Cézanne, a korszakalkotó Cézanne, a zseniális Cézanne világéletében úgy akart megtanulni rajzolni, mint egy gyermek. Az avantgárd történetében Picasso lesz az, akinek ez sikerül. A gyermekfirka spontaneitása változatlanul modell minden művész számára, de a fejlődés további szakaszai is. Mert amint a gyermek lerajzolja az első házat, már nem őszinte, nem magát adja, pillanatnyi hangulatállapotát — “gesztus” —, hanem egy külső témát igyekszik jól-rosszul utánozni, kitűnő kutatási területet biztosítva tudományok egész sorának.

Kolozsvárt az Apáczai Csere János Elméleti Líceum 1997-es tanévzárójának egyik legfontosabb rendezvénye a Székely Géza grafikus, rajztanár szervezte Tamási Áron és világa gyermekrajz-kiállítás, mely 4—18 éves gyerekeknek, az Apáczai mellett a kolozsvári Báthory István Líceum, Brassai Sámuel Líceum, Zenelíceum, a szentkirályi Általános Iskola, a 8-as és 16-os Általános Iskolák diákjainak munkáiból gyűjtött évzáró értékelőt. A gyermekrajzoknak, egyéb viselkedésbeli megnyilvánulásoknak ez a kategóriája Jean Piaget, Noam Chomsky, Massimo Piattelli-Prattellini, George Fodor stb. kognitív pszichológusok alapvető munkáit hívta már életre. A kiállított munkák adott témára készültek, a továbbiakban mégis szemet-szellemet gyönyörködtető az a szabadság, ahogy a gondolat képpé válik. “Alkotás.” Na és... Tamási-év, Tamási-rendezvények, Tamási Korunk-szám, Tamási-kiállítás, a rajzokban egy határozott szellemi keret körvonalazódik, ezért válogattunk a munkákból a lehetőségekhez mérten.

Novalis szerint a gondolat születését az abszolút öntudatlanság ködében kell óvni, mindenféle megfigyelő, horribile dictu ellenőrző racionális figyelem nélkül. A személy élettörténetét tekintve ennek az állapotnak a teljes misztériuma a gyermeki játékban élés. Az alkotás során aztán fokozatosan maximálissá kell válnia a ráció szerepének, kiteljesítve a műalkotást. Nemcsak a romantikus alkotó korjellemző gondolata ez, a filozófiatörténetben a különböző racionalitástípusoknak, sajátosságaiknak, viszonyaiknak, “működésüknek” a 17—18. századtól napjainkig óriási szakirodalma gyűlt fel, Friederich H. Tenbruckig, Roger Triggig, Jean Francois Lyotard-ig, Edgar Zilselig stb. stb. számos bölcselő úgy kutatta az emberi szellem fejlődését és teremtő tevékenységét, hogy az analitikus, az instrumentális, procedurális, normatív, barokk stb. traverzeket vizsgálta, de a leghatározottabb mindvégig a racionalitás kontra spontaneitás sarkítás maradt. A közölt rajzok esetében a novaiisi utólagos reflexiót, az ellenőrzővé váló rációt konkrétan a pedagógusok célelvű, analitikus, instrumentális stb. munkájával kell azonosítanunk, az ő munkájuk az, amelynek eredményeként abból az ősgondolatból, a gyermeki ősidőből felcsillanó gondolatból stabil látvány, harmonikus kép, mű lesz. Övék a reflexió felelőssége.

Bölcső és bagoly — ne értelmezzük most újra az alapmetaforát, fölösleges. Még az is fontosabb, hogy ha valamelyik kis- vagy nagyobb diák mechanikusan/legjobb tudása szerint lerajzolt egy bölcsőt és egy baglyot, a konkrétumok szintjén is kifejezte azt a bizonyos hangulatot, atmoszférát. Tamási Áron. De sokaknak eredeti képgondolataik vannak — meglepően érettek, messze kitágították a téma szemléleti keretét. Butyka Andrea (Apáczai, VIII. B) tusrajzán konstruktivista módon, metonimikusan újul meg az ősmagyar tulipánmotívum, Valkai Emőke (Apáczai, X.C) — Korunk-különdíjas — és Hüpel Tímea (Apáczai, IX. C) Tamási-féle szürrealista prizmán át mesei madármotívumot teremt, László Lilla (Báthory, VIII. B) — Korunk-különdíjas — festőién sugall erőteljes érzelmeket, exlibrisek, álomtáj, ördögváltozás, maszkok kavargása —a sort még sokáig folytathatnók, elismeréssel szólva arról a technikai tudásról is, amellyel ezek a képek készültek.

Hogyan él hát tovább a Tamási-hagyomány? A tárlat jelzés, melyet egyszerre értékelhet a képzőművészeti oktató, az iskolaszervezés, a gyermekpszichológus, a műkritikus, az irodalmár, a művész. Sokan. Mert folytatódik egy tágabb mezőben, és ezzel már magának Tamási Áronnak a szellemi utóéletéről van szó. Sőt. Egy sajátos, Tamási, erdélyi szellemi létezés folytonosságáról. “Unokák szeme tükrén / Jó lesz megpihenni” — írta bizakodva a Költő. Ennek a hitnek a beteljesülései ezek a képek. És ez a legfőbb értékelés.