Fák, tudat, pénz

A fák zuhanyoznak.

Fehér törülköző a földön.

Egyedül vagyok, remélek.

Túlzás. Örülök, hogy még lélegzem.

A fájdalom a mellkasomban elmúlt.

Van mit ennünk, barátaim.

Élünk. A szobám a hazám.

Fűtött.

Agyam még működik.

Ahol élsz, ott gondolataid

rejtegetned kell.

Itt, ahol az ima befektetés,

és a pénz Isten után első.

Csepeli György fordítása

 

 

Eső, köd, Duna

— Budapestről

Amikor köd fátyolozza be a Parlamentet, és a folyó

olcsó titkokat sejtet, zuhog az eső,

Európa szomorúság-felhői ontják.

Akkor arra gondolok, hogy nem tartozom sehova,

mert Magyarország nem a sajátom,

bár emlékeim a bennszülötté,

aki gyermekként élt itt.

Szeretnek az egykori tízévesek, kikkel együtt nőttem fel.

Amerika talán az enyém?

Felneveltem ott a lányom, senki földjén,

szeret feleségem,

az érzések nagylelkű postása,

és imád a kutyám.

Néha Gullivernek hiszem magam,

akit angol igék, melléknevek ezrei kötöznek mozdulatlanná.

(Az angol nyelv országában nincs miniszterelnök.)

Melyik ország polgára vagyok?

Csepeli György fordítása

 

Amikor hazamegyek

hatalmas kutyám rám veti magát:

a sapkámat akarja — gyapjút rágcsálni a hátsóverandán.

Életem nyugalomba ér, amikor hazatérek.

Nézem órák lelkeként szétpárolgó lélegzetemet.

Gondolataimban ellenségeim

nincsenek ilyenkor.

Megbocsátom magamnak a veszteségeim: az anyanyelvet,

a barátokat, a szerelmeket.

Időnként melankolikus haragvások öntenek el.

Senkire sem irigykedem, csak mert egészséges —

aki nálam gazdagabb.

Csónak, forró fürdő, jó munka —

haza.

Zalán Tibor fordítása

 

Dolgok,

amiket nehéz megérteni

Miért ragaszkodnak a fiatalok a tudatlansághoz,

amikor vannak tanárok is?

Miért ragaszkodnak a dühöngők az erőszakhoz,

amikor vannak tornatermek is?

Miért ragaszkodnak a gazdagok még több vagyonhoz,

amikor Jézushoz is megtérhetnének?

Miért ne nemzzünk még több hontalant,

amikor sorra születnek a házak?

Miért ölünk meg még több embert,

ha valahányszor leszarjuk azt, amiben hisznek?

Zalán Tibor fordítása

 

 

Ablakom üvegfestmény-angyal őrzi

Ablakom üvegfestmény-angyal őrzi,

te inkább démon voltál s nem angyal.

Habár vonzódtál hozzám,

kést tartogattál az ágyadban -

a szavaidat, amelyek újra és újra megsebeztek.

Örökké szivárgó sebek, mint Jézus sebei.

Egy üveg ecetet tartogattál a konyhaszekrényben.

Mért neked mondom el még mindig,

amire gondolok?

Mért utánad sóvárgok még mindig?

Lehet, hogy ostoba vagyok, vagy még annál is rosszabb...

vak vagyok.

És sem az idő, sem a távlat nem nyitja fel a szememet.

Oláh János fordítása