Homokvárból kártyavárba

hordja azt a homokot,

 melyből csak maga az árva

Isten teremt homlokot.

Áldomásban úszik vese,

sír a gerinc, fáj a tag.

Ebből lesz a könnyes-mese,

mosoly-homoksivatag.

Porfészekben él a magyar,

sárfészek a nagyvilág.

Eleinte nagyot akar,

ma legyintve hagyja rád.

De évente ötven hetet,

ezerévből ezeret

kezelj úgy, mint átmenetet,

s lám a partit megnyered.

Te csak ne sodródj az árral,

ebéd után time out! —

Szurony helyett pipaszárral

túléltél sok Haynaut.

Ősi joggal — ősi telken

csendesen minden beért.

Milyen nagyon fáj a lelkem

s bizonyisten nem ezért.

Elő-utó homokfutó

futja még az ámokot.

Minden ilyen sorsra jutó

másik sorsról álmodott.

Versének közlésével köszöntjük a költőt, 60. születésnapján.