Május 1997
Szerbek és magyarok

Böndör Pál

A változásom könyvéből (versek)

37. Csia Zsen / Család

Kik ezek itt körös-körül? Ötvenhárom? És július hava? Lehet hogy mire a leves kihűl készülj fel rá a soros nagyapa immár te leszel.

Vasárnap van. Tele velünk a ház. Mindenki mondja pöröl felesel. A tűzhelynél arról folyik parázs vita hogy a paradicsomlevesbe két kanál cukor kell vagy egy se. Ötvenkilenc... hatvanegy... hatvanöt.. Kimehetünk végre játszani? Egy frászt! A rózsaszínű borból újra tölt magának apa. Ameddig csak ellátsz tele velünk ez a fekete föld.

23. Po / Lehasítás

Mert... egyszerűnek látszott? Van akit

egy pillanatban mégis elvakít

és jól bepörget a történelem

mint a mixert két kicsiny elem

hogy újra felkavarja itt a szart..

Legyintettem. Sokáig ez se tart

gondoltam. Minek alapján? Nem értem.

Mert... egyet s mást elolvastam s megértem

úgy hittem és ez az ami riaszt!

hogy már nem zöld kölyök vagyok? Megértem?

Talán Andric? Vagy Musil Kafka Déry?

Hiába olvastuk mi ugyanazt

ha nem tudunk már egymással beszélni:

A pusztulást magunkon kell lemérni

és nincsen kinél emelnünk panaszt.