Böndör Pál A változásom könyvéből (versek)
37. Csia Zsen / Család
Kik ezek itt körös-körül? Ötvenhárom? És július hava? Lehet hogy mire a leves kihűl — készülj fel rá — a soros nagyapa immár te leszel.
Vasárnap van. Tele velünk a ház. Mindenki mondja pöröl felesel. A tűzhelynél arról folyik parázs vita hogy a paradicsomlevesbe két kanál cukor kell — vagy egy se. Ötvenkilenc... hatvanegy... hatvanöt.. Kimehetünk végre játszani? Egy frászt! A rózsaszínű borból újra tölt magának apa. Ameddig csak ellátsz tele velünk ez a fekete föld.
23. Po / Lehasítás
Mert... egyszerűnek látszott? Van akit
egy pillanatban mégis elvakít
és jól bepörget a történelem
— mint a mixert két kicsiny elem —
hogy újra felkavarja itt a szart..
Legyintettem. Sokáig ez se tart
gondoltam. Minek alapján? Nem értem.
Mert... egyet s mást elolvastam s megértem
úgy hittem — és ez az ami riaszt! —
hogy már nem zöld kölyök vagyok? Megértem?
Talán Andric? Vagy Musil Kafka Déry?
Hiába olvastuk mi ugyanazt
ha nem tudunk már egymással beszélni:
A pusztulást magunkon kell lemérni
és nincsen kinél emelnünk panaszt.