoldalú. Szerinte a román diákoknak meg kellene tanulniuk a magyar válatozatokat is. Ebből is látjuk: Cornea nem az igazságot, nem a román vagy a magyar igazságot keresi/védi, hanem az abszolút igazságot, az emberét.

Az ellenzéki asszonyság kijátssza a „tromfot”: „A magyarországi román iskolákban románul tanítják a magyarok történelmét?” Andrei Cornea válasza (Madrid után és az EU szándékainak ismeretében) kissé ironikusan cseng: „El kell fogadnom azt a tényt, hogy miénk a lépéselőny.” De következik a figyelmeztetés: Románia rendelkezik számottevő magyar kisebbséggel, nem Magyarország románnal. Hozzáteszi: „Bármilyen kellemetlen...” Tudjuk, nem magára gondol, amikor a „kellemetlenségre” tereli a szót.

Niculescu Antal kérdése rég fáj a romániai magyarságnak: „Őseim, akik évszázadok óta itt éltek, megtalálják helyüket e történelemben?” Andrei Cornea ismét vezércikkben gondolkodik: „Tankönyveinkben — még — a románok  történelméről beszélünk. Régebb Románia történelmét tanultuk. Kérdésem nagyon fontos — és válaszolni kell rá! —: itt mit jelent a „román” fogalom? [...] A magyar, ukrán vagy bármilyen kisebbség beletartozik vagy kizárattatik?” Persze a mostani ellenzék ilyen kérdésekre nem válaszol. Ők valósították meg az apró cselt, mely Románia történelmét „egyszerűbbé” tette, egyneműsítette. Ők is olvassák Orwellt. Tudják, hogy a múltat meg lehet „változtatni”. Többféleképpen. Ők a legegyszerűbb megoldást választották: egyetlen szót változtattak meg.

Ne legyünk rosszkedvűek! Felejtsük el, hogy az RMDSZ közel ötszázezer aláíró által támogatott törvényjavaslatát néhány éve leseperték az asztalról. Ne siránkozzunk, hogy 3000 romániai magyar tanul Magyarországon. Reméljük, hamarosan nem érzelmi, mitikus történelmet fogunk tanulni. Talán a magyarság történelmét is tanítani lehet. Talán egyetemünk is lesz. „Talán-emberek” vagyunk „talán-korban”.

Emlékezzünk a szenátus oktatásügyi szakbizottságának az elnökére, George Pruteanura! Milyen határozottan tiltakozott tizenhét társával a tanügyi törvény módosítása ellen! A PRO TV nyelvésze rokonszenves volt a romániai magyarság számára. „Kirohanása” után gondolkodóba kell esnünk. Válogassuk meg barátainkat.

Szomorú, hogy utolsó megállapítása igaz... George Pruteanu azt mondja, ha a módosító javaslatokat át kellene préselni a parlamenten, ha titkos szavazásra kerülne sor — bukás lenne az eredmény. Tudjuk. Emlékszünk, hogyan szavazták meg 1995-ben a tiltó törvényt. Elfelejthetjük, hogy az akkori ellenzék majdnem egységesen szavazta meg a kormánypárt törvényét?

Örvendjünk, hogy olyan barátaink vannak, mint Andrei Cornea. Ő a fehérek között az európai. Tudja, hogy a törvénymódosítás történelmi kompromisszum eredménye. Kérdésére kétféle válasz adható. Igen. Nem. „Felesleges ez a történelmi kompromisszum [...], ha lehetővé teszi a románok és magyarok közötti évszázados feszültségek feloldását?” (BBC — román nyelvű adás, 1997. július 20.)